Ross Kemp Brazíliába megy, hogy saját szemével is lássa, mennyire súlyos probléma a krekkjárvány. Napi egy tonna krekk fogy Rio de Janeróban, ami nem kevés. Erős is a kontraszt, hogy Brazíliában rendezik meg idén a foci VB-t, 2016-ban pedig a nyári Olimpiát. Nem kis kiváltság ez az országnak, hogy zsinórban két ilyen rangos eseménynek adhat otthont. Ha Brazíliáról beszél az ember, akkor csak a Riói karnevált mondja, meg a hosszúcombú barna lányokat, míg a felszín alatt elképesztő problémák tornyosulnak. Ez az ország konkrétan a krekk melegágya.

„1976-ban valószínűleg Kaliforniában először szintetizálják a kokain szabad-bázisú formáját, utcai nevén krekk, ami az 1980-as évek közepére népszerűvé válik. Krekket speciális pipában elszívva sokkal nagyobb élményt okoz, mint a kokain maga (kivétel talán az intravénás adagolás). Kis kavicsok formájában árusítják, nevét a jellegzetes ropogásról, pattogásról kapta, égetés közben. Extrém módon károsítja a tüdőt és a felsőbb légzőszerveket. Igen gyors leépülést eredményez, s a használó már az első alkalom után erős vágyat érez a következő élményre, mely élmény nagyjából 30-45 perc alatt elmúlik. Pszichikai függése a heroinéval vetekszik.”

Ross egy úgynevezett krekkföld nevű helyre megy, ami konkrétan egy lebombázott ház szerűség, ahol 70-80 függő él. Törött tetőcserepeken alszanak. Szinte alig hagyják el azt a helyet mégis folyton szívnak. Hogy és miért van ez? Van egy vezető a putriban, aki szintén kábítószerfüggő, de ez ott normális, mert különben nem tudna éberen figyelni, hogy a többi szittyós ne menjen a rendes környék közelébe. Ez a megállapodás része. Több kábítószert kapnak, ha nyugton maradnak. Ha lopnak a szegényektől, akkor ellövik a kezüket, nincs mese. De miért ide ömlik a krekk? Mert Brazília a három legnagyobb kokaintermelő országgal határos, Kolumbiával, Peruval és Bolíviával.

Ez egy külvárosi rész volt, ahol ilyen krekkföldeken elszigetelten kábítószereznek az emberek, a belvárosban még ennél is rosszabb a helyzet. A városból kivezető főutca mentén, nyílt színen a házaknak dőlve ülnek, fekszenek és szívnak biológia szertáras csontváz kinézetű függők. A legszomorúbb látni, hogy a 10 éves gyerekek és 60 éves nők ugyanúgy szívják a krekket. Ennek fényében nem csoda, hogy dollármilliók pörögnek a drog bizniszben.

Ross megnézi, hogy milyen nehéz drogot szerezni. Nos semennyire, mivel van egy komplett drogpiac, ahol bárki kénye kedve szerint vehet kábítószert. Minden van ami szem s szájnak ingere, van fű, heroin, kokain, de a legjobban a krekk megy, mert az olcsó. Ross egy hajléktalan krekkfüggőnél tett látogatása során kiderül, hogy az ember napi 12 órában szarrá dolgozza magát a palackozó üzemben, hogy az éhbért krekkre költhesse, hogy tudjon bút felejteni, mert elhagyta a felesége, aki két gyermeket is szült neki. Innen nincs kiút? – kérdezi Ross. De van – mondja a férfi és a koszos matracon heverő Bibliáért nyúl. Minden este imádkozom Istenhez, hogy adjon erőt, de ez csak rajta és rajtam múlik, hogy le tudom-e tenni a krekket – mondja a férfi.

Ross nem démonizálni akarja a krekket, hanem emberibbé tenni a fogyasztóit. Találkozik egy ügyvédnővel, aki a drogtanyákat járva már hét dílert meggyőzött arról, hogy ne áruljon tovább krekket. Most egy nagyobb góréval tárgyal és kiderül: minden a korrupció miatt van. Amíg a fentiek zsebe tömve van, addig nem lesz brutális közbenjárás a drogjárvány nyakának elvágására, ez a szomorú igazság. A felelős szervek pedig csak terelnek. Hol itt az igazság?

Summázva: a foci vb és az olimpia biztos fellendíti majd az országot és a közhangulatot, ideiglenesen. De félő, hogy ezek a sportesemények is csak egy újabb tetemes létszámú krekkfüggőt fog maga után hagyni. Amíg az állami pénzek nem jutnak el a szegényekhez, csak a rehabilitációs központok nőnek, amíg a társadalmi helyzet nem változik, addig nem fog véget érni a krekkjárvány.