"Azt tette, amit az adott pillanatban a legjobbnak gondolt...."

Ismét egy régi ismerős, Orsolya ül a kanapén: küzd a gyermekével, ehhez kér segítséget. Miközben elmélkednek, füst gomolyog a szobaajtó alatt. Bence épp süt - konyharuhát. Dargay nagy puffogva eloltja a lángokat és lebassza a gyereket: hát hogy jön az ahhoz, hogy megzavarja a terápia közben? A fiú elesetten védekezik: ő csak kedveskedni akart a (betegnek vélt) apukájának.

                                                                            "Ez most nem a maga-azt-gondolja helyzet...."

Csütörtök van, erősen kezdünk ma. Sándor vén balfasznak aposztrofálja magát, majd hosszú fejtegetésbe kezd a női fiókok és bugyik viszonyrendszeréről. Lassan kiderül, mi az apropó: sajnos nem sikerült a fogamzásgátlót a megfelelő fiókba visszacsempésznie, lebukott szegény. Júlia nem szólt egy szót sem, viszont Áron leszedte a tíz körméről. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, a a fiú lelépett Németországba, képzésre... Ő meg egyedül maradt a menyével meg a kölykökkel "ebben a lakodalmas hangulatban."

                                                                     "Az ember elszokik attól, hogy nőnek tekintik."

Ismét múltat idézünk - Zsófi ül a kanapén. Várandós és aggódós. Gyerekei lesznek, pedig még maga is csaknem gyerek. Saját bőrén tapasztalta, mennyire el lehet cseszni a szülőséget, ő jó anya akar lenni, segítséget kér. Gyorsan esett teherbe, de látszólag nagy harmóniában várják a kicsiket. Egy kis lélekerősítés azért ráférne...

                                                                              "El tudom képzelni. Nem, nem tudja."

András nem bírja ki. Kinyomozza, hogy hol dedikál Ágnes és trollként megjelenik ott. Türelmesen kivárja a sorát és nekiszegezi a kérdést: ki Árpád ihletője a regényben? Ágnes nézése és hanglejtése az előző évadokat idézi: nem te vagy az egyetlen zakkant a vidéken... emlékszel XY-ra? Na róla szól a fejezet, te meg menj a picsába, nincs időm a hülyeségeidre. Kíváncsi vagyok, hogyan interpretálja ezt a fiaskót András pénteken Adélnak. Megkönnyebbül, vagy ezzel is baja lesz?

Dargay újabb családtagja felé nyit: a lánya érkezik hozzá vendégségbe. Persze korábban és persze összetalálkozik a majdnem-meztelen barátnővel. Réka csendben mosolyog magában, szerintem örül, hogy apuka kezdi összeszedni magát.

A Nagy Asszony ismét azon a kanapén ül, talán egy sértett pávához hasonlít leginkább. Mi történhetett?

                                                     "Megfogadtam egy tanácsát, és úgy hiszem, jól tettem!"

Szerda van, Sándor érkezik. A háta jobban fáj, mint valaha. A kanapéra mégsem fekszik le, mert hogy nézne már az ki... Inkább cigire gyújt egy kényelmesebbnek tűnő fotelben.

Kedd van, Krisztina áll az ajtóban, mocskos kézzel: defekt, kerékcsere. Ezúttal jogos a kézmosás...

                                                                   "Úgy érzi, hogy nem érdemelte meg Rita szerelmét?"

Gondolom pszichplóguséknál szakmai ártalom a cigarettázás... Stimuláns nélkül nem bírnák elviselni a sok zakkantat. Eszter és Dargay vert seregként állnak az ablak előtt, és szívják. Közben Zsoltot elemzik. Nem, nem verték szét a fejét, ellenkezőleg. Ő ütött le valakit a cellában és került magánzárkába. Dargay magát vádolja, amiért Zsoltból előjött a vadállat: a fiú kezdett megnyílni és ez olyan feszkót okozott benne, hogy nem bírta magában tartani az állatot. De Eszter nem így látja: szerinte András terápiája a legjobb, ami a fiúval történhet itt benn, szóval legyen szíves folytassa, amit elkezdett. De azért vigyázzon magára is! És itt most nem arra gondol, hogy a következő pofont esetleg Dargay kaphatja, hanem a lélek kínjaira.

                                              "Hogyan tesszük tönkre a gyerekeinket a puszta létezésünkkel?"

A nap, amikor kedvenc pszichológusunk Halott Pénzt énekel és mosogat. OMG. És a nap, amikor Bence megtudja, hogy apuka élénken érdeklődik a Parkinson kór iránt. Ez a felütés pedig még csak most megyünk Balsai Mónihoz. Lássuk.