"Mindenkinek megvan a maga igaza valahol."

Különös hangulata van egy terápiás helyszínnek. Bár Dargay késik, Zsolt és őre a szobában várnak a pszichológusra. A fiú mereven bámulja a mókuskereket, lenyűgözi a kis állatok mozgása. Vagy egyszerűen az életnek az ilyen megjelenési formája is izgalmas tud lenni egy hét magánzárka után. Nem is Zsolt az érdekes most, sokkal inkább a börtönőr: szkeptikus sőt gúnyos a pszichológiával kapcsolatban - majd mégis bevallja: ő is jó alanya lenne egy-két terápiás ülésnek....

Végül 15 óra 10-kor befut Dargay is. (Hivatalos ügyben késik, mint később kiderül: Zsoltot át fogják helyezni egy másik intézménybe, Eszterrel kérvény írtak azért, hogy oda is bejárhasson a pszichológus és ne szakadjon meg a terápia.)

Zsolt nehezen tud lekattani az állatkertről, és sokáig dől belőle a panasz is: bevallja, hogy a múlt héten nagy hatással volt a szerepcserés dráma, egészen "bereccsent" tőle. De továbbra sem kér belőle: Miért lesz jobb neki azért, mert bele tudja élni magát anyuka élethelyzetébe? Ő ezt nem akarja, mint ahogy nem akarja megtanulni azt sem, hogy a dolgok és emberek nem feketék és fehérek. Neki muszáj hinni abban, hogy vannak jóemberek és rosszemberek, haverok és ellenségek. Ha ő egyszer csak olyan empatikus lesz, hogy mindenkit elkezd megérteni, oda lesz belőle a "gyilkos" ösztön a túlélésre. És akkor kin és hogy fogja kitölteni a frusztrációját? 'Lehet úgy élni, hogy az ember megérti mindenki problémáját?"

Ő, Zsolt, várhatóan 5-25 évig itt fog benn rohadni, neki nem szabad azon gondolkodni, mitől lenne boldog, pláne nem azon, mitől lenne kinn boldog. Az is lehet, hogy sose nem kerül ki innen és életfogytot kap. Ha a rácson túli életen gondolkodik, hamar bekattan. Neki a benti játékszabályok szerint kell élnie, nem lehet gyenge, mert megeszik.

Dargay szerint a fiú meg szeretné érteni az emberek mozgatórugóját, motivációit és képes empatikusan közelíteni feléjük. Aztán megijed ettől és visszakozik (lsd Dargay és Adél dinamikája). Mi ennek az oka? Az, hogy Zsolt fél: ha más emberek szempontjait is figyelembe veszi, sebezhetővé válik... És ez itt benn végzetes lehet. Így is megvan az esélye, hogy egyszer beleszalad egy akkora pofonba, hogy soha nem áll fel belőle.... Vajon ez egy reális veszély vagy inkább egy megidézett sors: lehet, hogy Zsolt tudat alatt keresi az a pofont? De nem, az öngyilkosság nem az ő műfaja.... Viszont az a vallomás, amit 2 hete papírra vetett, az felér egy öngyilkossággal.

Dargay tehát folytatni akarja a Zsolttal folytatott beszélgetéseket az új helyen is. De mi a terápiás cél? Van olyan, hogy "jobban" érezni magát a börtönben? Ez nem egy antagonisztikus ellentét? És, ha ez a cél, akkor hogyan lehetne ehhez hozzákezdeni? Dargay a jól ismert "mondjon el egy boldog történetet a gyerekkorából" kezdetű klisével jön. De ne legyen ám benne bűn, meg bántalmazás.... Zsolt végül egy karácsonyi sztorit hoz elő, amiben apukával közösen kifigurázták a sok ájtatos öregasszonyt a templomban, majd otthon, már kapatosan felgyújották a karácsonyfát. Az milyen jó buli volt! De legalább emléknek vicces.

Megint a szerepcserés technikához nyúlnak: Zsolt pillanat alatt átvedlik. Bár folyamatosan dühös az apjára és a megölését is jogosnak véli, mégis átérzi, miért lett olyan apuka, amilyen. Hiszen ő is csak egy hozott mintát követet, neki sem volt egyszerű gyerekkora... És most, hogy ilyen szépen megértjük apukát is, most mi van? Most sokkal rosszabb, hiszen a végén ebben az ügyben is előjön a lelkiismeret furdalás és ettől csak még nyomorultabbul fogja érezni magát.... "Nekem tudnom kell gyűlölni." A mellékelt ábra szerint Zsolt saját magát gyűlöli a legjobban, besorolta magát a szaremberek közé. Nem is lesz szükség tárgyalásra, hiszen ő már elítélte magát, véglegesen. Ezért tett vallomást, a tárgyalás pedig már csak formalitás.

Csakhogy ezen a ponton a pszichológusnak van egy rossz híre: Zsolt tudat alatt tisztában van azzal, hogy az élet és benne az emberek nem feketék és fehérek, mindenkinek megvan a maga igaza, a szürke sokezer árnyalata. Ezt nem lehet nem tudomásul venni, mert az robbanással fenyegető belső feszültséggel jár. Dargay egyre türelmetlenebbül magyaráz a konok fiúnak, én meg rettegek, hogy mikor toppan be a fegyőr barátunk....

De ez egyszer a csúcspont után csörtet be és Dargaynak sikerül (?) áttörést elérni: nem volt tettlegesség azon a végzetes éjszakán - Zsolt nem lökte le Ritát, "csak" mondott neki valamit, ami erre késztette a lányt. A fiú olvasatában ez a két dolog ugyanaz - végtelen felelősséget érez a lány sorsának alakulásában. Dargay mégis fellélegzik: innen már sikerülni fog... Ugye?