Lassan eljutunk az idei terápiás folyamat végére és eléggé szarul állunk: Zsoltot már nem kezelheti tovább a jó pszichológus, Krisztina meg köszöni, de nem kér többet belőle. Mi lesz vajon Sándorral? Ezen a fronton sem mennek túl jól a dolgok: Dargay kedden felkeresi a kiccsaládot és már csak az üres szekrényt és az árva fikuszt találja ott. Áron letört és kiábrándult: Apuka hazacuccolt Erdélybe, öregek otthonába. A fia ezt személyes kudarcnak éli meg, de nem volt más választása. Nem tudtak tovább együtt élni. Ez a terápia meg inkább volt káros, mint hasznos - mióta oda járt az Öreg, minden sokkal nehezebb volt. Az elviselhetetlen feszültség robbanással fenyegetett, nem hibás itt senki, de az Öregnek mennie kellett. Most épp a vonatra vár, valahol a Keletiben.

Így esett, hogy Dargay kedd este oda siet és ott tart szeánszot. Meg is találja Sándort, aki a legnagyobb lelki nyugalomban várja a vonatát. Épp falatozik valami hazait. Sikerélménynek éli meg útját, egy cseppet sincs kétségbeesve. Mehet haza, a gyökerei visszahúzzák. Egy kicsit meglepődik Dargay megjelenésén, de aztán beszélgetni kezdenek. Amikor pénteken - Adél hatására - András figyelmeztette a családot, azok rögtön válságértekezletet tartottak és ott az a döntés született, hogy az Öreget irányba állítják, arccal Erdély felé. De e miatt ám végképp nem szomorú Sándor, sőt! Hálás Dargaynak, hogy az lépett és a lépésének ez lett a következménye. "Ezt is vártam magától!"

Mintha minden eddigi "pszichopata" cselekedet (bugyik közötti kutatás, fojtogatós álom, kés-átadás, stb.) csak ezt a célt szolgálta volna. Neki nem hitték el, hogy itt szar neki és menni akar, hát kreált egy olyan sztorit, aminek a hatására kénytelenek voltak lépni. És ehhez asszisztált Dargay, a pszichológus. Aki végül telefonhívásával megerősítette az Öreg által adott jeleket és e kettő elérte a kívánt hatást. (De nézhetjük úgy is, hogy Dargay megérzése volt helyes: az Öreg nem volt veszélyes csak fenemód rafkós. Ha Adél nem erőlteti, magától talán sose jelzett volna vészt a pszichológus és Sándor kis játéka nem talált volna be.)

Az Öreg tisztában van azzal, hogy mi vár rá Erdélybe - de nem érdeklik a körülmények. A lényeg csak annyi, hogy ő mehet HAZA.

Dargay szinte meghatódik: nem fognak ők már találkozni, ebben az életben. De azért mesélne még Alináról? Ez már csak amolyan emberi kíváncsiság, mintsem egy terápiás folyamat része, de ezt bocsássuk meg neki. És azt is, hogy így a végén együtt szivarozik az Öreggel.

Szóval Alina Sándor gyermekét várta, nem öngyilkos lett, az abortuszba halt bele. Sándor haza akart térni, mert "egy becsületes magyar embernek" ez a kötelessége. Nem tudta, hogy a csaj terhes, aki meg kétségbeesésében a gyerekük ellen fordult. Csakhogy akkoriban egy (illegális) kaparás felért egy öngyilkossággal. Sándor magát vádolta és vádolja most is, hogy nem tudott dönteni a kötelesség és a szerelem között. Előbb elcsábította a nőt, majd mégis a családját választotta. Dargay próbálja árnyalni a képet: Alina felnőtt nő volt, nem kényszerítették semmire. Ő döntött arról, hogy nem beszél a gyerekről, ő választotta az abortuszt. Sándor nem vádolhatja magát.

Sándor nem sokkal a haláleset után hazament és feleségül vette Katalint. Próbálta elfelejteni a főiskolán történteket. Nagyjából sikerült is neki, egészen mostanáig, a terápiáig. Ez újra felkavart mindent...

Lassan fel kell szállni arra a vonatra. Dargayt még mindig nagyon zavarja, hogy az ő ténykedése vezetett oda, az Öreg száműződik abba a messzi otthonba.

És mivel Dargay még a beszélgetés elején elejtett félmondatból sem érti, hát Sándor szájbarágósan kifejti neki: Szó nem volt Júlia felé irányuló agresszióról, ő csak "használta" a pszichológust, a fenn leírt módon. "Kellett valaki, aki meggyőzi Júliát, hogy én veszélyes ember vagyok!" Dargay kiakad, csaknem lekiabálja az Öreg szakállát. Átvált arra a hangnemre, amit eddig Ágnesnek és Adélnak tartott fenn: akkor az egész terápia egy átbaszás volt? Kuka, úgy ahogy van? Most az Öregen a sor, hogy nyugtatgassa a másikat: nem, hasznos volt, csak nem úgy. "Nem volnék képes bántani senkit." Dargay nem tud uralkodni magán, előbb egy - a cigi miatt hisztiző közterest küld el a picsába - majd készül faképnél hagyni az Öreget.

Persze az sem tetszik neki, hogy Sándor barátként tekint rá: egy terapeuta nem lehet barát, mert akkor valami nem működik - az más dinamikát igényelne. A cigit és a pálinkát is felemlegeti az Öreg, mik ezek, ha nem egy baráti kapcsolat kellékei? "Más doktor biztos nem engedte volna meg."

Nos, Dargay András, tényleg hibáztál. Azok a fránya keretek - lám nem véletlenül találták ki őket.

De Dargay nem jut el eddig, talán majd pénteken, Adélnál. Már, ha be meri neki vallani ezt az egészet. Szóval Dargay még mindig az Öreget korholja, hogy visszaélt a bizalmával és  hogy manipulálta őt. És igen, Áront is. Mit érezhet ő, hogy választania kellett Apuka és a felesége között? Minden emberi kapcsolatot így működtet Sándor? Nem csoda, hogy nemigen van kihez visszamenni abba a faluba.

Nemigen értik egymás érveit, de aztán Sándor mégis felülkerekedik: Hálás Dargaynak, mivel - bár akaratán kívül, de - hozzájárult ahhoz, hogy maga döntsön a saját sorsáról és visszatéressen a falujába. Meg fogja keresni Alina még élő családtagjait és megpróbálja lezárni a múltat. Ez pedig Dargay András nélkül nem történhetett volna meg. És itt most nem a hazaútra gondol, hanem a múlttal való szembenézésre.

Végezetül Sándor meginvitálja magához a pszichológust, ha majd egyszer arrafelé jár.... De nem is ez a fontos, hanem, hogy Dargay és megtapasztalja egyszer a szabadságot és megszabaduljon a fojtogató magánytól. Mert Sándor szerint András is magányos és még csak nem is szabad ember. Ez a két érzés együtt pedig bénító tud lenni... Dargay elcsöndesítik a bölcs szavak, az öreg pedig feláll és nekiindul a hosszú útnak.