A felismerhetetlenségig szétvert Batiatus, a reggeli napsugarak lágy cirógatására ébredezik a piactéren, az emberek lazán elsétálnak mellette, nem számít, hogy valaki félholtan fekszik a mocsokban. Nagy nehezen felbír tápászkodni, segítségért esedezve hajlong az emberek felé, de azok undorral húzódnak el a koldus kinézetű Batiatustól. Miközben végigvonszolja összetört testét a piacon, felidéződik neki az éjszaka, látja maga előtt, amint Vettius leköpi, Tullius pedig szó szerint a szájába hugyozik. Ezért halniuk kell. Mindkettőnek.
Batiatus az ágyában ébred, már egy hete, hogy megverték, azóta minden éjjel ezzel álmodik. Megunja, hogy ágyhoz van kötve, lassan már a farka sem tudja majd, hogy kell felállni, panaszolja. Gaia megjegyzi, hogy már nem pusztítóan kurva ronda a dominus pofája, ez bók lett volna amúgy, de sajna Quintus nem veszi a poént. Helyette Lucretiánál érdeklődik, hogy piás barátnője mikor akar már elhúzni a rákba, mert rém idegesítő és tetejébe még az összes bort is megissza.
