Melitta rémálmával nyitjuk a mai epizódot, mármint ha az rémálomnak számít, hogy az ember épp Gannicusszal szexszel. A bűnös álom akkor válik kényelmetlenné, amikor a felszarvazott férj, Oenomaus megjelenik, és átszúrja a dugógép torkát egy karddal, amit utána Melittában is megmárt. Naevia ébreszti fel a hánykolódó álfélrekufircolót, Lucretia hívatja magához.

A domina sajátos gyászának a része, hogy Gaia egykori parókáit simogatja, miközben bőg. A rabszolgákkal összepakoltatja halott nimfó barátnője cuccait, mert Titus elviteti őket a villából. Melitta nagyon együttérző, felajánlja úrnőjének, hogy majd ő falaz, nem kell mindent kiírtani meg sóval felszórni Gaia után a házban, csak gyászoljon nyugodtan a domina, az sose baj.

Batiatus és Solonius dühösen kóvályog az utcán, a régi aréna utolsó játékai zajlanak, és őket a kutya sem hívta meg. Illetve Soloniust mégis, csak nem akarta hangoztatni, még a végén rájön a haverja, hogy őmiatta jelent meg az a szerencsétlen Tullius a kéjpartin, és verte agyon Gaiát egy parókatartóval. Quintus szidja az apját, amiért elakarja kergetni Lucretiát a háztól, Solonius meg helyesel, hogy ja ja kéne már neki egy új férj, ha magára gondolt, akkor röhögnöm kell.

A ludusban edzenek a gladiátorok, Crixus és Barca kezd jóba lenni, Dagan viszont már kevésbé barátkozik a szeretetreméltó Ashurral, nyílván mérges, amiért seggbe rakatta. A szír egyre több szót kezd megérteni, hamarosan nem lesz szüksége Ashurra, és akkor majd kiforgatja a beleit. Dejólenne. Titus utasítja Doctorét, hogy szervezzen házibajnokságot a gladiátorok közt, hogy fel tudja mérni az erőviszonyokat. A vesztesek mehetnek a bányába.

A házban a cselédséget faggatja a tata, hogy szórtak-e sót ima közben, Naevia rávágja, hogy igen, Diona panaszosan mormog, amiért hazudozniuk kell Lucretia miatt. Naevia próbálna kedveskedni barátnőjének, de az elutasítja közeledését, haragszik rá, amiért őt nem dugatják meg minden party alkalmával. Naevia nagyon csalódott, hogy Diona így viszonyul hozzá, pedig barátok vagyunk, nem? kérdi a lány, a kurváknak ilyen kiváltság nem adatik meg, feleli hűvösen, a magából teljesen kifordult Diona.

Az udvaron megkezdődnek az gladiátor összecsapások, Crixus ügyességével kitűnik a többiek közül. Titus két napot ad fiának, hogy felbontsa a házasságát Lucretiával, különben kitagadja őt, és mehetnek mindketten a híd alá. Quintus este próbál szót érteni nejével, hogy legyen még kedvesebb az öreggel, mert nagyon kifelé áll a rúdjuk a házból, Lucretia nem érti, mért lett hirtelen közutálat tárgya a villában, hiszen ő mindent megadott eddig is a tatának és a férjének is. Majdnem mindent, gyerek az nincs, válaszolja Quintus, Lucretia bömbölve távozik.

A vastagszájú Melitta az éjjelt férjével töltheti, gyertyafényben imádkozik, hogy kiűzze végre Gannicus pucér seggét a fejéből, de ez nem könnyű feladat. Oenomaus próbálja alvásra bírni, de Melitta fél, hogy megint rosszat álmodik majd, a múltbéli bűnök miatt. A férfinak nem esik le, hogy vajon milyen bűnök nyomhatják neje vállait, helyette mellé kuporodik, hogy együtt imádkozzanak.

Másnak folytatódnak a gladiátor küzdelmek, Titus az erkélyről nézi őket, közben Lucretiát alázza fésztufész, mert ő már csak ilyen egyenes ember. Megérkezik a villába az ügyeletes szarkeverő, Tullius, a Paterfamilias invitálta meg tárgyalni, Batiatus alig ideges emiatt. Lucretiát továbbra is a gyermektelenség terhe gyötri, Batiatus elkönyveli, hogy holnap elhagyhatják a villát, de a domina nem adná magát ilyen könnyen. Végső elkeseredésében Crixust kezdi nézegetni, mint potenciális spermadonort.

Tullius egy kancsó borral állít neki Titusnak, amit szuperlassításban nyújt át, szóval a bor még fontos lesz a mai részben, ez biztos. Békülni jött ez a gyökér, bár nem mintha megbánta volna, hogy megölte Gaiát. Felajánlja Titusnak, hogy ludusa helyet kap az új aréna nyitójátékain, nanemingyenám, izzadó tenyérrel követeli cserébe Gannicust a magáénak, aztán elsiet. Naevia egy sarokban kucorogva találja meg Dionát, aki zokogva kér bocsánatot, amiért olyan bunkó volt vele a napokban. Naevia a keblére vonja a lányt, aki azért imádkozik az istenekhez, hogy a következő férfi, aki megdugja, vegye el az életét.

Ashur és Dagan egymás ellen küzdenek, Ashur kérleli társát, hogy hagyja nyerni, különben a bányába küldik, de a másik szír nemigen tartja Ashurt számon a közeli barátai listáján, amióta seggbe dugatta egy római pasassal. A vártakkal megegyezően egyoldalú az összecsapás, Ashur a földön fekve esdekel „barátjának", hogy legalább had álljon fel, és úgy fejeződjön be a küzdelem. Dagan rábólint, hogy jól van, akkor álljon fel, de jól rábaszik, mert Ashur ezt kihasználva, tökön vágja a kardjával, felugrik, és konkrétan átszúrja a szemét Dagannak, aki üvöltve esik össze, többet nem használja a jobb szemét, asszem. Ashur büszkén veri a mellét, hogy én vagyok a győztes, bazdmeg, napersze, te kis rohadt állat.

Lucretia leküldi Melittát Crixusért, persze az úton Gannicusba botlik, kövezzetek meg, de kezd már rohadt unalmas lenni ez a szópetting köztük. Fent a villában Lucretia kikérdezni Crixust, hogy hány fiút nemzett az apja, meg annak az apja, meg annak az apja... és így tovább, mivel elégedett a számokkal, úgy határoz, hogy a rabszolga talán végre teherbe tudja ejteni őt. Hátat fordít Crixusnak, nehogy elokádja magát, és utasítja a gallt, hogy dugja meg, de úgy, hogy gyerek legyen ám belőle. Crixus egy pillanatig nézelődik, hogy most ez komoly? aztán teszi a dolgát, Lucretia pedig próbál nagyon gyötrelmes arcot vágni az aktus közben, de ne tessék nagyon sajnálni, ismerjük a folytatást.

Titus elviszi Quintust a régi arénába, ott sétálgatnak a sötétben, és veszekednek, természetesen, ha még nem említettem volna. Titus elárulja fiának, hogy milyen ajánlatot kapott Tulliustól, Batiatus erre felvesz a földről egy fadarabot, alig bírja magát türtőztetni, hogy ne verje vele agyon a halálidegesítő apját. Végül mégsem bántja az öreget, helyette odanyújtja neki a fadarabot, hogy tegye el emlékbe az arénából, és elfut, mielőtt elbőgné magát szégyenében.

Lucretia csendben fürdőzik (aki tudja, hogy mi annak a soundtracknek a címe, ami közben szól, az kérem ne tartsa magába) mikor Batiatus haza ér. Beül a domina mellé a vízbe, és együtt szenvednek, se gyerek, se az öreget nem bírta megölni Quintus, holnap véglegesen távozniuk kell a villából.

Doctore másnap reggel jelenti a küzdelmek állását Titusnak, Gannicus és Crixus ugyanannyi győzelemmel rendelkezik jelenleg, ezért a ludus bajnoka címért még meg kell küzdeniük. Az öreg rávágja, hogy akkor ez már tárgytalan, mert Gannicus el lesz adva Tulliusnak. Az eladás okai ismertek Doctore előtt is, ő azonban sikeresen ráveszi Titust, hogy estig adjon egy esélyt Gannicusnak, így ha megveri Crixust a döntőben, maradhat a házban. Doctore beavatja Gannicust az összecsapás tétjébe, a kelta természetesen majd' elájul, amikor megtudja, hogy Tulliusnak készülnek eladni. Megkezdődik a harc, Crixus jobban kezd, de Gannicus érzi magán a terhet, ezért nem adja magát könnyen.

Miközben mindenki a küzdelmet szemléli az udvaron, Naevia felbújtja Dionát, hogy szökjön meg, mert tudja, hogyha itt maradna, rövididőn belül végezne magával a lány. Ad neki pénzt, amit Gaia holmijai közt talált és egy csókot, majd szélnek ereszti, remélve, hogy senkinek sem tűnik fel majd a hiánya a villában. Nem értem igazán, hogy ezt az egész szökéses dolgot hogyan gondolta Naevia, de hát no, tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Az udvaron folyik továbbra is az összecsapás, Gannicus észreveszi Melittát az erkélyen, elmélázik a múltkori aktusukon (uncsi), és persze egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy épp Crixusszal vív egy mindent eldöntő csatát, így a gall megint lezúzza a máját neki. Gannicusnak eközben még arra is van ideje, hogy ráeszméljen, Melitta úgysem lesz soha az övé, akkor meg mi értelme maradni, tessék itt vagyok Crixus, aztán ki lehet ütni az összes fogamat.

A gallnak meg persze nem kell ezt kétszer mondani, kihasználja, hogy Gannicus melodrámázik és állon veri a pajzsával. A kelta kénytelen felmutatni a missio jelét, Crixus pedig mégsem örül annyira a bajnoki címnek, mert tudja, hogy Gannicus hagyta magát megverni. Batiatus meg van lepődve, hogy Gannicus elvérzett a döntőben, apja közben megfullad mellette a köhögéstől vagy mi, gyóóórsan a Medicust hozassátok.

A diagnózis magas láz, illetve éltes kor, itt már csak valami szuperkülönleges gyógyfű segíthet, amit persze lehetetlen ilyen késő éjjel beszerezni, de azért Batiatus és Doctore vállalja a lehetetlent és beviharzik a városba, Lucretia marad az öreggel otthon. A szinte öntudatlanul fekvő Titusnak azért annyi esze még van, hogy önkénytelenül is elutasítja a Tulliustól kapott bort, amikor Lucretia meg akarja itatni vele. Mivel az öregnek úgysem kell, Melitta felmarkolja a kancsót és meglátogatja vele Gannicust a cellájában.

A kelta nagyon csalódott, amiért Melitta elutasító vele, még a mézesbort sem kívánja, így csak a nő iszik belőle. A sok lelkizésnek az lesz a vége, hogy maga Melitta omlik a férfi karjaiba. Lucretiának sikerül végre megitatnia Titust a korsóban maradt Tullius-féle borral, aztán szépen elbeszélgetnek, mint após a menyével. Másfél perc leforgása alatt annyi információt tudunk meg, hogy nem győzzük jegyezni, többek között Lucretia bevallja, hogy évekig mérgezte a tata mézesborát, azért köhögött az mindig olyan istentelenül, és amikor elhúzott Szicíliára minden rendben is volt. De most megint haza ette a fene, hogy újra megalázhassa őt nap mint nap és pokollá tegye a fia életét. Ezért a domina újra elővette titkos fegyverét, a mérgezett bort, s mivel a folytonos rosszullétek hatására sem tért vissza Titus Szicíliára, ezért Lucretia végleges döntésre szánta el magát, titokban Tullius borába ipari mennyiségű mérget rakott, ami hamarosan végezni fog a drága apóssal. Hát... kár, hogy Melitta is meghúzta a kancsót.

Titus és Melitta haláltusáját felváltva tekinthetjük meg, egyik sem túl épületes látvány, mert temérdek művért köhögnek/hánynak fel. S míg Lucretia elégedetten nézi Titust haldokolni, addig Gannicus nem tudja mire vélni Melitta rosszullétét, amikor ők épp szexszelni készültek az előbb. A domina teljesen nyugodt, hiszen majd mindenki azt fogja hinni, hogy Tullius már mérgezve küldte a bort, és így Quintus legalább bosszút fog állni azon a gyökéren, egyben Gaiáért is.

Gannicus meg hiába ordítozza Melitta arcába, hogy lélegezz, mélyeket lélegezz, amikor literszám ömlik belőle a vér... kár a gőzért, de tényleg. Titus még egy kicsit meg tudja fojtogatni Lucretiát, de aztán leesik az ágyról, mászik pár centit és meghal. Mondom meghal, kajakra. Ja, és persze Melitta is. Lucretia szépen megigazítja magán a ruhát és mosolyogva kilép a szobából, szembe találja magát Gannicusszal, aki ölben hozza Melitta holttestét, a zokogó Naevia meg a bort szorongatja, azt az átkozott mérgezett bort. A domina most már kevésbé vigyorog, Gannicust visszaküldi a cellájába, Oenomaus nem tudhatja meg, hogy Melitta nála járt az éjszaka.

Batiatusék visszatérnek a ludusba, elsőként Oenomaus veszi észre a holtan kiterített Melittát, értetlenül rogy le mellé a földre. A csodálkozó Quintus tekintete összetalálkozik a domináéval és ekkor... az évadban először, felcsendül a régen várt „Sura zene", ami egyébként az egyik kedvencem. Batiatus berohan a szobába, ahol halott apja mellett virrasztanak a rabszolgák. Szegény Titus így holtan még csúnyább, mint amúgy volt.

Oenomaus elviszi magához neje holttestét, Gannicus közben értetlenül álldogál az udvaron, kezéről mossa az eső a vért. Batiatus némán áll apja teste fölött, Lucretiára tekint, és ennyi elég is ahhoz, hogy tudjuk: Tulliusnak csúnya halála lesz.