A felismerhetetlenségig szétvert Batiatus, a reggeli napsugarak lágy cirógatására ébredezik a piactéren, az emberek lazán elsétálnak mellette, nem számít, hogy valaki félholtan fekszik a mocsokban. Nagy nehezen felbír tápászkodni, segítségért esedezve hajlong az emberek felé, de azok undorral húzódnak el a koldus kinézetű Batiatustól. Miközben végigvonszolja összetört testét a piacon, felidéződik neki az éjszaka, látja maga előtt, amint Vettius leköpi, Tullius pedig szó szerint a szájába hugyozik. Ezért halniuk kell. Mindkettőnek.

Batiatus az ágyában ébred, már egy hete, hogy megverték, azóta minden éjjel ezzel álmodik. Megunja, hogy ágyhoz van kötve, lassan már a farka sem tudja majd, hogy kell felállni, panaszolja. Gaia megjegyzi, hogy már nem pusztítóan kurva ronda a dominus pofája, ez bók lett volna amúgy, de sajna Quintus nem veszi a poént. Helyette Lucretiánál érdeklődik, hogy piás barátnője mikor akar már elhúzni a rákba, mert rém idegesítő és tetejébe még az összes bort is megissza.

A dinamit duó az utcán andalog, Tullius utasítja Vettiust, hogy a városba érkező Varus nevezetű pénzeszsákot majd szépen fogadja ám, gladiátorokat jön válogatni a saját bejáratú játékaira. Tullius felfigyel a piacon Soloniusra, aki bort venne egy kedves barátjának, akit nemrég agyonvertek, Tullius nyájaskodva ajánlja fel, hogy majd ő kifizeti a bort, úgyis üzenni szeretne a jó Batiatusnak, Gannicusszal kapcsolatban.

A ludusban bőszen eddzenek a gladiátorok, Doctore megfeszült arccal ügyel a rendre, az arcán mintha csúnyább lenne a sebhely a múltkori epizód óta, de biztos nehéz lehet kétszer ugyanúgy felrajzolni. Gaia az erkélyen sütkérezik és nevetgél, vagy azért, mert megint be van baszva/szívva, vagy szimplán az izzadó férfi testek látványától van úgy odáig, nála sose lehet tudni. Később kiderül, hogy az utóbbiról van szó, kinézte magának Crixust, a Diona nevű rablány látja el információkkal róla a nőt. Gaia megint annyira kanos, hogy csak na, nem állhatja meg, hogy egy kicsit ne taperolja meg Dionát, aztán ellátja jó tanácsokkal szexuális téren, ami annyiból áll, hogy nyomatni kell a tutit ezerrel, minden adandó alkalommal, ennyi.

Oenomaus Crixusszal edz, úgy támadsz, mint egy bolond kecske, mondja a gallnak, majd felhívja a figyelmét a hibáira, és a következő támadás alkalmával jól állon tudja verni Crixus Oenomaust, a tanítás megkezdődött. Doctore visszaküldi a gallt a többi újonc közé, a fölöslegesen pofázó Ashurral megetet egy kiló homokot, jejejee, csak így tovább, olyan jó nézni.

Doctore megdicséri Oenomaust, mert látja, hogy milyen sokat tanult tőle Crixus, pedig ez a gall ritka nagy balfasz, teszi hozzá, pont, mint te voltál kezdőként. Aztán megígéri, hogy beszél a dominusszal, had térjen vissza Oenomaus az arénába. Gannicus eközben halomra veri szét a mellé osztott gladiátorokat, érdemesebb ellenfélre vágyik, mondjuk Oenomaus személyében, aki örömmel kel birokra vele.

Batiatus agonizálása az egekben van, apámnak meg a nagyapámnak is egy rakás bajnoka volt, engem meg faszán kizártak egy életre az arénából, panaszolja Soloniusnak, aki átadja az ajándékba hozott bort Batiatusnak. Alig belekortyol a dominus, Solonius átadja az üzit is, Tullius küldi a bort, amiért olyan köcsög volt veled, megduplázná a Gannicusért tett ajánlatot, ha ezt elfogadod, egy embered kiemelt helyen szerepelhet a következő játékokon. Batiatus egy másodperc alatt húzza ezen föl magát, de úgy, hogy a boroskancsót egyből a falhoz bassza, mit képzel ez a Tullius, agyonveret, lepisál és még ki is gúnyol?? Solonius is egy szemét, amiért egyáltalán szóba állt vele, persze, mert neki is sok szépet ígértek cserébe, ha nyélbe üti Gannicus eladását.

Lucretia berohan a hangoskodásra, Batiatus megenyhülni látszik, belátja, hogyha nem adja el Gannicust, nem csak őt, de Soloniust is kizárják örökre, nincs más választás, a keltának mennie kell. Méghozzá hamar, mert holnap Quintilius Varus a városba érkezik, Vettius fogja köszönteni, és addigra már Ganicusszal villogna az ifjú lanista. Gaia erre halkan elejti, hogy jaa, Varus, ismerem a csókát, haverom, kőgazdag és befolyásos ember, az biztos.

Solonius távozik, Batiatus fájdalmasan nézi az erkélyről Gannicust, majd meglátja, hogy az újoncok közül egy rabszolga nevetve emeli fel mutató és középső ujját, kegyelmet kérve, erre megint úgy bedühödik, hogy azonnal megláncoltatja a rabot és a bányába küldeti. Milyen jó, hogy vannak körülötte rabszolgák, akiken le tudja vezetni az idegességét. Új gondolat ötlik a dominus elborult elméjébe, nem adja el Gannicust, hanem ő maga fogja ajánlani ennek a Varusnak, valahogy el lesz intézve, Vettius meg elmehet a picsába.

Este amíg a gladiátorok vacsoráznak, az újoncok még gerendákkal a nyakukban kerülik az udvart. Mire ők is ehetnének a kásából, Barca csupa szív szeretetből belehugyozik a maradék kajába, alig utálják ám a jeltelen rabokat a gladiátorok. Ashur nyomatékosítja Daganban és Crixusban, hogy muszáj minél előbb megszerezniük a Testvériség jelét, mert akkor majd őket is tisztelni fogják a többiek.

Oenomaus a zárkájában italozik Gannicusszal, Melitta is csatlakozik hozzájuk. Nagyon jó a témájuk, arról beszélgetnek, hogy mi történne, ha egyszer a két barátnak kellene egymás ellen harcolnia sine missione, Gannicus nevetve mondja, hogy Oenomausnak dicső halála lenne legalább, de Melitta nem találja ezt olyan viccesnek. Szemére veti a férfinek, hogy mindenből gúnyt űz, de mi lesz, ha egyszer olyan helyzetbe keveredik, amiből nem tud kimászni viccelődéssel vagy öldökléssel? Akkor kénytelen leszek dugni, mondja nevetve Gannicus, ha tudná, hogy már rögtön a mai részben ilyen helyzetben fogja találni magát...

A távozó Gannicus végig sétál a cellák között, Barca és Auctus szokásos esti romantikázásának is szemtanúja lesz. Aztán a sötétben valaki megszólítja hátulról, Crixus az, Gannicus jól a falhoz vágja, meg egy kicsit meg is fojtogatja, ijesztgeti itt az embert a sötétben. A gall tanácsot kérne a jövőre nézve, mert bajnok akar lenni, erre Gannicus válasza, ami egyben a mottója is lehetne neki: Bajnok csak egy módon lehetsz, sose veszíts, baszki. True story.

Másnap Batiatus a piacra készülődik, Barca lesz ezúttal a testőre, ami felettébb nem tetszik a Doctorénak, hát még amikor azt az utasítást kapja, hogy a szíreket öltöztesse utcai ruhába, mert ők is mennek a dominusszal. Batiatusnak nagyon elege van belőle, hogy egy szolga vonja kérdőre, Doctore pofájába vágja, hogy ő is csak egy átkozott rabszolga, jó lenne, ha ehhez tartaná magát, annak a köcsögnek, akit a bányába küldtem, meg adok még egy esélyt, rakd a szírek mellé, mondja Batiatus. A megjelenő Lucretiától érdeklődik, hogy Gaia biztos készen áll-e a ráosztott feladatra, ó hogyne, irány a piac.

A városban Batiatus beavatja a szíreket és Indust, hogy mi lesz a feladatuk, ha minden rendben lesz, este megkapják cserébe a jelet. A rabszolgák kétkedve néznek a dominusra, próba nélkül megkapjuk a jelet?? mi a... elég a pofázásból, inti le őket Batiatus. Barca figyelmezteti a dominust, hogy egyáltalán nem bízik ezekben a hülyékben, főleg nem a szírekben, de Quintus megnyugtatja, hogy pont ez a lényeg, ha valamit elbasznak ezek a szerencsétlenek, nincs rajtuk a B betű, az ő neve tiszta marad.

Megérkezik Lucretia és a jelenleg szőke Gaia is a piacra, mindkettőn elég ledér ruházat van, Gaia rögtön megkívánja Lucretiát, de uralkodnia kell magán, nem ezért jöttek el így kikenve. Varus megérkezik közben, száz rabszolga hozza őt díszes páholyban, Gaia is tudja mi a dolga.

Eközben kicsit odébb innen, Batiatus lesi az utcán kísérőkkel sétálgató Vettiust. Indus odafut hozzájuk, úgy tesz, mintha Varus embere lenne, valami ürüggyel elcsalja Vettiust az utcáról egy sikátorba, ahol Ashur és Dagan várakozik rájuk. Szemet szemért, fogat fogért, a három jómadár kicsit megtépázza Vettiust, kísérőit meg egy picit megölik, had fosson be a kölök. Indust elragadják az indulatok, ő már csak ilyen rapszodikus alkat, úgy dönt, hogy Vettiust is megöli, Ashur alig tudja leszedni róla. Dagan közben előkapja a szerszámát, lepisálja Vettiust, 1-1. Indus megkönnyebbülten lélegez fel, hogy mivel minden jól sikerült, nem kell majd a bányába mennie. Ahsur azonban tesz róla, hogy ne érezze olyan jól magát Indus, tőrét átszúrja a férfi torkán, bocs haver, Vettius látta az arcodat, meg kell halnod, ez a dominus parancsa, és átvágja a torkát.

A hőségben várokozó Varus elég ingerült, hogy Vettius nem sietett elé, lesni minden kívánságát, még szerencse, hogy régi barátja, Gaia teljesen véletlenül pont erre jár. Bemutatja Lucretiának is a kényeskedő férfit, és rögtön meginvitálják őt a Batiatus villába. Először vonakodik, meg akarja várni Vettiust, hogy jól letolhassa, amiért megmerte várakoztatni őt az utcán, de a rossz klíma miatt mégis beadja a derekát Gaiának, menjük hát a villátokba, majd utána küldetek annak a sihedernek. Batiatus elégedetten szemléli a képsorokat a háttérből.

Jócskán ráesteledett már a ludusra, Varus a kellő bormennyiség elfogyasztásán rég túl van, egyáltalán nem hiányolja Vettiust, jól érzi magát Lucretia és Gaia társaságában. A nagy kacagásra hazaérkező Batiatus aligha lehetne ennél elégedettebb Gaiával. Quintus meglepetten nézeget, nahát, nem is tudtam, hogy vendégünk van, Gaia bemutatja a férfiakat egymásnak, Batiatus pedig sietve kér elnézést rút ábrázata miatt, aszongya, hogy ledobta egy ló, azért néz ki pont úgy, mint akit agyonvertek. Varus elmondja, hogy gladiátorokat jött válogatni Capuába, mert szokott kedvtelésből Vinalia játékokat rendezni, arra kellenének harcosok.

Batiatus lelkesen ajánlgatja neki Gannicust, Lucretia meg rászól, hogy fogja be, Varus már választott magának lanistát, Vettiust, óó az jó gyerek, bólogat Quintus, akkor bocsi, hogy szóltam. Mindenki bugyután vigyorog, Varusnak nagy nehezen eljut a tudatáig, hogy Batiatus is lanista, illetve végre feltűnik neki, hogy ez a Vettius csak nem akar jönni. Faggatózni kezd, hogy a kölök embereihez képest ebben a ludusban milyenek a gladiátorok, Batiatus nevetgél, hogy ő aztán nem beszél senki ellen, majd jelentőségteljesen Gaiára mered, hogy mondjon már valamit. A nő kapcsol, kicsit elszidja mindenféle hozzá nem értő szarnak Vettiust, a gladiátorai is szarok, gyere ki az erkélyre, mutatok én neked igazi férfiakat.

Varus szájtátva nézi az izmos gladiátorokat, rögvest bemutatót kér. Batiatus elsőként Gannicust szólítja, majd a férfira néz, ki legyen az ellenfele, Barca vagy Oenomaus, mire az kettőt szólhatna, Gaia közbeszól, hogy inkább legyen a gall, amelyik olyan jól néz ki ott hátul. Varus ráhagyja, hogy akkor legyen Crixus a másik, nem számít, hogy még nincs jele, legalább rövid lesz az összecsapás ebben a melegben. A két rab megkapja a fakardokat, Varus meg kiröhögi őket, mi ez a fa baszki, talán gyerekek módjára akarnak harcolni? Batiatus zavartan utasítja a Doctorét, hogy gladiust a kézbe, a kiképző erre nagyon gorombán néz fel az erkélyre, csoda, hogy az uraságok nem potyognak le onnan holtan. Kezd elege lenni Batiatus önfejű hülyeségeiből, amivel állandóan szívatja a gladiátorokat.

Crixus elég kétségbeesetten nézelődik gladiusszal a kezében, Gannicus persze vigyorog, mint a rohadt tök, na akkor gyere, aztán lehet bizonyítani, te akartál bajnok lenni, nem? Crixus támad is ezerrel, de ez nem valami jótündéres sztori, hogy a szegény elesett legényt megsegíti valami földöntúli erő, Crixusnak esélye sincs a két kardot forgató Gannicus ellen. Visszatér a két szír is a ludusba, Ashur kétségbeesetten nézi, hogy még egy újonc fog ma elesni. Varus hamar megunja a dolgot, Gaiával nevetgél, Batiatusban fortyog a düh, az a ribanc leköti Varus minden figyelmét, dünnyögi.

Pont, amikor már Varus nem figyel az eseményekre, Crixus mégis úgy tesz, mint aki ért a kardforgatáshoz, Gannicus a földre kerül, de sajnos a gall egy végzetes hibába esik, vért fakaszt Gannicuson, akinek ez a gyengéje, mint tudjuk. Jól bedühödik ezen, feláll, megragadja a kardjait és a ráugró Crixus pajzsára olyat lesújt, hogy az visszaesik vagy három métert. Gannicus odalép a földön fekvő fejéhez, x-et formál a karjaiból, Batiatus pedig félőn kérdezi meg Varust, hogy mi legyen a gall sorsa, kaphat-e kegyelmet.

A férfi unottan passzolja tovább a kérdést Gaiának, aki kegyelmet ad Crixusnak, hátha hasznát veszik még. Mire Batiatus megkérdezné Varust, hogy mi a véleménye Gannicusról, Gaia elhúzza onnan, mondván, hogy ne fárasszák tovább üzleti dolgokkal szegény Varust, nyomassunk neki most már egy kis bort, meg ciprusi ópiumot, attól majd olyan lesz, mint a kezes bárány. Batiatus persze dühöng, hogy ez a picsa mit képzel magáról, hogy itt beleavatkozik a férfiak dolgába, elfelejti, hogy ha Gaia nincs, akkor Varus se kötött volna ki a villájában. Lucretia próbálja csillapítani a kedélyeket, elvégre Gaia ismeri ezt a Varust, ha bor kell neki, akkor kapja meg, illetve hozassák fel Gannicust megfürdetve, beolajozva, majd akkor térjünk vissza az egyezkedésre.

Batiatus maga szalad le a pincébe, hogy utasítsa Doctorét, készítsék elő Gannicust személyes megtekintésre. A férfinak ez egyáltalán nem tetszik, meg az sem, hogy a két szír Indus nélkül tért vissza. Batiatus mondja, hogy ő már megkapta a jutalmát a szolgálataiért, este pedig a szírek is meg fogják kapni, ők abban a kegyben részesülnek, hogy a végső próba nélkül léphetnek be a Testvériségbe. Doctore erre elveszíti a fejét, az apád sose csinált volna ilyen hülyeséget, én nem vagyok az apááám! ordítja Quintus a pofájába, elegem van belőle, hogy folyton számon kérsz, készítsd elő Gannicust, billogozd meg a szíreket és szólj Oenomausnak, hogy mostantól ő fogja viselni a Doctore címet, te meg elhúzhatsz a sunyiba!! A Doctore megrendülten néz ki a fejéből, lehet jobb lett volna inkább mégis kussolni.

Fent a villában Varus igen jól szórakozik, Gaia nem sajnálta az ópiumot a borából. Közben megérkezik Gannicus, olajosan, beillatosítva, érdeklődve kérdezi dominusát, hogy mi lesz a dolga. Batiatus nem kertel, beavatja a gladiátort, hogy valószínűleg szopnia kell majd, a szó szoros értelmében, legyen engedelmes, azt tesznek vele, amit csak akarnak. Gannicus szemei nagyon összeszűkülnek e szavakra, de végül is valóban rabszolga, szóval nem tud ellenkezni.

Amint Gannicus belép a baldachinokkal körülvett tricliniumba, Varus kéjesen ül fel a díványon, nem is értem, hogy nem esett le nekem eddig, hogy a pasas a másik csapatban játszik, de minimum biszex. Nem habozik, odaugrik Gannicushoz, hogy jó alaposan összetapogathassa. A gladiátor mozdulni sem mer, pedig Varus már a pöcsét markolássza, meg van a méretével elégedve, ezért úgy dönt, hogy megnézné használat közben is. Quintus fogja Lucretiát, hogy akkor ők nem is zavarnak tovább, de Varus utánuk szól, hogy félreértik a helyzetet. Ő már túlságosan be van tépve ahhoz, hogy bármit is kezdjen Gannicusszal, de azért megnézné, miközben szexel, mondjuk, dugja meg azt ott, én meg nézem, mutat a sarokban álldogáló Melittára. Lucretia egyből kapcsol, hát de kérem azért az a nő mégis csak valakinek a felesége, Varus ezt pont leszarja, most már csak azért is Melittát kéri, ha rabszolga, akkor azt teszi, amit parancsolnak neki. Batiatus az üzlet érdekében ráhagyja a férfira a dolgot, Gannicusnak igenis meg kell dugnia Oenomaus feleségét.

Eközben az udvaron folyik a beavatási szertartás, Doctore először Dagant billogozza meg, üdv a kibaszott Testvériségben, üvölti a pofájába, aztán mellbe rúgja, alig ideges, de tényleg. Oenomaus is meglepetten fogadja, hogy mért kapják meg a jelet, próba nélkül, de senki nem mer szólni egy szót sem. Ashur következik, aki megmeri kérdezni a Doctorét, hogy nem kellene az eskü szövegét elmondani? A kiképző nem tűri, hogy még jobban leszarják a szent rítust a szírek, miután megégeti Ashurt is, figyelmezteti, hogy attól, mert megkapta a B betűt, még ne gondolja azt, hogy gladiátor lett, és jól fejbe vágná a forró vassal, de Oenomaus rászól a férfira.

Doctore mélységesen felháborodik, hogy Oenomaus megengedi magának ezt a hangnemet vele szemben, a gladiátor hiába kér azonnal elnézést, nem tudhatja, hogy a Doctore mért utálta meg őt ilyen hirtelen. Kardot kér a kiképző, az egyiket odadobja Oenomausnak, na akkor lássuk mit tanultál abból, amit tőlem láttál. Egyértelmű, hogy azért lett ilyen pöcs, mert Batiatus leváltotta őt, éppen Oenomausra, de ezt senki nem tudja.

A villában a meggyet zabáló Varus kényelmesen elhelyezkedve adja a rabszolgáknak az utasításokat. Amikor mondja Gannicusnak, hogy vetkőztesse le Melittát, a lány idegesen tekintget Lucretiára, hátha majd a domina közbelép, de azt várhatja. Gannicus kibontja Melitta ruhájának a kötését, ami lehull róla, a lány elkezd bőgni, szegény nem veszi észre, hogy ezzel csak még jobban felizgatja a beteg népeket maga körül. Kár, hogy Gannicusnak nem jut eszébe, amit tegnap este röhögve mondott, hogy majd egyszer kénytelen lesz dugni, hogy.... most már biztos nem röhögne.

Doctore elborult aggyal próbálja megölni ellenfelét, Oenomaus nem támad vissza rá, hanem csak kivédi az ütéseket, ezzel jól felhúzva a kiképzőt, aki ezért párszor jól fejbe veri őt. Többen próbálnak közéjük állni, nem értik, mi ütött a mesterükbe, de az mindenkit lekardoz, aki a közelébe megy. Oenomaus könyörögni kezd, hogy hagyják ezt abba, mire kimondja, Doctore kardja mély vágást ejt a mellkasán, és lerúgja őt a földre.

Melittát lefektetik a földön lévő szőrmékre, Gannicus meg mehet fölé, aztán kezdődhet a mulatság. Mármint a beteg gazdagok számára, mert a szeretkező pár mindkét tagja olyan kínosan érzi magát, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Melitta inkább elfordítja az arcát, mert nem bír Gannicusra nézni. Varus nem zavartatja magát a többiek előtt, magához nyúl, Gaia és Batiatus is elégedetten figyeli őt. Mint a legutóbbi rész végén, itt is felváltva láthatjuk az udvaron és a villában történő eseményeket. Oenomaus jobb ötlet híján elkezd visszavágni a Doctorénak, meg tudja sebezni a karján. Melitta pedig abba a hibába esik, hogy elkezdi élvezni a dolgot, még Gannicus seggét is meg meri fogni, de ezt igazán nem róhatjuk fel neki, ki ne tenne hasonlóan a helyzetében. Gannicus ezen felbátorodva, egyre hevesebb lesz, amitől Melitta még jobban... szerintem teccik érteni, ez egy ördögi kör.

A viaskodás közben Oenomaus már teljesen kiszorult a ludus szélére, egy hajszál választja el attól, hogy lepottyanjon a mélybe, könyörögve néz a Doctoréra, de itt már megállásnak helye nincs, egyiküknek halnia kell. Gannicus és Melitta sem járnak már messze a végtől, egyszerre mennek el mind a ketten, bocsánat, hárman, Varus is befejezte a dolgát. Ezzel egy időben Oenomaus hasba szúrja Doctorét. Ezek a tekintetek, valami hihetetlen, ahogy Melitta néz Gannicusra, Oenomaus a Doctoréra, mindenki tette, amit kellett, amibe bele kényszerítették.

Doctore végül békében távozik, jó tanítvány voltál, mondja Oenomausnak, megpaskolja az arcát, aztán meghal, ezt így tervezte, Batiatus már úgysem tartott igényt a szolgálataira. Oenomaus azonnal a dominus elé járul, hogy megvallja bűnét, Batiatus azonban cseppet sem sajnálkozik a haláleseten, inkább egy kicsit meglepődik, hogy magától ilyen egyszerűen megoldódott a Doctore cím áthagyományozása. Oenomaus persze mérhetetlenül csalódott, hogy megkapta a rangot, mert így már biztosan nem léphet fel többé az arénában.

Varus távozni készül, a meleg vendégszeretetről persze nem fog megfeledkezni, nyugtatja meg a ház urát, és végül kiböki, hogy Gannicust a Vinalia primusában szeretné majd viszont látni. A trió olyan boldog, mint még soha, most már bezzeg Batiatus se ribancozza Gaiát, hanem elfutnak meginni a maradék ópiumos bort, aztán beváltják a múltkori ígéretemet, itt a treesome, meg a képek róla.

Melitta megmosakodik és megy férjéhez, közben az udvaron a tekintete találkozik a cellájába vonuló Gannicuséval, nagyon gyanúsan néznek egymásra. Oenomaus rettenetesen érzi magát, amiért megölte mesterét, elmondja Melittának is, hogy az este folyamán egy szörnyű dolgot tett. A nő ráhagyja, hogy mivel rabszolgák, teszik azt, amit parancsolnak nekik, közben elmorzsol egy könnycseppet, de gondolatban már egész máshol jár. Akit Gannicus egyszer a csúcsra járatott, az könyörögni fog repetáért.