Az épület másik részében Shepard senior és Claudia a Mech ruháról beszélgetnek, ez miez, mire jó?, kérdezi a lány. Hogy eljussunk oda, ahol ember nem járt még ezelőtt, mondja Shepard. Jaj, ezt ismerem, ez idézet a Star Wars-ból!, tapsikol Claudia, de nagyapja leinti: A Star Trekből, drágám, még sokat kell tanulnod és sok filmet kell nézned. És sok hogyvoltot kell olvasnod, teszem hozzá én.

Kedves fantársak, fantársnők és Fanta kedvelők, sajnos a Universal Channel kivonult a hazai tévépiacról, ezért a cápás borzadály legfrissebb hajtásának magyar tévépremierjére mind a mai napig nem került sor. Hogyvoltnak viszont készülnie kell róla, ha már az első háromról is van, ezért a mazochizmussal megvert hogyvoltíró fáradságot, de főleg saját magát nem kímélve beszerezte a legfrissebb opuszt, amit ezennel a kiéhezett (érted?) olvasók elé tálal. Jó étvágyat! Agysejtjeink megóvása érdekében ezúttal is melegen ajánlott valami jófajta védőital bevitele a műsorszám közben, én a magam részéről ismét egy üveg házi szilvával (nem lekvár) telepedtem a monitor elé. Emlékeztető nem készül, hisz’ nyilván mindenki emlékszik az előző részben történtekre, ugorjunk hát neki!

Kezdjük a címmel, ami, mint az köztudott, a Star Wars revivalt lovagolja meg és egyszerre utal a Sharknado franchise 4. részére, illetve a Csillagok háborúja hetedik részének címére. Sziporkázó ötlet, ezt kár lenne tagadni, hiszen a cápás címverzió kiejtve pont úgy hangzik, mintha a Brian élete c. alapvetésből a hót pösze Fikusz Kukisz próbálkozna a The Force Awakens kimondásával. Na de ne csattogjunk mellékvágányra, megvan a feladat, lássunk neki: sóhajtva lecsavarom a dugót és megnyomom a play gombot.

A csillagködbe távozó sztárvorzos szövegszőnyeg narrációja szerint „M.M.U. (Mickey Mouse Után) 80-ban az X bolygó egereit a megaláztatás és a teljes pusztulás apokaliptikus rémei fenyegették.” Oppardon, másik filmet indítottam el, látszik, hogy tudat alatt inkább arról írnék, mint erről. Na szóval, öt év telt el a harmadik sharknado óta, ezalatt megalakult egy Astor X nevű szupercég, vezetője Aston Reynolds, autója egy Aston Martin, kedvenc focicsapata az Aston Villa. A cég olyan kütyüt talált fel, amivel sikerült megakadályozni a tornádók kialakulását. Sőt mi több, sikeresen visszahozta a Holdon rekedt Gilbert Shepard seniort is, aki tehát újra énekelgetheti közkedvelt slágereit, mint például hogyaszondja I’ve been looking for freedom, I’ve been looking so long, természetesen közben a szőrös mellkas felfedése alapkövetelmény.

Ilyen hiányos szerkóban mégsem flangálhatnak, ezért a kimentett málhazsákból felöltözködnek és Fin családjának keresésére indulnak. Tőlük függetlenül ugyanezt teszi April is, aki anyját hátrahagyva egyedül igyekszik megtalálni Claudiát. A keresőapp azt mutatja, hogy a lány mobilja a hullámvasútnál van, mi viszont tudjuk, hogy a kiscsaj a haverokkal már továbbment a barlangvasúthoz. April a hullámvasút kezelőjének mutogatja a lánya fényképet, de az persze nem emlékszik rá. Közben viszont elkezdenek hullani a cápák, egy méretes példány pont a sínpályára zuhan.

Az egyik látogató (Jerry Springer, az ismert tévés) megkéri Novát, fotózza le a Cápa film makettjével és beáll a dupla fogsor közé. A kép igazán jól sikerül, de sajnos Jerry ezt már nem láthatja, mert a makett helyére korábban már beesett egy valódi cápa, és most annak rendje-módja szerint beharapja a tévést, mint Pandacsöki Boborján a kakaós tekercset.

A víz és a cápák betörnek a barlangvasútba, a látogatók menekülnek kifelé, de egy cápa elkapja Jesst, Billy és Clau döbbenten nézi a vérengzést, majd rémülten továbbfut. Fin applikációja is behozza Clau telóját, persze ő nem a lépcsőn megy fel a hullámvasútra, hanem a traverzen mászik fel, közben lazán kikerül két rátámadó cápát. Odafent találkozik Aprillel és a kezelővel, aki végre rájön, hogy az ő zsebében van Clau mobilja. Eközben a sínekre esett cápa ide-oda hajtja magát a pályán, bár jegye tutira nincs. A kezelő ember észleli a veszélyt, és mindenkit leterel, ő maga viszont a sín mellett marad, így nem meglepő módon az önfeledten csúszkáló cápa harmadik próbálkozásra elkapja. Darwin-díj megszavazva a kollégának, a hullámvasutat meg átnevezhetjük hullánvasútnak.

A szerelvény váratlanul beindul és foglyul ejti Fint, aki egy darabig kapaszkodik, de végül az egyik kanyarban kirepül a kocsiból. Bezuhan valami sötét terembe, persze túléli, viszont vele együtt beesik egy cápa is, Fin gyorsan kibelezi a motoros fűrésszel. Felgyulladnak a fények és kiderül, hogy ez valami trükkfilmes bemutatóterem lehet, a közönség elismerő tapsban tör ki, Fin zavart mosollyal továbbfut.

Végül nem lesz szükség a kereső applikációra, mert a forgatókönyvíróknak hála, a kiccalád tagjai összetalálkoznak a baszomnagy park egyik pontján. Nova is csatlakozik hozzájuk, biztonságba kell jutnunk, értenek egyet nagy okosan. Fin javaslatára bemásznak a Universal Studio gömbjébe.

Az emberi veszteségek azonban tovább nőnek, ugyanis a közeli moziteremben a Shark Wedding c. film megy 3D-ben, a nézők között ott találjuk magát G.R.R. Martin mestert. A 3D-s film egy pillanat alatt igazi térhatásúvá alakul át, mert a vásznat átszakítja egy méretes cápa és egyenesen Martinra veti magát. Na bakker, most akkor ki fogja továbbírni a Trónok harcát?

A vihar leszakítja a hőseinket rejtő gömböt, ami gurulni kezd a parkon át. A menekülő embereket innentől tehát nemcsak a cápák, hanem a gömb is pusztítja, hajrá Universal! Végül egy erősebb széllöket hatására a gömb felrepül és kiköt valami oszlop tetején. Máskor át kell gondolni  a dolgokat, néz szét Fin a magasból. Azért csak sikerül lemászniuk valahogy, a vihar is továbbvonul, May viszont egy kicsit megütötte a kezét. Szerencsére a mentősök bekötik neki, a végtaghiányos sérültek meg csak várjanak a sorukra.

Nova egy hordozható kütyün bemutatja a néhai Lucas által készített előrejelzést: Ha a viharok egyesülnek, a NASA segítségére lesz szükség, mert ellenszerként egy 100 km magas lángoszlopot kell létrehozni, ami a Napnál is forróbb. (Ezt azért ízlelgessük egy darabig.) Fin kicsit vonakodik, de April biztatására végül felhívja az apját. Cape Canaveralbe kell menniük, szerencsére pont parkol itt két versenyautó, így a nagyit hátrahagyva beszállnak és elhajtanak. Egy női alkalmazott kétségbeesetten kiabál utánuk: Nem vihetik el a kocsikat, elvesztem az állásomat!, de egy rázuhanó cápa véglegesen megoldja a problémáját.

A hírekből megtudjuk, hogy három sharknado csapott le Charlestonra és megsemmisítette a várost. (Szemetek!, pedig ott én is jártam és nagyon tetszett.) Az elnök a teljes keleti parton szükségállapotot rendelt el.

Túl vagyunk a film kétharmadán és még nem találkoztunk Fin apjával, de most végre igen. Két haverjával egy útmenti kajáldában ücsörög a Baywatch sztárja és KITT barátja, Hasselhof Dávid! (Az az ősrégi vicc megvan, hogy Hasselhof bemegy egy szállodába, a recepciós ráköszön: Jó napot, kit keres? Mire Hasselhof szájához emeli az adóvevőt és beleszól: Halló KITT, mi a helyzet?) De itt most Gilbert Shepardnak hívják és nyugalmazott ezredes, akinek valami ok miatt feszült a viszonya a fiával. A belépő Fin láttán a két haver ezért le is koccol, Fin felvázolja a készülő veszélyt és segítséget kér.

Kisvártatva Nova is belép, a vén kecske szeme felcsillan, naná, majd megtudjuk, hogy aktív szolgálata alatt az ezredes benne volt az űrhajós programban, és az űrrepülők hajtóműve és hordozórakétái együtt képesek lennének elegendő hőt termelni. Sajnos azonban az űrsiklókat nyugdíjazták, akárcsak engem, és egyszer sem jutottam ki az űrbe, teszi hozzá Gilbert. Nováék szerint állítólag létezik még egy titkos űrrepülőgép, azzal megmenthetnéd az embereket, nyomul Fin, és hatásosan. Akkor beszélj a barátoddal, az elnökkel, hogy járjon közben, mondja az ezredes, ő maga meg a támaszpontot hívja: Az Independence-nek repülnie kell!

Megérkeznek Cape Canaveralbe, Brian Jones igazgató arról tájékoztat, hogy az Independence csak 80%-os üzemanyagkapacitásra van feltöltve. Nem baj, úgyis egyedül megyek, közli Shepard szenior, de Fin tiltakozik: Ketten megyünk, és már öltözik is befelé. A fater addig két szerelővel előkészíti a gépet az indulásra. Öt perc múlva itt a vihar, fel kell szállni, ekkor Nova keveredik elő és egy táskát ad át Finnek, majd a nyakába borul ezekkel a szavakkal: Pompás apa lesz belőled, csak ne halj meg!  (Ez mondjuk minden apaság előfeltétele szerintem.)

Nova visszamegy Aprilékhez, hihetetlen, hogy Fin is felszáll az űrsiklóval, mondja elismerő sóhajjal. Hoppá, erről viszont April nem is tudott, és máris elrohan férje után. Mindeközben Fin elszánt léptekkel lépeget a hangárban, közben szól a Bad Ass a Quinttől.

Beszáll a liftbe és felviteti magát a magasba, már éppen a fedélzetre lépne, amikor April utoléri és az erre legalkalmasabb pillanatban levágja a hisztit: Nem szóltál nekem, hogy felszállsz, hát micsoda dolog ez, stb, Fin igyekszik lenyugtatni a pi…, szóval igyekszik: Nem a hősködés miatt csinálom, hanem a családunk miatt, visszajövök, megígérem, et cetera, ecetet rá… Az irányítóközpont viszont már nagyon sürgeti a felszállást, mert ha lecsap a vihar, a cápafalon nem tudnak áttörni a siklóval. A lírázás csókban végződik, April szemfestéke kicsit elkenődik a könnyektől, de ez csak a kisebbik baj. A nagyobb, hogy a cápák elkezdenek zuhanni az égből, és az egyik lesodorja a szőkét a rámpáról!

Szerencsére Fin az utolsó pillanatban elkapja, sőt még arra is figyel, hogy a valódi kezét ragadja meg, ne a műt (vagy művet? hogy mondják ezt?). Ijedtemben majdnem feldöntöm a mazsolabort, és amíg Fin felhúzza Aprilt, én lehúzok egy újabb pohárral. Arra viszont már nincs idő, hogy April visszamenjen, mert azonnal fel kell szállni, így hát őt is beöltöztetik űrruhába. Közben Nova magáévá tesz egy szuperszonikus gépet, amivel több kört tesz az űrsikló körül, így tisztítva meg a légteret a zuhanó cápáktól!

A katonaság zárótűz alá veszi a cápákat, bevetve a teljes fegyverarzenált, a szerelempuska kivételével. De sajnos a katonák közül így is sokan meghalnak, köszönhetően a rengeteg megahalnak… A siklóban Gilbert kiadja a parancsot: Leengedni a sisakrostélyokat, a küldetés után majd eszünk rostélyosokat! Ne félj fiam, ez olyan, mint a biciklizés, mondja Finnek, mire ő: Ilyenen sose bicikliztem. Clau és Billy is fegyvert szerez és a tetőről lövöldöz, te hogy-hogy értesz hozzá?, kérdezi a srác, Shepard vagyok!, jön az öntudatos válasz, majd hozzáteszi: Azért nem ilyen első randira vágytam. Egy idő után Billy kifogy a golyóiból (szójáték, igen), be kell mennünk a tetőről, értenek egyet, persze egy csókra még van idő.

Billy udvariasan előreengedi Claut, de ő már nem tud bejutni a lépcsőházba, mert elkapja egy cápa, ez itt, ni. Kellett neked annyit udvariaskodni, öcsém.

Beindul a visszaszámlálás, az űrsiklót kilövik, a megfelelő magasságban kioldják a rakétát és az irányítóközpont felrobbantja. Majd következik a külső üzemanyagtartály leoldása, ezt is felrobbantják, viszont odalent a vihar nem ült el, na most akkor mi lesz? Az ezredesnek szerencsére van B terve és bevallja, hogy nem is az űrhajózásban, hanem az USA csillagháborús programjában dolgozott aktív éveiben. Itt kering a közelben az egyik SDI műhold, csak aktiválni kell és jóság van. Gilbert a NASA központon keresztül kapcsolatba lép régi kutatótársával, René Joubert őrnaggyal.

A tévéből közben megtudjuk, hogy az egész keleti partot elárasztották a sharknadók, a lakosság fele óvóhelyeken van. De mi a helyünkön maradunk, jó volt veletek dolgozni, mondja Matt Lauer három másik társának a tévéstúdióban. Ez nagyon megható utolsó mondat volt, de könnyezni nincs idő, mert a tető beszakad és pont négy cápa esik be, így legalább mindegyik tévésre jut egy.

Gond van odafönt is, mert René hiába tudja a régi indítókódot, a műhold már túl régóta kering fenn és nem válaszol (megbízható harci eszköz, ebből is látszik). Újra kell indítani és manuálisan kell vele célozni, mint pisilés közben – a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Gilbertnek ki kell másznia a siklóból. Búcsúzásul egy makettszárnyat ad át Finnek, add oda majd a kicsinek, mondja April könnyes pillantásától kísérve, szerencsére szőkénk szemfestéke ezúttal tartós.

Az öreg Shepard magára csatolja a rakétatartályt és átlebeg a műholdhoz. Felnyitja a fedőlemezt és  átköti a vezetékeket, sikerrel. A lézer bekapcsol, ezredesünk meg szépen végigperzseli vele a keleti partot Új-Fundlandtól Floridáig. Ez ám a csodafegyver, mert szűnik a vihar megfele, a lakosság előbújik az óvóhelyekről, nagy az öröm a NASA-nál is. Ám ekkor kínzó kérdés tör rá az egyik fejesre: az üzemanyagtartály nélkül hogy jönnek vissza? Hát, leginkább sehogy, ezt ők is tudják, feleli a kollégája megnyugtatólag.

Tudják, igen, de most nem érnek rá ezzel foglalkozni, mert a lézeres beavatkozásnak nem várt mellékhatása jelentkezik: cápák tűnnek fel az űrben, és intéznek támadást az űrsikló ellen! Fin elindul bezárni a keszonajtót és útközben kezébe akad Nova ajándék táskája, amiben mi van? Na mi? Lézeres láncfűrész, Luke Skywalker baszhatod a fényszablyádat! A fűrészre máris szükség van, mert pár cápa behatol a siklóba, Fin nekilát derekasan a derekuknál félbevagdosni őket. Hogy tudnak életben maradni az űrben?, kérdezi April, Fin kérdéssel felel: Hogy tudnak életben maradni egy tornádóban? (Nem kell válaszolni...)

De már megint sok a duma, mert egyszer csak egy óriás cápa betöri a tetőt és különösebb fakszni nélkül bekapja Aprilt. Ó, hogy kapnád be!, ordítja Fin és a cápa után veti magát. Boba Fett meghajtásba kapcsol, és pont az utolsó pillanatban sikerül elhagynia az űrrepülőt, mielőtt az egy nekicsapódó cápától darabokra szakad. Fin száguld az űrben és szembetalálja magát egy megacápával, előttem ismeretlen okból eldobja a lézerfűrészt és beveti magát a fenevad szájába.

Odabent April után kiabál (Pinokkió és Jónás próféta, mint előképek megvannak?), de semmi válasz. A légkörbe érve a cápa lángrakap, a belsejében is melegszik a helyzet, szerencsére a cápa jó bőrben van és nem ég el egy pillanat alatt, csak a külső része pörkölődik meg. Fegyver híján Fin ököllel üt nyílást a sült hal oldalába, amin kidugja az ejtőernyőt és így lefékeződve landol a beachen.

Véresen kimászik, ahogy már megszoktuk tőle, körülötte sorra puffannak a lezuhanó cápák. Ám a puffogásba egyszer csak berregő hang vegyül, a szomszéd halból jön a zaj és igen: a nyílásban egy kisméretű körfűrész jelenik meg, de utána nem April kerül elő, hanem egy újszülött baba! Fin elveszi a kicsit, majd segít Aprilnek is előmászni az alkalmi szülőotthonból. A három véres családtag boldogan néz egymásra, April szemfestéke továbbra is remekül tartja magát. Nem úgy, mint a mazsolabor, aminek maradékát egy hajtásra magamba döntöm a nem várt fejlemény hatására.

A baba fiú, a szülők véres csókban forrnak össze, akár csak a korábbi részek végén. Jobbról előrohan Nova, balról Claudia, és csatlakoznak hozzájuk. Na és hogy hívják a keresztfiamat?, kérdezi mosolyogva Nova. Gilbertnek, az apám után, válaszolja Fin, majd egy emberként felnéznek a Holdra, és Fin tiszteleg.

Gilbert a hátrakétával ugyanis közben sikeresen landolt a Holdon, az amcsi zászló mellett. Szélesen vigyorog, hiszen teljesült élete vágya: kijutott az űrbe és mellesleg komoly hőstettet is végrehajtott. És ő is tiszteleg a Föld felé, hát ez nagyon szép jelenet, de nem merek könnyezni, mert az én szemfestékem nem túl jó minőségű.

Fin keresgélni kezdi a zsebében a makettszárnyat, de nem találja, szerencsére April megpillantja a közelben a homokban. Odamegy, hogy felvegye, ám ekkor az űrsikló egy méretes darabja zuhan le a magasból. Neee!, kiáltják Finék, April döbbenten felnéz – és itt a vége, legalábbis egyelőre.

Ne dőljünk be a magyar címnek, ami legalább akkora átverés, mint anno a Péntek 13 filmek esetében, ahol a negyedik rész a Final Chapter címet kapta, oszt’ utána még készült vagy hat. Jelen esetben az alkotók már be is jelentették a Sharknado 4 tervét, úgyhogy lészen itt még sírás és fogaknak csikorgatása. Mivel a barack- és a körtepálinka az első két rész írása alatt elfogyott, a hogyvoltíró ezúttal egy üveg görög mazsolabort készített ki a csapások könnyebb elviselése érdekében. Kezdjük hát, vagy ahogy anno Nagy Feró rikoltotta a Beatrice koncertek indításakor: támadás, egy-kettő-három!

James Bond-os intróval nyitunk, Fin vonul be oldalról egy kitátott cápaállkapocsba és felberregteti cége reklámját, a motoros láncfűrészt. Vicces, itt kéne abbahagyni a filmet és akkor csak jót mondhatnék róla, de sajnos még hátravan 81 perc. Washingtonra váltunk, Uszony Pásztor barátunk a Lincoln emlékmű környékén rohangál, először azt hiszem, hogy úszni akar egyet a tükörmedencében, de nem: titkosszolgálati fekete SUV fékez előtte, Devoreaux ügynök sürgeti, pattanjon be gyorsan, az elnök már várja. Fin beszáll és Aprilt tárcsázza: lerobbant a kocsija, de most már minden oké, a szikretszörvisz viszi az elnökhöz. Vihar lesz, érzem, mondja Fin az ügynöknek, de az inkább az utat figyeli. Valami tüntetők közé keverednek, a kocsi nem tud továbbmenni, ezért Fin a tetőablakon át kimászik. Semper paratus, veti oda az elképedt ügynöknek az előző két részben többször hallott jelszót és rohanni kezd. Az emlékmű lépcsőjénél táblával hadonászó csávó szólít fel mindenkit bűnbánatra, mivel közelednek az utolsó idők. Én benne voltam a fenevad hasában, kiabálja, ekkor esik le nekem, hogy tényleg, faszikám már a második részben is ugyanezt kiabálta, amíg be nem kapták. Most olcsóbban megússza, mert Fin a nagy rohanásban csak fellöki.

Cél a Fehér Ház, a kapunál posztoló őrök azonban nem akarják beengedni, mert nem ismerik fel, ez meg hogy lehet, ezek nem néznek tévét? Sőt pisztolyt szegeznek rá, behatolás kizárva, bezárva!, kiabálják. Szerencsére feltűnik a kabinetfőnök Gary Hays, minden rendben, engedjék be Mr. Shepardot és szolgálat után nézzék meg a Sharknado első két részét!, mondja az őröknek, majd bekíséri Fint, hogy átöltözhessen.

Amúgy Fin megérzésében lehet valami, mert a meteorológia intézet jelentése szerint trópusi vihar közeleg Washington felé, és megfigyelő helikopter kering a hortobágyi kilenclyukú híd felett.

Eközben April anyukája, May Wexler kíséretében ultrahangos vizsgálatra megy az orlandoi kórházba, mert a múltkori lánykérés után a fiatalok nem tétlenkedtek: April babát vár, bizony. Hogy örömünk tovább fokozódjon, a leendő nagymamában Bo Derekre ismerünk, a Bombanő c. film főszereplőjére, azt az opuszt annak idején moziban nem egyszer néztem meg, és ezzel biztos így volt hímnemű kortársaim jelentős része is. (Bo ugyan mára már csak nyomokban tartalmaz bombanőt, de azért köszönjük meg neki a kamaszkori nedves álmokat.) Remélem, a férjed nem eteti meg magát megint valami cápával, mondja a vicces May a kórház ajtaján belépve. (Ezek szerint Bo nem kapta meg előre a forgatókönyvet?)

A Fehér Ház fogadótermében gyülekeznek az elegáns népek, Fin is átöltözött szmokingba, nagyon fess benne, csak ne fessen benne, mert összekeni. Marcus Robbins elnök úr lép a pódiumra, mit mondjak, nem az a Joshia Bartlet típus, ilyen simlis fejű országvezetőt ritkán látni, én nem vennék tőle használt alkotmányt, az biztos. Az elnök rövid beszédet mond és hőstetteiért saját kezűleg akasztja Fin nyakába a Szabadság Érmet, a civil állampolgároknak adható legmagasabb kitüntetést. (A szinkron szerint: a legmagasabb civil állampolgároknak adható kitüntetést, ami enyhén szólva nem ugyanaz. Nyelvtannáci mód off.) Taps, vakuk villannak, Martin sógor is gratulál, úgy látszik, ő is valami fehér házi bennfentes. A biztonsági főnök elkapja Fint egy szelfire: Mondja, hogy sharknado!, kéri, és együtt vigyorognak a mobilteló kamerájába.

A New York-i polgármester is tiszteletét teszi és átadja a hálás lakosság ajándékát, na mit? Egy aranyozott láncfűrészt, a frissen megalakult Arany Láncfűrész Rend ajándékát, bakker! (Már bontom is fel a mazsolabort.) És ez nem ám csak dísz, mert amint Fin bekapcsolja, pöccre indul, yeah.

A vendégek közül Jackie Collins, az ismert lektűrszerző lép Finhez, nem meglepő módon könyvet akar róla írni, át is adja a névjegyét. (Sajnos erre a könyvre már nem fog sor kerülni, mert az írónő pár hónappal a filmpremier után elhunyt.) Valami random szakértő a Meteorológia Intézettől kapott képeket ad át Finnek, hősünk kivonul a teraszra átnézni őket. Közeledik a vihar, ettől semmi jó nem várható, mondja Fin a hozzálépő elnöknek, szerencsére a First Lady Oklahomában van, tudjuk meg, bár senki nem kérdezte.

Még be sem fejezik a rövid beszélgetést, amikor a cápatornádó lecsap, első áldozata a titkosügynök Devoreaux, szolgálatteljesítés közben érte a halál, írják majd a másnapi újságok. Kitör a pánik, az utcákon emberek rohannak sikoltozva, a vihar rövid úton összedönti az Abraham Lincoln Emlékművet, sőt egy random cápa egyenesen az elnöki szobor ölébe esik, ahonnan nem is akar továbbmenni, nyilván jól érzi ott magát, mint az üdvözült hívő Ábrahám kebelén.

A Fehér Ház tetejét átszakítják a zuhanó cápák, Fin felkapja az aranyfűrészt és indul vele hentelni, de több cápa, mint kolbász, ahogy az ismert mondás tartja, Fin egyedül nem tudja hatékonyan felvenni a küzdelmet. A magas rangú emberek sorra megevődnek, a szelfiző biztonsági főnöktől kezdve a New York-i polgármesteren át a kabinetfőnökig. Martin sógor magával vonszolja Sonia Buck alelnök asszonyt valami biztonságos helyre. Igen ám, de a lépcsőn már tömegelnek a cápák, a lejutásra csak egy megoldás marad: hagyományőrzés ide, szentségtörés oda, Martin leakasztja Lincoln és Washington portréját a falról, és a két festményt szörfdeszkának használva lecsúsznak a lépcsőn a cápák között! Zsírkirály!

A testőrség kíséretében a bunkerbe igyekszik az elnök és Fin. Ez a bunker a világ legjobban védett területe, mondja a testőrfőnök Finnek, miközben az übertitkos kóddal (ABC 123456) kinyitja ajtót. A bunkerből erre előtámad jópár cápa, ők nyilván nem ismerték a propagandaszöveget, és már harapnak is, végezve a három kísérővel. A negyedik fenevaddal természetesen Fin számol le, a falról lekapott díszkard segítségével. Ennél nagyobb tűzerőre lesz szükségünk, elnök úr, közli Fin.

Megtámadták a házamat, ez már személyes ügy!, jelenti ki az elnök és a fegyvertárból shotgunt ragad magához, Fin is szépen kidekorálja magát tűzfegyverekkel. A Fehér Ház folyosóján összeszokott párosként tüzelnek a támadó cápákra, sőt gyakorlott baseballosként Robbins saját elnöki kezével hagyint kézigránátot az egyik hal szájába, ami szétrobban, naná. Fin először két stukkerrel tüzel, majd miután kifogy, előreveti magát és térden csúszva, a vállára fűzött két géppisztollyal irtja a támadókat. Amerikáért, bébi!, kiabál az elnök a háttérből. Közben vágóképen látjuk, amint a forgószél összedönti a Capitoliumot és kettétöri a Washington emlékoszlopot.

Minden muníció elfogy egyszer, utolsó fegyverként Fin egy letört szoborfejet használ fel, amit belenyom egy rátámadó cápa pofájába. Most már muszáj menekülniük, és a csukott ablakon át kiugranak a kertbe, természetesen a legutolsó pillanatban, pont mielőtt a letört Washington oszlopot a vihar beleállítaná a tetőbe. Micsoda mázlijuk van, így a film nem ér véget a 12. percben (sajnos). A kertben találkoznak Martinnal és az alelnökkel, de pont egy zuhanó cápa alatt állnak meg. Együttes erővel felemelik a kidőlt országzászlót, mint az Iwo Dzsima-i győzelem után készült képen, és a cápa szerencsésen felnyársalja magát a rúdra. Isten óvja Amerikát, köszöntsük fel a Marikát!, mondja Fin. Beindul a punkos főcímzene és az ezúttal rajzfilm animációban készült nyitó stáblista.

Váltunk Floridára, nagy az élet a Universal Studio orlandoi vidámparkjában, Finék lánya, Claudia itt tölti a 18. szülinapját, innen is gratulálunk. Mindenki dicséri a lány új frizuráját, milyen más lettél így, stb, még jó, hiszen az első részben másik csaj játszotta a szerepet. Clau hamar lepattintja anyut és a nagyit és indul a hullámvasúthoz, mert ott találkozik a barinőjével, Jess-szel. Becsörög Fin, Washingtonból nem szállhatnak fel repülők, ezért bérelt kocsival indult el, a babával minden rendben, várunk, búcsúzik April.

Közben a tévében a Today Show megy, Matt Lauer és Savannah Guthrie jelentkezik Washingtonból, ahol a vihar rengeteg épületet megsemmisített. Kapcsolnak Orlandóba is, de ott minden baba, szép az idő, semmi jele viharnak

A vidámparkban a népek jól szórakoznak, többen fotózkodnak a fehér cápa makettjével, fejüket a szájába dugva. (Az eredeti Cápa filmet a Universal gyártotta.)

Clau és Jess beszáll a hullámvasútba, de előtte még a táskákat és mobilokat be kell tenni a szekrénybe. Jess végül meggondolja magát, ő mégis csak kihagyná a menetet, amit megértek, az ilyen átfordulós szarokat én se bírom. Így aztán Clau mellé egy ismeretlen srác kerül, Billy, együtt diszkrét sikoltozással lenyomnak egy kört. A menet után a csajok kiveszik a táskákat a szekrényből és vihogva elhúznak, persze Clau ottfelejti a mobilját, amit a hullámvasút kezelője talál meg és megőrzésre elteszi a zsebébe. Na vajon lesz-e ebből probléma, gyerekek?, teszem fel az obligát kérdést, mint Edebede bácsi.

Fin a kocsiban hallgatja a híreket: Nem a cápákat hibáztatom, hanem Fin Shepardot, mert ahová ő megy, oda megy a pusztítás, mondja éppen valami ésszel bőven megáldott riporter, a családja is mindig megússza, pedig milyen sok ember meghalt, kontráz a társa. Innen is gratulálok az arisztotelészi logikájukhoz. Szemből nagy porfelhő érkezik és rohanó emberek, Fin megáll és így végignézheti, amint egy cápa deréktól lefelé sikeres amputálást hajt végre az egyik járókelőn. Az okos Fin kiszáll, de a szél egyből felkapja, szerencsére még időben megragadja a kocsiajtót és visszamászik az utastérbe. Magára csukja az ajtót, aminek üvegét pár pillanattal később betöri egy cápa. Ugye milyen jó, ha ilyen esetre van nálunk egy láncfűrész?

Fémlemezekkel megerősített furgon érkezik, amiből ketten szállnak ki, az egyiken halálfejes maszk, így lát neki karddal hentelni a cápákat, a másik ember valami átalakított szuperágyúval lő egyet, amitől a vihar eláll. A halálfejes odamegy Finhez és leveszi a maszkot: néddamán, ez Nova, a mellben erős amazon, a megfelelő helyeken kivágott bőrszerkóban! Bemutatja haverját, Lucast, ők ketten a viharokat követik, hogy amit lehet, megtanuljanak róluk, sőt valami követő applikációval Finről is tudják, mikor merre jár. Most éppen Orlandóba megyek, mert April mindenórás, közli Fin, Nova arca az első részhez hasonló módon elborul, szóval még együtt vagytok és új gyereketek lesz, foglalja össze a frissen szerzett infókat.

Finnek megmutatják belülről a furgont, a falon időjárásjelentések, képek, számítások, Nova szerint arra akarnak rájönni, mi okozza a cápaviharokat és miért térnek vissza. Fin tájékoztatja őket, hogy a washingtoni vihar külső beavatkozás nélkül csak úgy felszívódott az égbe, viszont nagy az esély, hogy alacsony légnyomású terület fölé érve újraalakul. Együtt nézik a legfrissebb térképet: az egész keleti part fölött alacsony nyomású zóna alakult ki! A vihar szeme dél felé tart, ezért Fint azt kéri, vigyék el Orlandoba, így mindenki jól jár.

Amíg Claudia a barinővel szórakozik, April és May beülnek sütizni, közben a születendő gyerek nevéről beszélgetnek. Anyuka a Britneyt szeretné, a nagyi viszont a June-t javasolja. April kiakad, micsoda hülyeség ez már, April, May, June, brrr, akkor egész évben énekelhetnék a Boney M-től a Calendar Songot. Na és ha fiú, akkor meg lehetne Charles, Finnek nagyon tetszik ez a név, mondja April. Persze a nagyinak erre is van kapásból ellenérve, valahol ugyanis azt olvasta, hogy a sorozatgyilkosok negyedét Charlesnak hívják. (Ezt nevezem szupernagyinak, tele van ötlettel.) A békés ejtőzést váratlan incidens zavarja meg: a közeli óriáscsúszdára ráesik egy cápa, majd vidáman lesiklik és csobban a medencében. Pánik, sikoltozás, stb, az úszómester mindenkit kimenekít, de egy kislány bent marad a vízben. A csávó beugrik érte és kiadja az aggódó apukának, ám ezzel saját halálos ítéletét írta alá: a cápa rárabol és végez vele. April csak azért nem ugrott be a vízbe menteni, mert anyja erőteljesen visszafogta, pedig szőkénk már be is indította a műkeze csuklójába rejtett körfűrészt, ami igazán nagyon csecse darab.

April hívja Fint és beszámol a cápáról, keressétek meg Claudiát és menjetek máshová, utasítja Fin, én is úton vagyok Orlandóba Novával. April a novás hírnek nem kimondottan örül, de nem kezd pattogni, inkább gyorsan Clau keresésére indul. Akik közben összeismerkedtek Billy haverjával is és éppen a barlangvasútnál állnak sorba.

Finék előtt új akadály: leszakadt a híd, kerülőt kell tenniük, de Fin ellenzi, mert azzal túl sok időt veszítenek. Nem messze van ide a Charleston Katonai Légibázis, ott majd szereznek repülőt, ő ismeri a parancsnokot, Gottlieb tábornokot. Odahajtanak a kapuhoz, az őr azonban nem akarja beengedni őket. Z Nation rajongók örömmel ismerhetik fel a kapuőrben Roberta Warren őrmestert (itt is úgy hívják), aki a sorozatban igencsak keménytökű csajt játszik, ha szabad ezzel az anatómiai képzavarral élnem. Fint ugyan ő sem ismeri fel, de azért hajlandó telefonálni, a tábornok persze engedélyezi a behajtást, bár a közelgő cápavihar miatt már elkezdték küríteni a bázist. Gyűlölöm a cápákat, mondja Warren, Nova egyetért vele. Pedig lehetne rosszabb is, mondjuk zombik, szól be kedélyesen Lucas, erre Warren már csak int, hogy hajtsanak tovább. Ez a crossover legalább vicces volt.

A tábornokkal átnézik a vihartérképeket, Lucas szerint ha ezek a sharknadok összeolvadnak, pusztító sharrican lesz belőlük. Gottlieb csak egy idősecske szuperszonikus gépet tud adni, én tudom vezetni, jelenti ki Nova. Elbúcsúznak Lucastól és beszállnak a gépbe, közben a vihar és a cápák megérkeznek és lecsapnak a bázisra. Egészen elképesztő jelenetsor következik: egy cápa a furgonnak csapódik és leharapja Lucas jobb lábát. A csávó fél lábon ugrálva előrebotorkál, nyitja az ajtót, de ekkor egy másik cápa leharapja a bal karját! Felküzdi magát a tetőre és kúszik előre a detonátor felé, ám ekkor leharapják a bal lábát!! Folyik a könnyem, de nem a sírástól, hanem a röhögéstől, mert eszembe jut a Fekete Lovag a Gyalog galoppból, az se adta fel a küzdelmet az utolsó pillanatig. Lucas a maradék kezével felhajtja a ketyere fedelét, alatta nagy piros gomb, de megnyomni már nem tudja, mert a tudjukkik a jobb kezét is leharapják!!! Az orra és az álla viszont még megvan, és az utóbbival végül sikerül megnyomnia a gombot. A furgon felrobban és ennek hatására a vihar elül. A jelenet hatása alatt egy hajtásra félig ürítem a mazsolaboros üveget.

Nova és Fin persze szemtanúja az esetnek, a mellben erős amazon kellőképp ki is akad, mindet kiirtom az utolsó darabig!, őrjöng. Fin igyekszik lenyugtatni, kis ideig líráznak, de aztán felszállnak, irány délre. Daytona felett repülnek, odalent éppen Nascar verseny folyik százezres nézősereg előtt, persze vihar is érkezik, ahogy kell. A cápák elkezdenek zuhanni a pályára, fékezés, csikorgás, karambol.

Brad Keselowski autóversenyző is kiszáll a kocsijából, hogy jobban lássa a pont feléje zuhanó ragadozót. Oh hell no!, idézi a film címét, és ezek az utolsó szavai, mert fej nélkül hanyatlik vissza a kocsiba. Finék berepülnek a viharba, leoldják a gép külső tartályát és felrobbantják, az akció sikeres, a vihar kezd elülni. Egy cápa viszont nekicsapódik a gépüknek, így hőseinknek kényszerleszállást kell végrehajtaniuk.

Szerencsére pont az orlandoi Universal Parkban érnek vizet, és a gépet hátrahagyva minimálöltözetben emelkednek a felszínre, arghh! Nova alig takaró bőrszerkóban, hátára szíjazott fűrészes élű karddal, Fin félmeztelenül, az elmaradhatatlan láncfűrészt szorongatva. Íme elölről:

és hátulról:

Még mondja valaki, hogy ez film nem elégít ki minden igényt!

Az egyik metróállomáson páran várakoznak, egy lila inges csávó nagyon türelmetlen, szidja a BKV-t, a menetrendet, Tarlós Istvánt, stb. Eközben a szerelvényen Martin és Fin lírázik kicsit, ezzel is telik az idő. Martin megköszöni, hogy Fin kimentette őket a stadionból, majd azt próbálják felidézni, miért nem bírják egymást. Bár ez tulképp mindegy is, az a lényeg, hogy most már jóban vannak. Fin kinéz a hátsó ajtón és észrevesz egy nagytestű cápát, ami gyors tempóban igyekszik a metró után. Kiadja az utasítást, mindenki menjen előre, a kocsikísérő metrórendőr hátramarad utóvédnek, persze a cápa betöri az ajtót és rárabol a rendőrre, ahogy kell. A szerelvény gyorsít és nem áll meg a következő állomáson, a mögötte hömpölygő cunami tele van cápával, amik az állomásra érkezve kiadós lakomát rendeznek az utasok között. Természetesen a Tarlóst szidalmazó csávó kerül elsőnek az étlapra, így merje valaki kritizálni a városi elöljárókat.

Bizony, nincs menekvés, az Asylum a minősíthetetlen első rész után újabb csapást mért a közízlésre a Második harapással. A sztori előre kitalálható, a párbeszédek továbbra sem haladják meg a bányászbéka értelmi színvonalát, de legalább pár filmes utalás ismét akad benne. Cigit, füvet, páleszt eldobni, nem lesz rájuk szükség, hiszen tudatmódosítónak itt van maga a vizsgálandó opusz. Csapassuk hát!

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. / Szél kele most, mint sír szele kél… merengek a költő szavain az éji órán, midőn elindítom a filmet, az első képkockákon azonban nem a hold, hanem egy Boeing 747-es bukkan elő a felhők közül, mint az Airplane! elején. LA-ből tart NY-ba, lila hajú sztyuvi szolgálja fel a kajcsikat, ücsiket. Na jó, inkább használjunk teljes szavakat, az egyik sorban egymás kezét fogva ücsörög April és Fin, a nő ujján új gyűrű, vagy a régit vette ki a zaciból, mindegy is, a lényeg, hogy hiába váltak el, a múltkori kaland újra összehozta őket. A lila hajú is örül, hogy a híres ember a fedélzeten van, dedikáltatná is vele a könyvét, de Uszony Pásztor barátunk elhárítja: Azt nem én írtam, hanem kedves szerelmem itt mellettem. April már veszi is elő a tollat és bevési az autogramot a második oldalra, közben látjuk mi is a konyves.blog.hu-n mindezidáig méltán nem szerepelt mű címét: How to Survive a Sharknado and other unnatural diasters. (Hogyan éljünk túl cápavihart és más abnormális természeti csapásokat?) Szerzője April Wexler, ott ordít a név a címlapon, lilahaj tehát nyilván nem tud olvasni és csak sznobizmusból dedikáltatja

Az egyik híd alatt elakadt iskolabuszt vesznek észre, Fin fékez, az empatikus April viszont követeli, hogy menjenek tovább. Finben azonban ismét beindul a világmegmentő mirigy, hátha gyerekek vannak benne, tesz éles elmére valló észrevételt, hiszen iskolabuszban a legritkább esetben szállítanak pl. vecsési savanyú káposztát. Többet törődsz másokkal, mint a saját családoddal, puffog tovább az empatikus April, de Fin oda se figyel. Leparkol a hídon, innen felülről jól látszik, hogy a busz körül éhes cápák köröznek. A buszsofőr eközben próbálja nyugtatni a gyerekeket, idebent biztonságban vagyunk, mantrázza, de látszik rajta, hogy maga sem hiszi, amit mond.

Mit tehet az ember, ha a nyári hőségriadóktól már teljesen leolvadt az agya, a túlmelegedett Velencei-tó sem ád enyhet, és elege van a Palatinus strandon hemzsegő tömegből is? Természetesen zsé kategóriájú filmeket néz, persze csak módjával, mert azért mindennek van határa. Akit érdekel, tartson velem, hogy együtt járjunk utána, mit eszik vajon az internet népe (eszik, érted?) a Sharknado filmeken!

Lényegretörő a kezdés, forgószél korbácsolja a Csendes-óceán hullámait és cápákat kap fel a magasba, miközben beúszik a főcím. A felirat szerint 20 mérföldre a mexikói partoktól ringatózó cápavadász hajóra zoomolunk, a tenger itt még nyugodt, a kabinban Santiago kapitány és a Palmer nevű rosszarcú ázsiai alkudozik. A vita nyilván a már kifogott és a még várható cápák árán megy, Palmer 100 ezer dolcsit kínál, de a kapitány körberöhögi, értesülései szerint húszezres cáparaj közeledik, ezért ő egy millát kér. Az a fogás simán megér ennyit, jelenti ki és nyomatékul elővesz egy pisztolyt. Palmer látszólag beleegyezik, a magával hozott horgászládában átadja az előleget, a kapitány még magabiztosan kijelenti: Kár félni a cápáktól, ők jobban félnek tőlünk. Rutinos nézők ebből máris kitalálhatják, milyen sors vár a nagypofájú captainre.