Kezdtünk már repülőn, most vonaton tömeggyilkolunk. Az utasok békében ücsörögnek, míg villogni nem kezdenek a lámpák. Mindenki kíváncsian és/vagy rémülten forgolódik, mígnem a sorok között váratlanul egy ballonkabátos férfi bukkan fel a semmiből, a’la JövőHiro, csupán azzal a különbséggel, hogy míg a kedvenc időutazó hősünk csak ideiglenesen fagyasztotta meg az utazóközönséget, hogy megmentse a pomponlányt, addig a Fringe verzióban mindenki meghal. De ezt már megszokhattuk. A szerelvény megáll, fickó leszáll, ügyet sem vet a kéregető srácra, aki aztán felugrik a vonatra. Rögtön meg is bánja azonban, mikor az ajtók záródnak, ő meg rádöbben, hogy egy száguldó fémkoporsóban maradt egy rakás hullával.
Walter komolyan gondolta, hogy bevallja Peternek a történteket, neki is fogott egy jó hosszú levélnek, amiben mindenről beszámol. Írás közben jön a telefon a laborban barkácsolgató Petertől, aki örömmel közli, hogy vonathoz mennek, mert tudja, mennyire szereti az apja a vonatokat. A helyszínen aztán Peter már Oliviát veszi elő, vajon ő is észrevette-e, hogy mostanában Walter mintha szomorkodna valami miatt. Olivia szemrebbenés nélkül Peter szemébe hazudja, hogy nem. A vonaton Walter rögtön azzal indít, hogy az egyik halott nadrágjában kezd turkálni, hiszen tudvalévő, hogy hirtelen halál esetén gyakran távozik vizelet és széklet. A helyszínelést végző rendőr páros lábbal rugdosná le az öreget, még jó, hogy Olivia időben érkezik.