Izgatott ázsiai férfi rohangál Boston kínai negyedében. Mikor végre megtalálja a keresett házat, gyorsan bemegy, az ott lévő ember leülteti, vízzel kínálja, ahogy azt illik. „Hányan élték túl?” kérdi az izgatott, mire a másik szinte közömbösen azt feleli: „Maga az első.” Ezen az emberünk nem kicsit kiakad, de per pillanat nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, ugyanis nagyon fáj a hasa, ráadásul az orra is vérezni kezd. A házigazda lefekteti, aztán merev képpel ollót és egyéb élesnek tűnő tárgyakat vesz elő, és kezdetnek levágja a fickó pólóját, így már mi is látjuk, hogy a hasfala úgy mozog, mintha az alienek ifi-ligája épp a döntő rangadót tartanák odabenn. Nem túl biztató tehát a helyzet, de ekkor igazából már mindegy is, a férfi meghalt, orrából, szájából pedig hátborzongató, kígyószerű dolgok állnak ki.

Walter önállóságot tanul, most éppen egyedül érkezik az új helyszínre, taxival. Kicsit morcos ugyan, amiért Peter végig követte a járművet, mivel szerinte ez azt jelenti, hogy nem bízik benne, a fia pedig hiába próbálja meggyőzni, hogy szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak ugyanoda jöttek. A látvány nem túl szép, egy koreai hajó zátonyra futott és elsüllyedt, 27 ember halt meg a jeges vízben, miközben próbáltak kiúszni, ám többekkel nem a fagyasztás végzett, hanem a fura kígyóállatka, amelyek némelyike még mindig ott kukucskál az áldozatok szájából. Walter már éppen belemerülne a trutyiba, mikor az egyik zsaru felkiált: találtak egy túlélőt! Csakhogy a kígyó valószínűleg benne is ott van, ki kell szedni onnan, mielőtt magától óhajt távozni.

Az elején látott férfi – hívjuk mondjuk Dokinak – némi kígyómelengetés és úsztatás közben újabb pácienst fogad, aki hasonlóan ramaty állapotban van, mint az előző. „Elsüllyedt a hajó. Ideért rajtam kívül valaki?”, kérdezi. „Nem. Maga az első”, hangzik a felelet. Magához tér a túlélő, és kiderül, hogy benne nincs kígyó. Mikor megkérdezik, mi történt, azt feleli, az út elején mindenki kapott egy kapszulát tengeribetegség ellen, de mivel az ő apja halász volt, így gyakorlatilag vízen nőtt fel, nem vette be. Walter szerint elképzelhető, hogy a kapszulában volt a lény lárvája. Eközben Doki is szorgoskodik, felvagdossa a férgeket, kivesz belőlük valami… cuccot, szervet, akármit, aztán fehér port borítékol. A kikötőből, ahová a hajó tartott, bevisznek egy agyontetovált kétajtós szekrényt, aki éppen végzett az iratok elégetésével, mikor az ügynökök rátörték az ajtót. Peter szerint a tetkók alapján a pasas a Sun Hong triád tagja. Olivia nem érti a dolgot, az a bűnszervezet eddig csak drogokkal kereskedett, kisállatokkal nem, ám Peter szerint elképzelhető, hogy rájöttek, hogyan nyerjék ki a parazita féreg szervezetében lévő ópiátot. Mert hogy az néha szokott lenni az ilyenekben – jó tudni.

Walternek más se kell, rögtön rácuppan az egyik kígyóra, az meg rá, de a vérszívást Walter inkább kellemesnek éli meg, mint fájdalmasnak. Astrid kétségbeesve próbálja leszedni az öreg karjáról a férget, míg az kába vigyorral üdvözli az ekkor besétáló Broylest. A nagyfőnök a triád aktáját hozta Peteréknek, amiben Olivia rögtön ki is szúr egy banki átutalást, amit nagyjából akkor indítottak, mikor Kínából kifutott a Parazita gőzös. Kiszállnak a helyszínre, ahova a számla mutat, de csak egy tisztaságmániás anyukát találnak antipatikus gyerkőccel, akik közül az előbbi azt állítja, az ügyvédje tanácsára fektetett be a kínai építkezővállalatba, mert az mostanában olyan trendi, és futja belőle a csemete iskolatejét is. A tisztaságmánia szöget üt Peter fejébe, rákérdez tehát Walternél, akinek máris kész az elmélete. Mióta ugyanis megharapta a féreg, majd’ kicsattan az egészségtől, mivel a parazita nyirokcsomója rendkívüli immunfokozó szereket tartalmaz, amelyek tökéletesek a bacilustól rettegő anyukák és immunbetegségben szenvedők részére. Nem drogokról szól tehát a fáma. Walter már kapja is a kabátját, hogy utánanézzen annak a három üzletnek a kínai negyedben, ahol azokat a horogférgeket árulják, amikből a parazita kígyólényünket kitenyésztették.

Ezalatt a hajó, melynek fedélzetén a túlélő nő férje és kislánya utazik, már úton van, a kislány nem érzi túl jól magát, ám ennél nagyobb riadalmat okoz a tény, hogy az egyik útitárs hasából valami nagyon ki akarna jönni. Peter és Olivia újra látogatást tesznek anyukáéknál, ahol most csak a kölyök, Matt van otthon. Nem is baj, épp vele szerettek volna beszélni, hátha ki tudják szedni belőle, mi baja az anyjának, ám maga Peter is meglepődik, mikor kiderül, hogy nem az anyát, Mattet kezelik. Walter sugárzó arccal, boldog mosollyal nézelődik a piacon, míg meg nem pillantja Astridot, aki FBI-ügynökhöz képest elég bénán követte az öreget. Egy kis hebegés-habogás itt, egy kis kiakadás ott, aztán a páros együtt folytatja az útját a következő drogéria irányába – szigorúan barátként. Ott aztán rögtön Dokiba botlanak, és a füle hallatára tárgyalják ki, hogy így egy centisen még nem is olyan rémisztőek a horogférgek, bezzeg méteresen… Amint kilépnek az üzletből, megy is a telefon, s amíg Astrid valami gyanús, barna lötyit vesz egy utcai árustól, a lakkozott tücskösdobozért induló Walternek nyoma veszik.

Mattet kéthavonta műtik meg, hogy beadják az epéjébe a gyógyszert, a következő operáció két nap múlva esedékes, épp mikor befut a hajó. Astrid kétségbeesve rohan vissza a laborba, hátha Walter mégis egyedül ment haza, alig ér oda azonban, felbukkan két széttetovált bőrű kínai, akiket a Doki riadóztatott, és már fogják is a férget. Peterék vérző orral és fejjel találnak rá kedvenc ezermester ügynökünkre. Közben jön egy telefon a kínai negyedből, Walter az összes pénzét elhasználta, hogy hétszer rossz számon hívja a fiát, aztán összetörve elsírta bánatát egy csak kínaiul beszélő asszonynak, akivel addig telefonálgattak, amíg nem sikerült a hívás. (A számokra Walter emlékezett, csak a sorrendjükre nem.) Végül Walter elkotyogja, hogy a harmadik boltban, Ming Che üzletében említette a méteres férget, és az volt az egyedüli drogéria, ahova Astrid is vele tartott. Ezalatt Olivia visszamegy anyuhoz, aki némi ráhatásra bevallja, ki kezeli a fiát, így rájönnek, mikor és hol köt ki a kígyós embereket szállító hajó. Hiába vonul ki azonban a fél FBI, a hajón már nincsenek ott a bevándorlók. Még jó, hogy Peterék épp akkor érnek a drogériához, mikor egy furgonból kiterelik az embereket, be az üzletbe. Egy gyors telefon Oliviának, aztán Peter az apját hátrahagyva akcióba lendül.

Sikerül megmentenie egy lányt, de hátulról leütik, aztán mikor legközelebb magához tér, Doki már egy féreglárvát próbál letömni a torkán. Fehér lovon, félautomata fegyverekkel érkezik a felmentő sereg: Olivia lelövi a Dokit, Peter pedig időben ki tudja köpni a lárvát. Odahaza Walter könnyek között kér bocsánatot Astridtól, amiért miatta került bajba, a nő pedig szintén könnyes szemmel bocsát meg. A bevándorlók jól vannak, kioperálták belőlük a férgeket, a túlélő nő családjának is kutya baja, az már szinte mellékes, hogy a kormány politikai menekült státuszt adott mindenkinek. Az éjszaka közepén Walter egy kis monológgal ébreszti Petert. Most kezd ismét felnőtt lenni, rendbe jönni az elmegyógy után, és habár nem mond le az önállósodásról, azzal is tisztában van, hogy a jövőben még nem egyszer el fog tévedni. Így hát, beültetett magának egy jeladót a nyakába, amivel Peter mindig tudni fogja, merre jár.

Érdekességek:

- A cím (Snakehead) azon kívül, hogy a fejből előmászó kígyókat jelzi, egyben egy bevett kifejezés azokra a dél-kínai bűnszervezetekre, amelyek embereket csempésznek vagyonosabb, nyugati országokba.

- A szimbólumokból ezúttal a HIDDEN, vagyis ELREJTVE szót lehet kirakni.