Az én házam az én váram! S ha kell meg is védem másoktól! Puskám is van, s jól fenéken durrantom azt, aki az engedélyem nélkül akar bejönni! Nyugodtan alszom. De mi van akkor, ha már ott is áll előttem a másik. Az ujj remegni kezd a ravaszon. Tényleg lőni fogsz? Le fogsz lőni egy embert? S ha a másik észreveszi a tétovázást, akkor pillanatok alatt elveszik tőled a puskád, s még le is lőhetnek vele. Hiszen ők nem hezitálnak, ők lőnek ha kell. Mint ahogy lelőtték azt a nőt is, aki a ház nappalijában, a dohányzóasztalon fekszik.

Lionel Webb a szigorú, és nagy tekintélyű bíró. Connie, a felesége, fekszik holtan és fej nélkül a házuk nappalijában. Puskával lőtték agyon. Raines, Lance és Boyer járőrrel tanakodik azon, hogy vajon ki tehette. Egyszerű betörő? Drogos? Ekkor Raines felhajtja a halott nő pólóját a hasáról, és egy késsel a bőrbe vágott horogkeresztet, valamint számokat talál. Újfasiszta jelképek. Webb nem olyan rég ítélte el az egyik ária szövetség vezérét, aki gyilkosságokkal akart háborút szítani. Szóval bosszúból történt gyilkossággal áll szemben Raines.

Gyerekként azt hisszük, hogy minden lehetséges. Azt hisszük sérthetetlenek vagyunk. A világban a jó uralkodik és mindig győz a gonosz felett. Raines ebben a részben két fiúval kerül kapcsolatba. Egy élővel – Jack, Charlie fia – és egy halott emlékképével – Jimmy Davis. Mindkettő elindult egy lejtőn, mely a gonoszhoz vezet. Talán az egyiket még megmentheti.

Jack épp az iskolából jön ki. Körülötte a többiek ugrálnak, fogócskáznak, de ő csak komor képpel gyalogol az utca felé. Raines várja. Mióta Charlie meghalt megpróbál azzal segíteni az özvegynek, hogy törődik a fiúval. Megpróbál úgy vigyázni rá, ahogy Charlie tette vele, amíg élt. De Jack nem jól fogadja a törődést. Keserűség feszül benne. Még mindig nem tudta feldolgozni apja halálát. És ez legalább annyira fáj Rainesnek, mint Charlie halála. Jack haragszik a világra. A világra, ami elvette tőle az apját. Minden emléke és minden ember, ami és aki az apjára emlékezteti, csak mélyebb és mélyebb sebet vág belé. Ezt már dr. Samantha mondja Rainesnek, aki vállalja, hogy segít a fiúban lévő harag feloldásában. És ez lassan sikerül is. Raines beszélget a fiúval. Kártyázik vele. Képregényt visz neki + nyalókát. Dr. Samantha rajzolásra bíztatja, s úgy látszik ez segít. A történet végére Jacknak sikerül elfogadnia, hogy Raines segíteni akar neki, és talán elindulhat visszafelé a lejtőn.

Alvás. Milyen természetes folyamat is a többségnek. De vannak, akiket a gondolataik nem hagynak nyugodtan pihenni. Mert az emberben mindig ott motoszkál a gondolat, hogy mi lett volna, ha … És ilyenkor marad az ébrenlét, amit vagy az ágyban töltesz a plafont bámulva, vagy a kanapén a TV-t kapcsolgatva. És a sokadik átvirrasztott éjszaka után már nappal is ott marad veled a fásultság. Ha pedig nem alszod ki magad, akkor hogy végzed el a munkád? Előbb hallucinálni kezdesz, majd ha túl sokáig nem alszol, akkor akár meg is halhatsz. Bár a halál néha olyan nyugodtnak tűnik, mint egy hosszú álom. Az új eset egy negyven körüli hajléktalan nő, akit valaki mellbe lőtt. Se erőszak, se rablás, csak a halál. És még azt se tudni, ki is volt ez a nő.

Minden rendőrségen van egy érdekes fickó, a bűnügyi rajzoló, aki tulajdonképp nem is rendőr, és végül is nem is tudni, hogy miért épp ott kötött ki ahol van. De a munkája, az nagyon hasznos. Pláne, ha valaki állandóan hullákat képzel maga mellé, és velük társalog. Mert a halottak nem mindig a legjobb formájukat hozzák. Pláne ha épp egy csatornából előhalászott több napos vizihulláról van szó. És Rainest a sors most épp egy ilyen alakkal hozza össze, aki alapból nem néz ki valami bizalomgerjesztően. Stan Resto a tanuk elmondása alapján olyan arcokat rajzol, akiket ő sosem látott. Kérdés, hogy a rajzok mennyire tükrözik Stan saját életét, személyes benyomásait. Lehet, hogy minden vázlata úgy néz ki, mint a gimis tornatanára, aki gyermekkorában terrorizálta. És Rainest is ezek a gondolatok foglalkoztatják, mert hát ő gyilkosságok áldozataival hallucinál, amik az agya termékei.

Raines nyomozó gyermekkorában arról álmodozott, hogy híres író lesz, aki a ’40-es és ’50-es években játszódó, füstös krimiket ír meggyilkolt filmproducerekről, vagy halott filmcsillagokról. De mivel nem volt tehetsége az íráshoz, ehelyett nyomozó lett, és olyan ügyekkel foglalkozik, mint egy elhagyott parkolóban, az aszfalton heverő hétköznapi lány, akit hátba lőttek. Ha Ön, nyájas olvasó, szereti Mr. Monk vagy Colombo zsenialítását, vagy dr. House szarkasztikus, öniróniától csöpögő, maró őszinteségét, esetleg a Médium, vagy a Szellemekkel suttogó misztériumát, akkor ebben a sorozatban mindezt megkapja. 3 in 1.