Minden rendőrségen van egy érdekes fickó, a bűnügyi rajzoló, aki tulajdonképp nem is rendőr, és végül is nem is tudni, hogy miért épp ott kötött ki ahol van. De a munkája, az nagyon hasznos. Pláne, ha valaki állandóan hullákat képzel maga mellé, és velük társalog. Mert a halottak nem mindig a legjobb formájukat hozzák. Pláne ha épp egy csatornából előhalászott több napos vizihulláról van szó. És Rainest a sors most épp egy ilyen alakkal hozza össze, aki alapból nem néz ki valami bizalomgerjesztően. Stan Resto a tanuk elmondása alapján olyan arcokat rajzol, akiket ő sosem látott. Kérdés, hogy a rajzok mennyire tükrözik Stan saját életét, személyes benyomásait. Lehet, hogy minden vázlata úgy néz ki, mint a gimis tornatanára, aki gyermekkorában terrorizálta. És Rainest is ezek a gondolatok foglalkoztatják, mert hát ő gyilkosságok áldozataival hallucinál, amik az agya termékei.
Charli még csak hagyján, mert hát ő 13 éve ismerte, de mi van a többiekkel? Mint például a sráccal, akit egy csatornából húztak épp ki. Huszonéves férfi. Mellbe lőtték, de semmi más nyom. Se papírok, se igazolvány, csak egy ázott fotó, és egy málladozó térkép. No meg három egymásba kulcsolódó bűvészgyűrű. Szóval semmi. És ez jó kis gondot okoz Rainesnek. Ugyanis az ismeretlen srác nyomban fel is tűnik a színen, miközben Charieval beszélgetnek a parton. Tehát a saját érdekében jobb ha Raines minél előbb megtud róla valamit.
A rendőrfőnök egy terapeuta nővel beszélget, aki kerek perec kijelenti, hogy nem vállal több rendőrt páciensnek, mert mind hazudnak. Azért a főnök megpróbálja rábeszélni, mert nagyon aggódik Raines miatt. De leginkább azért, mert mióta Charlie, aki eddig vigyázott Rainesra, meghalt, a nyomozó mintha egyre jobban kezdene szétesni. Már magában is beszél. A férfi szívességet kér, s dr. Samantha Cole tudja, hogy tartozik neki, de nem nagyon fűlik a foga a dologhoz. Eközben Raines az iroda felé autókázik, mellette frissen szerzett ismerőse. Azért az ülést ne sározd össze, mondja Raines, miközben a srác egy halacskát böffent fel éppen. De hát a srác nem tud semmit, ahogy Raines sem. És ekkor kapóra jön Stan az irodában. Raines utasítja, hogy a halott fotójáról próbáljon valami elfogadható képet rajzolni, de Stan nem igazán lelkesedik az ötletért, főleg, hogy Raines nem az a kedvességgel inspiráló típus. Hát igen, mert Raines szerint a kedvesség luxus. De a kapitány közbelép, mielőtt Stan és Raines között elfajul a szócsata.
Dr. Samantha Cole kerül szóba, akit a rendőrfőnök megkért, hogy kezelje Rainest. A nyomozó a névjegyről először terroristának olvassa a nőt, de közben rájön, hogy terapeuta. Csak az a baja, hogy az veszélyesebb. De a kapitány nem viccel. Kötelezi Rainest, hogy tíz alkalommal látogassa meg a nőt, különben felfüggeszti. Rainesnek ellenkezni sincs ideje, mert új ismerőse már várja. Pontosabban Caroline, aki sajnos nem tud sok jóval szolgálni. A srác nincs a nyilvántartásban, se újlenyomat, se fogminta alapján. Viszont az kiderül, hogy mexikói. És az már egy nyom. Ha még csak kicsi is. Tehát követi is a nyomot egy tetováló művészhez, aki jártas a mexikói bandák között. De mivel nem volt tetkó a halotton, nem jutnak sokra. Közben elkészül a rajz, de Raines elégedetlen. Szerinte inkább Erik Estradát ábrázolja a kép, s ezen jót röhögnek is. De újabb nyom. Az áldozat térképe, amin be van jelölve a McArthur park. Ez a hely, ahova az illegális bevándorlók igyekeznek hamis papírokért. De közben Caroline sem tétlenkedett. Végül is megszerezte a halott személyazonosságát. Kép, név, minden. Julio Santiago. Hát erre várt már mióta Raines.
A McArthur parkban le is csap egy zugárusra, aki hamis papírokkal üzletel, és gyorsan ráveszi, hogy köpjön Julioról. Megtudjuk, hogy egy pasast keresett valami kitépett újságcikk alapján. De nem tudott neki segíteni, mert Julio csak spanyolul beszélt. Elküldte egy ügyvédhez, bizonyos Ramon Fuentezhez. Útközben Raines és Julio arról beszélgetnek, hogy Raines miért szeret Kaliforniában élni. Raines végül is saját magával beszélget, de az milyen unalmas lenne. Kalifornia gyönyörű, főleg februárban, és még az se feltűnő, ha kezdő őrült vagy. Caroline telefonál, hogy a járőrök megtudták, egy Brixtoni templomnál ismerik Juliot. Raines oda veszi az irányt. Az atya nem is akarja elhinni, hogy Julio meghalt. Jó embernek ismerte meg, és még azt is elárulja, hogy a családjával együtt jött. Feleség, gyerek. Bár a csempész, aki áthozta őket a határon, nem épp szívjóságból tette.
A csempész szívélyesen megosztja a nyomozóval nézeteit, miszerint mennyi mindent köszönhet neki egy átlag amerikai kispolgár. Fűnyírás, takarítás, autómosás, parkoltatás, gyümölcsszedés. Szóval minden, amit már a Lila Akác közből ismerünk. De nem, ő nem gyilkos. Még akkor sem, ha épp tartoznak neki. Azért Raines átlát a szitán, és némi dollár segítségével megmenekíti Julio feleségét a kényszermunkától. De a nő se tud többet, csak azt, hogy nem munkáért utaztak az államokba, csak kicsit körbenézni. Elfogyott a pénzük, és épp indultak volna haza, amikor Julio eltűnt. De ott van még, hogy kit keresett a srác, és miért nem tudott erről a felesége? Másnap Raines felkeresi az ügyvédet, aki lerázná, de a nyomozó lerázhatatlan. Sőt kicsikarja belőle, hogy Julio egy bizonyos Aurelio Sanchezt keresett. A pofa mexikói és politikus. Sok az ellensége, mert ellenzi az illegális bevándorlást, és sok borsot tör a csempészek és a bandák orra alá. Tehát Julio azért jött, hogy megölje. Bérgyilkosság. Ezt bizonyítaná, hogy Julio rovott múltja kerül elő a mexikói kollegáktól. Közben Raines besöpör egy szigorú tekintetet és némi fejmosást a kapitánytól, mert nem hívta fel a terapeutát. Utána szóváltásba kerül az egyik járőrrel is, aki felnyomta, hogy magában beszél. Úgy véli jó oka volt rá, mert őrültnek tartja. Habár nap, mint nap lát az utcán zakkantakat, mégis Raines böki a csőrét. Mert nála töltött fegyver van.
Sanchez tagadja, hogy ismerné Juliot. De azt nem tagadhatja, hogy közel lakik a csatornához, amiből a srác hulláját kihorgászták. És fegyvere is van. És sok ellensége. Halálos fenyegetéseket kapott, és emiatt jó kis paranoiája is van. De alibije az nincs. Ezt megerősíti a tetováló informátor is. Tehát biztos már a bérgyilkosság ötlete. És az is, hogy Sanchez megelőzte a gyilkosát, mert ő egy tökös amerikai már, akit nem lehet csak úgy megfélemlíteni. Azért van egy kis bökkenő. Nincs bizonyíték minderre. Csakhogy Rainesnek nincs most ideje a megoldáson töprengeni, mert mennie kell. Vár rá dr. Samantha Cole. Mégis hova? Kérdi Caroline. Jóga órára, vágja rá faarccal Raines.
És megindul a csata két intelligens, de mélyen magába zárkózó ember között. Először a módszerekről beszélgetnek. Záporoznak a szakszavak. Freud. Jung. De dr. Samantha állja a sarat. Aztán Raines arra tereli a szót, hogy vajon dr. Samantha miért vállalja el őt, ha már nem foglalkozik rendőrökkel. Talán van magáról a kapitánynak egy fotója, amit egy lóval? De dr. Samantha ezt is hárítja egy mosollyal. Tud a nő. Minden sértés és provokáció lepereg róla. Aztán Raines előad egy drámai történetet műsírással és mindennel. Oscar díjas alakítás lenne, de lejárt az idő. No meg dr. Samantha átlát az egészen, és jól kiosztja, hogy ne szórakozzon vele, mert ismer minden trükköt. Az ex férje is rendőr volt. És különben is Raines ne lopja az idejét.
Raines visszamegy az őrsre, ahol Caroline fogadja. Kiderült ugyanis, hogy Julio nem bűnöző, csak egy gyerekkori csínyért van aktája a rendőrségen. És az elázott fényképet is sikerült közben rekonstruálni. Egy férfit ábrázol, aki lehetne Julio is, de a kép megvan vagy húsz éves is már. Raines kapizsgálni kezdi már az igazságot. Sanchez este hajt haza a kocsiján. Kiszáll, de közben az árnyakat lesi. Látszik rajta a félelem. Raines kilép a bokrok közül, és megszólítja, úgy, ahogy annak idején Julio is. Mert mi is történt. Julio kereste és megtalálta Sanchezt. S amikor eléje lépett, és a zsebe felé nyúlt, Sanchez nem habozott, előkapta a fegyverét, és lelőtte. De Julionál nem volt fegyver. Ezért elcipelte a csatornáig, és beledobta. Pedig Julio egészen másért kereste Sanchezt. A férfi, amikor eljött Mexikóból, otthon hagyta a barátnőjét, aki akkor már terhes volt tőle. Julio az ő fia, aki azért jött, hogy megmutassa kisfiát a nagyapjának. Sanchez összeomlik és vall. Raines megszánja, és megengedi neki, hogy találkozzon Julio feleségével és az unokájával. A végén Raines még megbeszéli a kapitánnyal az ügy utolsó részleteit. A kapitány még rákérdez, hogy ment a beszélgetés dr. Cole-lal. Borzasztó volt, feleli Raines. Miért? Átlátott a rizsádon? Raines benyeli az ütést, de azért még megkérdi, hogy vajon milye lehet a kapitánynak, amivel rá tudta venni a nőt, hogy foglalkozzon vele. Előkerül a kép a lóval, mire a kapitány csak azt mondja: Nem lóval.
Ez a nő lóval?
Facebook kommentek