Raines nyomozó gyermekkorában arról álmodozott, hogy híres író lesz, aki a ’40-es és ’50-es években játszódó, füstös krimiket ír meggyilkolt filmproducerekről, vagy halott filmcsillagokról. De mivel nem volt tehetsége az íráshoz, ehelyett nyomozó lett, és olyan ügyekkel foglalkozik, mint egy elhagyott parkolóban, az aszfalton heverő hétköznapi lány, akit hátba lőttek. Ha Ön, nyájas olvasó, szereti Mr. Monk vagy Colombo zsenialítását, vagy dr. House szarkasztikus, öniróniától csöpögő, maró őszinteségét, esetleg a Médium, vagy a Szellemekkel suttogó misztériumát, akkor ebben a sorozatban mindezt megkapja. 3 in 1.

Tehát a történet, mint minden történet, egy hullával kezdődik. Egy lány fekszik egy elhagyatott parkolóban a csupasz aszfalton. Hátba lőtték. Alatta egy véres 50 dolláros. Tárcája sehol, de a jogsija és a kulcsai a közelben árválkodó kocsijában vannak. Mert a való élet sosem olyan regényes, mint a képzelet a könyvlapokon. A lány neve Sandy Boudreau. 10-es lakás egy lakótömbben. Rains a lány lakását vizsgálja át, míg a többi rendőr körbekérdez a szomszédoknál. Egyszerű rutin. A lakás hétköznapi. Egyszerű bútorok, filmplakát a falon, családi fotók, a CD lejátszóban egy gyűjteményes lemez. Vajon ki lehet ez a lány? S ekkor Raines észreveszi, hogy nincs egyedül. Egy lány áll mögötte, akiről kiderül, hogy voltaképp ő az áldozat. Sandy? Vagy csak a szelleme? A lelke? De nem. Raines nem látja a szellemeket, nem tud velük társalogni. S a lány se tud sok mindent. Nem tudja a kérdésekre a válaszokat. De akkor kivel beszélget Raines? Mielőtt megtudnánk a felügyelő viharos gyorsasággal távozik a lakásból.

A parton találjuk, ahol egy padon ül a pálmafák árnyékában, és egy jó baráttal osztja meg gondolatait. Charlie segít, ha Raines úgy érzi megint kezd megőrülni attól, ami a fejében van. Mert Charlie elég őszinte Raineshez. Szellemekkel beszélgetni? Ugyan már! Micsoda nevetséges dolog. Végül is Charlie jól ismeri Rainest. 13 évig voltak társak. És rá is világít a lényegre. Minden, a halott lány is, csak Raines fejében van. Önmagával társalog. Önmaga gondolatait adja képzelt személyek szájába, hogy ne legyen olyan magányos, mert ki is volna már elég jó neki beszélgetni, mint önmaga. Talán csak Charlie. Tehát az egyetlen megoldás, Raines vagy visszamegy és folytatja a nyomozást, vagy becsekkol valami intézetbe, ahol telenyomják bogyókkal és elvan, mint a befőtt. Raines szerint ez a második, ez nem is egy rossz ötlet!

De Charlie hajthatatlan, így Raines visszamegy melózni. Vissza Sandy lakásába. És újra találkoznak. A lány csak egyet akar. Találják meg a gyilkosát, és akkor békén hagyja Rainest. Áll az alku. Raines tovább kutat, hogy megismerje az áldozatot, mert minden nyomozásnak ez az alapja. Vidéki lány a nagyvárosban. Érdekes számla az asztalon. Színes ruhatár, pom-pom lánytól a nagyvilági nőig. És egy cipős doboz tele ropogós bankókkal. Közben telefonon bejelentkezik Caroline a központból, hogy megvan a tettes. Hál Istennek, sóhajt Raines. Az ügy megoldva, lány mehet, amerre lát. De hát korai még az öröm. Igaz, hogy a begyűjtött csövesnél volt a lány pénztárcája, de hát az öreg szeszkazán, csak kihasználta a kínálkozó alkalmat. Ezt mondja Caroline is, de Raines lezártnak tekinti az ügyet. El is újságolja Charlie-nak nagy örömködve, de hát Sandy újra feltűnik. Raines tudja, hogy nem a csöves a tettes, és Charlie ebben meg is erősíti. Mert van egy komoly tétel, 20 ezer dollár, ami böki Raines csőrét. Honnan volt a lánynak ennyi pénze? Nem semmi munkája lehetett.

Raines újra Sandy lakására megy. A különös csekkből kiderül, hogy egy prostiközvetítőnél dolgozott a lány. Így már érthetők a ruhák, és a pénz. Raines előtt meg is jelenik Sandy a pom-pom lány ruhában, tupírhajjal és erős sminkben, háromszoros dudákkal. Mert ilyen egy prosti. De tényleg ilyen volt a lány? De már nem lehet ezen többet morfondírozni. Valakik jöttek. Raines előkapja a stukkerét, de csak anya és apa jött a pénz után kutatni. Ezt főleg apa forszírozza. Raines illedelmesen bemutatkozik, majd lemolesztálózza apát arra hivatkozva, hogy nincs rajta egyetlen családi képen sem, ami a lakást díszíti + a rendes vidéki lányok nem önszántukból lesznek utcalányok. Erre elismerésképp csak egy orrba vágást kap aputól. Ez nem jött be. Szóval apa nem molesztáló, de az látszik, hogy anyát rövid pórázon tartja, sőt néha talán veri is. Miközben ezt Sandyval megbeszéli elkocsikáznak a lány futtatójához. Itt megtudjuk, hogy a lány ki akart szállni az üzletből, iskolába járt, s az utóbbi időben csak egy komoly kuncsaftja volt. Megyünk tovább a motelbe, ahol az ügylet zajlott. A készséges portás mindenre helyesel, ha a jattot megkapja. De Rainest nem lehet ezzel becsapni. Lássuk a biztonsági kamera által rögzített tényeket. Kazettákkal vissza az őrsre, közben kis elbeszélgetés a kapitánnyal Sandy apja miatt. Kapitány szóvá teszi, hogy sokaknak feltűnt, hogy Raines magában beszél. Nem kéne ezzel dilidokihoz mennie? De Raines lerázza, hogy ez csak egy kis adalék a színes egyéniségéhez. Caroline hozza Sandy híváslistájából kigyűjtött utolsó ügyfél nevét és címét. Henry Tucker. De a férfi bőszen tagad. És a felesége is.

Vissza az őrsre. Egy boríték várja Rainest. Benne fénykép Sandy és Henry Tucker főszereplésével. Bizonyos Max Vinnie-től jött. Egy piti magánhekus, aki zsarolással egészíti ki a jövedelmét. Szóval megvan a gyilkos. Henry tagad a kihallgatáskor, de azért bevallja, hogy volt egy régi félrelépése, de ő igazából a feleségét szereti. Raines hisz is neki meg nem is. De talán nézzünk utána, hogy mit tud erről Max Vinnie. Hát már semmit, mert meghalt. Golyóval a fejében ül kis koszlott irodájában. A számítógépe eltűnt, de a biztonsági merevlemez még ott van. És van rajta jó néhány kép Sandyról és Henryről. De a képekből az is kiderül, hogy nem volt sex a történetben. Sőt, mintha a lány csak arra kellett volna, hogy elcsábítsa a férfit a zsaroláshoz, ami nem sikerült. Raimes kérdőre is vonja Sandyt erről. Mert miért öl egy ember? Kapzsiságból? Hatalomvágyból? Dühből? Félelemből? Szerelemből? De kiderül, hogy a lány nem egy hideg, számító zsaroló, inkább egy aranyszívű szajha. Mert a pénzt is arra gyűjtötte, hogy az anyját megmenekítse az apjától. Ezt már Sandy volt barátja Marco mondja Rainesnek. Meg azt is, hogy a lány rég dobta őt, és lehet, hogy azért mert leszbikus. Vajon miért hiszi minden gyúrós fickó, hogy egy nő leszbikus, ha dobja őket??

A motel átnyálazott videokazettái között azért mégis rálelnek Marco arcára, ezért Raines és csapata nagy erőkkel kiszáll a fickó házához. Rátörik az ajtót, de Marco ügyesen megszökik egy kerékpáron. Ezt Raines orra alá is dörgöli a kapitány. Aztán adódik még egy alkalom. A fickó buszon szökne tovább, de sikerül elkapni. Annyira, hogy majdnem meg is ölik. De ez sem segít, mert Sandy még mindig nem tűnik el, és Raines már tudja is, hogy miért. Henry Tucker és felesége Wendy újra a kihallgató szobában. Raines szerint nem Henry volt a hunyó, hanem Wendy. Nem tudott megbízni a férjében, ezért felbérelte a magánnyomozót és a lányt, hogy csőbe húzzák a Henryt. De a dolog nem jött össze. Wendy tovább akarta erőltetni a dolgot, de Sandy megmakacsolta magát, sőt azt vágta a nő képébe, hogy elmondja a férjnek, miben mesterkedik. De nem jutott messzire. Golyóval a hátában hagyták ott a parkolóban. Erre még hivatkozhatna Wendy ügyvédje, hogy felindulásból elkövetett gyilkosság, de a nő nem állt meg itt. Elment a magánhekushoz is, hogy teljesen elvarrja a szálakat. Ez már hidegvérű gyilkosság és talán kötelet is kaphat érte.

Ügy megoldva. Raines megnyugodhat, de Sandy még mindig ott van vele. Mit akarhat még? Talán azt, hogy Raines megtegye, amire neki már nem jutott ideje. 20 ezer dollárt kimenekíteni a bizonyítékraktárból, s borítékban átadni anyunak. A nő hezitál, de aztán mégis helyesen dönt. Raines végre úgy érezheti, hogy pontot tett az ügy végére. Sandy is így érezhet, mert eltűnik. De azért még egy csavar hátra van még a végén. Raines újra egy padon ülve beszélget Charlie-val. Milyen jó, hogy az embernek legalább egy jó barátja van, aki mindent tud róla. Igen. Csak az a furcsa a dologban, hogy ez a barát nem is olyan rég még egy szép ki golyó ütötte lyukkal feküdt a földön egy tűzpárbajt követően. De akkor miért kell nekem bottal járnom, kérdezi Charlie. Mert lyukkal a homlokodon nem lennél esztétikus, válaszolja Raines. Erre Charlie vigyorogva eltűnik. Raines is a dolgára indul. Útközben még összefut a temető, mert egy temetőben vagyunk, kertészével, aki megkérdi, kivel beszélgetett. Halottakkal, válaszol Raines. Agyvelőre éhes halottakkal. És mindjárt itt is az alkonyat.