Na kérem szépen ez az a rész, amitől én először tettem le a hajam. Valahogy így kéne sorozatot készíteni mindenkinek, gondoltam annak idején, és ezen most sem változtatunk. Ez. Kiváló. Volt. A Bennet-házban nyitunk, egy kicsit visszaugrottunk az időben, hogy kiderüljön mi is zajlott a házban a család hazaérkezése előtt. Ted és Parkman közrendőr betörése, az zajlott. Ted megolvasztotta a kilincset (király) és így jutottak be, majd Parkman közrendőr aggódó tekintete láttán közli vele, hogy nem áll szándékában kinyírni Mr. Muggles-t, a világ regrondább kutyáját.

A két botcsinálta betörő a dolgozószoba felé veszi az irányt, ahol Parkman úgy dönt, hogy töltse le a vinyó tartalmát akinek hét anyja van, ő elviszi az egész gépet, oszt jónapot. Ted felhívja a figyelmét arra a tényre, hogy akár a Szemüveges Ember agyába is belenézhet, már ha úgy alakul, mert csak egyszerűbb. Tednek több esze van, mint a rendőrnek. Gáz van, megjönnek Bennették, és Ted Jack Bauer üzemmódba vált, legyen B-terv, mondja, ha a családját kínozzuk, majd beszél a SzE! Parkman, a családszerető nagy maci ezen kiakad, és egy kicsit vitatkoznak, de Ted terve csak jobb, mint a "kérdezzük meg a SzE-t a papírgyárban", így jöhet az előző rész zárójelenete, a pisztollyal érkező páros, és a túszejtés.

Mivel az RTL Klub heti két Harmadik Műszak epizódban gondolkodik, mi is két hogyvolttal jelentkezünk. Na, innentől kezdve ez az egyik kedvenc sorozatom, hiszen a Running Blind című akusztikus nótával nyitnak a Godsmacktől, aki ezt meglépi, azt szeretni kell. A képen közben Yokas meglehetősen nagy feje látszik, amint véres habokat vizionálva mereng az Élet Nagy Kérdésein, Cruz őrmesteren, késen, gonosz basszusgitároson. A kellemes muzsika mellé egy nyomozás részleteibe beavató jegyzőkönyv oldalait montírozzák a véres képek elé, Cruz ellen eljárás folyik, stb.

Ismét Yokas, a lakásban pityereg, és a gyerekek cuccait nézegeti szomorú bociszemekkel, ezek szerint a férje nem viccel, hanem elköltözött. Telefon csöng, Sasha az, a besúgó, és szeretne Yokasszal találkozni "csajok együtt pletykálnak és közben kiteregetik a szennyest" jelleggel, de Yokas nemet mond, mert elfogadta az előléptetést, és arra készül, vagy mi. Szar kifogás. Sasha kissé csalódott, mert nem jött össze a kis információgyűjtő expedíció, nem szimpatikus nekem ez a besúgólány, akármilyen szép is mosolya. Újabb telefon, ezúttal a százados: vigyázzon Sasha Cruzzal, mert veszélyes, még agyonvágja ha nem figyel.

Egy dolgot így előre nem árt letisztázni: a sorozat első öt évadát nem láttam, így ha valami apróságot nem értek, amihez kellene az elmúlt 110 rész ismerete, akkor tessék szépen majd felvilágosítani.

Naszóval ez az a sorozat, ami olyan, mint a cukrásziparban a diákcsemege (Debrecenben "bolyhos" néven ismert), azaz van benne minden, és az íze attól függ, hogy aznapra éppen mi került a mixtúrába nagyobb mennyiségben. A Harmadik műszak egy kalap alatt mutatja be a rendőrség/tűzoltóság/mentőség problémakörét, abból az alapállásból kiindulva, hogy egyenruha=jóember. Az előző részben meglehetősen véres körülmények között ismerkedtem meg a szereplőkkel, akik közül egyet javában műtöttek, Jack Bauer csaja terhes lett, a szipmatikus afroamerikai nem tud lőni, a Kiss bőgősét pedig agyonlőtte a egy nagydarab nő, miközben a szegény ember Angelina Jolie-ja csak nézett és csücsörített látványosan felfújt ajkaival.

Véres medencében nyitunk, az Angelina-klón levarázsolja a gonoszember kezéről a bilincset, hát igen, nem lenne egyszerú megmagyarázni a dolgot. Gene Simmons dublőre eközben látványosan fulladozik. Cruz nyomozó - mert így hívják - egy kést is behajít a vízbe, biztos jól jön majd a túlvilágon. A kérdés persze az, hogy az előző rész végén látott helikopter pilótája vajh nem fogja elkotyogni mi történt? Eh, mindegy, dráma van a medence partján, a nagydarab rendőrnő fikarcnyi megbánást sem mutat, pedig az I Was Made For Loving You című nótáért egy pofánvágás minimum kijárt Simmonsnak.

Az előző részben oly sok minden nem történt, csapjunk rögvest a lecsóba! Teddel nyitunk, a Radioaktív Emberrel, aki a sivatagban bujdokol, egy kafa kis házban, laptoppal az asztalon, ami ugyan nem csatlakozik a netre, de mégis csetel valakivel. Újabb hírót lengetnek be nekünk, csaj, és olyan képessége van, hogy csak úgy tud netezni, az agyával. Ez nagyon király, ha lehet, akkor én egy ilyet kérek a láthatatlansággal kombinálva, és esetleg  jöhet Clairemackó regenerációs hogyishívjákja is. Ted annyira nincs lenyűgözve, de a csaj valami bigyula tervrajzát küldte el CSAK ÚGY, AGYBÓL, amin az a pisztoly látható, amivel belőtték a hírókat. WiFiLány a nyakát mutogatja (szép), és az a terve, hogy megkeresse a gazokat, Ted meg szétrobbantja őket. Jó terv.

Parkman közrendőr a zoknik között tárolja a gyémántokat, mert ott BIZTOS nem találja meg a neje, nohát. A neje terhes, és mosna, de gyűrűt lel, amit úgy reagál le, hogy micsináltál te szerencsétlen? Parkman hazudik egyet, a gyűrű szűk a terhes asszony ujjára. Vágunk, Montana állam havas stúdióhátterére, tessék kikockázni, nagyon gáz a díszlet. Mohinder és új barátja, Sylar mennek hírókat begyűjteni, itt pl. egy autószerelő nő van, akinek kurva jó a hallása.

Elérkezett ez a pillanat is, befejeződött a legjobb politikai témájú sorozat, és ha a Maffiózókat korszakalkotónak neveztük, akkor ugyanezt kell mondanunk az Elnök embereiről is, hiszen sem előtte, sem pedig utána nem készült olyan sorozat, ami ilyen alapos betekintést nyújtott volna az amerikai politikai élet kulisszái mögé. A Commander In Chief-ben volt lehetőség, de az első női amerikai elnök története meg sem közelítette az EE színvonalát, így nem is csoda, hogy mindössze egy évadot élt meg. Az Elnök embereit mi már tavaly elbúcsúztattuk, itt el lehet olvasni azt az írásunkat.

Hajnal van, a kamera lassan végigpásztáz egy pár washingtoni nevezetességen, aztán Santost látjuk, amint lazán felhúzott térddel kávézik az ablakban és nagyon el van gondolkodva (az új főnök máris a világ összes baját kész a vállára venni), aztán jön Josh, aki Donna mellett ébred, de legalább annyira gondterheltnek tűnik, ember, elnököt csináltál egy vidéki szenátorból, jócsajod van, mi bánt? CJ kávézik, és közben a rádióban Santos beiktatásáról beszélnek.

Isten az atyám, tényleg ezt a címet adták az utolsó előtti (múlt héten bemutatott) epizódnak, ezek a címadó szakmunkások nem viccelnek. 2x42 perc, ennyi van hátra a valaha volt legjobb politikai témájú sorozatból, ennek elégnek kell lennie a szálak elvarrására, olyan sok nem is lóg a levegőben - mert mondjuk szólhatna ez a rész Brunorol is, de nem fog, mert minek. CJ Dannynél aludt, yeah! És csók is van! Jó, tudtuk a 7x01 óta, hogy összejönnek, de akkor is. Két nagyon jó karakter, szimpatikus színészekkel, mi kell még? CJ elaludt, 6:45 van, és késésben van, ismerős a dolog, de nekem hálistennek nem kell a Gyurcsány-kabinetet igazgatnom. Danny kicsit baszlatja CJ-t, mert sokat melózik, nem kell komolyan venni, hiszen már csak két hét, és vége az egésznek - erre CJ a Fehér házba beérve döbben rá istenigazából, mert Charlie és Margaret elkezdte összepakolni a cuccát.

A kabinetfőnököt már várja egy újabb fejvadász, de már a lista végefelé tartunk, mondja Margaret, nem mintha CJ ettől annyival jobban érezné magát, és inkább lemondja az összes további interjút, ott van neki Danny, oszt kalap. Kate Harper is kapja az ajánlatokat, ő leginkább Will miatt hezitál asszem, és nem írta meg a transition memo-t, ami leginkább egy ilyen használati utasításféle az utódnak, és mindenkinek írnia kellene - már látom az epizód B-cselekményszálát magam előtt.

Nu, Linderman kihozta a sittről Nikit, vagyis az ő szempontjából Jessicát; Sylar le akarta szedni Clairemackó anyjának a fejit; Clairemackó rálelt az igazi anyjára, aki tüzet csihol csak úgy, csettintéssel; ja, és Nathan Petrelli a pomponlány apja, Emó meg a nagybátyja. Nathannel nyitunk, telefonoz a firestarter anyukával, él a lányunk, jóember, mondja a nő, akinek persze pénz kell, mi más. Kedves asszony. Megtudjuk, hogy az a tűz 16 éve nem véletlen volt, valaki ki akarta nyírni az asszonyt. 100k dollárért befogja a száját.

Továbbra is Clairemackó családjánál maradva, hazatér az anyukája, akinek a memóriáját a Néma (aki nem is az) szinte hetente villantózta az elmúlt pár évben, így nem csoda, hogy fáj a feje. A kockázatokról és mellékhatásokról, stb. Jessica Nikinek öltözik, ami annyit  takar, hogy lekeni alapozóval a vállára tetovált jelt, és vidáman válaszol a férjének. Ali Lartertől ennél többet nem várhatunk. Parkman közrendőr kicsípi magát, mint szarospista Krisztus nevenapján, testőrnek áll a jóember.

Kérem szépen, annyi elvarratlan szálat hagytak a levegőben az előző epizód végén, hogy joggal várhattunk volna válaszokat, de nem kaptunk - hiábba no, nem Sorkin írta a hetedik évadot, John Wells monnyon le. Josh és Donna romantikázik valahol - ez mennyire életszerű nem? Az jövendőbeli elnök jobbkeze, az az ember, aki mindet tud a belső körök működéséről, nem vesz részt az alelnök és a külügyminiszter kiválasztásában. Eh, mindegy.

Az előző részben Hiro apára, Clairemackó anyára, Emó saját Jedi-mesterre, a Szemüveges Ember pedig éber Sylarra lelt - ő járt a legszarabul, az biztos. Emóval, és a hajléktalan stílbe némi eleganciát vivő Láthatatlan Emberrel nyitunk, az utcákat róják és perecet lopnak, ami nem szép dolog, de legalább nem maradnak éhen. Kiderül, hogy a Láthatatlan Ember tudja, milyen szar Emónak, és amolyan kis Yodás haikukkal baszogatja, tanuld meg erőidet kontrollálni, te ifjú, meg ilyenek. Meg kell tanulni a megfelelő képességet a megfelelő pillanatban előhúzni, és következhet is az első teszt: Emó utcai rablást kénytelen elkövetni, nem láthatatlanul. Hogy ezzel mit tanul, az sose derül ki, ugorgyunk.

Niki a pszichiáterrel társalog, akinek feltehetően szuicid hajlamai vannak, hiszen az űber-erőszakos Jessicát akarja látni, vagy különben. Előjön, legyakja, mehetünk tovább. Néha olyan érzésem van, mintha nem tudnának istenigazából mit kezdeni Ali Larterrel, de jócsaj, oszt ha már beleírták a sorozatba, akkor kapjon szöveget is. A SZE közben megtanulja milyen is az, amikor valaki egy kézmodulattal a betonfalhoz vágja, hát szar, olyan. Sylar nem az a megbocsátós típus, elveszi a belépőkártyáját, bezárja a cellába, és elindul Clairemackó után, hátha talál valamit az agyában.

Megkezdődik az igazi munka a Fehér házban, jönnek az újak, mehetnek a régiek, mindenki ideges egy kicsit, különösen úgy, hogy Josh ezer fokon ég, és mindenkinek az agyára megy - üvöltözés, vitustánc, amit csak el lehet képzelni. Az egyik korábbi évadban látott visszaemlékezős epizódra hajazó jelenetben elmegy Samért, hogy legyen a kabinetfőnök-helyettese, mert Santos az az ember, akinek érdemes dolgozni.

Sam persze azonnal ugrik a lehetőségre, de mivel ez egy tévésorozat, egyszer csak megjelenik Washingtonban, pont akkor, amikor Josh tulajdonképpen meg akarja gyilkolni az össze neki dolgozó inkompetensnek tartott beosztottját. Sam feltételt szab ahhoz, hogy egyáltalán megfontolja dolgot: Josh elhúz szabadságra és kikapcsolja a telefonját, mert így vagy ő döglik bele a dologba, vagy mindenki más. Josh fogja magát, és meghívja Donnát is magával, és ennek örülünk.