Megkezdődik az igazi munka a Fehér házban, jönnek az újak, mehetnek a régiek, mindenki ideges egy kicsit, különösen úgy, hogy Josh ezer fokon ég, és mindenkinek az agyára megy - üvöltözés, vitustánc, amit csak el lehet képzelni. Az egyik korábbi évadban látott visszaemlékezős epizódra hajazó jelenetben elmegy Samért, hogy legyen a kabinetfőnök-helyettese, mert Santos az az ember, akinek érdemes dolgozni.

Sam persze azonnal ugrik a lehetőségre, de mivel ez egy tévésorozat, egyszer csak megjelenik Washingtonban, pont akkor, amikor Josh tulajdonképpen meg akarja gyilkolni az össze neki dolgozó inkompetensnek tartott beosztottját. Sam feltételt szab ahhoz, hogy egyáltalán megfontolja dolgot: Josh elhúz szabadságra és kikapcsolja a telefonját, mert így vagy ő döglik bele a dologba, vagy mindenki más. Josh fogja magát, és meghívja Donnát is magával, és ennek örülünk.

Ha már Donnánál tartunk, Santosné napját igazgatja, és közben "asszonyomnak" szólítja, ami aranyos, de a nő nem találja annak. A First Lady egy hirtelen vezérelt ötlettől fogva megkéri arra, hogy legyen az ő kabinetfőnöke, és ennek nem csak ő, hanem mi, nézők is örülünk, mert kikerülne végre Joshua árnyékából. Ami még ide tartozik az, hogy Donna kissé kiakad lovagjára, és közli vele, hogy 4 hete van arra, hogy eldöntse mi a frászt is akar vele mint nővel, és kész. Az utazás erre tökéletes válasz.

A kazahsztáni helyzet fokozódik, különösen annak fényében, hogy Santos partizánakcióba kezd, és azt hiszi, hogy két telefonnal majd megold mindent, mert ő olyan faszagyerek. Hát nem az, és mivel az NSA lehallgatja a telefonjét, Bartlet is megtudja, hogy a háta mögött tevékenykedik, de a végén kiderül, hogy milyen jó kis ötlet volt a santosé, megnyugodhatunk, megfelelő kezekbe kerül a demokrácia Jed távozása után is.