Nem kezdődött túl vidáman ez a rész, hiszen Leo McGarry temetését nézhettük végig, rengeteg ismerős arc tűnt fel ismét a készülődés különböző stádiumaiban, és valahogy végig érezhető volt, hogy ugyan John Spencer temetésére már korábban sor került, a szereplők egy percig sem játszották a gyászolót, ezek igazi érzések voltak. Nyugodj békében, John!

Közhely ugyan, de az élet megy tovább, az új elnöknek kismillió teendője van, és persze azt már lehet sejteni előre, hogy 1) egy csomó mindent el fog cseszni 2) a neje kiakad. Mindenki oda akar férni a húsosfazék mellé, miniszteri, államtitkári posztok ürülnek meg, s az igazi politikai kötélhúzás csak most kezdődik - Josh pedig ilyenkor van igazán elemében, ha a kimerültségtől tud még egyáltalán dolgozni. Röpködnek a nevek, elég követni, hogy éppen ki akarja jobban nyalni Santos seggét. A legfontosabb kérdés az alelnök személye, jelentkező bőven akad.

Láthatatlan ember márpedig van, szakállas, és ránézésre büdös, brit akcentussal beszél, de Emo látja. Itt hagytuk abba, innen megyünk tovább, pedig történt még sok érdekes az előző epizódban, és nem a Niki/Jessica/DL/Micah szappanoperára gondolok. A láthatatlan ember közelében Emo is azzá lesz, jönnek a tulajdonságok szépen sorban. A szakállas kissé kiábrándult a híró-bizniszből, mert elhajtja az egyre ferdébb szájú Emót a vérbe, hiába dumálnak neki világmegváltásról tömeghalálról meg hasonlókról. Szimpatikus ember ez, olyan jó kis magának való gyökér.

Jessica, Jessica, roszalkodtál, gumi(?)botot törtél ketté, most meg rajtad a kényszerzubbony, pedig otthon is lehetnél, mint Parkman közrendőr, aki a nejét szórakoztatja a kitalálom mi van a fejedben című vásári mutatvánnyal. A nej csíkos elefántra, és koszos függönyökre gondol, lehet meg kéne nézetni valami szakemberrel. A Szemüveges Ember életben tartja Sylart, akit naponta többször kell újraéleszteni, szar lehet neki.

Múlt héten Clairemackó minden ismerősét agymosta a Néma (aki nem is az), Emo álmot látott, amiben felrobbant, Jessica/Niki sittre vágta saját magát, Sylar pedig kinyírta Eden kisasszonyt, pedig szép gombszeme volt neki. Emót korházba vitték, majd ott magyarázza, hogy ő robbanós ember. Nathan és a mama mellette van, de ő csak álmodik tova, robbanásról, ismert hősökről egy kupacban, de van ott egy szakállas hajléktalan arc, akit még nem láttunk. Mielőtt ebbe jobban belemennénk, ugrunk Jessica/Niki cellájába, elég leharcolt sminket rittyentettek Larternek, de sebaj.

Négy iszonyatosan befosott rendőr jön érte, az egyiknek az arca láthatóan át lett már rendezve - ezek szerint Jessica néha előtört Nikiből, és rendezte a sorsát a rendőröknek. Clairemackó otthon pocol a Szemüveges Emberrel, aki reggelit készít neki, és árgus szemekkel figyeli, hogy mire emlékszik a lánya. Clairemackó beadja neki, hogy semmire, és meggyőzi a fatert arról, hogy a Néma (aki nem is az) tényleg kitörölte az emlékeit.

Onnan folytatjuk, ahol az előző rész végén abbahagytuk: Sylar a Szemüveges Ember fogságában, Emo megmentette Clairemackót, Hiro visszatért múltbeli küldetéséből, Niki/Jessica tudathasad és férjére lő. Clairemackó hótt véresen ér haza apu társaságában, és itt az ideje egy kis beszélgetésnek, mert hát ezek a dolgok nem normálisak. Kiderül, hogy a Szemüveges Ember már régen tudott mindenről, és csak azért nem mondta el Clairemackónak, hogy megvédje a világtól meg úgy egyébként mindenkitől. Izé, minek is? A csaj sebezhetetlen, vagy nem? Eh, mindegy.

Matt kinevezett FBI-ügynök a szőke igazi ügynökkel nyomoz az iskolai vérengzés után, és úgy sejti, hogy Sylar a füves dombon járt, vérnyom van arra, stb. Mattnek kurvára fájhat a feje, met úgy kapkodja a gyógyszert, mint én szoktam egy-egy győztes Liverpool meccs hajnalán. Irány Emo, majd ő megmondja.

Ott hagytuk abba, hogy Minnesotában valami nem stimmel, a Santos-stáb túlvan az Elemi ösztön kampányverzióján, és Annabeth rátalál az eszméletlen Leora. A folytatásban Ohio állammal sem kerek valami, ettől Josh vérnyomása a szokásos fölé emelkedik, ráadásul a Foo Fighters húzza a fülébe a dolgot a főhadiszálláson - nem lehet egyszerű egy kampányfőnök élete, az tuti. A másik oldalon Bruno visszaér a főhadiszállásra, és közlik vele, hogy Minnesota Santosé. Egy gonddal kevesebb, de mi van Ohioval?

Most jön az első olyan jelenet, ami Leoval foglalkozik, Josh az esetleges győzelem esetén előadandó beszéd átírásával foglalkozik, és közben telefonon egyeztet Santosszal, amikor megjelenik Donna, és közli vele, hogy mi történt. A két színész, különösen Janel Moloney játéka valami félelmetes ebben a pár perces jelenetben. Ha jól emlékszem Bradley Whitford nyilatkozta később, hogy nagyon nehéz volt úgy felvenni ezeket a dolgokat, hogy ne bőgjék el magukat közben, és ez látszik is. Ez nem művi megrendülés, valós érzéseket kapunk.

Ez az a rész, amiben hat hónapot ugrunk vissza a múltba, tehát nem tudjuk meg, hogy Niki/Jessica lelőtte-e hites urát, és hogy mi lett Peterrel a pomponlány-mentés után, de megismerjük Sylar elvtárs múltját, és majd' minden főhősünk megjelenik egy kicsit - szóval lehet örülni neki. Hiróval nyitunk, aki Charlie, a pincérnő szülinapi bulijára érkezik vissza, ő az, akit meg akar menteni Sylar körfűrészt helyettesítő mutatóujjától. Most nem mennék bele abba, hogy ha ő megváltoztat bármit is a múltban, akkor az milyen kihatással van arra a jelenre, ahonnan elindult, mert értelmetlen - visszamegy és kész, ez van.

Egy órásmestert figyelünk a következő jelenetben, amint elmélyülten javít valami vekkert, de megjelenik Mohinder apja, és máris lehet tudni, hogy valami nem stimmel a manussal. Nem hát. Gabriel barátunknak van valami különleges képessége, amit majd jól elő kell hozni. Los Angeles, Matt Parkman közrendőr újabb szar napja, van annyira szerencsétlen, hogy pont Eden kisasszonnyal fut össze járőrözés közben. Egyél fánkot, mondja neki a csaj, akinek akkora napszemüvege van, mint a fejem, de legalább jó a humora. Szegény Matt meg megy, és zabál. Fánkot. Mondjuk ekkor megjelenik a Néma Haiti és vége a dalnak.

Ezen a héten végre kiderül, hogy Peter megmenti-e a lányt és ezzel a világot is egyben, és Sylar is meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerül - de sajnos Mohindert is kapunk, olyan dózisban, ami káros az egészségre. Clairemackó iskolájában nyitunk, ahol a Homecoming nevű éves eseményre készülnek, amit nem lehet istenigazából nagyarítani, mert arról van szó, hogy ilyenkor a suli egykori diákjai hazalátogatnak a suliba, van nagy buli, szeretett igazgatónk, estvánkerál, miazmás. És Clairemackó lesz a királynője a bulinak, mert ezek választanak ilyet is. Na, ez nem tetszik valami rivális pomponlánynak, DRÁMA VAN.

Nathan csak megvette a hiányzó festményt Lindermantól, és nézegetik a vastagszájú csajjal, de nekünk bezzeg nem mutatják meg, csak beszélnek róla, hogy nyomorodnának meg. Nathan leönti az egészet festékkel, mert így Peter (az emofrizurás nyikhaj) nem tudja meg, hogy az ország kétmillió pomponlánya közül pont melyiket is kell megmenteni. Akkor most geci ez a Repülő Ember vagy sem?

Hogy az epizód eredeti címe (Election Day) miért nem felelt meg a fordítóknak, rejtély, a sorozatot nem annyira ismerők akár valami szalagavatóra, esküvőre, barmicvóra vagy kivégzésre is gondolhatnak a cím alapján, mert mind jelentős nap, ugyebár. Választunk tehát, két napban, vége a feszültségnek, jövő hétre kiderül, hogy az utolsó 6 részben Santos, vagy Vinick áll-e a középpontban.

A látszólag nyugodt Santos stábbal nyitunk, hét óra múlva nyitnak az urnák, addig már nem nagyon lehet mit csinálni, isznak hát egy szálloda bárjában, és csak remélni tudom, hogy dugás lesz a vége, mert nagyon rájuk férne. Mármint Joshra és Donnára, de lehet Lou-ra is. Szépen párokba rendeződik a kis csapat, csak pont ez a két bolond marad lent a bárban? NE MÁR!!!

Talán azért nem kedveltem annyira ezt a részt, mert itt ruccanunk át Indiába, és kezdünk meg egy számomra rohadtul idegesítő szálat - én ezeket a Mohinderes részeket valahogy nem tudtam megkedvelni, a faszi nem magyon érdekel, kész, ez van. Jó, az apja nagy arc, már a Csillagkapuban is az volt, inkább lenne róla flashback ezerrel. Mohinder temet és sír, mi pedig átruccanunk az USA-ba, ahol Isaac Eden kisasszonyt látva ébred, ennél szarabb reggelt is el tudok képzelni. A feladat egyszerű, és testhezálló: festeni kell, de hernyó nélkül, mert úgy nem jó. Eden majd segít ebben, és akkor nem lesz nagy bumm New Yorkban.

Ami miatt viszont imádtam az epizódot, az a Hiro-Ando vonal, akik egy texasi étteremben kötnek ki, és találkoznak össze egy pincércsajjal, akiről az derül ki, hogy konkrétan mindent megjegyez, amit mondanak neki, így elég könnyen tanul pl. japánul is. A pincérnő-Hiro interakció nagyon vicces, és kicsit kizökkenti az embert a sorozat meglehetősen komor hangulatából. A komor hangulatról Sylar barátunk gondoskodik mellesleg, aki szintén pont ebben a kávézóban csücsül, de nem sokáig tétlenkedik, mert kinyírja a csajt a már megszokott fejtetőlevágásos módszerrel. Nabazmeg. Szegény Hiro.

5 nappal vagyunk a választás előtt, mindenki készen van idegileg, ez Annabeth esetében nótázásban csúcsosodik, amit szívesen elfelejtenénk. Santosné nagyon feldobott, hiszen így-vagy úgy, de véget ér a bohóckodás öt nap múlva, Donna azt reméli, hogy Josh végre maga alá teperi, Josh pedig csak meg szeretné nyerni a rohadt választást. Santos kimerült, kezd szétesni, mint az AS Roma a Manchester ellen, de Josh  azért Josh, hogy rendbetegye a dolgokat.

A mellékszálunk ezen a héten érdekesebb, mint a főszál, hiszen Toby-ról van szó benne, aki amellett, hogy okosan és dühösen néz maga elé, leszarja, hogy az államügyész az igazságszolgáltatás akádályoztatása címen is be akarja varrni, nem árulja el neki, hogy kitől van a siklóra vonatkozó információ. Az infó Leotól, CJ-től vagy Toby halott bátyjától származik - megértem, hogy nem dumál.