Nincsenek jó híreim. Minden túlzás nélkül emberpróbáló feladat volt a Megasztár első döntőjét végigszenvedni, és nem csak a laza 3 órás műsoridő miatt. A helyzet az, hogy a TV2 fáradságos munkával kiölt a „saját fejlesztésű tehetségkutatójából” mindent, aki szerethetővé és élvezhetővé tette egykor, és mára nem maradt belőle más, csak egy műanyag és izzadtságszagú X-faktor klón, melyben sikerült a példakép összes hibáját is átvenni. Minderről majd részletesebben a hogyvolt során, de ezt le kellett írnom így az elején, mert még most sem hiszem el, hogy tudták következetesen kiirtani a műsor értékelhető elemeit. Jönnek az énekesek az új Csillagdallal, és rögtön feltűnik, hogy a stúdió és a színpad összement. Ez még elmegy, végül is soha senki nem tudta bemozogni azt a hülye formájú színpadot, de hogy feltűnően playback a produkció, az már jobban zavar, és ezt el kell majd szenvedni minden élő show elején, lehet, hogy egyszerűbb lesz kapásból az adás kezdete után 3 perccel bekapcsolni majd a tévét, már ha egyáltalán.

Clau és Trilla jön jin/yang hangulatú fekete-fehér együttesekbe csomagolva, és üvöltve, mert egyikük sem tudja képzelni, hogy üvöltés nélkül is lehet vezetni egy ilyen típusú műsort. Máris megtudjuk, hogy van tematika, méghozzá 21. századi dalok, nagyszerű, 11 év zenei terméséből már csak lehet néhány hallgatható számot kiválasztani. Zsűri érkezéséből érdemes lenne egy párhuzamos montázst összevágni az X-faktor mentorbemutató pillanataival, tanulságos lenne, erről ennyit. Ezek után Claudia bejelenti, hogy már lehet szavazni! Mire? Arra, hogy kinek volt a legmeggyőzőbb a szájmozgása a nyitószám alatt, vagy arra, hogy kinek zselézett legkevésbé hülye frizurát a fodrász? Van idén egy újítás is, méghozzá, hogy minden héten lesz egy mentor, bocsánat dedikált zsűritag, akinek a feladata az összes produkció koordinálása lesz. A megfelelő cipősarok-magasság kiválasztásától a táncosfiúk seggének szakszerű stíröléséig mindent felölel ez a tevékenység. Mostani hetesünk (a kifejezést köszi Mester Tamásnak, máris átvettem) Mariann, meg is nézhetünk egy kisfilmet arról, hogyan látta el ezt a nemes feladatot, és nem fogjátok elhinni, egy Táblagép tölti be a képernyőt a videó első fél percében, erről azt hiszem, elég is ennyit elmondani.

Második párbajadás, és egyben utolsó etap az élőshowk előtt, jövő héttől meglátjuk, megtartotta-e jó szokását a Megasztár, hogy ÉLŐzenekar muzsikál a produkciók alatt, sőt merészebb esetekben még vokált is alkalmaznak, drukkoljunk, hogy így legyen. Ez persze ebben az adásban még nem esedékes, kizárólag egyszerűsített karaoke verziók szólnak továbbra is a párbajprodukciók alatt, és a választott dalokból simán össze lehetne állítani egy Talent Show Don’t –listát, egyszer lehet, hogy össze is írom. Kezdünk, van egy gyors montázs a zsűri okos mondásaiból, „te leszel a csengőhangom”, és hasonlók, ez hangulatkeltésnek nem rossz. Trilla lilában, Clau meg szokatlanul szolid szaténcuccban feszít, bár úgy látom, a slankító fekete színtől nem lesz hajlandó megválni ebben a szezonban, talán szerződésben is rögzítette. Bereczki műanyagdzsekihez lazán kötött kockás nyakkendőt, Mariann meg beszerzett egy vicces új szemüvegkeretet, én tehénmintás Potternek neveztem el a dizájnt, nem is kerülne vele a Vogue címlapjára.

Első párbajban Burger Ágnes és One Hit Wonder Nagy Adrienn csap össze, utóbbi az, aki saját állítása szerint egy magyar film betétdalát mér elénekelte egyszer. Megkapják egymás castingvideóit, ahogy kell, Ági a szemeit mereszti, Adri az ajkait harapdálja, ami azt hiszem, a feszültség jele mindkettőjüknél, pedig már pont kezdtek volna összebarátkozni saját bevallásuk szerint, erre most összeeresztik őket, hát ez van. Jöjjön a produkció, meg az imidzsfilmecskék, az egyik haját kivasalták, a másikét behullámosították, a stylist meg vörös ás fekete témakörben gondolkodott, és ragaszkodott hozzá görcsösen. A daluk az a Mercy (Duffytól), amit első körben tiltanék be tehetségkutatókon. Ági nagyon ideges és rosszul leplezi, Adrienn viszont láthatóan jól elvan a színpadon, számomra ez a tény billenti csupán az ő javára a mérleget, bár a produkciónak jót tett volna még egy kicsivel több „leéneklem a hajadat, ribanc!” –attitűd. Halljuk a zsűrit, általános vélemény szerint Adri meglepően jó volt, és sokat fejlődött, szerintem meg csak látványosan színpadképesebb, mint sokan mások, és ez így erős kontrasztban még jobban kijött, pedig Ági sem énekelt rosszul. Végül Adriennt küldik tovább a döntőbe, Trilla meg nem tesz le róla, hogy szóra bírja a pityergő Ágit. Nem elég, hogy kiestél, még a műsorvezető hülye kérdéseire is válaszolnod kell lányom, mert ez sajnos egy ilyen műfaj.

Akkor foglaljuk össze gyorsan, eddig mi történt: 3 válogató adás során összeszedtek 24 meglehetősen hasonló és közel egykorú figurát, szélsőségek most semmilyen irányban nincsenek, nemek aránya is kiegyensúlyozottnak tűnik egyelőre, ezeknek a fele fog most 2 párbajadás során elhullani. Ez úgy zajlik, hogy tudatos párokba rendezte őket a szerkesztőség, egy duett jön, és a duett végére a kettőből csak egy marad, a zsűri azonnali döntése értelmében. Ez a mostani még csak az első párbajadás a kettőből, ami akárhogy is osztok-szorzok, azt jelenti, hogy hat, azaz HAT énekes produkció lesz másfél órára széthúzva, az ég irgalmazzon nekünk. Ebből a nemes alkalomból már kirittyentette magát Trilla is, Claudia meg közszemlére tette az ikreket, örülnek nagyon, hogy végre jut nekik is szerep, izgulós versenyzők színpadra lökdösésén, és idegrohamot kapó hozzátartozók abajgatásán kívül.

Hogy véletlen se legyenek kétségeink, hogy ez a Megasztár évad erősen emlékeztet egy másik méltán híres tehetségkutatóra, most megmutatják nekünk, hogy szoktatták össze a 24-es csapatot a szponzorszállóban, és mindennek a tetejébe nem szégyellnek Tábornak nevezni ezt az eseményt. Az erről szóló kisfilm zseniális, természetesességet nagyítóval sem lehetne találni benne. A fiatalok mindennek határtalanul örülnek, és műtéti úton se lehetne a vigyort eltávolítani a képükről, valamint énekelnek MINDENHOL: a buszon, a recepción, az étteremben, a bowlingpályán és a jacuzziban, egészen addig a pontig, amíg tudomásukra nem hozzák a párbajpárosításokat, mert onnantól kezdve aztán dráma és sírás van. Ugyanis ez alatt az egy hét alatt annyira megszeretett mindenki mindenkit, hogy senki sem akar kiesni, és azt sem szeretné, ha más esne ki, de ez most le van szarva, mert innentől vérre megy, lássuk azokat a párbajokat.

Harmadik, és egyben utolsó válogató, ez fordulópont, mert ez után már csak és kizárólag jó hangokat fogunk hallani, legalábbis a műsorstruktúra alapján, na majd meglátjuk. Most válik a 24-es mezőny teljessé, próbálja egymást túlharsogva informálni a nézőt Clau és Trilla, hosszú főcím régi arcokkal még egyszer, és már kezdjük is. Elsőként egy brazil (származású?) fiúka jön, aki nem ismeri a –ba,-be és a –ban,-ben közötti különbséget, de neki van erre mentsége, nevezetesen, hogy csak egy éve tanul magyarul, így fogvicsorgatva elnézhető a dolog. Thiago Bertoldinak hívják, de szép feladat lesz ezt a nevet megjegyezni, ha továbbjut, márpedig továbbjut, hiszen kisfilmmel vezették fel. Azt mondja, hogy az And I’m Telling You-t fogja énekelni a Dreamgirlsből, vagyis a refrén nélküli, erőszakos „figyeljetek rám, ha beledöglötök is” dalt, amit Mariann annyira szeret, hogy azzal fenyegetőzik, hogy beszáll. Halljuk, Mariann és Bochi egyszerre csap a zöld gombra, a végére Bereczki is beszáll, Mester csak azért nem, mert nagyon orrhangon volt az egész, talán náthás vagy? „Igedd, dagyod bedeg vagyogg” –hangzik a rutinos válasz, bár az elején ez ennyire nem volt hangsúlyos a beszédhangjában, na nem baj, 3 gombnyomás=továbbjutás.

Piros hajú lány jön, kisfilm nincs, csak egy kis beszélgetés a zsűrivel, majd egy viszonylag hallgatható éneklés. Két gomb nyomódik le, Mariann csak óvatosan birizgálja az övét, de nyomóerőt nem fejt ki rá, Bochi meg azzal sokkol, hogy szakmai jellegű véleményt próbál formálni énektechnikát illetően, jobban járnak, ha a kiesett versenyzőt most azonnal leterelik a színpadról. Ezek után összekötő funkciót betöltő mini Bikicsunáj-blokk következik. Van itt olyan delikvens, aki összekeveri a Megasztár válogatót egy kívánságműsorral, prózamondó versennyel, vagy éppen csippendél castinggal, de hát ettől lesz színes a mezőny.

Mindenekelőtt szeretnék óva inteni a Megasztár Facebook oldalának a követésétől (én szorgalomból megtettem), mert az adás ELŐTT egész nap az aznap esti adás versenyzőinek miniéletrajzaival szanaszét spammelték a falamat. Rohadtul idegesítő, majd este megnézem a műsort, addig nem kell, hogy ezzel borzolják az idegeimet, köszi, és már nyomtam is az unlike gombot, így jártak. (adás UTÁN talán még releváns is lenne a dolog, csak jelzem) Nézzük végre azt a második válogatót ezek után. Még mindig minimumra szorítva a Bikicsunáj-kategória, amiért meglehetősen hálás vagyok, mert én olyan régimódi vagyok, hogy egy tehetségkutatóban tehetséget akarok hallani, nem önkritikahiányos szerencsétleneket, amint blamálják magukat ország-világ előtt, főleg úgy, hogy általában 1%, ami tényleg vicces. Főcím ugyanaz, mentor, ó bocsánat zsűri imidzs-szpotok ugyanazok, most veszem csak észre, Bereczki milyen jackós mozdulatokkal nyomul a sajátján, ezt gyerekkora óta szorgalmasan gyakorolja tükör előtt, az biztos.

Érkezik az első versenyző kisfilmmel és felhajtással, továbbjutó lesz, erre már most fogadni lehet. Horváth István egy eccerű gyerek, énekelni még nem hallottam, de beszélni ne engedjék, könyörgöm, vagy olyankor kapcsolják ki a mikrofonját, azzal tesznek csak vele jót. Mariann próbál vele beszélgetést kezdeményezni, sikertelenül, hagyjuk is ezt, szóljon a dal. Bon Jovi: Livin’ On A Prayert hozott mára a nép egyszerű gyermeke, és kellemes meglepetésként egész egyedien valósítja meg, nem is hamis, összességében fogyasztható a dolog. Bereczki szétveri a gombot vagy két sor után, ezzel megnyitja rögtön anyu könnycsatornáit a backstage-ben. Többiek is csatlakoznak, Bereczki valami miatt nagyon lelkes, Bochi még ellenáll, és inkább beszáll énekelgetni, pedig itt nem így kell tetszést nyilvánítani, hanem a zöld gomb határozott megnyomásával, nem mondták ezt el nekik elégszer? Na a végére csak megvan a negyedik szavazat is, lehet keresni beszédtanárt, mert a srác továbbjut, ami ugye automatikusan a legjobb 24-be való kerülést jelenti a hatodik Megasztárban.

Nem ússzuk meg a tehetségkutatókat idén sem, még el sem bontották az X-faktor színpadát, és máris itt van „Magyarország kedvenc énekes reality-je” (vagy hogy reklámozták magukat), a már 6. évadát taposó Megasztár. Én már szeretem, mert egy biztos, hogy nem lesz benne Muri Enikő, és ez jelentős pozitívum a legutóbbi magyarországi dalolós valóságshow-hoz képest. A műsort ismerjük, a promókat, és az ízléstelen új logókat láttuk, a zsűri megújult, sőt a szabályok is, de minderről majd később, mert már kezdünk is. Egy pillanatra megrettenek, mert a hatvanas szám tölti be a képernyőt, és hirtelen azt hiszem, ez már nem a 6., hanem a 60. Megasztár, én meg a tévé előtt kómába estem, és átaludtam ötvenvalahány évet, de nem, csak visszaszámolunk. Ezek után összefoglalót látunk az eddigiekből, vagyis Tóth Vera Cserhátit énekel, Caramel 15 kilóval több, Rúzsa Magdi mezítláb a színpadon, Pély Barnának minden átjön, Somának éktelen fanszőrzet a fején, Fridi közösségformáló erőnek nevezi a műsort, és még Tóth Gabi is embernek néz ki az archív felvételeken.

Ezek után bejárja a díszletet a két műsorvezető, Trilla és Claudia (C-vel írja, ugye?), és ismertetik az új szabályokat: most nem fogunk 4 héten át Bikicsunájokat hallgatni, mert az ide bekerült versenyzőknek egytől egyig el kell nyomniuk egy három perces számot, és pontosan ennyi idejük van a zsűritagoknak eldönteni, hogy az énekes befér-e a legjobb 24-be. A másik lehetőség, hogy azonnal kiesik. Az az ítész, amelyik a legjobb 24-be valónak ítéli a produkciót, megnyom egy hatalmas zöld gombot, és három ilyen gombnyomás elegendő a továbbjutáshoz. Az a baj, hogy ez a koncepció annyira azt az érzést kelti az emberben, hogy nem bíznak semmit a véletlenre, mert honnan tudná a zsűritag mondjuk a 16. hallgatható énekesnél, hogy nem lesz-e utána még vagy 30 sokkal nagyobb ász? De ne legyen igazam, meg ilyeneket amúgy sem kell feszegetni, dőljünk hátra, és nézzük az első adagot az énekes-kínálatból.