Ma este végre izgatottan ülhetünk a trubadúrláda elé, van miért. Mi? Dehogy a Marslakókra gondolok, bár langyos-langyos! Hofélia az m1-en, ma este a szöröncsétlenek után rögvest, és ha már, akkor idéznék is, gondolom, nem kell magyaráznom, miért pont erre esett a választásom: "Az is rohadjon meg, aki behoz ide még egy brazil szappanoperát! José don Padrafos!" Géza, innen üzenek, ha hallod: Művészkém, csinálják bazmeg, már nemcsak hozzák, csinálják is! Na nézzük, mi történt a Marson. Erzsikével és az ő nyavalygásával nyitunk, most már mindig ez lesz? Nem történik semmi, csak a duma. Hogy Ottó erre mit válaszolt, gőzöm sincs, a húsvéti marslakóktalanság hálistennek kiölte az agyamból a látottak felét, legfeljebb majd improvizálok, nem tévedek nagyot, ha azt írom, a kutya se fogja észrevenni, hihi. Antos szólhatott volna nekem is, nemcsak Ottónak, hogy Zöldi követte őket egész nap, mert rohadjak meg, én se tudtam róla. Arról sem, hogy Zöldi meg az emberei profik, jézusisten, remélem, nem klónozták a Gézát, egy is sok(k) belőle! Titi ideges, hajnali háromig böngészte az ápolónős szerződést, miközben nyakig van melóval, bazmeg, tényleg kimaradtam valamiből. Lehet, felmondott, és új munkahelye van.

Színre lép Károsult 2.0, aki kárörvendezve előadja, az igaz, hogy elúszott a háza, a vállalkozása meg mindene, de a gyártósorral Zöldi nem tud mit kezdeni, mert túl hülye hozzá. És nem kötötte azt sem az orrára, hogy szabadalmi oltalom alatt áll az eljárás, amivel dolgoztak. Hihihi. Nem fél, látott ő már igazi maffiózót - gondolom, a tévében, amíg még volt, a donkorleónét - Zöldi egy kisfiú. Neki meg be fog jönni a Zélet, mert hagymába' fognak utazni. Az fasza meló, kitartást hozzá. Zsánfránszoá rögzítőjén csicsergő hangocska kényeskedik, milyen kár, hogy csak két napot tölt Budapesten, vigasztalhatatlan! Csak egy módon lehet megvigasztalni! Azt sejtem, nem egy sztetoszkóppal. De ez a csaj azzal sem elégszik meg, hogy kiszúrja a szemét belga meg holland zenékkel, mint Titivel tette. Titi természetesen hallja a hangüzenetet, neki is áll búslakodni, csak tudnám, mire föl.

Röhej, de úgy tűnik, kifog rajtam a Marslakók. Az úgy nem kóser, hogy háromnegyed órája ülök házikóbászt magába' rágcsálva a monitor előtt és felvállaltan hagynám a picsába az egészet. A Baltás cím: A Faszirigy, essünk túl rajta minél előbb. Zsánfránszoá ott hagyta abba, hogy kölleszbazmeg, és úgy folytatja, szükségem van rád, nem érted, mi összetartozunk! Eszter rögtön beleugat, mit képzel magáról ez a holland geci, jön-megy, kihasználja ezt a szerencsétlen nyomorultat, aki bólogat, mint a kutya a hátsó ablakban. T. Olvasóink figyelmét felhívom, a tegnapi epizódban több ilyen hasonlat szerepelt, igen, fájni fog. Titi kifakad, mert megalázó, ahogy Eszter beszél róla, Zsánfránszoá meg mi a faszt akar valójában? A belga egy kis jogi segítséget kér. Igen, volt pofája ezért idejönni.

Antos és Ottó oknyomoznak, ezt azzal kezdik, hogy alufóliából szendvicset zabálnak miközben Ottó nyugtatja, bízza csak rá a dolgot, az ivarérett férfiakat is rá tudja venni, hogy megszólaljanak. A luxemburgi csak tizenöt percet kér. Majd ha Titi végzett Kígyósnál.

Hát azt se tudom, hol kezdjem. Úgy akartam kezdeni a posztot, lám-lám, vagyunk mi, szaroslábú-szőrössegű senkiházi bloggerek, aztán ha belegondolunk, hogy is kezdődött, és mi lett a vége, ugye. Gondoltam, ki is mék a Duna-partra, megérintem a folyót vizét egy bottal, hátha. Ám történt valami, ami felülírta szánalmas és korcs kis elképzeléseimet, hát kérem szépen, történelmi pillanatokat élhettünk át. Sőt. A röpke emberi élet nagy pillanatának lehettünk szem- és fültanúi. Megérintett bennünket az a kozmikus igazság, bár porszemek vagyunk a Lét kavargásában, hulló falevél a zord őszi szélben, csepp az óceánban, mégis van, mikor tanúbizonysággá válik: az Úr valóban a saját hasonlatosságára teremtett minket és arcunkra csókot lehel a halhatatlanság hókeblű, vágyakból szőtt halvány selyempongyolába öltözött sejtelmes tündére. SzabóZé neve kiejtetett a Marslakók 22. epizódjának körülbelül hetedik percében, Zamárdi Eszter szájából, a Félkészben.

Kívánhat-e halandó ennél többet, tehetjük fel megindultságtól elszorult torokkal a kérdést, van-e tovább, létezik-e nagyobb üdvösség? S mi, akik most visszafojtott lélegzettel figyeljük eme szárnyalást, az albatrosz méltóságteljes, mozdulatlan, szemet és lelket gyönyörködtető röptét, egy pillanatra feljajdulunk, mert belénk hasít a fájdalmas felismerés: a mi szürke, jelentéktelen életünk ehhez a repüléshez képest a hanyatt lökött pingvin gyötrelmes vergődése. És én, a balga, az esendő képes voltam Őt simán csak Atyaúristen II-nek nevezni posztjaimban, amiket ugyanazon szent helyen vethetek monitorra, ahol ő is leírt már annyi szót s mondatot, nem utolsósorban személyes kedvencemet, a baszókarantént. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. A továbbiakban megpróbálkozom hát a lehetetetlennel, s méltón meghogyvótozni ezt az újabb huszonötpercnyi, nagyon híg fost. Baltás cím: Tűz van, babám!

Elnézést a késlekedésért, eddig a píédzsdímet írtam, férfi munka lett, na. Muszáj volt, megígértem anyámnak. Délelőtt az első részét csináltam, de a második része jobb lett, annak az a címe, hogy Újtestamentum. A pasim szerint az Újszövetség jobban hangzott volna, szerintem annak olyan politikai felhangja van, úgyhogy maradt az eredeti változat, na nézzük, beseggelt-e Eszter és András a Félkézben. Nem. András azt sorolgatta, miket utál. A legjobban azt, ha hülyének nézik, meg ha fenyegetik. Mivel kölcsönösen nem tudnak egymástól megszabadulni, két vezércikk közt Eszter meghogyvoltozhatná, mi a szent szar van. Jó, akkor meséljen egy történetet, nevek nélkül, ha a többiek beleegyezése nélkül még bugyit se cserél. A csaj ugyanolyan lelkesedéssel vet oda néhány szót, mint amilyennel kicsit később súlyzózik, hát ebből nem lesz tricepsz, az biztos. Aláfestésnek Zoli könyörög, vegye fel a telefont. Eszter nem akar beszélni Zolival, ezért felveszi és elmondja neki, hogy nem akar vele beszélni. És többen csodálkoznak, hogy a női logikáról viccek születnek.

Antos és Gergő döglenek a kanapén, beszélgetnek, vagyis Antos nyavalyog, pezsgőt akar inni, Gergő meg nem akar neki hozni. Ez, és a következő jelenet Flórával pontosan másfél lélegeztetőgépbe és háromnegyed kakaóbiztos számítógépbe került, értelmet ne keressünk benne. Flóra egyébként örmény konyakot akar inni, mert északi fényre vágyik. Én Marslakóktalanságra. Az északi fény egyébként egy koktél. Rá kell önteni a konyakot a pezsgő tetejére, ami gyökeret ereszt a pezsgőben. Igen, bennem is felmerült a kinek a faszát tisztelhetjük Flórában örökzöld kérdés, de a tegnapi posztban a szokásosnál hatszor többet kurváztam, úgyhogy ma entellektüelben tolom.

Eddig is András volt a kedvenc szereplőm, tegnap estétől mindez hivatalos, végre emberére talált ez az idióta Géza. A mai Baltás cím: A Mitugrász Bige és a Karatemester Csodaországban. Reggel van! Jóvanna, én ilyen apró dolgoknak is tudok örülni az életben. Mondjuk, hiányolom Antosék háza elől a szétrohadt kandelábert, ami eddig minden alkalommal belógott a képbe, de legalább süt a napocska. Évin ez se segít - és gyanítom, olyat még nem talált fel az emberiség az elmúlt pár millió évben, ami rajta mégis - nyavalyogni kezd Titinek, nem is értem, a "tényleg nincs köztetek semmi" kérdésre valóban azt várja, Titi rávágja, dehonnem, fú, bocs, múltkor én karmoltam ám véresre a hátát, tudod, mikor gatya nélkül jött haza, mert azt meg szájjal tépkedtem le róla, bocsi, vagy mi? Titi a szerepe szerint kedves és nem azt kérdezi, hogy akkor mi a faszt kínlódsz vele bazmeg, hanem ugyanezt, kedvesen. Évi a mártírok örök válaszát adja, mert ha velem van, érzem, hogy én vagyok a legfontosabb, ez Baltás fordításban annyit tesz, hogy azért, mert lételemem a szörcsögő pöcegödörben, homlokig a hígfosban való fuldoklás, némi önsajnálattal vegyítve. Aztán, ahogy csajok között lenni szokott, Titi előadja a Zsánfránszoá sztorit, amire - el nem ítélhető módon - igen csekély figyelmet fordítottam, arra igen, a szemmel láthatóan néhány plusz kilóval küszködő Titit mér kell egy hatszemélyes sátorba felöltöztetni, hogy úgy nézzen ki, mint Csámpás Rozi a bakterházban?

Újabb megfigyelésem: ha úgy kezdődik az epizód, hogy reggel van, akkor a reggelnek nem akar végeszakadni, cserébe rögtön este lesz. Ottóéknál még reggel van, sietne a szerkesztőségbe, úgyhogy Hédi (a Pirszinges) kinyöghetné, miért apuzik két perce. Hát hogy van-e valakije? Mert nem gáz, ha van, Hédi tisztában van vele, hogy Erzsike egy elviselhetetlen némber. Úgyhogy miatta nem kell együtt maradni, ez a pokol amúgy is rosszabb, váljanak el nyugodtan. Jön a 22 év házasságot nem lehet csak úúúúgy meg hogy anyád kitartott mellettem, mikor én minden este seggrészeg voltam, egyszer még össze is szartam magam, mikor a kocsmából hazafele jövet beestem a ház előtt a virágoskertbe, oszt anyád se szólt semmit. Most, amikor ő hülyült meg a klimaxtól, fogjam magam és lépjek le? Dehogyis. Szeretem anyádat. És nincs semmiféle szőke. Barna se. Vörös se. Kék se. Kék dehogynincs, a Presser szokott róla énekelni.

A tegnapi epizód olyan volt, mint egy hosszú, unott ásítás, és már az sem okozott különösebb idegeskedést, megint nem tudom eldönteni, milyen napszak van. De már nem is törekszem rá, mondom inkább, hogyvót. A Baltás cím egyébként Heteroptera. Embert olyan gyorsan kijózanodni még nem láttam, mint Esztert, persze, hogy tudja, hogy az egy poloska, a Derricken és Tetthelyen felnövő generációhoz tartozik ő is. A következő pillanatban határozom el, ha Titi még egyszer kiejti a száján, hogy "én ügyvéd vagyok", abban a pillanatban szándékosan agyfaszt fogok kapni. Szerintem diplomával és a pétékával a párnája alatt dug. Szerinte a poloska egyébként kisebb. Éppen azon gondolkodnak, mi a jobb nekik, ha megtalálják, mikor visszajönnek érte, vagy ha nem, de kopognak, engeggyetekmábe.

Jó a fotósok gyöngye, ránéz a kütyüre és flegmán vállat von, seperc alatt szétszedi és letörli róla az eddig felvett anyagot, ugyanmá. Ejha, csettintek, adnának Antosnak két leszakadt inggombot meg három szál gyufát, két perc múlva antianyagot állítana elő belőle, ez nevezem! Egyébként két fajta poloska létezik, a mezei meg a jeladós. Ezért vissza fognak jönni, különben nem fogják tudni használni, de sebajtóbiás, majd lesben állnak! Nemcsak én fogom a fejem, Titi is, fasza, szóval ez a terv? Hogy őt lepuffantják? Á, dehogy, pár napig ott lakhat Antosnál. Majd megbeszéli Évivel. Ekkor már hangosan röhögök, na, az fasza, ezt megnézem!

A "na mi van, nem tudtál aludni?" baszogatásokat meg a mosott ruhát hagyják másra, a tegnapi epizód címe: Ó, miszter Alkohol - Sljivovica & Champagne. A poszt elolvasása után hallgassanak Goran Bregovicot, ránk fog férni, és ezzel egyúttal meg is volnánk a napi kultúrterjesztéssel, én legalább komolyan veszem a népművelést és nem Majkával akarom feldobni a feldobhatatlant. Nézzük, mi a helyzet a Marson. Reggel van, Antos ideges, mert a Senki, leánykori nevén a Megrendelő lemondta. BohócÉvi jön anyáskodni, Titi meg munkába indul. Géza rejtőzködve figyeli, már amennyire rejtőközködésnek lehet hívni azt, egy kopasz, fekete naphemügés, fekete mű(?)bőrdzsekibe öltözködve a kopár fa ágai között bámul. Antos és az ő hiperféltékeny kedvese a kórház folyosóján összefutnak Eszterrel, na, Évinek egyből lesz mindjárt minden baja, meg félre is beszél, mert aszongya, Eszter érdekes és izgalmas, pedig Antos azt mondta, elviselhetetlen. Meg szép is, a baj meg az, hogy Antos egy flörtgép. Hogy Antos miért nem rakja ki ezt a nyivákolós picsát, számomra bevonult az Élet Nagy és Megfejthetetlen kérdései közé.

Eszter egyébként Erikhez siet, aki affenébe, azt hitte, lesz egy nyugodt délelőttje, erre egy szerencsétlen balfasz nem most szenved balesetet? Dögölne meg az ilyen ember, aki miatt most ott kell hagyni Eszterkét, mér' nem tud az ilyen máskor balesetet szenvedni, micsoda taplóság nyitott hasüreggel, lógó belekkel fetrengeni, mikor a Doktor Úr éppen udvarolgatna, pfejj, micsoda emberek vannak! Hát, ha már így alakult, akkor este nyolckor a Félkézben.

Eljött hát ez a pillanat is, a nyilvános nyavalygásé: sajnájjatok lécci. Sokáig és nagyon. Még. Én ezt nem bírom tovább. Esztert a hajánál fogva cincálnám ki a sorozatból úgy, ahogy van, BohócÉvit felpofoznám, Erzsikétől kiütést kapok, ez az új szereplő meg, a Havas Erik mossa meg a haját, mert simán lehet úgy zsíros deszkát enni úgy, hogy a karéj kenyeret kétszer végighúzzuk a fején. Az, aki a forgatókönyvet írta, az meg vagy nem járt még bankban hitelér', vagy tényleg a Marson lakik, na nézzük.

Eszter fejéből éjjel háromkor kipattan az egetrengető ötlet, Antos nemzetközi reklámcéget fog alakítani. Márpedig fog. Ukmukfákk. De csak játszásibúl ám! Rajzolnak néhány színes papírt meg referenciát. Hogy Erzsike be akar menni a Pirszinges osztályfőnökéhez, arra csak legyintek, de rohadjak meg, ha az előző részben nem arról volt szó, a Giccspalota udvarán parkoló autók négy kft nevén vannak, erre mára egy köddé vált, már csak három van. A rendszámokat Gergő természetesen lenyomozta, érdekes, ilyenkor Titi nem ajvékol, mint a fürdős kurva, hogy ez illegális.

Á, tök csalódott vagyok, azt hittem, a víz világnapja lesz a kis színes, amit beleerőltetnek a sorozatba, de nem, így most nem tudom elmondani a direkt erre az alkalomra tartogatott jótanácsomat: ne igyatok vizet, abban halak basznak! A Baltás cím: Nem érzed a húgyszagot? Hopp, máris reggel van, Ottó és Eszter brünnyögnek a libakergetővel. Höjj, hogyne vezetett volna Ottó már motort! Kamiont is vezetett. Meg traktort is. És tankot is. Ő még volt katona. Nagy ügy, én nem voltam, mégis rendeztem villástargonca versenyt a téemkásokkal. Morózus pasi söprögeti az avart egy ciroksöprűvel, mondom, hogy követhetetlen, milyen évszak van, ilyet felénk ősszel csinálnak, lévén, akkor hullanak le a levelek, nem március idusa után, hát istenem.

brümm-brümm-brümm

nézik, hogy úszik el a dinnyehéj

Azelőtt volt Lópatkó, most Halásztanya! Aha, szóval a Zöldi-féle kifőzdében vannak, ahol Fruzsi a fosatós kaját kapta. Na, mégis lehet itt érteni mindent, csak figyelni kell, kérem. Eszter leugrik a motorról, aztán egyből neki a pasi torkának: oszt a Ződiúr hunvan? Ez a hívószó, a pasi hasonlóan telibeválaszt ad: honnan jöttek maguk, az adóhatóságtól? Áááá, csak úgy, erre jártak. A Bélát keresik, a pincér gyereket, magánügyben. A pasi elzavarja őket a picsába, tegye fel a kezét, aki nem ezt tette volna. El is mennek, na nem oda, csak a Duna-partra, mert Ottó szerint Eszternek jót tesz egy kis nyugalom. Úgy látszik, erre a szerencsétlenre van osztva az "érett, felnőtt apapótló a sok szertelen-eszetlen között" szerepe. Hálátlan feladat.

Elég tanácstalanul üldögélek a monitor előtt, hogy miért, a mai Baltás cím azt hiszem, megmagyarázza: "Lófasz és esti fény, csöcsökkel". Hogy miről fogok írni, fogalmam sincs, félő, sehogy se lesz a hogyvolt. Gergővel és a Művésznővel kezdünk, meg egy alapfokú bulvárújságíró tanfolyammal (OKJ szám: 667-554-LV). Tegnap hiányoltam, ma elhangzott, hogy Gergő milyen édes, még el is pirult, pedig a gülüszemű csaj nem fogja ám megenni! Sírok. Az érdektelen és rendkívül kínos jelenetből kiderül, ha interjút készítünk valakivel, olyanokat nem kérdezünk, szokott-e fázni meló közben, nem fél-e az AIDS-től (az agyhaláltól ugye felesleges), és a celeb nem az, aki híres. Az a sztár. Sztár nem lehet akárki, celeb viszont bárki lehet, aki elég ügyes. Olyat kell kérdezni, amihez senkinek semmi köze, az biztosan érdekelni fogja az embereket. Eltelt majd öt perc, csak mondom.

Hirtelen reggel lesz, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül, Antos ugyanis megjelenik Zöldinénél, aki remélte, hogy hiányozni fog neki. A fényképezőgép. Ottó és Titi valahol vannak, hogy a pógárjenő hivatalban nem, az hétszentség, mert ott undok picsák ülnek, akik csak akkor mosolyognak, ha kárörvendenek a SOKKAL fiatalabb, diplomás kolleginán, akit a hátuk mögött törtető kis kurvának neveznek, pláne nem fossák a szót két vadidegennek a Zöldi Úrról, akit ismernek, mint a rossz pénzt. És most jut eszembe, hol volt a falról a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat? He? HOL?!