Hát azt se tudom, hol kezdjem. Úgy akartam kezdeni a posztot, lám-lám, vagyunk mi, szaroslábú-szőrössegű senkiházi bloggerek, aztán ha belegondolunk, hogy is kezdődött, és mi lett a vége, ugye. Gondoltam, ki is mék a Duna-partra, megérintem a folyót vizét egy bottal, hátha. Ám történt valami, ami felülírta szánalmas és korcs kis elképzeléseimet, hát kérem szépen, történelmi pillanatokat élhettünk át. Sőt. A röpke emberi élet nagy pillanatának lehettünk szem- és fültanúi. Megérintett bennünket az a kozmikus igazság, bár porszemek vagyunk a Lét kavargásában, hulló falevél a zord őszi szélben, csepp az óceánban, mégis van, mikor tanúbizonysággá válik: az Úr valóban a saját hasonlatosságára teremtett minket és arcunkra csókot lehel a halhatatlanság hókeblű, vágyakból szőtt halvány selyempongyolába öltözött sejtelmes tündére. SzabóZé neve kiejtetett a Marslakók 22. epizódjának körülbelül hetedik percében, Zamárdi Eszter szájából, a Félkészben.

Kívánhat-e halandó ennél többet, tehetjük fel megindultságtól elszorult torokkal a kérdést, van-e tovább, létezik-e nagyobb üdvösség? S mi, akik most visszafojtott lélegzettel figyeljük eme szárnyalást, az albatrosz méltóságteljes, mozdulatlan, szemet és lelket gyönyörködtető röptét, egy pillanatra feljajdulunk, mert belénk hasít a fájdalmas felismerés: a mi szürke, jelentéktelen életünk ehhez a repüléshez képest a hanyatt lökött pingvin gyötrelmes vergődése. És én, a balga, az esendő képes voltam Őt simán csak Atyaúristen II-nek nevezni posztjaimban, amiket ugyanazon szent helyen vethetek monitorra, ahol ő is leírt már annyi szót s mondatot, nem utolsósorban személyes kedvencemet, a baszókarantént. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. A továbbiakban megpróbálkozom hát a lehetetetlennel, s méltón meghogyvótozni ezt az újabb huszonötpercnyi, nagyon híg fost. Baltás cím: Tűz van, babám!

Eszter álmodik, Gergő rázogatja, mert csörög a telefon, aztán Titinek morog, ez az Erik gyerek fogja a sírba vinni. Pusztán azzal, hogy van. Keszthelyi, akiről fogalmam sincs, kicsoda, utasítást kap: Zöldit ki kell vonni a forgalomból, ha már nem értette meg a hülye fajtája, hány kiló és hol a helye. A szokásos módon intézzék. Eszter hímez, úgy értem, nem kézimunkázik, hanem sikoltozásba hajló hangon azt kérdezgeti Tititől, Gergő hím? Hím? Aztán, a tőle sem várt ordenáré kofaasszony stílusban elordítja magát, húzzá' má ki a vécéről! A bazmeg nagyon hiányzott a végéről, biztos vagyok benne, hogy űr támadt benne is emiatt. Ottóéknál is reggel van, szóval akkor így is marad a sorozat végéig, Hédi pakol, hogy hova utazik, nem tudni, de a célállomás a halál fasza lehet, mert kipakolta a fél ruhásszekrényt. A mamájához, derül ki azután, hogy Ottó azt mondja neki, "se puszi se pá, se nyalom a szád" Hajni meg azt gondolja, rohadjak meg, ha még egyszer adót fogok fizetni valaha. Áttérek a biogazdálkodásra és önellátó leszek, hogy még áfát se. A ruháimat magam szövöm, pálinkát meg eddig is úgy vettem, ahogy. Igen, "azelőtt" is. Mer ki nem?

Mindenki baromira ráér, mert Kígyós a Jóseggű Vörössel találkozik a szerkesztőségben. A rájuk szakadt hatvan perccel kurvára nem tudnak mit kezdeni, mindenki látványosan értetlenkedik és kínlódik, Ottó és Erzsike azok, akik tartalmasan töltik az időt: dugnak. Ebből mi sajnos csak a ingyészínházjegyes-nincsegyrongyomse-odalopakodós-viháncolós előjátékot láthatjuk, na pedig erre kíváncsi lettem volna. A következő tizenöt percet kénytelen vagyok a saját egészségem érdekében - gondolok itt elsősorban az idegrendszeremre - zanzásítani. Eszter és Erik üldögélnek a Félkézben, ugyan, Erik sem gondolhatja komolyan, hogy azt a bődületes marhaságot komolyan gondolta! Ha ez egy szappanopera lenne, akkor a SzabóZé erre azt írná, hogy ez egy dramaturgiai baki. Amúgy se vegye Erik ennyira komolyan magát. Meg őt se. Miért? Miért ne lehetne a házasságuk alapja egy dramaturgiai baki, na itt dőlt el, hogy Erik tényleg segghülye. Ezen rugóznak, Erik szépen hozza a megmentő figurát, Eszter nem fogja bírni a pörgést. Meg ő szédül a közelében. Szeggyé bilobilt bazmeg. Eszter hisztizik, mert Antos és Ottó valamiért arra vetemedtek, hogy egy nyilvános, még a négerek számára is, igen vendéglátóipari egységbe bemerészkedjenek az ő írásos engedélye nélkül, oda is ront, mi a faszt kagylóznak? Vissza Erikhez, érti a lófaszt, ő egy kirúgott újságíró, akinek a nulláról kell felépíteni magát, de úgy, hogy ne hülye celebekkel kelljen kínlódnia, hanem tényleg komoly ügyeket akar. Előbb alkalmaznák bárhol VV Évát, mint ezt a csajt, állítom, mondjuk, nagy különbség nincs köztük. Erik nem hülye Erik szerint. De az, de ezt már írtam. Persze, ő sem szívbillentyű-zavaros verebeket akar műteni. Őszintén csodálkozom, hogy a szövegíró nem ragaszkodott a pitvarfibrilláció szóhoz, a nyalom a szád után mindent elképzelhetőnek tartok.

Közben a szerkiben Kígyóst az ügyész, aki a Jóseggű Vörössel érkezett és kibaszott antipatikus kioktatja, jóhogy már nem egy szaros kis poloskával akar villogni, oszt akkor mi van, ha az induló kis újságocskának csak hírverés kell és kitalálták az egészet. Ácsi, inti le a zenekart Titi, ők tudják, mi az a hamis vád! Én is. Vagy nyolcszor vágtak meg büntetőeljárásból. Piton le is ordítja a hajukat, és elképesztően felelőtlen, gyermeteg, infantilis bandának titulálja őket, amivel mélyen egyetértek, hogy képzelték, hogy eltitkolják előle a gyújtogatást? Akkor bizonyítsák be, hogy Zöldi volt, a környező benzinkutak kameráit csekkolták? Mindenki lapít, mint szar a gazban, jó, akkor átfogalmazza azt a kérdést, Gergő be tud-e törni a benzinkutak térfigyelő kameráit összesítő oldalra? Juj, ezt Titi az ártatlan jogász filhallásával meg se hallotta! Némi kecskeméti mercigyár reklám után Kígyós szájába még adnak egy fantasztikus mondatot: ha még egyszer előfordul, hogy nem tájékoztatják testületileg, annak személyi konzekvenciái lesznek. Itt én agyvérzést kapok, Zöldi nem érti, miért nem áll vele senki szóba, azt hiszem, ezt szokták úgy nevezni, elfogy körülötte a levegő, aztán leesik neki és puffog. Gergő Flórázik a Félkézben, Eszter Miló Vikit savazza, Titi a védelmébe veszi és felsorolja az érdemeit, aztán mindenki egy emberként, csak más hangsúllyal azt mondja, te jó ég, mert belép Zsánfránszoá egy két és fél méter hosszú csokorral és köszönés helyett annyit mond Titinek, kölleszbazmeg. Az én tejóistenem hangsúlyát, gondolom, nem kell meghogyvótoznom.