Lezárult a második hogyvoltíró pályázatunk, és az elsőhöz hasonlóan nagyon ütős pályaművek érkeztek, habár egy kicsit befostunk, beszartunk, elbizonytalanodtunk, amikor pénteken még csak egy árválkodott a mailboxban. Öt reményteljes indulót vetünk a farkasok elé, az írásokba nem javítottunk bele, ha valaki j-vel írta a baglyot, az is benne maradt, csak tördeltük egy kicsit őket az olvashatóság kedvéért.
Szavazni az öt poszt után közzétett új posztban lehet, nagyon egyszetű a dolog: arra tessék klikkolni, aki nagyon tetszett, nem kérünk emailcímet, adószámot, cipőméretet senkitől cserébe. A nagy számú pályamunka miatt a szavazást szerda reggel 11-kor zárjuk le.
Na, kérem alássan, hosszú böjt után újra hazai képernyőn a derék olasz-amerikai família, a Sopranók mindennapjai. Indul a minden eldöntő hatodik menet. Ott hagytuk abba ugyebár, hogy Tony megdöntötte a hazafutás világcsúcsát, miután Johnny Sack a saját birtokán került szopóágra. Ez fajin volt egyébként, az 1957-es maffia-csúcs, az Apalachin Találkozó is hasonlóképp zárulhatott, csak hát ugye Gambino, Trafficante és a haverjaik nem voltak ilyen gyorsak. Amúgy nagyjából egy éve már, hogy Tony B senkinek a lábát sem masszírozza, Adriana meg kénytelen volt elhagyni Chrissy-t.
A hányós Harris ügynökkel és a társával kezdünk, ők hivatottak tolmácsolni a sorozatkreátor David Chase üzenetét, miszerint aki alábecsüli az amerikai közízlést, az sohasem mehet tönkre. Na ja, ő már csak tudja.De az igazi nyitány csak eztán jön. Amíg szól a 7 Soul -az egyiptomiak hét lelkéről regélő ütős kis nóta-, mi körülnézünk az élők sorában. Úgy tűnik az update-módszer globalizálódott, a bránermájszter Vito ugyanis egész jól lefogyott. Ha még a haját is megváltoztatja majd, akkor biztosak lehetünk benne, hogy új pasi van a dologban. A csont sovány Pontecorvo meg levelet kapott, és ennek láthatóan nagyon örülünk, bár nem értjük. Janice-nél nyilván tejjel folyó Kánaán lehet, mert amíg ő csecsre veszi a legkisebb Baccalát, addig a legnagyobb a terepasztalán játszik a Nesquik-től kapott kisvasúttal (ehh, én meg már azt hittem, ilyen kemény termékelhelyezés csak Bond-filmekben létezik).
(Még mielőtt belecsapnék a hogyvoltba, egy mondat a főcímről. A dal még mindig nagyon üt, öt év után is, már amikor hallani belőle valamit, a lelkiismeretesen minden magyar résztvevőt felsoroló hang miatt… hát basszák meg, nem akarom tudni, hogy ki vágta a magyar szöveget! Az RTL Klub megérthetné, hogy ez a főcím a sorozat szerves része, nem kéne szétcseszni.)
Két év szünet után elég nehéz visszaemlékezni, hol is ért véget a Családsorozat, és nem segítenek egy „előző rész tartalmából” összefoglalóval, rögtön két FBI-ügynökkel nyitunk, akik autókáznak. Az egyik azt mondja: „Aki alábecsüli az amerikai közízlést, az soha nem megy tönkre.” – sajna nem egészen ez a nagy bölcsesség lényege, ("Nobody ever went broke underestimating the taste of the American public."), de ne kezdjük rögtön a magyar szöveg fikázásával az évadot! Aztán a másik ügynök rosszul lesz és kirókázik a kocsiból.
Az előző évad végére ugye mindenki emlékszik? Aki nem az nem olvasson tovább, hanem húzzon megnézni, ahogy Tony a térdig érő hóban hazagázol és az otthon melegének a oltalmában, illő tisztelettel befejezi az ötödik évadot,. Ugye. Az ismerős főcím után rekedt narrátorunk mesél a hét egyiptomi szellemről melyek hitük szerint bennünk élnek, és egymás után távoznak a testből a halál pillanatában. Közben aláfestő zene és képes illusztráció, mint a mozgóképeknél általában. Nagyon ütős bevezetés egyébként, akár még rá is jöhetünk mi minden történt az elmúlt 5 évadban.
Következő jelentben, a család feje Tony Soprano az emlékezési és folytonossági-zavarokkal küzdő Junior fedőnéven szereplő nagybátyjánál túrja a földet elásott pénz után kutatva, a szomszédja kíváncsi tekintetével fűszerezve. Megérkezik Tony húga Janice utána Bobby és közös gyermekük, akinek igaziból nem emlékszem a nevére de szerintem nem is fontos annyira. Kisebb vita kerekedik az öreg otthonba-adását illetően, Janice a pro, Tony a contra-naná.
Az 5. évad vége óta Anthony Soprano még mindig a New Yersey maffia feje, vagyis a Don. Carmela természetesen még mindig csinos bár ennyi pénzből nem nehéz annak lennie. Ha leltár, akkor vannak porontyok is Meadow hajhossza csökkent, míg A.J haja lassan bokáig ér. Ja és ami nagyon fontos uram ég Janicenek gyereke született. Szegény gyerek mamlasz apa és egy idióta anya nem irigylem. A rész azzal kezdődik, hogy mindenkit megnézhetünk épp hol is tart az életben. Szegény Adriana, Carmela álomában még megjelenik, de mint tudjuk, ő már oszladozik az erdőben. Adrianat szerettük, de sajnos biztos volt a sorsa mikor akarata ellenére a F.B.I szakszervezeti listájára felkerült, mint dolgozó.
A központi kérdés az, hogy mi van, ha valaki nyugdíjba menne a maffia kötelékéből, és mi van, ha öreg maffiózó nem kissé lesz dilis. Szóval Tony Juniornál ássa a kertet Kína felé tartva, aki elméletileg begolyózott és ezzel mindenkit az őrületbe kerget. Janis otthonba szeretné dugni, de Tony hallani sem akar róla. Üzlet frontra ugrunk. Johnny Sack dutyiban van és Phillt fegyverszünetre, kötelezi Tonyékkal szemben.
Jó idegig tartó kihagyás után, újra szinkronnal láthatjuk a dzso-dzsoba öltözött barátaink életét. Ilyen volt az első rész:
A hatodik évad Harris ügynök róka komájával indít aki még Pakisztánból hozta a vámmentes bélférget, melyet rövid jelenetkeben követ a lefogyott (de még mindig dülöngélve járó) Vito, Janice tetkós melle, meghát-Meadow fehérneműs tánca. Így elég erős a kezdés. Tony, a kissé leépült Jun bácsi kertjét ássa, eldugott pénzekért, de Junior nincs igazán információkész állapotban. A szomszéd érdeklődő tekintetére Tony a vakondokat hozza fel, hogy ugye rágják a slaggot. Johny Sack a börtönben Phil-t csavarja vissza takarékra, akiben még erőteljes bosszú vágy van miután Tony nem adta ki neki öccse gyilkosát (Tony B-t). Ekkor jön látogatni Ginny is aki a férje börtön fejadagjával valószínűleg a 3. napon halna éhen.