Na, kérem alássan, hosszú böjt után újra hazai képernyőn a derék olasz-amerikai família, a Sopranók mindennapjai. Indul a minden eldöntő hatodik menet. Ott hagytuk abba ugyebár, hogy Tony megdöntötte a hazafutás világcsúcsát, miután Johnny Sack a saját birtokán került szopóágra. Ez fajin volt egyébként, az 1957-es maffia-csúcs, az Apalachin Találkozó is hasonlóképp zárulhatott, csak hát ugye Gambino, Trafficante és a haverjaik nem voltak ilyen gyorsak. Amúgy nagyjából egy éve már, hogy Tony B senkinek a lábát sem masszírozza, Adriana meg kénytelen volt elhagyni Chrissy-t.

A hányós Harris ügynökkel és a társával kezdünk, ők hivatottak tolmácsolni a sorozatkreátor David Chase üzenetét, miszerint aki alábecsüli az amerikai közízlést, az sohasem mehet tönkre. Na ja, ő már csak tudja.De az igazi nyitány csak eztán jön. Amíg szól a 7 Soul -az egyiptomiak hét lelkéről regélő ütős kis nóta-, mi körülnézünk az élők sorában. Úgy tűnik az update-módszer globalizálódott, a bránermájszter Vito ugyanis egész jól lefogyott. Ha még a haját is megváltoztatja majd, akkor biztosak lehetünk benne, hogy új pasi van a dologban. A csont sovány Pontecorvo meg levelet kapott, és ennek láthatóan nagyon örülünk, bár nem értjük. Janice-nél nyilván tejjel folyó Kánaán lehet, mert amíg ő csecsre veszi a legkisebb Baccalát, addig a legnagyobb a terepasztalán játszik a Nesquik-től kapott kisvasúttal (ehh, én meg már azt hittem, ilyen kemény termékelhelyezés csak Bond-filmekben létezik).

A patkány Ray Curto futógépen erősít a tanúvédelmi programra, de a hülye AJ meg Meadow is egész jól elvannak. Carmela a most épülő házban járkál, és Adriánával beszélget. Hoppá. És ezt így hogy??? – kérdezné a Koffeinmentes háziasszonya, de mire a végére érnéne, Adriana már el is halványult a képből. Carm meg felébredt, szóval csak álom volt, okés. A nagy ember, Tony is feltűnik persze, az agylágyult June bácsi kertjében keres valami ős-régen elásott dollárköteget, ami az öreg perújrafelvételére kéne. Bár elnézve, hogy Junior mennyire zacskó lett időközben, nem csodálkoznék, ha kiderülne, a lét már rég kiásta és elköltötte mind makarónira. Főleg, hogy egyfolytában valami Pussy Malangáról hallucinál, aki Tony szerint már rég halott, úgyhogy nyilván. Közben Janice és kis családja is megérkezik, ők a soros felvigyázók az öregnél. Janice első nekifutásra bele is köt a bátyjába, hogy mifaszér nem dugják már otthonba a nagybácsit, de ebben a családban csak egy embernek lehet igaza, és őt nem Janice-nek hívják.

Phil Leotardo közben benézett a rács mögé, így mi is nyugtázzuk, hogy Johnny Sack-nak jól áll a narancssárga. Úgy tűnik, a kényszerpihenő idejére Phil lett a főnök. Ahol csak lehet, helyettesíti aput, intézi az ügyeit, bár gyanítom, Ginny-t azért még ő sem vállalná be. Most a Tony-val közös ingatlan-biznisz a téma, erről biztos hallunk még. De az is érdekelne, hogy a kis Carmine hová tűnt. Remélem látjuk még, mert az ilyenek mindig szép halált halnak ebben a sorozatban.

Időközben, mire már a körmöm is lerágtam, végre kiderül, minek örült annyira a felvezetésben a Pontecorvo család: örököltek. Nem kicsit, nagyot, mintegy két millát valami régen látott nagynénitől. Ilyen mondjuk nekem is kéne. Szóval a kiskatona hirtelen milliomossá vált, büdös lett a munka, menne is már nyugdíjba 47 évesen, Floridába. Szép is lenne, bár gyanítom, az ő esküje egy csöppet keményebb, mint amit én nyomtam kisdobosként ’88-ban. Mindenesetre Tony kap tőle hirtelen néhány értékesebb karórát, hátha. Majd meglátjuk, ám az asszony már a házat is kinézte lenn az édes délen, szóval asszem csalódott lenne, ha kudarcba fulladna a költözés.

Az étterem előtti semmittevés már a Nagymenők óta része az olasz-amerikai kulturális hagyományoknak, úgyhogy jön is egy kis ücsörgés a Satrialinál. Phil épp most távozott el balra a huncut kis Vitóval a seggében, hogy dumáljanak a mandzsettagombosukról vagy miről. Baszki, az elég komoly lenne, ha kiderülne, hogy Leotardo is bemelegedett, de most koncentráljuk inkább a jobbról belépő Harris ügynökre. Épp most tért vissza a pakisztáni terrorelhárítósdiból, és hozott magával jó kis bélférget is, innen hát a hasfájás. Kedélyesen bemutatja a kollégáját is Tonynak, hogy az mindig jól képben legyen az utána hajkurászó FBI ügynökök kilétét illetően. Ez milyen már!

Jah, azt majdnem elfelejtettem, hogy Tony és Carmela időközben felfedeztek valami kiváló kínai kajáldát, ahová egyre többször járnak, állítólag a fenséges koszt miatt. Ellenben Hesh valószínűleg jó ideig hanyagolja majd a kínait, mert őt és a vejét épp egy jó kis szecsuáni kacsázás után támadja be az embereivel valami hülyehajú NY-ból. Szerencsétlen gyereket úgy szétütik, hogy magától kitántorog az első arra száguldó taxi elé. Ilyenkor persze a fontos emberek látogatóba indulnak, úgyhogy nem maradunk most se kórház nélkül. Innen pedig temetésre mennek a  fiúk, merthogy patkány Ray időközben búcsút mondott a földi létnek. Régóta reméltem már, hogy láthatjuk majd őt kiszenvedni, de ezt azért nem gondoltam volna. Mert az még hagyján, hogy természetes halállal hal, de hogy ilyen ostoba módon! P. Ray ugyanis épp az összekötő tisztjével diskurál, amikor is a legfontosabb terhelő mondat közepén egyszer csak kinyiffan. Szívroham vagy mi. Komolyan! Nekem ez utoljára a Gyalog-galoppban jött be a várnál.

Ennyi munka után igazán kijár már egy kis magánélet, úgyhogy vissza a másik családhoz. Carmela egy újabb kínais vacsorát követően a legújabb Porsche Chayennel mehet haza. Mert Tony ilyen kedvében van mostanság, és hogy az asszony vigasztalódjon kicsit az elutasított építési engedély miatt, amit az apjának (nem) köszönhet. Az idióta AJ valami öltöny-ügy kapcsán beszól az apjának, hogy az rossz véleménnyel van az emberekről. Mire Tony azzal jön, hogy végül úgyis mindig csak a családra számíthatsz majd, hülyegyerek. Ezt amúgy egyre többször hangoztatja a családfő, s ebből kiindulva én drasztikus létszámleépítést vizionálok a szemétszállító cégnél.

Még mindig magánélet, de immár Dr. Melfi rendelőjében, akinek teljesen mindegy, hogy Tony kisbabákat tologató afroamerikai leányanyákról, netán magányos nagybátyjáról beszél, mert mindig ugyanoda, Mr. Soprano jó édes anyjához lukad ki. Ez önmagában szerintem már unalmas, előjátéknak meg egy kicsit durva, gyerünk tovább. Vissza a munkához, mert a maffiózó is pénzből él ugyebár. Munkamegbeszélés a tetőn Tony és Phil, valamint az embereik közt. Ingatlan-biznisz újra, na meg egy kis halpiaci alkudozás Hesh vejének kárpótlásáról. Itt van egy pillanat, amikor ez egyik NY-i fószer rosszkor szól, de Leotardo egy nézéssel elintézi. Ezzel kezdünk visszatérni végre a régi hangulathoz, jól van. Egyébként a cukipofa Vito itt is megy Phil után, mint egy pincsikutya, gondolom most meg a díszzsebkendősükről dumálnak.

Bada Bing: Chrissy is hitegeti szegény Pontecorvót, hogy majd beszél Tonyval a nyugdíjazásáról, de előbb még meg kell tennie valamit. Na ja, mindig így kezdődik. A milliomos persze jó katona, úgyhogy megy és teszi a dolgát. Belép a gyorsétterembe, meglátja az emberét, odamegy, és kedélyes köszönésváltás után simán agyonlövi. Silvio persze nem sokkal később közli vele, hogy nincs még itt a nyugdíjazás ideje, marad a napi robot. Tony közben az új hajót próbálgatja a nyílt vízen, kikapcsolódna már ennyi fáradság után, de Janice megint belerondít az idillbe. Nem akar ugyanis vigyázni a bácsikájukra. Hagyják őt, van neki jobb dolga. Itt a gyerek is, állandóan tejet akar, Baccala meg nyilván alagutat épít a kakaóvonatnak a terepasztalon. Persze csak addig, amíg Tony meg nem érkezik, és nem tart megint kiselőadást arról, hogy az ember csak magára számíthat. Mondom én, nem lesz ennek jó vége. Főleg, hogy Tony elmenőben még befenyíti a bohócsapkás Baccalát, aki szerintem ezek után még a mikulásruhát is visszasírja majd.

Szóval Tony megy, hogy vigyázzon Juniorra, aki lehet, hogy meghülyült teljesen, de az ízlése megmaradt: korai Kubrick filmet (A dicsőség ösvényei) néz, ami olyan katonákról szól, akik nem akartak harcolni, ezért saját feletteseik végeztek velük. Na asszem ez se Kirk Douglas miatt volt fontos. Pontecorvo épp az asszonyt győzködi, hogy nem jó az a Florida, sok ott a bogár, meg egyébként is. Az asszony persze elég hisztis, savazza is az urát rendesen, hogy miért nincs korkedvezményes státusz a maffiában. Gondolom, amikor anno eldőlt, hogy sosem kell majd dolgoznia, akkor nem rinyált ennyire. Szegény fickónak amúgy jól összejött ma minden, FBI-os ismerősei is épp most akarnak találkozni vele, hogy közöljék, ők sem egyeznek bele az utazásba, sőt, másba sem nagyon, úgyhogy kijelölt bérgyilkosként ne ugráljon. Tipikus esete ez a két széknek, meg a padnak, úgyhogy nem marad más hátra, mint egy kis szentimentális képnézegetés, majd kötél általi öngyilkosság a pincében. Az igen! A forgatókönyvírók is itt kezdtek belejönni igazán, mert ez bár szépen elő volt készítve, mégis váratlanul ért. És még nincs vége!

Ugrunk a nagy emberhez, aki a megint Malangáról halózó bácsikájának készít épp vacsorát. Tony jókedvű egyébként, zenét hallgat, fütyörészik, egészen addig, míg a teljesen meggárgyult Junior tévedésből le nem lövi! Szerencsétlen, azt hitte Malanga van az emeleten! Tony-nak mindössze annyi ereje marad ájulás előtt, hogy tárcsázza a 911-et. Ejj, most akkor biztos lesz megint kórház, hogy jöhessen Anette Benning, minden barát és rokon, na meg a kis kopasz levespostás a jóféle főztjeivel. És ez még csak a vég kezdete volt.