(Még mielőtt belecsapnék a hogyvoltba, egy mondat a főcímről. A dal még mindig nagyon üt, öt év után is, már amikor hallani belőle valamit, a lelkiismeretesen minden magyar résztvevőt felsoroló hang miatt… hát basszák meg, nem akarom tudni, hogy ki vágta a magyar szöveget! Az RTL Klub megérthetné, hogy ez a főcím a sorozat szerves része, nem kéne szétcseszni.)

Két év szünet után elég nehéz visszaemlékezni, hol is ért véget a Családsorozat, és nem segítenek egy „előző rész tartalmából” összefoglalóval, rögtön két FBI-ügynökkel nyitunk, akik autókáznak. Az egyik azt mondja: „Aki alábecsüli az amerikai közízlést, az soha nem megy tönkre.” – sajna nem egészen ez a nagy bölcsesség lényege, ("Nobody ever went broke underestimating the taste of the American public."), de ne kezdjük rögtön a magyar szöveg fikázásával az évadot! Aztán a másik ügynök rosszul lesz és kirókázik a kocsiból.

Minden átmenet nélkül kapunk az arcunkba egy igen furcsa montázst: William S. Burroughs Hét lélek című versét citálja, miközben Vito vígan mutatja, mennyit fogyott, csecsemő szopik a Rolling Stones tetkó alatt Janice melléből, kisvonat siklik, jókora Nesquick felirattal az oldalán (kit akartak megcélozni ezzel? Amelyik kisgyerek Maffiózokat néz, azt nem lehet ezzel elkábítani.), rosszarcú olasz boldogan olvas egy levelet, Tony lánya fehérneműben vonaglik a barátja előtt, Ray Curto tv-t néz, AJ iskolában van (de minek), Carmela és Adriana egy épülő házban beszélgetnek arról, hogy Carmela aggódik. Mivan??? Adriana??? De hát őt kinyírta Silvio, erre azért még emlékszem… El is tűnik a csaj a levegőbe, aztán Carmela felébred. Ja, hogy ez egy álom volt. (Elsőre sokat nem értettem ebből az egészből, de mire jó a Hogyvolt írás: másodjára már teljesen világos volt minden. Nem véletlen, hogy a rész írója Emmy-díjat kapott: mindennek jelentősége van ebben a részben, és minden utalás egy későbbi eseményre, ami elsőre nem is tűnik fel.)

Tony a kertet ássa, Jun bácsi úgy emlékszik, van ott vagy 40 ezer dollár. Aztán az öreg Pussy Malangáról kezd hadoválni, akit Tony már a legeslegelső részben megölt, látszik, hogy nem százas a vénfiú, Tony egyre ingerültebb is. Kisvártatva beállítanak Janicék a kb. féléves gyerekükkel, akinek Tony nem köszön, ezért persze leteremti a húga, mintha a gyereknek nem lenne mindegy ilyen korban. Hát, nem könnyű az élet a Soprano családban, nem csoda, hogy Tony hamarosan üvölteni kezd, most éppen azért, mert Janice otthonba akarja tenni a tatát, Tony meg nem.

Ugrás a börtönbe: a lesittelt Johnny Sack beszéli át az üzleti ügyeket Phil Leotardoval, aztán megérkezik a felesége (nem menyasszonya, ahogy a magyar szöveg állítja) és annak látszerész öccse, aki kontaktlencsét hoz Johnny-nak (és nem „kerít valakit”, ahogy a magyar szöveg állítja, ami a „fitting me for contacts” csodás félrefordítása!) mert Johnny nem akar szemüvegben olvasgatni a bíróságon, mert az esetlen. Tony irodájában vagyunk, az álomban szereplő levélolvasó pasi Gene Pontecorvo jön Tonyhoz, mert örökölt 2 millát, és menne nyugdíjba Floridába, hoz is Tony-nak aranyórákat, hogy meggyorsítsa a folyamatot. Hehe, ebből az állásból nincs idő előtti nyugdíj, de még az öregkor sem garantált, ezt nem tudja a csávó? Tony azért gondolkodik rajta, a régi szép idők kedvéért. Közben otthon Gene felesége és kislánya már floridai házakat nézegetnek egy katalógusból, nagyon rá vannak pörögve a költözésre, na. Jön a nagyfiú, aki úgy néz ki, mint Bobo Vieri olasz focista, de nem ő az, viszont balhézik egy kicsit a családdal, valószínűleg ő nem akarna költözni.

Ázsiai étterem, Tony és Carmela kajálnak, Carmela odáig van a helyért, Tony boldogan helyesel, ő még szex közben is a helyre gondol néha, de ennyi őszinteség azért nem kell ebbe a házasságba, Carmela arcáról le is olvad a mosoly. Mrs Soprano megemlíti a rémálmát, amit mi is láthattunk, és kiderül, hogy gőze sincs, mi történt Adrianával. Majd megemlíti Johnny Sack feleségét is, és hogy mindent elveszíthetnek a per alatt, „Miért hánykolódnék éjszaka? Nem fulladozom” – mondja Tony annak kapcsán, hogy Johnny-t egy jóbarátja nyomta fel, ezt most csak én nem értem? Ja, hogy megint nem sikerült lefordítani rendesen valamit: ”Why do you think I toss at night? It ain't just the apnea.” Vagyis: „Szerinted én miért hánykolódom éjszaka? Nem csak a fulladás az oka.” Rögtön ezután egy szóvicc válik a fordító áldozatává, de a szóvicceket nehéz visszaadni. (Az angolban a bonefish nemcsak valamilyen halat jelent, hanem női nemiszervet is, és egy ázsiai étteremben ezt a kettősséget igen könnyű kihasználni: Tony szerint mindkettőnek „itt a szezonja”.)

Egy másik étteremből Hesh, a zsidó és veje távozik éppen elégedetten, amikor keresztbe áll a kocsijuk előtt egy másik autó. Ez sosem jelent jót, a kis dulakodás vége az lesz, hogy Eli, a vej, egy taxi elé tántorog, ami elüti, de történetünkben nem a sofőr lesz a rosszfiú. Mert ugye Hesh Tony „üzlettársa”, lesz ennek még következménye.

Reggel van, Tony emberei épp a hentesbolt előtt kávéznak és szívatják egymást, Tony kijön a boltból Phil Leotardóval, akinek a kezében nem húsalakú csomag van. Végre itt van Christopher is, rögtön megjegyzést tesz Phil szemöldökére, (bagoly mondja verébnek), ami érthető, hiszen Phil meg akarta öletni, de Tony most azt mondja, bízik a fickóban. Jön a két ügynök a rész elejéről (most értek csak ide? Jó sokszor kellett leállniuk a rókák miatt, ha ez egy napba tellett), és kiderül, hogy a hányós azért hányt, mert Pakisztánban volt (Tony reakciója: Menjen a picsába! - klasszikus) és összeszedett valami bélférget, most meg parmezános borjúra vágyik. És ezért a maffiózók hentesboltjába kell menni, aha. Christopher még beszól a bélféreg miatt az ügynöknek (Hogy rágná szét a seggét!) – ennek a fiúnak minden mondata aranyat ér.

Tony megtudja a Hesh ügyet, mennek is a kórházba, ahol Eli fekszik gipszben és katéterben. Christopher itt is hozza magát: csak azért, mert Hesh-ék kínai étteremben voltak, azt hiszi, hogy a sárgák verték meg őket, imádom ezt a gyereket, mondtam már? Mindenesetre Tony mozgósítja az embereit. Ray Curto folytatja a besúgást az FBI-nak, és pont odáig ér a mondandójában, hogy „ezt a bíróságon is megerősítem”, amikor a Tonyt segítő istenek másképp döntenek, és Ray jól meghal. A gyászszertartáson Tony emberei szokás szerint szívatják egymást, és ismeretlen maffiózókról anekdotáznak, és jót nevetnek. Gene, aki ugye nyugdíjba szeretne menni az örökségéből, most aranyóra után kp-val próbálja Tonyt jobb belátásra bírni, Tony meg még mindig gondolkozik a dolgon. Később Tony és Carmela megint az ázsiai étteremben kajálnak, aztán Carmela kap egy új Porshét. Azért van a maffiózó életnek szép oldala is.

Megint reggel van, Tony a szokásos atléta-köntös-borosta-összeszűkült szem összeállításban vánszorog le az emeletről, csak hogy drága gyermekei édesítsék meg a felkelés amúgy is nehéz pillanatait. „Rossz véleménnyel vagy az emberekről” – mondja apjának AJ. Drága kisfiam, még mindig nem esett le, hogy apád mivel foglalkozik, és miért nem bízhat meg mindenkiben? Reménytelen ez a gyerek. Tony persze levágja neki a „csak a családra számíthatsz” szöveget, de mit tegyen vajon az, akinek ennyire béna családja van? Például kérhet profi segítséget, mert van nekünk egy pszichonénink is! El is megy Tony hozzá, a nő megmutatja hosszú lábait, aztán egy kicsit lelkiznek, aminek persze az a vége, hogy Tony anyja egy szemét volt, és mindennek ő az oka.

A látszerésznél Tony üzen Johnny Sack-nek, hogy a Hesh-verés azért már egy kicsit sok volt, és felpróbál egy Armani napszemüveget, majd elfelejt fizetni. Johnny megkapja Tony üzenetét, de nem nagyon akar vele foglalkozni, elég baja az, hogy nem lehetett ott a lánya partiján. (Hogy ne csak fikázzam a fordítót: szerencsére a baby shower nem babazuhany lett, hanem babaváró buli!) Tony és Phil végül megegyeznek, hogy a zsidó vejének belső vérzése 50 ezret ér. Christopher kérdőre vonja Tonyt, hogy milyen simán lezárja a dolgokat Phillel, mire Tony kifejti, hogy ez a stratégiájának része.

Mindeközben néha láthatjuk Carmelát, ahogy találkozik „barátnőivel” (vagyis más maffiózók feleségeivel), csak hogy villogjon az új kocsijával. Számítása Johnny Sack feleségénél be is válik, a nő elsápad az irigységtől, de egy másik találkozó után jól pofára esik, mert a barátnő egy még jobb kocsit tud felmutatni. Hát igen, nem könnyű a maffiózófeleség élete. Gene-nek ki kell nyírnia egy fickót, és mint az egy jó közkatonához illik, meg is teszi, de előtte még alkudozik egy kicsit a kiszemelt floridai házra. Ám hiába mindkettő, mert Tony nem engedi el, nem mehet Floridába nyugdíjasnak. Az asszony persze nem boldog, hisztizik, jeleneteket rendez, de hát ő ment hozzá egy maffiózóhoz, nem? „De Tony meg is halhat”, és akkor elköltözhetnek, vigasztalja Gene az asszonyt, aztán elautókázik, hogy jelentsen az FBI-nak. Döbbenet, itt mindenki besúgó? Sajna az FBI-nak sem tetszik, hogy a téglájuk le akar lépni, nem csoda, hogy a szegény ember végül úgy dönt, hogy… felakasztja magát. Egészen hosszan mutatják a vergődését, ilyenkor vajon ezt hogyan oldják meg? A színészt mégsem köthetik fel.

Előjön megint a „Ki vigyázzon Jun bácsira?” probléma, ennek kapcsán Tony ismét üvöltözik egyet Janice-szel, de aztán végül csak ő megy el az öreghez, aki egy háborús Kubrick filmet néz (A dicsőség ösvényei), de hogy ez mit szimbolizál? Az öregnek nincs meg a protkója, meg kéne keresni, csodás feladat ez a New Jersey maffia fejének. Aztán Tony tésztát főz, a fogatlan öreg meg kérdezgeti fentről, hogy ki van lent. Marlon Brando, mondja Tony irónikusan, és ez tényleg vicces, ha belegondolunk. Junior viszont nem nevet, hanem hálából a gondoskodásért jól lepuffantja. Tony szerencsére jó hájas, lassan ér a golyó fontos szervekhez, ezidő alatt próbál elvergődni egy telefonhoz, de ez nem sikerül neki. Közben biztosan átgondolja, hogy milyen hülyeség is volt reggel az a „csak a családra számíthatsz” duma. A végén üveges szemmel bámul a kamerába. És vége az utolsó szezon első részének.