Kiderül, hogy hova is kerültek a Doktorék, találunk pár ősembert, és vagy 200-szor elhangzik egy bizonyos mondat. A tűz is előtérbe kerül, a Doktort is elrabolják, szóval izgi lesz.

Az ősember, később, mint kiderül, Kalnak hívják, és törzsfő akar lenni.

Az előző rész végén látott helyen vagyunk: sivár vidék, hó és kövek. Az árnyékhoz már egy arc is tartozik: egy ősember, aki enyhén úristenezmegmi-pillantással néz a TARDIS-ra.

Váltás, egy barlangban vagyunk, ősemberék épp tüzet csiholnak, az egyik ősember egy csontot dörzsölget a tenyerén… Nem vagyok egy cserkész (annak már úgy is vége, Bruce Willis volt az utolsó), de szerintem ez így nem fog menni. De ezt sajnos sem ő, sem a többi ősember nem tudja, figyelik is őt nagyon. Egy öreg hölgyemény (valószínűleg igen magas tisztségben lehet, ha beleszól a tűzgyújtási folyamatba…) megkérdezi, hogy hol is van az a bizonyos tűz, amit Za gyújt (hoppá, így hívják az ősembert!). Mint kiderül, Za apja tüzet tudott csinálni, de az öreg szerint meg is ölték érte. Mindegy, részletkérdés. De legalább jó apa volt, megtanította a fiát követ élesíteni fegyvernek, és azokkal vadászni a tajgán (megvan a helyszín is!). Za vezér akar lenni, ezért kell tüzet gyújtania. De nem jön össze neki, el is kezd ordibálni. Kezd kibontakozni a konfliktus is: egy idegen, bizonyos Kal (istenem, milyen nevek) jobb vezető lehetne, mint Za, hisz minden nap húst hoz a ház… izé, barlanghoz, míg Za csak a „Tűz csiholója” című Ady vers címszereplője szeretne lenni. Mik lesznek még itt!

Ő itt Za, a híres-neves "Son of the great firemaker". Hogy most ő, vagy Kal a badass a történetben, egyelőre nem derül ki. De én rá fogadok.

Vissza a másik ősemberre (egyébként eléggé hasonlítanak ők ketten egymásra, de ez nem is csoda, hosz akkoriban nem volt valami nagy genetikai választék, és tartották is magukat ahhoz az aranyszabályhoz, hogy „a vérfertőzés csúnya és rossz dolog, jobb is, ha családban marad”), aki még mindig a TARDIS előtt áll. Odabent az ájult tanárok ébredeznek, és meglepődve veszik tudomásul, hogy megálltak. Velük mit sem törődve a Doktor és Susan épp a TARDIS adatait elemzik: a „yearometer” (na, vajon mit vérhet…) nevű szerkezet 0-t mutat, itt valami gáz van. Ian, bár látja a kinti tájat egy monitoron, mégsem hiszi el, megint bizonyítékokat akar… És hoppá. Mikor a Doktor megkérdezi, hogy mi lenne neki elég jó, azt válaszolja: csak nyissa ki az ajtót, Dr. Forman. Mire a Doktor visszakérdez: „Hey, Doctor who?” Bocs, meg kellett említenem. Ian még mindig problémázik, valaki csináljon már valamit. Ah, de nyílik az ajtó, és kilépnek a TARDIS-ből, erre már Mr. Nemhiszeksemmiben sem tud mit mondani. Kívülről a TARDIS még mindig telefonfülke, nem változott… Egyre több a probléma. Míg a többiek bámulnak, mint tanár az új világra, a Doktor felfedezni indul, nem véve észre a mögé lopódzó Kal-t. Aki leüti őt, midőn a Doktor tüzet gyújt. A többiek rövidesen megtalálják a bűntény helyszínét, Susan teljesen kiborul, Ian higgadt marad; végre hasznát is lehet venni.

Újra eszméleténél a nagy csapat, mindjárt kiérnek, csak előbb megnézik, hogy mi is van kinnt.

Vissza a barlangba, épp játszanak a gyerekek, a még manapság is igen népszerű, „Szúrjuk le a leopárdbundába öltözött kölyköt tompa faágakkal” nevezetű társasjátékkal. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy elhangzik a „Son of the great firemaker” kifejezés, mégpedig Za-ra (ő maga mondja, a kis öntelt), és még vagy kétszázszor el is fog. Kiderül, hogy Kal törzse meghalt a legutóbbi fagyban, és ő is meghalt volna, ha a törzs nem fogadja be. Valamint szó esik arról is, hogy Orb (a nagy, kerek izé az égen, ami tűzből van) csak a vezérnek mutatja meg a tűzgyújtás folyamatát. Családi viszály, mitológia, egy kis fantasy… Istenem, jobb, mint a Batárok Közt!

Hát ez van kinnt. Érdekes, nemde?

És meg is jön Kal, hátán a Doktorral, arról áradozván, hogy Tűz áradt ki az ujjaiból, és füst a szájából. Választási időszak jön, legalábbis erre utal, hogy Kal monológjában önmagát dicsőíti, hogy milyen ügyes/okos/erős/jó vezető (egy választandó), míg Za, Son of the great firemaker mennyire béna már, hogy egész nap csak a csontjaival játszik. Kiderül, hogy Za az ősemberek elitjéhez tartozik, mert van sok bőre (nem, nem csak a képén), és nem fázik (egyébként érdemes lenne meghallgatnotok a beszélgetést, mert bármennyire is furcsa, hogy több tízezer évvel ezelőtt is angolul beszéltek, eléggé jól játszanak a szavakkal; az ember szinte el is hiszi, hogy az őskorban vannak, és ősemberek ők is, természeti képek, hasonlatok, de mi mást is várna az ember egy olyan sorozattól, ami a diákok taníttatását tűzte ki céljául – legalábbis eleinte). De a duma nem tart sokáig, mert a drága jó Doktor is magához tér szép lassan: nyög egy párat, megkérdi hol is van ő tulajdonképpen, de aztán visszaalszik. Vagy csak taktikusan hallgat?

A Doktor a csodálói körében (Doktor=a fej, csodálók= a vérszomjas ősemberek).

Kal megint arról áradozik, hogy a lény, amit talált, tüzet csiholt a kezéből. Úgy örül, mintha legalább Süsüt fogta volna el, pedig ez inkább egy ravasz hétfejű, mintsem híres egyfejű. Na de én szóltam, majd meglátják ők is. Szó esik valami „Cave of Skulls”-ról is (ez lesz a köv. részben), erre már a Doktor is felpattan, nem hülye ő: elkezd ígérgetni mindenféle tüzet, bármennyit is akarnak. Hehe. De a gyufái nincsenek nála… Szegény Doktor, izzad is elég rendesen (meglátszik, hogy az Első Doktor nem az a majdnem-szuperhős, mint utódai közül néhány, és még véletlenül sem lehet összehasonlítani mondjuk a 10, vagy a 11. Doktorral). De semmi gond, érkezik a segítség.

Hőseink megkötözve a Cave of Skullsban. Jujjmileszitt???!!A következő részben kiderül!

Mégpedig Barbara, Ian és Susan személyében, így a kis csapat újra együtt, kezdődjék is a „4 puhány ember vs 20 őskori gyilkológép” örökrangadó. Lehet tippelni, hogy ki nyer. Viszik is hőseinket a már emlegetett Cave of Skulls-ba, de nézzük a jó oldalát: megtudjuk végre, mi is az. Itt is volnánk, a Cave of Skulls egy barlang, telis-tele csontvázakkal. Ki hitte volna? Négy hősünk megkötözve, mindenféle esély nélkül, mi lesz még itt? A következő részben kiderül! (Remélem, arra már nem kell 2 hónapot várnotok…)

Először is, elnézést kell kérnem. Volt egy kis vírusproblémám, ami miatt kellett egy formázás (Köszi, sality.nao!), szóval az eddig letöltött részek elszálltak. De nagyobb probléma az, hogy mellette még lusta is voltam (ilyen szempontból megbízhatatlan vagyok). Cserben hagytalak titeket, és ezt szégyellem. Nem azt ígérem, hogy mostantól minden nap lesz új rész, csak azt, hogy hetente egy minimum. Ezt megpróbálom, remélem, összejön ;) Addig is üdv, és kössz, hogy ennyien vártátok, hogy folytassam. Syd