Fiatal festő műhelyében vagyunk, művész nagy munkában, rendkívüli koncentrációval lelkes-mosolygós férj HTB feleségéről fest aktot, mindenki lélegzetvisszafojtva várja a végeredményt. A házaspár viszont nem éppen műértő, mert férj egy orrtöréssel honorálja a műalkotást, vagy lehet, hogy a képpel tényleg volt valami gond, mondjuk kövérítette csípőben a kétgyerekes anyukát? Csak a főcím előtti utolsó pillanatokban látjuk, hogy a képen a hölgy feje egy ezer színben játszó amőbára hasonlít leginkább, művészünk pedig váltig állítja, hogy ez élete fő műve. Érdekes belegondolni, Picasso mit kaphatott a modelljei házastársaitól.
Ezalatt a kórházban House újdonsült (értsd: vásárolt) legjobb barátjával múlatja az időt, éppen azt próbálják kiokoskodni, hogy adják el Cuddynak különböző háztartási gépek szerelési költségeként nyomozónk fizetési csekkeit. Leginkább sehogy, mert Cuddy nem olyan családból származik, hogy felüljön ilyen átlátszó trükközésnek, de nem is ez a jelenet lényege, hanem az, hogy nyomozónk úgy végigméri Főnöknénit, ahogy nem szégyelli. Úgy tűnik, több dologban hasonlítanak House-zal, mint azt Greg gondolta volna. De a nyomozó (neve amúgy Lucas) rafináltabb annál, hogy direkt szexuális célzásokkal próbálkozzon, ahogy az House-nál megszokott, ő inkább Cuddy cipőjét dicséri meg, mert az kevésbé nyomulós, mondja nagy bölcsen. Na igen, mert női cipőket heteroszexuális férfiak előszeretettel tesznek csodálat tárgyává, mondja cinikusan House, sokkal inkább Cuddy lábaira gerjednek mindketten, és hogy ezt alátámasszák, jól meg is bámulják a valóban díjnyertes futóműveket.