Ebben az epizódban végre visszatérünk a Princeton Plainsboro Oktatókórházba, már nagyon hiányzott ez a kellemes, családias közeg, nosztalgikus bizsergést érzek, amint a kamera végigpásztáz a sürgősségin. Már meg is érkezett az aktuális hetibeteg, éppen a „világhírű diagnosztát” követeli, őt aztán ne sértegessék olyan amatőrökkel mint mondjuk 13. Hol van House, amikor szükség lenne rá? Cuddy irodájában van, ugyanis éppen felmond, Cuddy és Foreman egymást támogatják, és felváltva kapnak a repülősó után. Mivan? 3 teljes hónapig fenntartotta neki az állást Cuddy, fizette a teamnek a láblógatást, mialatt House a vihogóban gyógyult, és EZÉRT? House ezért még csúnyán bűnhődni fog. De egyelőre elengedi, és még be sem csukódik az ajtó House után, amikor Foreman már az állását követeli Főnöknénitől, micsoda egy pióca. Cuddynak –ahogy a nézőnek is- enyhe deja vu-ja támad, így el nem ítélhető módon max egy esélyt ad Foremannek, hogy bebizonyítsa, ér vele is valamit a diagnosztikai osztály. Ha ezt elszerencsétlenkedi, mehet vissza a balettbe ugrálni.
Lehet letörölni a port a fehér tábláról, és tüneteket írkálni rá, utasítja Foreman a csapatát. 13 érzi, hogy a csí valahogy nem áramlik úgy, ahogy kéne, úgyhogy Taub bedob pár másodosztályú sértést („ő fekete, te langyi vagy, én meg törpe”), és a világ rendje mintha egy pillanatra helyreállna. Ejtsünk pár szót a hetibetegről is, így első körben érdemes tudni róla azt, hogy játéktervező, de olyan fasza játékokat készít ám, amitől még egy akkora n00b, mint én is izgalmi állapotba kerül; és úgy alapjában véve jellemző tulajdonsága, hogy szeret az irányítása alatt tartani mindent. A saját diagnosztizálását és kezelését is többek között. Máris fellőtte az összes tünetét a világhálóra, hátha a következő generáció Greg House-a rábarátkozik a „Találjátok meg, mi a bajom, mert az orvosaim már így első blikkre is fogalmatlanok!” Facebook csoportra.