Igen, az első számú közellenség jelentkezik, hogyvolttal, de előtte egy kis szolgálati közlemény: a kimaradásokért elnézéseteket kérem, kárpótlásként azt találtam ki, hogy a House AKTUÁLIS epizódjainak hogyvoltozásával folytatom most, hogy itt, helyben ki lehessen beszélni mi tetszett/nem tetszett nektek a friss részekben. A kimaradt epizódokról is lesz hogyvolt, a következő szünetet erre fogom fordítani, most pedig lássuk a 6. évad első (dupla) epizódját.

Az 5. évad utolsó jelenete úgy helyzetet teremtett, House kénytelen volt szembesülni vele, hogy a vikodinról való egy éjszaka alatti leszokást, és az ezt követő szexet Cuddyval csak hallucinálta, és mindez épp elég riasztó jel volt ahhoz, hogy beutaltassa magát egy elmegyógyintézetbe. Közben Chase és Cameron összeházasodtak, de őket most nem fogjuk látni, sem Cuddyt, sem a team-et, sem a kórházat, sem hetibetegeket, Wilsont is csak pár másodperc erejéig, mert a Broken című dupla epizód a sorozat másfél órás kirándulása egy olyan világba, amit sem előtte sem utána nem látogat meg többször. Ez gyakorlatilag egy másfél órás tévéfilm, aminek vajmi kevés köze van a sorozat rendes menetéhez.

Első jelentben House már iszonyú kínokat él ár, üvölt ahogy csak bír, hogy engedjék ki, na valahogy így éreztem én magam az epizód megtekintése alatt végig, ezt nem próbálom szépíteni, mert minek. Kétféle House rajongó van: aki égig magasztalja ezt a duplaepizódot, és aki legszívesebben a létezését is letagadná, és egyszerűen nem érti, hova tették a jobbik eszüket a készítők, na én a második vagyok. Ez az epizód az írók saját verziója a Száll a kakukk fészkére címe alapfilmre, kérdés, mennyire működik ez ilyen formában, de én befolyásolni senkit nem akarok, ezt döntse el mindenki maga.

House úgy érzi, épp elég időt töltött az őrültekházában, és most már köszöni szépen, de menne haza, diagnosztizálni, meg pácienseket és kollegákat a világból kikergetni, ahogy azt csak ő tudja. De itt most Ő a páciens, az orvosai meg azt mondják neki, hogy ül és nyugszik és marad. House kapott egy végtelen nyugalmú pszichiátert, magát a nagyfőnököt az intézetben (nehézsúlyú páciensnek nehézsúlyú doki) aki ráadásul férfi, szóval a jól bejáratott manipulációs technikái ezúttal mind használhatatlanok. És hogy még jobban éreztessék kedvenc dokinkkal, ki itt a főnök, be is utalnak mellé egy szobatársat, de nem ám egy csendes őrültet, ez az őrült a csendes szöges ellentéte, be nem áll a szája, főleg rímekben beszél (mit beszél, rappel!), rejtély, hogy mikor vesz levegőt, és mindemellett elképesztően jó fejnek hiszi magát. Pont House-nak való haver.

Van még néhány említésre méltó páciens az intézetben, először is egy katatóniás lány, akinél 10 nem értek el az orvosok semmi javulást, és a legérdekesebb vele kapcsolatban az, hogy kedvenc elfoglaltsága az ápolók társalgójának a bámulása, de kb. ez minden, amit csinál. Csoportterápia van, helló, a nevem Greg és őrült vagyok, House nem is vehetné kevésbé komolyan az egészet, igazából az egész ittléte alatt látványosan unatkozik, és semmi jelét nem adja annak, hogy esélyt annak ennek a terápiának. Hogy kevésbé teljen unalmasan az idő, néha a betegek agyába mászik egy kicsit, és pont annyira piszkálja fel, amit ott talál, hogy kényszerzubbonyt és erősítést kelljen hozni. Lehet, hogy jobban járt volna az intézet, ha rövid úton megszabadul tőle, vesződjön vele inkább Cuddy és Wilson, nekik már úgyis több éves rutinjuk van ebben.

Van az intézetben egy zongora is, amihez House-nak soha nem volt szabad nyúlnia, de egy nap azt látja, hogy valami nő klimpírozik rajta, nyilvánvaló, hogy nem beteg. Nem is,a hölgy látogató, Lydiának hívják (Jane Austen óta tudjuk, hogy ez sok jót nem jelenthet), németes akcentussal beszél, és a Katatón Lány barátnője/sógornője, és nem adta fel a reményt, hogy a beteg lány egyszer visszatér hozzá. Ezért játszik neki, mert Katatón Lány nagy művész és műkedvelő volt fénykorában, csellózott. A zongorára továbbra sem mutat semmilyen életjelet, House érdeklődését viszont felkeltette a nő, és igen, ebből a szálból pont az fog kibontakozni, ami betippelhető az első pillanatban. Mondjuk az valahol vicces, hogy Frajt Edit volt Lydia szinkronja.

Hoznak egy új srácot az intézetbe, a fiú szuperhősnek képzeli magát, olyan ing alatt feszülős S-betűs kezeslábast viselő fajtának, és valami okból Szabadságharcosnak hívatja magát. Az ő sztorija az, hogy a feleségét meggyilkolták, és azt a tényt, hogy nem tudta megmenteni, nem tudta feldogozni, így megalkotta magának ezt a kényszerképzetet, amiben egész kellemesen éli napjait, a tagadás nagy hatalom. Rögtön felkelti az érdeklődését Katatón Csellóslány, mert szuperhősként sasszemeivel kiszúrja a megmentésre szoruló bajbajutottat, és eltökéli, hogy ő majd kizökkenti a 10 éve tartó némaságból.

House meg úgy dönt, bomlasztja egy kicsit a rendszert (ami nála gondolom reflex), és ehhez új haverja, Alvie a szobatárs lelkesen csatlakozik is. Először is megegyeznek abban, hogy gyógyszert be nem szednek, House szépen megjátssza az együttműködőt (mert ez biztos nem lesz gyanús senkinek), közben meg majd kémkednek egy kicsit a nagyfőnök után, hátha elő tudnak ásni róla valamit, pl. miféle nővel találkozgat munkaidőben? House Alvie-t küldi kémkedni Nagyfőnök irodájába, ami eleve halva született ötlet, tekintve hogy az észrevétlenség az ilyen szituációkban nem hátrány, a motollaszájú kis latint úgy penderítik ki a szobából, hogy öröm nézni. House-nak másik spion után kell néznie, elő is húzza a pakliból az állandó adu ászt ilyen esetekre, Jimmyt! Felhívja, hogy legalább még egy ismerős arc legyen ebben az epizódban, ha csak pár másodpercre is, de országos cimborája sajnos rövid úton elhatja, ugyanis az okos dilidoki már egy lépéssel House előtt jár, beidomította Jimmyt, hogy még csak véletlen se legyen partner House játszmáiban! Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor House hozzárendelte a dokihoz fejben azt a fogalmat, hogy „ELLENFÉL.”

A terv következő lépése az, hogy House eljátssza az ideális ápoltat, ami egyrészt azért jó, hogy elaltassa az orvosok gyanúját, másrészt azért, mert a jó pontokért ebben az intézetben kiváltságokat lehet kapni, közben pedig továbbra is megtagadja a gyógyszerbevételt, és baromira elégedett önmagával. Csoportterápián közlékeny, ápoltakkal szociális, szemtanúk egybehangzó állítása szerint még mosolyogni is látták, és jobb napjain még a dokikkal is emberi hangot üt meg, szóval a nagyon happy és sunshine verzióját hozza, ha ez nem gyanús az orvosainak, akkor adják vissza a diplomájukat. Közben persze lehet a német nőci körül is legyeskedni egy kicsit, és a körülményekhez képest sikerül is legjobb formáját hoznia, ez a nő el van veszve, már most látom.

Felbukkan egy újabb doki is, egy fiatal, zöldfülű kinézetű, akit House rövid úton legorombít, amiért összetörte a Szuperhős tévképzeteit, amikor szembesítette a rideg ténnyel, hogy nem tud a kisujján egyensúlyozni egy zongorát. Szuperhős ezek után valamivel csendesebb, mint Katatón Csellóslány, amiért House az új dokit hibáztatja, hogy meri ezt terápiának nevezni, az egy dolog, hogy a srác álomvilágban élt, de legalább élt és nem zombiként lézengett. Fiatal dokinak amúgy meg gyanús House rohamos gyógyulása, szóval most kéne belepisilni egy pohárba, ha nem jelent túl nagy problémát. Már hogy jelentene, House-t már várja is az egyik vécéfülkében egy jól idomított haverja, aki szorgalmasan termeli is neki a gyógyszertartalmú vizeletet, ki van ez találva nagyon.

Szuperhős később annyi életjelent mutat, hogy elkezd üvöltözni az osztályon, hogy „elvették Katatón Csellóslány hangdobozát”, és már ő is az ápolók társalgóját sasolja, és ennek VAN értelme, de hogy mi, az nem derül ki az epizód végén esedékes epifániáig. House meg ideges lesz, mert már egy öngyilkosjelöltet is hamarabb hazaengednek, mint őt (és megtudjuk, hogy minden távozónak hangulatos kis búcsúpartit tartanak), méltatlankodik is egy sort Nagyfőnöknek, saját fantasztikusan gyors ütemű gyógyulására irányítva a figyelmet. Ez nem volt a legjobb lépést, Nagyfőnöknek ugyanis olyannyira gyanús volt a bámulatos gyógyulás, hogy egy ideje már csak placebót adott House-nak, hogy lássa, javul-e az állapota a semmitől. Nem csak hogy javult, de még a vizeletében is sikerült kimutatni a gyógyszert, amit soha meg sem kapott! Csoda! Igen, csoda, hogy House erre nem gondolt, 2:0 Nagyfőnöknek.

Katatón Csellóslányhoz Lydia érkezik csellóval (House ötlete, hogy ha már játszik rajta ő is, esetleg megpróbálhatná, ha már ez magától nem jutott eszébe), és egyre párásabb tekintettel mozog House közelében, I have a bad feeling about this. House egy mosollyal elgyengíti, majd kölcsönveszi a nő Volkswagenjét (ha már enyhén direkt volt a product placement, kiírom), akinek természetesen semmi ellenvetése az ellen, hogy egy bentlakó páciens elhajtson a kocsival, a hátsó ülésen egy másik ápolttal, mert hogy House Szuperhőst is viszi a rögtönzött kis kiruccanásra. Azt találta ki, hogy elviszi a srácot egy vidámparkba, ahol REPÜLNI fognak. Srác baromira élvezi a dolgot, ami valljuk be nem kicsit tűnik királyságnak, valami turbós fúvóberendezés löki őket a levegőbe, hol van ilyen hozzánk legközelebb? House vissza akarta adni neki a szuperhős-élményt, ami sajnos annyira jól sikerül, hogy a srác tényleg elhiszi, hogy tud repülni, és le is ugrik a korlátról.

Marha nagy szerencséje van (hát még House-nak), mert élve megússza, és Gregnek úgy tűnik, ez a figyelmeztetés, hogy folytathatja a dolgot a saját játékszabályai szerint (amik majdnem megint egy fiatal srác halálához vezettek), de ha gyógyultan akar innen távozni, TÉNYLEG együtt kell működnie, és nem bomlasztania a rendszert a nap 24 órájában. Nagyfőnök abszolút nyitott a dologra, úgyhogy barátságkarkötőt cserélnek, írnak egymás emlékkönyvébe, és House mostantól minden gátlás nélkül kitárulkozik, és vele osztja meg legbelsőbb titkait, amit persze 5 évad után csuklás nélkül el is tudunk fogadni a karaktertől. (S.C.K.=Sheldon Cooper Kedvéért: ez szarkazmus volt)

Ezek után nem csak tetteti a gyógyszer bevételét, és nem csak látszólag vesz részt a csoportterápián, amivel eléri, hogy Alvie nem szól hozzá (ez nála nyilván nem kis fizikai megerőltetést jelent), aki máris jóval szimpatikusabb lett így a szememben. És hiába a hosszas beszélgetések, lelki szemetesládázás Nagyfőnökkel, elképesztő módon nem mennek bele SEMMIBE, ami House-t ide juttatta, és ez így is marad végig, semmi Cuddy, Wilson, Kutner, Amber, hallucinációk, daddy issue-k, emberi kapcsolatok és azok hiánya, semmi, ami a felszínnél véletlenül is mélyebbre menne.

De hát nem is szomorkodni jöttünk ide, most is buli lesz az intézetben! Amihez House-nak új legjobb barátja csini öltönyt hoz, és nyomatékosan felszólítja, hogy ismerkedjen, de legalábbis próbáljon úgy szólni emberekhez, hogy azok ne azonnal akarják elküldeni a halál fütykösére. Ez egész jól megy, House a hangulat fokozása érdekében gyorsan elterjeszti, hogy Nagyfőnök a szeretője, naná, hogy Lydiát még ez a duma is hozzá vonzza, mint szúnyogot a fény, és jól félre is vonulnak. Hamar kiderül, hogy Lydia férjnél van, méghozzá Katatón Csellóslány (az ő legjobb barátnője) testvéréhez ment hozzá, mert egyedül vele érzett köteléket, búcsúzóul pedig lecuppantja House-t, mert ha már egy hangulatos diliházas partin sem lehet bepasizni, akkor nem tudom, hol lehetne.

Természetesen másnap már House és Nagyfőnök szeánszán az „akarsz beszélni róla?” a téma, sőt még Alvie sem bírja megállni, hogy oda de dobja, hogy na milyen volt a parti te áruló seggfej. House-t nagyon aggasztja ExSzuperhős állapota, valószínűleg nem tudja beazonosítani, hogy az a furcsa negatívan ható dolog, amit érez, az bűntudat, mindenesetre nem érzi magát a legkényelmesebben most a bőrében. Nagyfőnök azt tanácsolja neki, kérjen tőle bocsánatot, mert ha vállalja a felelősséget a tetteiért, akkor az eredményt hoz. Elméletben igen, srác viszont továbbra is csendkirályt játszik és nyerésre áll.

House kiszúrja, hogy mit bámul annyira ExSzuperhős és Katatón Csellóslány az ápolók szobájában: egy zenedobozt. Ezért mondta a srác, hogy elvették a hangdobozát! Ha azt visszakapja, újra fog beszélni! Királyság, azért csak kaptunk egy epifániát, csak a bizonyítás marad el, mert House hiába ront be a szobába és nyomja a dobozt ExSzuperhős kezébe, ő nem adja át a lánynak, nem történik semmi.

House-hoz Lydia jön egy négykezes kottájával, meg pár félreérthetetlen célzással némi hancúrozásra, de House úgy dönt, futhat ez a nő még pár kört, és átmenetileg otthagyja. Ezek után pedig maga Nagyfőnök invitálja meg egy kis kiruccanásra egy kimenős papírral, konkrétan egy kórházba, ahol az apja fekszik vegetatív állapotban. Megerősítést vár arra, amit már úgy is tud, hogy nem lehet rajta segíteni, de most legalább mélyíthetik House-zal már amúgy is betonbiztos lábakon álló örök barátságukat. Amikor House visszaér az intézetbe, Lydia ugyanott van, ahol hagyta, csak most már bőg is, de még mindig reménytelenül meg akarja dugatni magát vele, és már nem is kell sokat várnia. Elejt még pár megjegyzést az értelmetlen házasságára vonatkozóan, nehogy House-nak véletlenül aggályai támadjanak, majd szobára mennek, és még mindig tök hihető és átélhető ez a romantikus szál. (és igen, ez még mindig szarkazmus)

Másnap tehetségkutató van az intézetben (Mayfield Idol), elmondhatatlanul kínos, mégis mindenki élvezi, tehát a célt elérték vele. Dokinéni macarénázik egy beteg lánnyal duóban, fiúk acapella kórusban nyomják, Alvie pedig természetesen freestyle-ban. És rémesen. És csak ebben az epizódban fordulhat elő, hogy House megszánja, sőt besegít, és a végén már vele együtt ökörködik a színpadon, amivel eléri, hogy most már legalább ketten együtt égnek.

House csak nem tesz le ExSuperhős reaktiválásáról, emlékezteti a zenedobozra, és újra elmondja neki, mennyire sajnálja, amit tett vele, és ekkor a srác átadja a dobozt Katatón Lánynak, aki ettől MEGSZÓLAL. Megköszöni a hősnek, hogy megmentette, és még csellózni is elkezd, az egész osztály határtalan gyönyörűségére. És a következő jelentben már ott is vagyunk ExKatatón Lány búcsúbuliján, House egy kicsit fennakad azon, hogy aki 10 évig semmilyen kapcsolatot nem létesített az őt körülvevő világgal, azt ilyen simán kiengedik, így kevésbé WTF ez a fordulat. Mindez viszont azzal jár együtt, hogy az egész család elköltözik, Lydiával együtt, House mehet könyörögni neki.

A háznál egy szomorú szemű kisfiú fogadja, akinek rá van írva az arcára, hogy „ugye te nem az a bácsi vagy, aki tönkre fogja tenni a családomat?”, ezt a lapot csak meg kellett húzni. Egy kis „nem akarom, hogy elmenj”, „nem akarok elmenni” váltás után abban maradnak, hogy Lydia a családjával marad, House meg megy vissza a dilidokijához megbeszélni, hogy az, hogy képes volt kapcsolatot létesíteni egy emberi lénnyel, és felismerni a fájdalmat, amikor elveszítette, elég-e ahhoz, hogy gyógyultnak nyilvánítsák és hazaengedjék. Hát már hogyne lenne elég. Mert nagyfőnök végig ezt akarta, most már nem jelenthet problémát sem hallucináció, sem vikodin, sem függőség, sem állandó fájdalom, sem az antiszocialitás, House minden problémája egy csapásra megoldódott azzal, hogy eltelt egy másfél órás epizód úgy, hogy bármelyikkel is foglalkoztak volna.

És igen, jön a búcsúbuli, mindenki úgy vigyorog, mintha kedélyjavítót kevertek volna a reggeli kakaóba, emberek ÖLELKEZNEK, House lelkes részvételével, sőt vezetésével, House vidám, poénkodik, majd belefejel a tortába,a kórus meg elmondja azt a mondatot, amit tökéletesen átérzek ezzel az epizóddal kapcsolatban: „reméljük, sosem látjuk viszont egymást”.

Ezek után House „gyógyultan” távozik Alvie idétlen smiley-s pólójában és elégedett mosollyal. Felszáll egy olyan buszra, aminek az oldalán nem kicsit direkt utalásként „prepare to succeed” felirat olvasható, és ezek után még Alvie is úgy dönt, hogy beveszi a gyógyszereit, mert ha a haverjának ilyen jól beváltak, talán neki sem tesznek majd rosszat. A következő epizóddal pedig végre tényleg elkezdődik a House 6. évada kórházzal, Cuddyval, Wilsonnal és csapattal, ahogy kell, ezt a másfél órát pedig célszerű annak felfogni, aminek az írók szánták is: két évad közti kis kirándulásnak.