Will a tanteremnek tökéletesen alkalmatlan és iszonyú lehangoló betonkockában, Quanticóban tart előadást a Mészárosról, hármasával gyilkolászik, legutóbb kilenc nap alatt teljesítette a penzumot. És megmutatja az áldozatot képeit, guszta. Másfél év szünet, aztán megint három, után egy nap szünet és jön még kettő. És a harmadik egyelőre hiányzik. A mészáros jól ismeri az emberi testet, vagy sebészi gyakorlattal rendelkezik, vagy nagyon lelkes és ügyes amatőr, aki egy kurva drága anatómiai atlasszal megy vágyait kiélni. És az áldozataiból elvisz dolgokat. Aztán megeszi. Jó kis előadás, az a csoda, hogy Will nem kap sírógörcsöt ott, a színpadon. A végére megemlíti Lass ügynököt, akiből egyelőre a karja van csak meg, és megjelenik Jack is, aki csak hallgat nagyokat.

Az évad eddigi legjobb része következik, melyről nehéz sziporkázó hogyvoltot írni, mert a dialógusokkal feltupírozott képi világot legfeljebb egy kisregényben lehetne hitelesen átadni. Rögtön ott nyitunk, ahol majd Hannibal fogja nyugdíjas emberevő éveit tölteni, abban a bizonyos magas biztonsági szintű pszichiátrián, ahol a bárányok majd rohadtul kussolni fognak, de most az egyik üvegkalitkában egy Gideon nevű muksó van totálon kiütve, arccal a padlónak fekszik a földön és nem mozdul. Hordágyon beviszik a nővérszobára és a magára maradt ápolónő épphogy ráköti az infúziót, máris besípol az EKG, de a faszi rohadtul nem halt meg, mert mire a dokinő megfordul, hogy mi a tosz, addigra Gideon már ott szemezik vele és tudjuk, hogy nem egy több éve húzódó bridzspartit akar azonnal lemeccselni.

Will az éjszaka közepén csámborog a kihalt főúton, de követi őt az odaképzelt jávorszarvas és gyengéden noszogatja emberünket, hogy menjen csak még előre, jó lesz az úgy, de legott már rendőrök jönnek villódzó fényekkel. Sétálgatunk, sétálgatunk? Will azt se tudja hol van. Tán drogozgattunk kicsit? A biztos urak nem logisztikázzák túl a dolgot, inkább hazaviszik szerencsétlent. Will a doktornál indítja a napot, de valami böszme korán lehet, mert a jó kannibál bucira aludt fejjel és a rakoncátlankodó melír tincsekkel még mit sem kezdve szervírozza a gyanúsan NEM instant kávét. Ha az is emberlével van hígítva, akkor beszarok.  Az alvajárás egy gyerek esetében ”elfogadott” és viszonylag gyakori dolog, de egy felnőttnél már kevésbé egészséges dolog, mondja a doktor. A sok terepmunka picit kikezdte Will agyát, ezért nem engedelmeskedik a teste. De ki okolható mindezért, hát persze, hogy a főnök, Jack a szemét tetű, aki túlhajszolja őt.

Kérem szépen, ritkán van az úgy, hogy mi, magyarok járunk jobban egy sorozatot tekintve, és nem az amerikaiak - nos, ez most pont az a helyzet, mert a Hannibal negyedik részét az amerikaiak csak egy webes, csonkított verzióban kapták meg a bostoni merénylet miatt. Hogy miért, azt talán a hogyvolt végére megtudjuk.

Eddig ugye annyi történt, hogy Will Graham nagyon különleges ügynök az FBI felkérésére a tanítás mellett nyomozást is bevállal ismét, és milyen jól teszi, mert Hobbs nevű emberevő nyomorultat el is fog, mit elfog, lelő, mint egy kutyát, miközben Hobbs éppen a saját lányának igyekszik a torkát elvágni, mert furcsán értelmezi az apa-lánya kapcsolatot. Graham életét elméletileg egy Hannibal Lecter nevű pszichiáter könnyíti meg, aki segíti a nyomozásban, de mi tudjuk, hogy tulajdonképpen csak arra kíváncsi, hogyan működik az FBI, hogy megússza a saját kis dolgait (értsd: gyilkosság + emberevés).

Perszehogy az első részt lezáró gyilkossággal kezdünk, Will fejibe és kis lelkébe úgy beleette magát az, hogy a szarvasagancsos gyilkosba bele kellett eresztenie vagy tíz golyót, hogy azóta délutánjait a lőtéren tölti, ahol a betonfal és a neoncsövek vannak a legnagyobb veszélyben, hiszen gyakorlat híján nem nagyon tudja eltalálni a bazinagy céltáblát, amit ő úgy mellesleg a kampóra akasztott gyilkosnak lát, és emiatt a szokásosnál is ziláltabb, már ha ez egyáltalán lehetséges. Aztán kiderül, hogy ez csak egy rossz álom, Morpheus kótog a kocsiban alvó Will fejénél az ablakon, kejjémáfel.

Hannibal Lecter olyan eleme a popkultnak, mint Drakula, tudjuk, hogy egy mocskos állat, mégis szorítunk neki valahol, mert egy finom úriember, aki csak akkor eszi meg a postást, ha az előtte lehugyozta a begóniáit. Az meg nem szép dolog, ebben egyetérthetünk. A kannibál pszichiáter történetéből most először készült sorozat, mi meg hogyvoltozunk, mert nincs jobb dolgunk hajnal fél egykor. Hullákkal, összevérzett falakkal, kissé Pink Floyd-os zenável és egy gyűrött szafarikabátban meredten bámuló kisfickóval indul az epizód, egy kettős gyilkosság helyszínén vagyunk, ahol a sürgő-forgó rendőrnépség láthatóan tudomást sem vesz a macskabajuszos fasziról, aki meg csak néz ki a fejéből meredten.