Pár csodásan lassított felvételen keresztül megkapjuk, ahogy egy jól irányzott golyó teljesen átrendezi a Dr. Bloommal beszélgető Dr. Chilton pofáját, majd a kiloccsanó agyveleje egy kicsit átszínezi a falat. Na, persze nem hal bele, hisz Hannibal arra utazik, hogy a puszta lét ajándékával nyomorítsa meg ezeket az embereket. Dr. Chilton a még randább arcú Mason Vergerrel beszélget, mint pszichológus a pácienssel. A doki ledobja a sminket, Mason meg a maszkot, így már face to face beszélgethetnek, oszt ki is derül, hogy innentől nincs több agykúrkászás magas órabérért, Masonnek valaki olyanra van szüksége, aki ennyire nyíltan nem akar belemászni Hannibal teátrális kivéreztetésébe, illetve nem akarja kisajátítani magának ezt az élményt, mert Chilton a vérdíjként kitűzött egy milkára hajtott csak, na meg arra, hogy a saját elmegyógyintézetébe költöztesse Lectert. Abból nem eszel - mondja Mason.

A múltkori katakombás dolog után Hannibal már Firenzében borozgat Bedeliával. Jó volt őt újra látni, mármint Willt? - kérdezi a nő. Hellyel-közzel, de azt mondta, hogy megbocsát. A megbocsátáshoz két ember kell, olyan ez, mint a társas tánc, a tennis, a szex vagy a szerelem. Maradjunk a szerelemnél, hisz ez egy látens férfi barátság, ugye, csak épp az anal intruder marad el. Cak így FYI jegyzi meg Bedelia: el fognak ám kapni, Hannibal. Azt sejtem, hogy az esti vacsora menü már fejben megvan, de azt is tudod, hogy hogyan fogsz kikecmeregni ebből a hónaljig érő pöcegödörből, amit magad szartál tele? – kérdezi Bedelia, majd hozzáteszi – Mert én már tudom, hogy mosom tisztára magam.  Na, azt majd meglátjuk. Még visszatérnek Willre, aki Hannibal megérzésének megfelelően saját, litván otthonában próbál valami nyomot keresni.

Will lassan, fegyverrel előre kommandózik Hannibal házában. Ez a véres éjszaka lesz, az előző évad utolsó része, amikor Lecter hasfelmetszőként nekiállt Will kibelezésének. Szóval, Will ott csoszog a házban, remegő térddel halad a konyha irányába, amikor meglátja a spájzból kifelé szivárgó vért. Aztán Abigailt is megpillantja, aki ott nyünyörög egymagában. Will álla nagyot koppan. Ő itt? Hogy? Nem tudta mit csináljon, így becsicskult és Hannibal utasításait követte, abból baj nem lehet, ugye. Hannibal is megérkezik, Willel letolnak egy kisebb féltékenykedős szerelmi nyüglődést, mire Hannibal magához öleli Willt és gyomorba szúrja. Minden múlt és jövőbeli esemény ide vezethető majd vissza, ide amikor eltört a nagyi teás csészéje, ide, amikor Will énje meghasadt, ide, amikor Hannibal is más ember lett, ide, amikor Abigail Will szeme láttára meghalt. Még akkor is, ha Will behaluzza Abigailt a kórházi ágyon nyöszörögve, mert Hannibal sebészi pontossággal vágott, hogy Will életben maradjon, de Abigail már ne, ezzel is arra kényszerítve Willt, hogy magához csalogassa.

Egy vagány motoros lazán szlalomozik a párizsi utcákon, mire megérkezik egy impozáns épület elé. Leparkolja a paripát, leveszi a bukót, nahát, nem Will Graham feszít a divatos motoros bőrdzseki alatt, hanem Hannibal. Páváskodik egy sort valami bálon, odalép hozzá egy figura, meghallgatja a panaszcunamit az ünnepelt íróról, majd egy pezsgős üveg nyakának művies lecsapása után Hannibal már a motoron ülve várja, hogy köszönhessen a vacsorájának, vagyis a nagy csinnadrattával ünnepelt egyetemi profnak, aki kissé spiccesen baktat el mellette, de egy köszönést azért visszaböfög. Hannibalnak ennyi elég, elhajt az éjszakába. A prof is hazatér, de a bejáratnál megint Hannibal helózik vissza neki… Lágy muzsika, forró vajon sercegő máj, vörösbor. Egy nő magas sarkúban tipegve karistolja végig a prof házát, a klasszikus zene hallatán mosolyra húzódik a szája, de az asztalnál a számára hót idegen Hannibal majszolja éppen a kedvesét, majd a falatot lenyelve csak annyit mond: Bonsoir.

Naszóval, Will Graham egész évados pokoljárása és zuhanása az őrület tengermély kútjába kezd a végéhez érni. A kisfickót az előző részben Hannibál olyan sztoikus arccal mártotta be Jacknél, hogy csak néztünk, ennyire érzelemmentesen gecinek lenni nem sok embernek sikerül általában. A nyitójelenetben Will az erdőben kolbászol a kezében egy puskával, ha van ember ezen a világon, akinek nem szívesen látnék a kezében egy vadászpuskát az pont ő. A kép szép kékesszürkés, Bryan Fuller olyan színekkel dolgozik, mint senki más, és ez nagyon jót tesz a meglehetősen egyenetlen minőségű sorozatnak.

Will kicsit elcsámborog a kórházi ágyikójától, hogy dumálhasson a múltkor megmentett lánnyal, a magát halottnak képzelő, arcokat nem látó Georgiával. – Kis sorozattörténelmi érdekesség: ugyan nem akarok a semmibe károgó összeesküvés-elmélet generátor lenni, de csak nem mehetek el a mellett, hogy a lányt alakító Ellen Muth, a sajnos csak két évadot megélt Haláli Hullák (Dead Like Me) Bryan Fuller által levezényelt sorozat főszereplője volt, ahol karakterét, beszarsz, szintén Georgiának hívták. – Kicsit jobban érzi már magát, nem is néz ki már annyira hulla szarul, de az orvosokban nem nagyon nőtt a bizodalma és Willnek sem jósol túl sok jókat, mert úgyse találnak ezek lófaszt se, mondja. Willt már a jó tanyasi erőleves illata keltegeti, mert a jó Lecter doktor, nem volt rest főzni egy jó flamót az ő beteg cimbijének. Igaz, Hannibal szeme sarkából megvillan a sértődöttség, amikor a minden földi jóval teletunkolt, gőzölgő gourmet levest, Will kábé menzakajának nézi. Főztél nekem levest? Ez nem sima leves baz… Ja, főztem, na gyere, hunjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk.

Rögtön egy doktor-doktor vacsorával nyitunk, ami már csak azért is furcsa, mert az eddigi részek struktúráját nézve a gurmet-menza leginkább az epizód kétharmadánál szokott kinyitni, de ne akadjunk fenn ilyen piszlicsáré dolgokon. Dr Chilton és Hannibal beszélgetnek egy tál gőzölgő Curry felett, és arról szakmáznak, hogy mennyire nem volt egy zseniális ötlet a pszichopata, nárcisztikus Gideon agyába beültetni, hogy ő a Hasfelmetsző. Lecter „ha engem kérdezel, azt csinálsz, amit akarsz” jellegű válaszul csak annyit mond, hogy tagadj bazmeg, de a legvégsőkig. Másik főhősünk, Will kevésbé békésen szundikál és azt álmodja, hogy valamelyik sarkkörnél leszakad egy bazinagy jégfal. Ha a globális felmelegedés az ő lelkivilágát kezdi buzerálni, akkor monnyon le, de tényleg. A lökéshullámtól, vagy bármitől, megindul egy cunami, pont a két résszel korábbi emberből tákolt totemoszlop, no meg persze saját aszott kis teste felé. Erre azért csak felébred az ember, ránéz az órára, 8:19 van,  szerintem kajakra elkésett a melóból, ha kilencre kell beérnie, de hót mindegy mert az óra is ereszti magából a vizet, meg az ágy is. Willnek most kevésbé fasza, annyira, hogy hiába vergülődik, simán szublimál a gecibe. És most ébred fel, de most már tényleg.

Ezt a részt hajnalban néztem meg. nem volt túl okos ötlet. Ennyit rólam, nézzük inkább, ki és hogyan lett megedve, megölve ebben a részben. Idegtépő zene kíséretében kocsikázik haza egy csinos kis nőci. Félő oldalpillantás a zárt pajtára, mert mintha valami motoszkálna odabent. Szerencsére nem nyomozza ki a vidéki lány, hogy honnan a nesz, megy és inkább megeteti a kis kanáriját és ágyba bújik. Már húzná is a lóbőrt, ha nem baszná fel agyilag az átázott mennyezet. Felmegy a padlásra, én meg már szorongok és üvöltök, hogy fuss ribanc, fuss, ha kedves az életed, de ő higgadtan befóliázza a tetőn tátongó batár nagy lyukat. Oké, még mindenki él, eddig príma, megy is vissza alukálni, de akkor látja, hogy vizes lábnyomok vannak a padlón, amik az ágyáig vezetnek. Mélázik egy röpke gondolatfoszlány erejéig, hogy vajon mi a fa…, de már be is rántotta a mumus az ágy alá és szénné vagdalta a leányt.

Az epizód elején betolt hogyvótból arra következtetek, hogy a pár epizóddal ezelőtt begombáztatott Abigail Hobbs csak most kerül elő, istenes adagot itatott meg vele Hannibal ezek szerint. Nem mintha hiányozna, sőt. A nyitóképen Jack sétál komótos léptekkel az atlanti óceán partján, bézs felöltő, fekete kalap, úriembernek születni kell, bazdmeg. Aztán megjön Will, dokkmunkás sapka, téli dzseki, nincs több kérdésem. Graftonban vagyunk, West Viriginában, ahol a lendületes mozdulatokkal valami gyógyszert bekapkodó Will előtt egy embertorony magaslik, nem vicc, testrészekből, hullákból és csontvázakból összepakolt totemoszlop, aztakurva, de beteg egy sorozat ez.

Will otthon, a kutyák között szerel valamit, amikor kintről egy eb sírását hallja, hát kimegy megnézni, de persze sehol semmi, mert haluzik állandóan szerencsétlen, az agyára ment a sok szörnyűség hét epizód alatt. Ugrunk Tóbiásra, aki egy kiskölyköt tanít csellózni, de a gyereknek nem megy a dolog sehogyse, illetve nálam jobban játszik, de ez nem nagy truváj azért. A gyerek a húrokra panaszkodik, amikkel nehezebb játszani, mint a régiekkel, és megkérdezi, hogy tényleg macskabélből készültek-e. Nem mindig, mondja Tóbiás, könyörgöm, el ne magyarázd neki, milyen húrokon tolja, mert összehányom magam. Mivel a tévé vizuális médium, inkább megmutatják, ahogy Tóbiás kibelez egy csávót és a belekből húrokat készít. És van neki sok.