Perszehogy az első részt lezáró gyilkossággal kezdünk, Will fejibe és kis lelkébe úgy beleette magát az, hogy a szarvasagancsos gyilkosba bele kellett eresztenie vagy tíz golyót, hogy azóta délutánjait a lőtéren tölti, ahol a betonfal és a neoncsövek vannak a legnagyobb veszélyben, hiszen gyakorlat híján nem nagyon tudja eltalálni a bazinagy céltáblát, amit ő úgy mellesleg a kampóra akasztott gyilkosnak lát, és emiatt a szokásosnál is ziláltabb, már ha ez egyáltalán lehetséges. Aztán kiderül, hogy ez csak egy rossz álom, Morpheus kótog a kocsiban alvó Will fejénél az ablakon, kejjémáfel.
Minnesotában vagyunk, egy nemzeti parkban, ahol az első rész gyilkosának van egy stílusos víkendháza fából, az emeleten annyi aganccsal, amennyit még nem látott senki egyben. CrawMorpheus a nézők kedvéért hogyvótozik, Hobbs, gyilkos, hét csajról nem tudunk, kannibál, csak maradt belőlük valami. A mindig optimista Will szerint nem feltétlenül, fúj bazmeg, körömpörkölt nőből, eh. Ez viszont nem egyemberes meló, mondja CrawMorpheus , vadászni, trancsírozni, eltüntetni egyedül nemigen ment. Lehet a lánya volt a segítője, aki éppen ugye kómában fekszik. Will ezen kicsit meglepődik, majd kinyilatkoztatja, hogy Hobbs egyedül ölt, és a földről felvesz egy hajszálat.
A hosszú hajszál tulajdonosa egy nő, aki éppen vizes hajjal, egy szál pinában ül a számítógépe előtt és egy blogra tölt fel képeket, ő Freddie Lounds, a Hannibal-univerzum dögevő bulvárújságírója, aki a filmekben eddig faszi volt, most meg nem. Ő járt a házikóban és fotózta le a bizarr agancskiállítást, most meg közzéteszi az exkluzív infót és láthatóan nagyon büszke magára. Ugrunk Quanticóra, ahol Will előadást tart Hobbs elfogásáról, és az őt megtapsoló ügynököket csendre inti, nem kell hullámozni, egy felmondólevél segítségével fogtam el a csávót, amiben semmi nyom nem volt, egyszerűen nem adott meg lakcímet, nekem meg szerencsém volt, mert ez felkeltette az érdeklődésem.
Jön a pszichiáter csaj, aki aggódott Willért az első részben és CrawMorpheus is, aki most kivételesen jó hírt hoz: Will fiam, mehetsz vissza a terepre dolgozni. Van egy kis apróság persze, kell egy szakvélemény is arról, hogy nem vagy kattant és/vagy nem hugyozod össze magad a félelemtől, ha rád támad egy derék sorozatgyilkos a nagy késsel, szóval irány Hannibal Lecter, azzal olyan jól kijöttél a múltkor is, majd ő megvizsgál. Will nem szereti az ilyen babonaságokat, a pszichoterápia nem működik nála, és ha lehet, senki ne turkáljon az agyában, kösz. CrawMorpheus tök váratlanul átmegy Nagyszerű Színész üzemmódba, és üvöltve közli vele, hogy akkor azért menjen el Lecterhez, hogy ő nyugodtan tudjon aludni. Jólvanmár, elmegyek, nem kell ripacskodni.
Will tényleg elmegy Lecter rendelőjébe, ami továbbra is a sorozattörténelem egyik legszebb díszlete szerintem, és könyveket nézeget a jó doktor kiterjedt kollekciójában, miközben az megírja a szakvéleményt, Will alkalmas a terepmunkára. Oszt ezt meg így hogy, kérdi Will, hát úgy, hogy így majd fesztelenebbül beszélgethetünk, na persze, fesztelenség meg Will Graham egy mondatban, muhaha. Lecter szerint Willnek menekülő útvonal kell a sok sötétségből amivel a meló közben találkozik, Will meg erre azt mondja, hogy a múltkor hozott onnan vissza valamit, mármint Hobbs lányát, akiért felelősnek érzi magát (hiszen lelőtte az apját). Ezzel nincs egyedül, Lecter is ott volt, ő is felelős. Nagyszerű. Will elmeséli CrawMorpheus elméletét arról hogy a csaj segített a faternak embert enni, és azt is, hogy ő ezzel kurvára nem ért egyet.
Közben ugrunk egy erdőre, ahol három gyerek egy gombaültetvényt fedez fel, a helyes gombafejek közt a földből kiálló, rothadó kezekkel. Na, megvan a heti gyilkos. Will a terápia után is elmegy lőni, és ugyanúgy nem tud lőni, mint eddig, de jön a Kötelező Ázsiai Női Karakter és segít neki pózt váltani, nem kúrósat, lövőset. És tessék, Will hatékonysága menten javul vagy 43 százalékot. Mennek terepre, mert dolog van a gombákkal, amik, baszki, a hullákon nőnek, van vagy kilenc, mind beásva a földbe. Nem szép látvány, na. A tettes nagy tápértékű komposztba ásta őket be, és kérem szépen, élve, mert ez egy igazi barom, ez a gombás gyilkos. A testeket intravénásan táplálta egy bödönből, amit az egyik fára akasztott fel, onnan csövek vezettek a földbe ásott testekhez. Fasza, mi?
Willt egyedül hagyják a hullákkal, közben a vörös újságíró már ott szaglászik a helyszínen és infót szerez egy kopasz detektívtől, aki nyilvánvalóan idióta, és még Willről is mesél neki. Hősünk fejében beindul az empátiainga, a kép szépen elsárgul, és Will visszafele lépdel az agyában a gombaföldön, látja, ahogy a gyilkos temet és infúziót kötöget be. Ja, és persze látja Hobbs holttestét is, de ezen már nem lepődünk meg. Baszki, az egyik áldozat még él, tökre beszartam, amikor megragadja Will combját. A Hobbs-haluzás miatt Will visszamegy Lecterhez, nem jó ez így, barátom, nem akarom ezt a nyomorultat látni állandóan. Megbeszélik a gombás embert is, Lecter szerint a gombák úgy kapcsodnak egymáshoz, mint az agyi idegpályák, kertészünk tuti valami ilyesmit akar elérni a hullákkal is. Közben a váróban ott ül a bulvárhiéna és az ajtónál állva felveszi a beszélgetést diktafonra, ejnyemár.
Lecter beinvitálja a nőt az irodájába, és megismeri, hiába igyekszik az terelni valami gagyi történettel, maga Freddie Lounds, adja csak ide a táskáját, köszönöm, ez meg mi, tán csak nem diktafon? De, az, lebuktam, mondja a nő, mint a boszorkány a Gyaloggaloppban. Lecter letörölteti vele a Willel folytatott beszélgetést és közben végig olyan fejet vág, mint aki nagyjából öt percen belül kivágja a máját az újságírónak. Ugrunk egyet, CrawMorpheus megy vendégségbe Lecterhez, aki sütött neki valami natúr szeletet gyümölcsszósszal, szóval csak vacsora lett a nőből, ez jó. CrawMorpheus hiányolja a házi kosztot, mert a neje nem nagyon főz már időhiány miatt. Vacsora közben Lecter elemezgeti CrawMorpheust egy sort, maga attól tart, hogy Will otthagyja a fogát a terepen. Hát ja.
Az FBI-nál közben a hullákat boncolják: veseelégtelenségben halt meg mind, és cukoroldattal táplálták őket, ami nagyszerű a gombáknak. Will ebből csak a veseelégtelenségre figyel oda, aha, cukorbetegek voltak mind, abba haltak bele, a gyilkosunk orvos, nővér vagy patikus. Nahát, nettó nyolc perc alatt meg is van oldva az ügy, ennél azért nagyobb agytornát vártam a résztől. A kertésznek viszont kert kell, márpedig az FBI feltúrta a mostanit, szóval lehet aggódni, mert jönnek a következő áldozatok is. S lőn, máris látunk egy gyógyszertárat, ahol egy szemüveges patikus éppen inzulint ad ki egy nőnek, de nem azt az adagot, amit kellene, hanem egy kicsit buheráltat. Az FBI már tudja ki ő, és mennek is elfogni, gondolom sikerült azonosítani az egyik áldozatot, lehet a hátára volt tetoválva a neve meg a címe, de hagyjuk is a kötözködést.
A gyógyszerész persze időben lelép, de a kocsijának csomagtartójában egy nagy adag földben megtalálják a legújabb áldozatot - még élve. A patikában közben lecsekkolják a számítógépet, és tessék, a gyilkos lelkes olvasója volt a vörös újságírónő oldalának, amin Willt pszichopata tanácsadónak nevezik, ezen CrawMorpheus nagyon felbassza magát. Az újságíró csak nem halt meg, az FBI rárúgja az ajtót, és vegzálja egy kicsit, maga éppen törvényt sért és nyomozást akadályoz, ez így nem lesz jó. CrawMorpheus leüvölti a fejit, a csaj közben meg folyamatosan az egyik ügynököt fixírozza szemmel, a fickó a Will féle csapat tagja, nagyszerű. CrawMorpheus azért ideges, mert a csaj kurva szar ütemben írt a gombás gyilkosról, aki így leléphetett tőlük. A minnesotai házikóban talált hajszál miatt meg lesittelheti, ha akarja, de ha nem ír többet Willről, akkor megússza. És igen, az a szakállas FBI-ügynök mesélt a csajnak Willről, aki vele dolgozik.
Will a kómában fekvő Hobbs-lány mellett alszik a kórházban és álmában egy jávorszarvas nyomában járja a folyosót, közben a pszichiáter csaj felolvas a kómás lánynak. Ennek biztos lesz jelentősége majd, egyelőre csak időhúzásnak tűnik, na mindegy. Ugrunk egyet, Freddie Lounds kávét szürcsölgetve hagyja el lakását/hotelszobáját, odakint az a nyomozó várja, akiből az erdőben szedett ki infót. A csávó ideges, mert felfüggesztették, nemcsak tőlem szedted az infót te rohadék, mondja, de nem tud igazán kellemeset kurvaanyázni, mert megjelenik mellette a gombás gyilkos és simán fejbe lövi. Lounds sokkot kap, megértem, ha az én arcomra fröccsenne valakinek az agya, én is csak állnék, mint fasz a lakodalomban. A gyilkos Will Grahamről kérdezi a nőt, és láthatóan nagyon nyugodt.
Lounds nem hal meg, a következő snittben már CrawMorpheusszal beszélget, te, ez a gyilkos Grahamet akarja, mert Will megérti őt. Na ne már, mit mondott neki egészen pontosan? Mindent, beleértve a kómában fekvő Hobbs csajt. Na, innen nem lesz nehéz kitalálni az utolsó perceket, a gombás ember berongyol a kórházba, lop magának orvosi köpenyt, és elvinné magával a kómás csajt, DE Will utána megy és az utolsó pillanatban vállon lövi. Mert Will egy hős. A gombás meg kapcsolatokról beszél neki, meg gombákról (jóhogy), illetve a kómás Hobbs csajról, aki majd így vissza tud térni a társadalomba. A zárójelenetben Lecter elemezgeti kicsit Willt, aki kezd megnyílni neki. Jövő héten innen folytatjuk, remélhetőleg nemcsak szép, de immáron izgalmas epizóddal. Aki erről a részről lemaradt volna, itt megnézheti.
A Hannibal online itt érhető el.
Hannibal a comment:com-on és az Indexen:
Facebook kommentek