Egy átlagos egyetemi nap után Charlie-t egy régi ismerőse, Rachel Lawton lepi meg horrorfilmbe illő hirtelenséggel. A lány zaklatottabb már nem is lehetne, hangja remeg, szeme kigúvad, szóval nincs jól. Állapotáért az a tény tehető felelőssé, hogy kollégái közül már hárman meghaltak, ő pedig idegenkezűséget sejt, illetve azt, hogy legközelebb vele fognak végezni. Charlie megígéri, hogy másnap elviszi őt a bátyjához, Rachel pedig megköszöni és elrohan. Zsenink elmeséli az esetet apjának, minek során megtudjuk, hogy Rachel statisztikus, egyben brilliáns elme, akinek mindig voltak fura elméletei, de azért jó volt vele lógni. Alan lát rá esélyt, hogy a nőnek igaza van, Charlie pedig újabb – szomorú – megerősítést kap másnap, mikor a hullaházban kell azonosítania egykori haverját.
A halál oka gyógyszer túladagolás, méghozzá nem véletlen. Mivel a lány depresszió miatt terápiára járt, könnyű lenne a dolgot öngyilkosságnak elkönyvelni, de Charlie-nak kétségei vannak. Ennek megfelelően már firkál is a táblára bőszen, mikor egy másik ismerőse ugrik be hozzá. Oswalddal a baseball kapcsán jöttek össze, és Charlie szeretné bejuttatni a fiút egy elkallódni készülő tehetségek számára létrehozott programba. A társalgást megszakítva Charlie megkísérli felhívni az egyetlen túlélőt, egy Robert Reynolds nevű fickót, de pillanatokon belül kiderül, hogy az illető mégsem nevezhető túlélőnek, mivel röviddel azelőtt meghalt autóbalesetben. A véletlen itt már nem túl valószínű, indulhat a nyomozás.