Egy átlagos egyetemi nap után Charlie-t egy régi ismerőse, Rachel Lawton lepi meg horrorfilmbe illő hirtelenséggel. A lány zaklatottabb már nem is lehetne, hangja remeg, szeme kigúvad, szóval nincs jól. Állapotáért az a tény tehető felelőssé, hogy kollégái közül már hárman meghaltak, ő pedig idegenkezűséget sejt, illetve azt, hogy legközelebb vele fognak végezni. Charlie megígéri, hogy másnap elviszi őt a bátyjához, Rachel pedig megköszöni és elrohan. Zsenink elmeséli az esetet apjának, minek során megtudjuk, hogy Rachel statisztikus, egyben brilliáns elme, akinek mindig voltak fura elméletei, de azért jó volt vele lógni. Alan lát rá esélyt, hogy a nőnek igaza van, Charlie pedig újabb – szomorú – megerősítést kap másnap, mikor a hullaházban kell azonosítania egykori haverját.

A halál oka gyógyszer túladagolás, méghozzá nem véletlen. Mivel a lány depresszió miatt terápiára járt, könnyű lenne a dolgot öngyilkosságnak elkönyvelni, de Charlie-nak kétségei vannak. Ennek megfelelően már firkál is a táblára bőszen, mikor egy másik ismerőse ugrik be hozzá. Oswalddal a baseball kapcsán jöttek össze, és Charlie szeretné bejuttatni a fiút egy elkallódni készülő tehetségek számára létrehozott programba. A társalgást megszakítva Charlie megkísérli felhívni az egyetlen túlélőt, egy Robert Reynolds nevű fickót, de pillanatokon belül kiderül, hogy az illető mégsem nevezhető túlélőnek, mivel röviddel azelőtt meghalt autóbalesetben. A véletlen itt már nem túl valószínű, indulhat a nyomozás.

Don kérdőre vonja Megant, amiért nem szólt, hogy másik állást ajánlottak neki, a nő azt mondja, nem szeretné elfogadni, de nem elég meggyőző az előadásmódja. Mildred is konzultál Charlie-val, kicsit fényezik szegény Rachelt, majd Oswaldra terelődik a szó. A bölcs asszony szerint a fiú önbizalmát felturbózná egy jó kis kihívás, és már sejtjük is, hogy mi lesz az. Charlie fel is keresi a menőn gördeszkázó Oswaldot, hogy a segítségét kérje. A fura fejmozgásokkal megáldott srácnak persze nincs ellenére a dolog. Az FBI hiába kutatta át Rachel lakását, nem lelték az iratokat, amiket a pórul járt nő Charlie-nak szeretett volna átadni sejtéseit igazolandó. A táskájában viszont meglelik a flash-drive-ot, ami feltehetőleg az infókat tartalmazza.

A kütyüt rögtön tovább is adják Charlie-éknak, de a rajta található statisztikai táblázat első látásra még őket is szemöldökráncolásra készteti. No, de lesz ez még jobb! Megan talál egy kapcsolódási pontot az ötből három áldozat közt, ők ugyanis mind egy J. Everett Tuttle nevű gazdagember cégének dolgoztak. Rachel második boncolása pedig újabb különös adattal szolgál, mert kiderült, hogy a gyógyszerek mellé becsúszott egy szolid kis fojtogatás, növelendő az eredményességet. Ideje hát elővenni és felnyitni a többi szerencsétlent is. Közben kicsit utánanéznek Tuttle úrnak is, akit egyszer már majdnem bíróság elé állítottak csalás miatt, de a két tanú rejtélyes módon eltűnt. Hm…

David és Colby favágás közben lepi meg a szorgos milliomost, és a három halott megbízottjáról kérdezik. Csak egyikükre emlékszik, és Rachel neve sem rémlik neki, azt viszont elmeséli, hogy azért alkalmaz statisztikusokat, hogy figyeljék a tőzsdét, hátha majd segítenek neki meggazdagodni. (Mármint a milliomosnak.) „Pénzből sosem elég”, jegyzi meg Tuttle jelentőségteljesen. Szeretnivaló embernek látszik. Mildred és Charlie egyéb téma híján Oswald ügyét tárgyalják, aki hamar fel is tűnik, mondván, van valami furcsa a Rachel-féle számokban, de arra még nem jött rá, hogy mi. Sebaj, majd Charlie segít, és szépen kitalálják, mire utalhatnak.

Megan szerint Tuttle érdektelensége volt alkalmazottai halála iránt utalhat arra, hogy baromi önző, de arra is, hogy szociopata. Esetleg mindkettő. Reeves azonban egyéb információkkal is szolgálhat. Négyen az elhunytak közül politikai kampányokban dolgoztak, ami támpontot ad Charlie-nak ahhoz, hogy milyen összefüggést keressen a számok közt. Egyelőre a szavazatokból indulnak ki. Hozzátartozói aggódnak amiatt, hogy Charlie-t túlzottan felzaklatja az ügy, de ő megnyugtatja őket. „Ó, már évek óta az FBI-nak dolgozom, láttam én már karón hullát, nem ráznak meg annyira az ilyesmik, mint régen.” A sok gyilkolásba belefásult fiú számításai szerint a 6. választókerületben, Brasher képviselő területén a eredmények biztos, hogy nem véletlenszerűen születtek. Ezt a jelöltet támogatta Tuttle, Rachel pedig ebben a kampányban dolgozott. Immár mind az öt halott köthető a választáshoz, amivel voltak gondok annak idején, de az ellenőr mégis tisztának nyilvánította. Ez gyanús, úgyhogy Colby-ék őt is meglátogatják, de már késő, a fickó „elcsúszott a medence szélén” és sajnálatos módon elhalálozott.

Sürgősen találni kéne egy élő tanút, Charlie talán képes is lesz rá, némi matematikai elemzéssel. Miközben magyarázza, kevesen néznek értelmesen, ahogy mindig. Amíg ő számolgat, Colby és másik kolléga Brashert faggatják, aki szörnyen fel van háborodva, amiért az ő kampányát gyilkosságokkal hozzák összefüggésbe. Tuttle viszont egész nyugodt, és magabiztos mosollyal közli „nyomoztak már utánam számtalanszor, oszt’ sosem lett belőle semmi… azért persze próbálkozhattok, kis gyíkok, de sokra nem mentek vele”. Megan közben talált két potenciális tanút, de sajnos mindketten eltűntek egy ideje. Az egyik valószínűleg még él, mert használja a hitelkártyáját. (Vagy a hulláját kifosztó egyén él vissza vele.)

Charlie okosságai segítenek megtalálni a bujdosó August Parkert, aki erősen bepánikol, mikor egyszercsak két férfi ugrik be a kocsijába. Colby-ék biztosítják, hogy tőlük nem kell tartania, majd a kampánybeli szerepéről érdeklődnek. Elmondja, hogy neki kellett összeállítania egy listát a legszorosabb körzetekről, majd később meglepő módon épp e helyeken győzött végül Brasher. Így kevésbé volt feltűnő a csalás. Parker is úgy véli, Tuttle áll ez egész mögött, de nem akar tovább együttműködni. Hiába győzködik tanúvédelmi programmal meg egyebekkel, elzavarja a zsarukat. Jól teszi, mert így ők legalább megússzák a robbanást, ami Parker életét követeli.

Megan tesz egy kísérletet, hogy megtalálja a másik eltűnt tanút, Jane Alianót. A lány húga már egy ideje nem tud róla semmit, a kutyája is szomorúan árválkodik nélküle. Később az utóbbinak köszönhetően lelik meg a Jane-t, aki felbukkan a blöki sétáltatásakor. Némi rábeszélés után végül hajlandó belemenni a tanúskodásba. Oswald rávilágít, hogy az efféle összeesküvések kicsiben kezdődnek, majd egyre jobban szétterjednek, Charlie pedig nagyon helyesel. Igen valószínű, hogy Tuttle Kaliforniát is meg akarja nyerni, később pedig még ki tudja, mi mindent… Alianót azért bérelte fel, hogy tőzsde-elemző programot készítsen de a valóságban ez az egész a szavazatok megváltoztatására szolgált.

Jane kódját beépítették a szavazóképek operációs rendszerébe, hogy aztán a nekik megfelelő eredményt hozzák. A felismerést egy Jane elleni merénylet kísérlet követi, amit az FBI csellel hiúsít meg, majd Brashert igyekszenek újra szóra bírni, aki ezúttal együttműködik, ám sokkoló módon azt állítja, az egészhez semmi köze Tuttle-nek, minden az ő saját ötlete volt. Don ezt nem hiszi, és Tuttle-t is tájékoztatja, hogy el fogja kapni. A Times váratlanul lehozza az egész sztorit, ami természetesen meghiúsítja a gonosz milliomos további terveit, hisz a szavazó biztosok mostmár tudni fogják, mire kell figyelni.

Don értetlenül áll a történtek előtt, mert nincs ötlete, hogy ki adhatta ki az infókat. Charlie „egész véletlenül” elkottyantja, hogy ő elküldte a legutóbbi kutatásait egy tudományos lapnak, és „lehet”, hogy onnan származtak az adatok. Trükkös. Don azért még küzdeni fog Tuttle börtönbe juttatásáért, de legalább a terveit keresztül húzták egy időre. Oswald úgy dönt, jelentkezik a programra, Charlie ösztönző akciója tehát sikeres volt. Megan viszont rossz hírrel kénytelen szembesülni, mivel közlik vele, hogy a munkahely változtatása nem az ő döntésétől függ, egyszerűen áthelyezik és kész.