Közeleg a negyedik évad vége, itt a méltó felvezetése az évadzáró duplarészes hasbarúgásnak, a cím is talán azért lett az, ami, mert fokozni kell a hangulatot és őrölni az idegeket. Legyen hát a félős-izgulós epizód kettészedve: az első fél most, a második pénteken.
Annapolis, Maryland. Szikrázó napsütés, egy parkban sok-sok boldog és önfeledt felnőtt és gyerek, a sorozathoz képest túl színes és túl önfeledt kezdés, rosszat sejtek. Egy férfi keresztülmegy a játszótéren, elhalad az amerikaifocizó pasik és a bicikliző csajok mellett, fel a domb oldalára. Lehullott falevelet hord a szél, a férfi néhány letépett fűszálat tart a magasba, és elengedi: a szél szétfújja gyorsan. Majd gumikesztyűs kézzel kivesz a zsebéből egy fehér fiolát, és a tartalmát elkezdi kiönteni, fehér port kavar a szél, viszi át a játszótéren, biciklizőkhöz, focizókhoz, jáááááájj!
Este a játszótéren imént látott egyik kisfiú és az anyukája igen betegen szenved otthon, lázasak és köhögnek, a nő konkrétan vért köhög fel. Egy délután még focizó pasi is ugyanilyet csinál a fürdőszobájában, az egyik biciklis csaj pedig éppen most támolyog be a kórházba, ahol már ott van egy csomó más beteg ember is, mind a parkból ismerős neki. Az egyik ágyon oxigénmaszkban van a lány barátnője is. Ennek fele sem tréfa.