Az idézet a Brémai muzsikusokból való, a rabló beszámolója a szörnyűséges boszorkányról, és végre, ez már valóban Grimm, ráadásul a jól ismertek közül. A nyitójelenet az előző rész zárója, Monroe kilép a hátsó szobából, főrendőr és Juliette csókolóznak, majd a dúvad finom torokköszörülésére kibontakoznak egymásból. Julis felismeri Eddie-t, és hanyatt-homlok elrohan, miközben egy talpig feketébe öltözött motoros ered a nyomába. A teljesen értetlen főrendőr ugyanígy jár. Luxusmernyó áll meg egy hotel előtt, szép lábú, piros cipős nő száll ki belőle, mögé sorakozik egy égetett tenyerű muksó, és mennek felfelé. Főrendőr berongyol a kapitányságra, Wu és Nick beszélnének vele, de ő épp most nem ér rá. Sebaj, Nicknek csörög a zsebe, előbb Juliette hívja, az esti programjáról érdeklődik, merthogy szeretne vele személyesen beszélni. Rögtön ezután Monroe kéri meg nyomozónkat, hogy ugorgyék már be hozzá egy kis csevejre, mielőtt hazamegy, mert fontosat akar mondani. A fekete ruhás motorosok odaérnek a hotel elé, nekik is épp ott van dolguk. A tenyerekbe égetett rombuszok szolgálnak azonosításul, így jutnak be az egyik szobába. És ki várja őket ott a kérdéseivel? Igen, bizony, a mi jó Adalindunk visszatért.

Nick felteszi a kérdést Monroe-nak: nos? Szegény jó dúvad, eleinte próbál terelni, össze-vissza beszél, de aztán csak kiböki: látta Juliette-et csókolózni valakivel. De nem ismeri a részleteket, és lehet, hogy csak lélegeztette szájból szájba. Nick totál kiakad, van ott pillarebegtetés, sóhajtozás és végül elszánt arckifejezés. Monroe nem zárná ki a lehetőséget, hogy ez csak Adalind varázslatának a mellékterméke, de Nicket ez nem hatja meg, eltökélten elrohan, gondolom, a tiszta vízért a pohárba. Főrendőr Juliette-tel telefonál, szerinte el kell ezt intézni, míg a leányzó igyekszik magyarázni a babaruhát, hiszen ismeri Monroe-t, aki Nick barátja, ezért rohant el szó nélkül. Viszont azt akarja, hogy a főrendőr iránt táplált érzései múljanak végre el, és legyen minden olyan, mint rég, bár nem emlékszik rá, hogy az milyen. Leteszi, mert érkezik Nick. Aki erősen elszánt, ahogy az egy Grimmhez illik. Julis in medias res közli, hogy beleszeretett egy másik férfiba, bár nem tudja, hogy miért. De kezd beleőrülni. A nyomozó nem veti le önmagát, az érdekli, ki az a férfi. Mivel Juliette csak terel, így meggondolja magát, és inkább nem akarja tudni, mert már nem tartozik rá – majd angolosan távozik.

Az idézet Algernon Blackwood A Wendigo című meséjéből való. Úgy tűnik, egészen kifogyunk a Grimmekből, pedig hány olyan van még, amit nem is érintettek! A hét évvel fiatalabb Hank-et látjuk, ahogy járőrként épp kiszáll egy helyszínre, ahonnan kiabálást jelentettek. Négy lövés dördül, erre a társával bemennek, és két áldozatot találnak, az egyik még él. Épp mentőt hívnak, amikor Hank meghallja, hogy van még valaki ott. Üldözőbe veszi, kis ugrándozás-rohangálás után el is kapja a pasast. Az teljesen holtra vált arccal csak azt hajtogatja: vadállatok voltak, fel akartak falni, meg akartak ölni!

Átmegyünk a jelenbe, Hank teljesen szórakozottan válaszolgat Nicknek, miközben újságot olvas. Nick kérdésére összefoglalja, amit a nyitó jelenetben láttunk: Craig Ferren Irakban szolgált, lelki sérült volt. Lelőtt két testvért, akik fegyvertelenek voltak, ezért halálra ítélték. Amikor letartóztatásakor azt motyogta, hogy a tesók szörnyeteggé változtak a szeme láttára, természetesen Hank nem hitt neki. De most, így, a Nick-kel közös ügyek után már nem biztos benne, hogy a fickó tényleg hazudott. Hank megkéri Nick-et, hogy segítsen kutakodni az ügyben, aki persze igent mond rá. Az már csak hab a tortán, hogy kicsit több, mint harminchat órájuk van erre a nyomozásra, mivel másnap este kilenckor Ferrent kivégzik.

Az idézet rögtön vicces, mert nem valami Grimm-meséből származik, hanem a féllény-gyerekek számára készült mesekönyvből, ami majd a rész során válik világossá. Kezdésként azt látjuk, hogy valaki egy szép gázláng felett melegít egy G-t formázó billogot. Nick rémeket álmodik a kanapén, az éppen soros eltűnési üggyel kapcsolatosan látott-hallott dolgok kavarognak álmában is a fejében. Juliette felébreszti, megtudjuk, hogy Nick éjjel háromkor ért haza. Eltűnt egy lány, és kevés a használható nyom az ügyben, ezért ilyen zaklatott. Julis szerint ki kellene pihennie magát, mire a pasi rávágja: a kanapén nehéz. Úgy tűnik, kedvenc címszereplőnknek tele a hócipője a magánéleti válságával. Julis halálra is sértődik rajta, úgyhogy máskorra napolják a beszélgetést.

Szép fekete Honda motor áll a ház előtt, amiben egy rosszarcú fazon épp képeket éget el a kályhában az eltűnt lányról, és közben telefonon nyugtatgat valaki mást, hogy még egy napot kell várniuk arra, hogy valaki, aki a jó húsban lévő lányokra bukik, fizessen érte. Ekkor kopognak, Nick és Hank mindenkit végigjár, aki aznap az épületben volt, amikor a lány eltűnt. A fickó (Adrian amúgy a neve) teljesen hülyének teteti magát, de Nick meglátja, hogy Dana fényképeit égeti. A fazon átváltozik, és támadni akar, de persze a Grimm gyorsabb nála. Elkapja, jól odasóz neki, szegény el is ájul. Hank állítja le a társát, majd megtárgyalják, hogy keveréklénnyel van dolguk (sakál amúgy).

Az idézet egy Közép-Amerikában honos legendából van, állítólag azték gyökerekkel, úgyhogy a Grimmhez a világon semmi köze sincs. Apuci horgászni készül a kisfiával, mikor meglát egy fehér ruhás nőt, aki hangos zokogás közepette konkrétan vízbe öli magát. Apu a fiúcskát hátrahagyva bevágtat a vízbe, és hosszasan próbálja kimenteni az addigra teljesen elmerült nénit – aki viszont ekkor már a parton vezeti kézen fogva a fiút. Apuci rettentően kétségbeesve ordítja Rafael nevét, és rohan utánuk – de nem éri őket utol. Felér egy parkoló-félébe, de ott sem látja őket, bárhogyan is forgolódik.

Nick a fegyverszekrényében válogat, egy gyönyörű láncos buzogányt vesz nehéz sóhajjal magához. Borzalmas sírokat, rengeteg koponyát, csontváz-asszonyokat látunk – ja, hogy itt a Halloween, és Monroe bizony megadja a módját. Létezik ugyanis egy keveréklény-hagyomány: a mindenszentek-éjszakai Woge. Bizony, ilyenkor rohangálnak, és halálra ijesztik az embereket. Sajnos, Portlandben nincsenek falusiak, bezzeg a régi szép időkben! Monroe-n látszik, hogy állatira sajnálja, hogy nem néhány száz évvel ezelőtt élt, de azért a láncos buzogányt örömmel elfogadja, egy csontváz kezében lesz a helye, aki gombnyomásra lecsap vele egy tökre – csak senki ne sérüljön meg, ez már Nick kitétele, akinek persze csörög a mobilja is.

Az idézet a Pinokkióból származik, ami nem Grimm, de elég közismert. Diákvetélkedőn kezdünk, öt fiatal közül Pierce szinte mindent tud, de azért nem mindent. Nick öltöny-nyakkendőben várja a kis fekete felöltésén fáradozó Juliette-et, és persze segít neki a cipzárt is felhúzni. A szemén látszik, hogy inkább lefelé húzgálná, sőt, a parfüm illata is bejön neki, elvégre ő vette, de Juliska nincs hangulatban. Főrendőr valami kitüntetést kap, oda igyekeznek, és a százados is beszélni fog.

Vége a vetélkedőnek, mindenki nagyon ügyes volt. A gyerekek beülnének valahová kajálni, Pierce-t az anyukája, akit Dr. Higginsnek szólítanak, nem nagyon akarja elengedni, de aztán mégis, este tízig engedélyt ad a kimenőre. A többiek vacsi közben azzal húzzák Pierce-t, hogy mivel az anyja Nobel-díjas, így a válaszok már születésekor az agyában voltak, persze, hogy jól megy neki a vetélkedő. A fiú rögtön javít, anyuci nem Nobel, hanem Nobiczky-díjat kapott a genetikai társaságtól, nem mindegy. Kicsit még ugratják egymást, hogy ki fogja megnyerni a döntőt, de aztán végre hazafelé indulnak, mindenki szétspriccel, egyedül indul haza. Brandon gyönyörű fasorban battyog, zajt hall, és neki is ugrik valami, ami leginkább a Disney-féle Szépség és a Szörny címszereplőjére hajaz. A fiú hiába könyörög irgalomért.

Az idézet a Palackba zárt szellemből való, és az epizódhoz sok köze nincs, csak ha megnézzük az eredeti angol címét (The Bottle Imp). Az első két perc húsz másodpercet borítsa a feledés homálya, Nick csak álmodta, hogy Juliette egy csapásra mindenre emlékszik, de szerencsére nem is. Szép szőke kislány várakozik egy verandán, apa érkezik érte kisteherautóval. Monroe belép Rosalee fűszerüzletébe, és rögtön telefonál is egyet: a rókalány arra kéri, készítsen el egy bájitalt Leroy-nak, és adja oda neki a süketítővel együtt. Ez utóbbi egy elég érdekes fejre tevős cucc, abba kell beleönteni a gyógyszert. Rosalee diktálja a hozzávalókat, rögtön fekete macskacsurival kezdődik, Eddie ki is akad rajta. Apuci a kislánnyal egy benzinkútnál tankol, de nincs a kártyáján pénz. Apu rém ideges, kiabál a kutassal, de azért ad egy másik kártyát, közben bocsánatot kér a kislányától, amiért kiabált. Bemegy a kártyáért, de az sem jó, úgyhogy a kutas készpénzt kér, ami kinn van a kocsiban. Mikor apuci kifordul a boltból pénzért mentében, átváltozik, valami eddig nem látott állattá, majd megtudjuk, mi ez. A kutas közben felveszi a csörgő telefonját, a barátnője hívja, hogy átjönne egy kis olajcserére. Zajt hall a bolt másik részéből, odamegy, hogy megnézze – de már csak azt látjuk, hogy nekivágják az ablaknak. Főcím.

Nyomozóink helyszínelnek a benzinkútnál, rengeteg vér mindenütt, szegény kutas csúnyán végezte, rettenetes sebek vannak a hasán. Két kamera is van a kútnál, úgyhogy Wu intézkedik a felvételekről, és a Nick által kért bankkártya-olvasót is megnézeti. Apu megáll az út mellett, és még mindig nagyon feszült, hiába próbálja nyugtatni a kislánya, hogy minden rendben lesz (csak megjegyezni kívánom, hogy a pasinak gyönyörűséges pszichopata tekintete van, kár, hogy ide nem tehetek képet). Mivel a kocsit nagy valószínűséggel köröztetik a rendőrök, így váltaniuk kell – egy épp begördülő kisteherautó jó választásnak tűnik. Az átküldött képeken az látszik, ahogy apu szétveri a bolti kamerát, meg a kinti felvételeken jól felismerhető a kocsi rendszáma. A sikertelenül lehúzott hitelkártyák és a kocsi is William Robert Granger nevén vannak. A címükre be van jegyezve egy priusz is, Lili Ann Granger nevére, aki nyilván az anya lehet. Főrendőr (a hercig herceg) odaküldi a nyomozókat, mert ha a pasas a gyilkos, a nő is veszélyben lehet.

Az idézet a Kígyó három levele című meséből való, ez most tényleg Grimm. Nyitóképben szőke, elegáns cicus érkezik kisrepülővel, kiszállva telefonálni kezd. Hoppá, főrendőrt hívja, és rendkívül bizalmas hangot üt meg vele szemben. Példának okáért nem mutatkozik be, elvégre nem hiszi, hogy a százados elfelejthette volna az ő hangját, illetve tartott tőle, hogy talán neheztel rá Bécs miatt, és szeretné kiengesztelni. Ezt főrendőr is szeretné, úgyhogy megtudjuk, hogy a cicus átutazóban Tokióból a Deluxe-ban száll meg. Nick hazatér, és Juliette bizony nemcsak, hogy otthon van, de még főzőcskézett is neki. Főhősünk először rettentően megörül, mikor szíve hölgye közli, hogy a kedvencét csinálta, mert azt hiszi a kis buta, hogy a nő végre emlékszik valamire – de persze nem, csak a receptre volt ráírva, hogy Nick szereti. Nője közli, lehet, hogy sosem fog emlékezni rá, de legalább szeretné megismerni. Monroe is főzőcskézik, gyönyörű cselló-zenét hallgat, gyertyafényes terítéket készít, és ízlik neki a saját főztje. Egy bárban egy borostás fazon elég hernyótalpas módon udvarol Angelinának (a dúvadnak, aki régen Monroe szerelme volt), és mert fizetett neki három sört meg a csirkefalatokat, úgy gondolja, ez feljogosítja arra is, hogy vele ünnepelje meg, hogy munkát kapott. Természetesen szexre gondol, de a csaj inkább lelépne a szituból. Míg a fickónak csörög a mobilja, és közli, hogy a munkaadója hívja, a lány ki is sétál a motorjához, de a pasi követi, mire Angie fejbe csapja a bukójával. A fazon valami gyíkfélévé válik, de a lány is átalakul, nyakon harapja a gyíkot, az meg simán meghal. Angie kizsebeli a hullát, és már épp elégedett lenne magával, mikor egy másik pasi pisztolyt szorít a tarkójához.

Monroe – minő meglepetés – Rosalee-vel vacsorázik. Kölcsönös udvariaskodás után a rókalány az óráiról kérdezi a dúvadat, az meg persze elszáll, és hosszasan mesél az egyik őse által faragott kakukkos óráról. Főrendőr a cicussal pezsgőzik, előbb a tokiói utat beszélik meg (politika), aztán jönnek az egyéb nyalánkságot. Cicustól megtudjuk, hogy főrendőr megölte az unokatestvérét, és hogy a nő nem biztos benne, hogy neki nem ezt a sorsot szánja-e. És hogy a fattyú-herceg vissza akar térni az őt megillető helyre, bizonyos feltételek mellett. A tesójával, Erikkel meg eddig mindig meg tudtak egyezni. (Remélem, egyszer összerakódik tényleg ez a sok mozaik, mert nekem még mindig túl homályos.)

Az idézet a Báránybőrbe bújt farkas meséjéből való, ami ugyan nem Grimm, de Aesopus óta számtalan feldolgozása született, többek között a Bibliában is megtalálható. Nick egy bárban találkozik a hűtőszerelő hóddal, aki az előző részben Juliette-tel megesett találkozójáról mesél, meg arról, milyen ügyesen elszólta magát a grimmségről. Közben a vadló is benyit a csehóba, és Nick szorgos bámulásába fog, de mire Grimmünk észleli a jelenlétét, és megfordul, már nyoma vész. Buddal megegyeznek, hogy egy darabig talán ne találkozzon Juliskával, Nick meg szokás szerint elrohan. Könyvelőnek látszó könyvelő gépelget egy almás gépen, a kolléganője elköszön tőle, kellemes hétvégét kívánva. Aktakukacunk még kicsit dolgozgat, aztán hazaindulna, de zajt hall. Hiába szólongatja a kolléganőt, helyette csak egy izzó szemű jelenést kap, mire gyorsan barikává alakul, de a rondaság lecsapja, lábára láncot teker. Mire felocsúdna, már egy markoló lapátjáról lóg lefelé, és egy faaprítóba hull szegény. Főcím.

Nick hazaér, de a megszokott meleg vacsi és móka-kacagás helyett töküres ház fogadja. Feltelefonálja szíve hölgyét, aki épp a barátnőivel iszogat, és nem igazán érti, hogy talán kellett volna szólnia az esti programjáról. Nick szomorú, Juliette zavart, a barátnők meg erősítgetik, hogy álompár voltak ők ketten együtt, és hogy Nick még a kezét is megkérte, Julis meg kikosarazta. Másnap Nick és Hank bölcsen megvitatják az esetet, csokifiú szerint ne erőltessen semmit, mert akkor csak eltaszítja magától a nőt. Wu új kuncsaftot jelent be, egy tiszteletes nagy értékű lopást óhajt bejelenteni. A tisztelendő szőke, nagyon megnyerő arcú, olyan igazi amerikai tévé-prédikátor jellegű, és arról számol be, hogy a gyülekezetük bankszámláját, amin kicsit több mint háromszázötvenezer dollár kucorgott, teljesen kipucolták. A bank szerint ráadásul nem hacker, hanem belső ember kellett legyen a tettes, mert azonosított gépről történt a curacao-i bankszámlára utalás. A számítógép Norman Brewster-hez tartozik, a gyülekezet egyik tagjához, aki könyvelői feladatokat lát el náluk, és eltűnt, sem otthon, sem a munkahelyén nincs. Nyomozóink munkába lendülnek, a lelkipásztor távozik, mondván, hogy reméli, Norman semmit sem követett el.

Az idézet innen, aki tudja, melyik mese ez magyarul, jelentkezzen :). Zöld egyenruhás parkőr áll meg a kocsijával a piros lámpánál, mögötte flikflakkozva szürke autó közelít, és nagyon durván beledurran hátulról. Parkőr kiszáll, megbeszélendő az ütközés mikéntjét, ám a másik kocsiban ülő pasi egyfelől szörnyen kiütéses, másfelől rettenetesen agresszív. Az egyenruhás előbb mentőt akar hívni, aztán a kocsija mögé menekül, ám a másik fellép az autóra, és ráugrik szegényre. Erre az valami tarajos sül-szerűvé alakul, mire a kiütéses menekülőre fogja a dolgot, és beront üvegajtóstul egy épületbe. Nick és Hank reggeli közben vitatja meg, hogy mennyi van a keveréklényekből, és hogy vajon Hank most már mindig látni fogja-e őket. Hank gyorstalpalót kap grimmkedésből, a cuccok és a könyvek létezésébe is beavatódik. Nick azt is bevallja, ő sem tudja, hogyan és miről ismerik fel őt a lények. Mielőtt nagyon belemennének, mindkettejük telefonja csörög, menni kell melózni.

Juliette Nick ruhái között kotorász, azon bucsálódva, miért nem emlékszik ő a pasijára, ha minden másra viszont igen. A szagolgatás sem hoz eredményt, úgyhogy felhívja Monroe-t, aki épp egy antik piknik-kosár tisztogatásával van elfoglalva, és azt szeretné tudni, milyenek voltak ők ketten Nick-kel. Eddie tömören összefoglalja: nagyon boldogok. A ’miért nem emlékszem akkor rá’ kérdést viszont inkább passzolja, mire Juliska gyorsan elköszön. Nick-ék a helyszínen tájékozódnak Wu-tól, majd az ámokfutó után indulnak az épületbe. A fickó nagyon durván leamortizálta az irodákat, minden szétdobálva, összeszaggatva hever. Hőseink pisztolyra kapva indulnak a keresésére, Wu meg elszalad kihívni a kommandót. Persze, nem lesz rájuk szükség, mert a két nyomozó rálel az őrjöngőre. Felszólítják ugyan, hogy az ellenállás értelmetlen, de az patkányfejűvé alakul, és nagy hirtelen rájuk rontana. Öt darab lövést számoltam meg, ennyit kap szegény jutalmul. És hoppá, Hank nem látta az átalakulást, mert rákérdez, hogy ő is egy olyan izé volt-e. Főcím.

Mikor néztem a részt, azt hittem, hogy mondjuk a Hófehérkéből van az idézet, de egy másik egyedül maradt leányka sirámait idézték, magyarul nem is találtam meg a mesét. Apa és lánya beszélgetnek esti elfoglaltságaik közepette, megtudjuk, hogy a kamasz leányzó igazi stréber, öt kurzust hallgat egyszerre az utolsó gimis évében, apuci meg félti, hogy sok lesz ez, beszéljen az iskolai tanácsadóval másnap. Szórakoznia is kellene néha, de a szőkeség inkább elmegy befejezni az esszéjét. Ébresztést nem kér reggelre, mert már csak néhány napja van pihenni, de a tanácsadóval beszélni fog, és a szennyest is elintézi, még az esszéírás előtt. Igazi mintagyerek ez, ilyen nekem is kéne, tuti valami baj fogja érni. Ezt megerősítendő a házuk előtt megálló kocsiban az amúgy jó kiállású fiatalember (rendszeres olvasóink már tudhatják, olyan igazi pszichopata nézése van) valami féllénnyé alakul, ilyet eddig még nem láttunk.

Juliette kórházi zselét falatozgat, mikor Nick csokorral és almás netbookkal érkezik. Julis meglepi azzal, hogy közli, emlékszik rá, de aztán kiderül, hogy mégsem, mert csak annyi rémlik neki, hogy Nick az a rendőr, aki behozta a kórházba, az elmúlt három év egyéb történéseiből semmi vele kapcsolatos nincs meg neki (éljen!). Nick képeket kezd mutogatni, amiből Juliette rájön, hogy elég közeli viszonyban kellett legyenek egymással, nem nagyon kap szikrát szegény, hogy már három éve együtt élnek. Nick meg attól fog padlót, hogy minden más viszont megmaradt nője agyában, még a kezelt kutyák neve is, csak épp ő nem. Juliette fáradt, így Nick egy bátortalan kézsimogatási kísérlet (sikertelen, a nő elhúzza a kezét) után lelép. Zsenileány pakolászik a szobájában, mikor a kocsiban látott szörnypofák elkapják. Főcím (tényleg benne van egy villanásnyi ideig főrendőr átváltozása).