Az idézet innen, aki tudja, melyik mese ez magyarul, jelentkezzen :). Zöld egyenruhás parkőr áll meg a kocsijával a piros lámpánál, mögötte flikflakkozva szürke autó közelít, és nagyon durván beledurran hátulról. Parkőr kiszáll, megbeszélendő az ütközés mikéntjét, ám a másik kocsiban ülő pasi egyfelől szörnyen kiütéses, másfelől rettenetesen agresszív. Az egyenruhás előbb mentőt akar hívni, aztán a kocsija mögé menekül, ám a másik fellép az autóra, és ráugrik szegényre. Erre az valami tarajos sül-szerűvé alakul, mire a kiütéses menekülőre fogja a dolgot, és beront üvegajtóstul egy épületbe. Nick és Hank reggeli közben vitatja meg, hogy mennyi van a keveréklényekből, és hogy vajon Hank most már mindig látni fogja-e őket. Hank gyorstalpalót kap grimmkedésből, a cuccok és a könyvek létezésébe is beavatódik. Nick azt is bevallja, ő sem tudja, hogyan és miről ismerik fel őt a lények. Mielőtt nagyon belemennének, mindkettejük telefonja csörög, menni kell melózni.

Juliette Nick ruhái között kotorász, azon bucsálódva, miért nem emlékszik ő a pasijára, ha minden másra viszont igen. A szagolgatás sem hoz eredményt, úgyhogy felhívja Monroe-t, aki épp egy antik piknik-kosár tisztogatásával van elfoglalva, és azt szeretné tudni, milyenek voltak ők ketten Nick-kel. Eddie tömören összefoglalja: nagyon boldogok. A ’miért nem emlékszem akkor rá’ kérdést viszont inkább passzolja, mire Juliska gyorsan elköszön. Nick-ék a helyszínen tájékozódnak Wu-tól, majd az ámokfutó után indulnak az épületbe. A fickó nagyon durván leamortizálta az irodákat, minden szétdobálva, összeszaggatva hever. Hőseink pisztolyra kapva indulnak a keresésére, Wu meg elszalad kihívni a kommandót. Persze, nem lesz rájuk szükség, mert a két nyomozó rálel az őrjöngőre. Felszólítják ugyan, hogy az ellenállás értelmetlen, de az patkányfejűvé alakul, és nagy hirtelen rájuk rontana. Öt darab lövést számoltam meg, ennyit kap szegény jutalmul. És hoppá, Hank nem látta az átalakulást, mert rákérdez, hogy ő is egy olyan izé volt-e. Főcím.

Nick és Hank folytatják az előbb megkezdett beszélgetést, a pasi egy tisztogató volt, márpedig Hank a patkányokat utálja. Amúgy az őrjöngő a jogsija szerint volt már szebb is. Fekete hullazsákot kap, a két nyomozó pedig már a parkőrt hallgatja meg. Új infó nem hangzik el, a pasasnak viszont kellene a jegyzőkönyv a biztosításhoz, így odaküldik egy női kollégához. A pasi vakarózik kicsit, aztán hirtelen már csak udvarolni akar, a jegyzőkönyv már nem is fontos, mintha egyetlen célja az üzekedés lenne. Hoppá, lehet, hogy megfertőződött? Hank és Nick már főrendőrrel beszélik meg az ügy részleteit, drogot nem, csak nagy mennyiségű ibuprofent találtak az őrjöngő patkuci szervezetében. Wu érkezik a hírekkel, a lelőtt férfi nős volt, egy hónapja költözött Portlandbe, és sosem volt még büntetve. Főrendőr mindenkit hazaküld, ha készen vannak a jelentések. Mire mindenki kimegy, csörög a telefonja, ismét a gyönyörszép francia nyelvet élvezhetjük. A kastélyból hívja a kisherceget a beépített embere, akinek nincs sok ideje. A család újabb féllényt küldött a kulcsért, Rómából érkezett a JFK-re, hamarosan meg kell érkeznie Portlandbe. Főrendőr nem engedheti, hogy elvigye a kulcsot, a másik szerint viszont óvatosnak kell lenniük, mert ha a család megtudja, hogy szólt neki, kútba esik az évek óta dédelgetett tervük. A súgoncnak le kell tennie, főrendőr meg merengőn bámul maga elé.

Monroe Nick-et hívja telefonon, közben kopogtatnak. Meglepetés, éppen a hívott fél álldogál az ajtóban. Gyorsan kitárgyalják, ki miért akart a másikkal beszélni, Nick kezdi (itt szeretném megjegyezni, hogy szerintem a Nick-et alakító színész elmehetett valami tanfolyamra, mert a részben többször is volt neki mimikája, sőt, helyenként érzelmeket lehetett leolvasni az arcáról! Itt pl. látszott rajta, hogy kínban van.). Hank beavatásáról mesél, amin Monroe csöppet kiakad, de aztán igyekszik a pozitív oldalát is megtalálni az eseménynek. Ő pedig beszámol Juliette hívásáról, meg hogy a csaj szerinte igyekszik, de aztán nem szántják tovább a témát, Nick-nek kellemetlen lévén. Beszélő vége, Nick hazamegy végre. Oh my God, Hank tudja, reagálja le a távozása után az eseményeket Monroe. Otthon Juliette kivesz valamit a hűtőből, mire bevillan neki a hód-hűtőszerelő távozás előtti mentegetőzése. Sokat nem tudja rajta törni a buta kis fejét, mert Nick érkezik. Megtárgyalják, hogy a fiú még emlékszik, hogy szívszerelme a kombucha-teát szereti, míg Juliette-nek fogalma sincs, hogy Nick viszont a kávéra bukik. Julis még elmondja, hogy rettenetesen érzi magát, mert úgy érzi, valami rosszat csinált, de nem tudja, mi az, és hogyan tehetné jóvá. Nick-et is bántja, hogy nem tud segíteni a lánynak. Bociszemmel bámulnak egymásra kicsit, de mielőtt valami intimitás történhetne, Juliette gyorsan távozik.

Főrendőr egy egyenruhás zsarut hívatott, és azt adja be neki, hogy egy szökött fegyenc érkezik Rómából, derítse ki az utaslista alapján, hogy ki lehet az. A parkőr rémeket álmodik az ámokfutóról, majd felriadva elmegy megmosni az arcocskáját. Konstatálhatjuk eközben, hogy ugyanolyan kelések lepték el a hátát, amilyenek a patkucit borították. Rosalee belép a boltjába, ahol törött üvegek és kiborult gyógynövények fogadják. Meg egy vérfagylaló cicamorgás, merthogy bizony ő a hunyó. Adalind macskája valahogy szétszedte a macskahordozó kosarat, és mikor Rosalee belép az őt tartalmazó helyiségbe, a plafonról csüggeszkedve nyávog a lányra. Az halálra váltan kirohan az ajtóhoz, majd a macsekot azon kiengedve épp magára zárná, de Monroe érkezik. Miközben az eseményeket tárgyalják meg, az utcáról fékcsikorgás és macskanyervák hallatszik, szóval úgy tűnik, a probléma megoldódott magától. Tehát rátérnek Monroe jövetelének céljára. Igazából piknikezni szeretné hívni Rosalee-t, de olyan aranyosan esetlenül adja elő, hogy meg kell zabálni. A lány szerencsére ezer éve nem volt piknikezni, úgyhogy ezt megbeszélték.

Juliette-nek kezébe akad a kapott patchwork-takaró, amiről ismét csak Bud, a derék hód-hűtőszerelő ugrik be neki, hiszen az ő felesége készítette. Főrendőr Nick anyukájának gyászjelentése után keresgél a neten, de a kövér rendőr érkezik, hogy megvannak az utasok adatai. Mindössze három férfi érkezett Portlandbe a megadott útvonalon, kettő pap, a harmadik viszont köddé vált, ezzel egyidőben egy taxisofőr is eltűnt nyomtalanul, a kocsijával együtt. Körözés kiadva, a százados tájékoztatva lesz a fejleményekről. Bonctündérke telefonál, mutatni szeretne valamit a két nyomozónak. Mielőtt hozzá indulnának, főrendőr még érdeklődik kicsit Juliette-ről, és figyelmezteti őket a „szökött fegyenc”-re. A rőtbundás és a dúvad nagy mosolygások közepette mennek bele a csodás fák közé, kezükben a dédi piknikkosarával meg a takaróval. Ám még mielőtt nagyon elringatna minket az idill, az otthagyott kocsijuk mögé beáll a keléses parkőr, aki már egyáltalán nem néz ki jól.

Bonctündérke szerint a patkány betegsége az ebolára hasonlít, de nem olyan, mert akkor a két nyomozó is fertőzött lenne, márpedig kutya bajuk, úgyhogy ne aggódjanak (a 4-10 napos lappangási időről meg csak én hallottam, ugye?!). De azért vesz vért mindkettőjüktől. Erről távozva arra jutnak, hogy mindent meg kell tudniuk a patkuci családjáról, kapcsolatairól, hátha attól okosabbak lesznek. És itt lép a képbe a következő kulcs-akaró illető, megszállott tekintettel bámulva a távozó autót. (És nem, neki nincs pszichopata tekintete, csak olyan mániás-fajta, engem teljesen hidegen hagyott.) A taxijába szállva azért még előzékenyen átalakul nekünk, hogy láthassuk, valami lóféle állatka lesz ő, a vadabbik fajtából. Juliette Bud-dal beszélget, és arról érdeklődik, mire emlékszik a szerelő róla meg Nickről. Bud szerint ők voltak a tökéletes pár, és nem érti, miért nem házasodtak még össze. Hirtelen megijed, hogy történt valami Nickkel, pedig az segített rajtuk, pedig egy Grimm. Látva a lány totális értetlenségét, gyorsan igyekszik visszaszívni, hogy csak a nagyon jó rendőröket hívják így, akik segítenek a rászorulóknak. Zavartan mentegetőzve elrohan, Julis meg ottmarad még több kérdéssel, mint előtte.

Wu megszerezte a patkány címét, de hiába telefonált, nem vette fel senki. Nick elküldi Wu-t a címre, ő elmegy infót szerezni a könyveiből, Hank pedig a modern világban kutakodik a halott tisztogató után. A könyvekben természetesen van szó a betegségről. Fluvus Pestilentia a becsületes neve. Hank hívja közben, hogy a patkány neje az állatorvosi intézet kutatója, a háziállatok a szakterülete, mire Nick befejezi a mondatot, hogy azon belül is a disznókkal foglalkozott. Hank elcsodálkozik, hogy honnan tudta, de úgy tűnik, az ősi Grimm-tudás is van annyira jó, mint az internet. Wu közben odaér a helyszínre, és mivel az ajtón belesve rendetlenséget lát, bemegy a házba. Stukkerrel a kézben többször is szólongatja a feleséget, ám az nem és nem jön elő – illetve egyszer csak de, kezeiben késsel és csavarhúzóval, és se szó, se beszéd, rátámad szegény őrmire. Wu először csak belelöki a nőt a vitrinbe, de mivel az továbbra sem hagy fel a támadó szándékkal, végül beleüríti a tárat. A nő is tele van keléssekkel, fúj.

Monroe és Rosalee a pokrócon heverésznek, beszélgetnek, finoman udvarolgatnak egymásnak. A lány bevallja, hogy korábban voltak már elsietett kapcsolatai, és Monroe már éppen odahajolna egy romantikus csókra, mikor nyögés hallatszik. Bizony, a keléses parkőr az, épp támadó szándékait érleli. Szégyen a futás, de hasznos, úgyhogy elmenekülnek előle, miután a muzeális piknikkosárral Monroe jó nagyot üt rajta. A sül elesik, de közben még nagyot kaszál a karjával Rosalee felé. Szerencsére ők jobb futók, mint a nagyon beteg parkőr, így elérik a kocsit, és el is tudnak menekülni előle. Hank és Nick érkezik a tisztogató házához, a hulla láttán gyorsan kilogikázzák, hogy a parkőr is veszélyben lehet. Hank gyorsan kideríti, hogy a pasi karbantartást végez a Pier-parkban, de mielőtt megnyugodhatnánk, jön a hír rádión: garázdaság a park déli részén, fehér férfi, városfejlesztési ruhában. Nyomozóink rámozdulnak, úgyis övék az eset. Hank kitalálja, hogy akkor a parkőr is keveréklény kell legyen, de Nick nem látta átváltozni, úgyhogy nem tudja, milyen fajtával állnak szemben.

Monroe és Rosalee beérnek a boltba, a lány folytatná a félbeszakított románcot. Eddie-nek nincs ellenére, úgyhogy végre elcsattan a csók, nem is egy, de persze, megint Nick telefonál. A dúvad felveszi, közben a rőtbundás láthatóan izgalomba jött, mert képtelen leállni a kedveskedéssel. Nick a járványról érdeklődik, Monroe persze perfekt belőle, a másik neve sárga halál, csak keveréklényekre veszélyes, és régen egész falukat irtott ki. Szerencsére Rosalee kéznél van, és bár csak az üzekedésre tud gondolni, azért megmondja, hogy létezik ellenszer, és ő tud is csinálni. Eddie elkezdi sorolni a tüneteket, amik ott kezdődnek, hogy a fertőzött eleinte csak megrészegül a szerelemtől, gátlástalanul szerelmezni vágyik, aztán mire észbe kap, már lázasan nyomja az ágyat. A saját szavairól figyel fel arra, hogy Rosalee-val valami nem oké, és észrevesz egy karmolásnyomot is a nyakán – nyilván a sül csápolás közben eltalálta. Közben Nick és Hank észreveszik a parkőrt, szerencsére az már olyan beteg, hogy ártalmatlanul elterül a lábaik előtt támadás helyett.

Eddie gyorsan elmagyarázza a kótyagos lánynak, hogy megfertőződött, és az ellenszert kezdi el követelni rajta. Érdekes módon Rosalee-nál nem tart sokáig a tünetek kifejlődése, az előbbi karmolásnyom már kelés, és rosszul is érzi magát. Azért még elővakarja a gyógyszeres könyvet, a receptet is megtalálja, de aztán már dől is be az ágyba. Monroe még betakargatja, de azt már nem hallja meg, amit a lány neki mond, hogy le is kellene őt kötöznie. Lázas szorgalommal lát neki az ellenszer elkészítésének. Dűt-borít, meg amúgy is elég ügyetlenke ebben, de azért nagyon igyekszik szegény. Közben megérkeznek a nyomozók a beteg süllel, és a dúvad elmondja, hogy Rosalee is beteg lett. Hank döbben egy nagyot, hogy nem csak a lány, de bizony Monroe is keveréklény, de nincs idő a hosszas eszmecserére, mert Rosalee közben kiszökött az ablakon át. Nick utánamegy, Monroe meg folytatja az ellenszer gyártását, Hankre csak a parkőr fékentartása marad. A sült nagy nehezen megitatják a szerrel, Nick meg az ollóval hadonászó lányt teszi ártalmatlanná. Ő is kap gyógyszit, mindenki gyógyul, boldog vég közelg.

Monroe teát főz a nyomozóknak, és megragadja az alkalmat, hogy bevallja Hanknek: ő döntötte fel a parkban, amikor Nagylábra vadásztak. Persze, szokás szerint ezt sem beszélik ki, mert Rosalee magához tér, és a dúvadját óhajtja. Megvitatják a csókolózást, ami Eddie szerint csak a sárga halál hatása volt, de a lány szerint az nem olyan biztos – tehát a szerelmi szál nem lesz elásva a föld alá, hurrá. Eközben a bolt üvegtetején át kedvesen szemléli őket a mániás tekintetű ló. Remek, újabb rész jön, amiben Nickre vadásznak – talán anyu is előkerül?