A múltkori nagy izgalmak után most kicsit visszaveszünk az őrült sebességből. De nyugi, még cirka fél évig csak az alaszkai aranyásók pöcsméregetéséről fog itt szólni minden. Mivel Parkeréknél volt a legsemmilyenebb a heti meló, mármint, ami a látványosságot illeti, merthogy Parker konstans idegösszeomlásai, csak az angol nyelve engedte cifra káromkodások erejéig izgi. De miért is kapott Parker folyamatos agybajt? Hát, mert Brenner feszt tönkre vágja az összes munkagépet, amihez csak hozzáér. Egy dózernek a vasmicsodája, a másiknak a lánctalpa, a harmadiknak meg már a jó isten se tudja, hogy milye megy tönkre, de Schnábel megunja, és büntiből a markolóra száműzi Brenner, hogy ott végezze a kulimunkát. Épp már megint letolná PArker, hogy miért nem dolgozik, amikor mondja, hogy de főni, itt van, megtaláltam az aranyban gazdag fődet, azt csak nem kő elkótyavetyélni, nem? De. Jóvan, akkor mehet is a Nagy Vörösbe. Ez is megvan, nincs más hátra, mint lemérni a termést. 145.5 uncia aranyat izzadt össze Rick, ami azért nem rossz, ha azt vesszük, hogy egy mosóval érték el mindezt, de jövő héten már nem mutathat 400 unciánál kevesebbet a mérleg, ha a Mosátán is beindul, mert különben a pokol maga lesz a wellnesz ahhoz képest, amit Parker lerendez majd menten.

Ez itten a kérdés. Már csak négy hét van hátra a szezonból. Tél tábornok már az arannyal teli befőttes üvegekkel felpolcolt spájzban van, de még lehet bányászni. Hát ezek az emberek bányásznak is. Még jól megnyomják a végét.

Tony eldöntötte, hogy megmérkőzteti a kotrót és a mosót. Nagy ki-ki harc lesz, aminek pusztán annyi értelme van, hogy kiderüljön végre, az old school vagy a new school a jobb. Monica viszi a modern mosóüzemet, Kevin meg a kotrót irányítja. Két nap áll rendelkezésükre, aki több profitot termel, az nyer. Persze igazából Tony nyer, amikor a kocsmában elmondhatja az őt hülyének néző embereknek, hogy bezzeg ő megmondta, nem azért vett két kotrót, mert egy félnótás barom. Lehet sejteni a konklúziót. Tony mindig is azt hangoztatta, hogy a kotró sokkal költséghatékonyabb, mert kevesebb munkaerőt igényel, és nem zabál annyi üzemanyagot. És ez most a gyakorlatban is megmutatkozik. Kevinnek ugyan 3-4 órára le kellett állnia, mert a kotróról lerohadt valami alkatrészt, Monica meg csak logisztikai szünetet tartott, hogy megmondja az egyik markolós legénynek, hogy a mocsarat nem, a száraz földet kell csak belapátolnia. Így az jött ki, hogy a kotrócirka 10 unciával kevesebbet termelt, mint a modern mosó, de, és most jön a lényeg, a költségeket kifizetve a kotró több tiszta profitot termelt. Erre szokás azt mondani, hogy ennyikeh.

Eddig még nem látott természeti elemmel, csapással kell megküzdeniük a milliomos aranyásóknak. A hódok aljas módon betámadták Hoffman egy vezetékét, de a szakállas bányász felvette a kesztyűt, megküzdött a büdös dögökkel, nem hagyta, hogy megnyomorítsák, elnincstelenítsék a kis szőrös bestiák. Ha már így belelendültünk, akkor nézzük is, hogy mi van velük. Nem a hódokkal, hanem Hoffmanékkal. Úgy jöttek rá, hogy valami gáz van, hogy egyszer csak elkezdett porzani mind a két mosó. Mivel egyértelmű volt, hogy nem apadt ki hirtelen a tó, ahonnan a vizet veszik, ezért valami más lehet a baj. Igen, a hódok eltorlaszolták a vízcső bejáratát. Egy markolóra erősített lánccal ki is kapják a fa hordalékot, és már mehet is a menet. Így 3 nap alatt persze nem sikerül kibányászni az öreg isten valagát, csak 70 unciát, az meg elég nagy gyász. Megint. Sebaj. Jövő héten jobb lesz. A remény hal meg utoljára, ugye.

Nem, nem lett hirtelen horgász magazin a milliomos alaszkai aranyásók életéről szóló dokureality, csak így utal a cím Hoffman eddigi legeredményesebb heti mérlegére.És amíg neki jó, addig mások általában szívnak, ez a forgatókönyv, de nézzük, hogy most is így van-e.

Tony, ahogy Zsófika mondta a Való VIlág 6-ban, több tüzet tart egy rakáson. Egyrészt azon mesterkedik, hogy a szekunder kotrót is leutaztassa a másik mellé. Ez csak a szezon végére lesz meg. Aztán ott van Kevin felügyelete alatt üzemelő kotró, ami szünetmentesen okádja kifelé, Tony családi trezorjába az aranyat. Egy másik fia egy másik területen túrja a földet. Most meg lányának kell bizonyítania, hogy egyedül is el tud irányítani egy egész aranyásó flottát. Szinte minden jól megy, amikor egys zer csak elkezd füstölni valami. Na, most mi legyen. Ha bajban Tony egyből színre lép, hogy őt aztán nem érdekli a kifogás, csak termelődjön serényen az az arany. Valami ékszíj szerű fityula kezdett el túlhevülni és füstölni. A megoldásért nem kellett a NASA-ba rohanni, csak nagyobb átmérőjű tengelyen kellett átvezetni, így a fordulatszám csökkent, de a sebesség megmaradt. A probléma elhárult, és mint kiderült, sikerült is cirka 70 unciát bányásznia Monicának, ami egész szép teljesítmény.

A címből is érződik, hogy itt valami nagy gáz lesz. De kivel, miért és vajon mikor? Ja, és mekkora lesz ez a bizonyos dupla baj? Most kiderül.

Parkerék 4000 unciás célkitűzése elég vad álomnak tűnik. Ahhoz, hogy bármi sansz legyen annak elérésére, Parker annyi földet mos át, amennyit csak lehet. Hogy minden patentul működjön, felvesz egy embert és beülteti az egyik markolóba. Ez csak a díszhiszti miatt kell. a fickó nem terepmunkás, így nem is tud egy olyan egyszerű feladatot elvégezni, hogy ásson egy vízelvezető csatornát. Ezt Rick 10 perc alatt abszolválja, addig Parker kitölti a csávó felmondási szerződését. Mivel ezt a kis közjátékot leszámítva minden a lehető legnagyobb rendben megy, ezért csak a mérlegelés van hátra, ami egy kisebb gyász szertartásba csap át. Rick 12 unciával fejelte meg a tőle elvárt 100 unciás mennyiséget. Ehhez képest a kétszer annyi földet átmozgató Parker csak 87-et tudott felmutatni. Konklúzió: ez így nem lesz jó.

Parkerék már két bányánál űzik az ipart, de ez egyelőre nem jár dupla annyi gázsival, csak dupla annyi stresszel. A spúrkodás nagymestere, Parker kitalálta, hogy a saját területére odarendel egy böszme drága, de legalább Golden Gate-híd hosszúságú futószalagot. Erre azért volt szükség, hogy ne kelljen annyi földet dömperezni, csak markolózni. Ezzel benzint és időt spórolnak. A futószalag szállításával is megy a pöcsölés, megint centizni kell, hogy a gép elférjen az úton és ne boruljon be a francba az árokba, de az igazi "baj" működés közben üt be. Parker szabályosan túleteti a gépet. Ettől persze nem lesz totálkáros a masina. A nagy ilyedtségre gyorsan lemérik, hogy ki mennyit termelt. Parker koszos 70 és valamennyi unciát kapart össze, míg Rick 4 műszak alatt a holnaputánt is kibányászta a maga 100 uncia körüli zsákmányával.

Az, hogy múltkor Hoffmanék színpadiasan lelakatolták az öltözőnek használt konténereket, majd kocsiba szálltak és elautóztak a naplementébe a semmire se való párunciás kis befőttes üvegcséjükkel együtt, még nem jelent semmit. Hoffman azt mondja, hogy még akad egy kis benzin a gépkeben, úgyhogy azt még kidolgoztatja belőlük, aztán csá. Kábé a könnyeivel küzdve markölőzza az aranyban éppen nem gazdag földet. Ennyi erővel egy homokozóban is lapátolhatna. Fia próbálja tartani benne a lelket, de nem nagyon megy. Akkor meg pláne nem, amikor szúrópróbaként megnézik, hogy mennyi aranyszemcse akadt fenn a szőnyegen. A válasz: semennyi. Elmegy országos barátjával a bánya másik végébe, hátha ott tonnányi arany rejlik. Hát nem. Sehol semmi. Ekkor jön Hoffmn személyes Jézus Krisztusa, a volt munkása, aki elsőként hagyta el a süllyedő hajót. Hozott magával 2000 köbméter földből kiásott 19 unciányi aranyat, és egy lehetőséget, hogy a maradékot ő kaparhassa ki a földből. Este a tábortűznél teátrálisan megszülik a döntést: elhúznak innen a vérbe, mennek a másik helyre bányászni. DE MIBŰŰŰ?

Todd Hoffman már az elsőr észtől kezdve hajtja a szopórollert, amivel az utolsó pár részben ráhajtott egy végtelen mély lejtőre, és most elérkeztünk az elkerülhetetlen pofáraeséshez. Az eddigi szenvedést mutatja be az első pár perc. A lényeg, hogy 15-en indultak neki a szezonnak, akik aztán megmondták Hoffmannak, hogy szarjon sünt, ők aztán nem gályáznak tovább nulla pénzért. Szóval most itt állnak négyen, Hoffman nagyfater, a Hoffman gyerek, maga Hoffman és az ő egyik jóbarátja. Megbeszélik a taktikát, aminek az egyszerűségében rejlik a szépsége, mint egy svájci órami: csinálják ugyanazt, mint eddig, csak kevesebben. Hoffmanékon csak a jóisten segíthet, de ő úgy látszik, hogy épp nem ér rá. Amint Hoffman kiadja az ukázt, hogy tinédzser fia, Hunter ne a mosónál meressze a seggét, hanem álljon be dömperezni, akkor izomból kiszakad egy tömlő és elkezd ömleni a víz. Hoffman mit mond erre? Nagyobb baj is történhetett volna, tudja, hogy kevesen vannak, de rinya helyett inkább csak nyomassák az aranyását tovább. Amikor a hülyeség a makacssággal találkozik. Nehezen veszik rá magukat, hogy elkezdjék a mérlegelést. A nagyfater nem is szívesen mutatja meg az épp forró edényben párátlaanodó aranymennyiséget, ami mint kiderül, szabad szemmel szinte észrevehetetlen, koszos 2.8 uncia. Abból még egy vékony bokalánc se jön ki. Annyira gyászos a helyzet, hogy lehet, Hoffman ezennel nyugdíjba vonul. (Nyugi, a következő részben még garantáltan benne lesz.)

Na persze nem mindenkinek. Nem kell egy Nostredamusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy kinek ér itt (spoiler: majdnem) véget a szezon, de lássuk, hogy a többiek hogyan muzsikálnak.

Tony és a kotró 2.0

Végre elkészült az uszály, ami remek hír, csak a szárazföldön nem nagyon tudja ellátni feladatait, ezért vízre kell tenni, amihez el kell szállítani. Múltkor is volt egy rész, amiben annál az ominózus hídnál kellett centizgetni. Nos, a történelem ismétli önmagátm, de most az emberi mulasztás is bekavart picit. Még mielőtt bármit is csinálnának, Tony ukázba adja, hogy sufnituning módszerrel hosszabbítsák a saját kis kamionjukat, hogy ne lógjon le róla, hogy elbírja az uszályt. Oké, hozzáhegesztik a toldalékot, a plusz kerekeket, minden príma. Gene itt kezdi el vakarni a fejét, hogy na, így már nem biztos, hogy átfér a hídon. Lemérik, függőlegesen átmegy, vízszintesen rohadtul nem. Tony elmagyarázza a feleségének, hogy mekkora marha volt. Szájtépés helyett azonban ki kell találni valami megoldást. Nem is értem, hogy miért nem ezt csinálták elsőre: béreltek egy standard kamion, amit nem kell megtoldani semmivel, simán elfér rajta az uszály... ÉS igen, ha gyök kettővel is, de átmennek a hídon. Most már tényleg csak le kellene úsztatni a folyón azt a rohadt őskori kotrót.

Pukkanjon a pezsgő! Fürösszük meg egymást kaviáros tusfürdővel, mert elérkeztünk az évad feléhez! Jelent-e ez bármit is? Nem éppen. De legalább be tudjuk lőni, hogy kinek mennyi ideje van hátra, hogy az ökoszisztémát nem kímélve kibányássza magának a célul kitűzött aranyat.