Sara úgy tűnik nem csak ideiglenesen hagyta el Joe-t, fast forward, már írják is alá a válási papírokat. Jelenetezés nincs, mivel a nő el sem megy, csak az ügyvédjével küld mindent aláírva. Jacob lesújtva értesül a WestGroup részvényeinek zuhanásáról, kínját pedig fokozza, hogy MacMillan semmilyen retorzióra nem számíthat az elnökségtől. Ő viszont annál inkább, hiszen kell egy bűnbak. Mutinynél legalább jól mennek a dolgok, láthatóan helyreállt a rend, csak Cameron vizei zavarosak, egyrészt Tom miatt – aki még mindig nem tért vissza – másrészt azért, mert őrületbe kergeti, hogy mennyit kell fizetniük a szerverek használatáért. Sajátot akar, csak épp pénze nincs rá.

Donna és Cameron egy lőteremben latolgatják a lehetőségeket, amik nem léteznek. Ekkor rukkol elő Cameron, hogy eladja a lövöldözős játékát – társnője legnagyobb megdöbbenésére és megkönnyebbülésére, így mégis csak lehet esélyük a túlélésre. Közben Joe és Sara mélyen alszanak kicsit meredek estjük után, egészen a telefon ellentmondást és ignorálást nem tűrő csöngéséig. Kiderül Gordon az, MacMillant kéri, hogy vigye el a sittről. Joe bár nem örül, de azért érte megy, majd mikor kirakja, a lelkére köti, hogy menjen haza. De Clark természetesen nem hallgat rá, továbbra is mániákusan tudni akarja, ki lopta el az ötletét.

Cameron vadul ír egy programot, amikor Donna megáll előtte, hogy számon kérje despota döntését, főleg, hogy partnernője nagy magyarázata az, hogy Joe azt mondta, hogy tönkre fogják tenni a Mutinyt, és most már hisz neki. Egyébként is, nem fog bocsánatot kérni. Joe és Sarah sem kérnek bocsánatot, amiért Jacob tudta nélkül összeházasodtak. Az örömapa nem bújik ki a bőréből, ráadásul még egy hírt meg kell emésztenie, MacMillan benyújtja a felmondását. Jacob jól palástolja az érzéseit, annyira, hogy még a méregdrága kocsiját is kölcsönadja az ifjú párnak, hogy nászutazzanak egy kicsit – bár nekem az a benyomásom, hogy csak nem akarja Joe-t a közelben. Gordonnak rémálma/hallucinációja van, Julest látja, amitől teljesen kétségbeesik, Donnát is felébresztve, de nem mondja el, mi történt.

Gordon végre összeszedi a bátorságát, és elmondja Donnának, hogy beteg – de persze a megcsalásról hallgat. A nő első gondolata, hogy otthagyja a munkáját, de Gordon lebeszéli, majd csókolózni kezdenek, de Donna leállítja a dolgokat, inkább csak bújni akar. Közben Joe és Jacob – két jó barát – megbeszélik, hogy mivel veszik le a Mutinyseket a lábukról: tiszta Google-telephelyet álmodnak meg nekik. Az álmodozás tárgyai meg eljátszanak a gumipolipjaikkal, egy igazán kivételes poszter előtt – ezzel kisebb agyvérzést okozva Cameronnak, aki próbálja lenyűgözni Tom édesanyját.

Joe reggele nem indul valami derűsen a menyasszonya nélkül. Fel is hívja, mert látja, hogy a házban járt, hiszen ott a sörösüveg, meg eltűnnek a ruhák. Sara azonban nem veszi fel a telefont, és vissza sem telefonált eddig. Ezért is kapja fel a telefont, mikor az végre megcsörren, de a másik jövendőbeli rokon, Jacob az. Az irodában folytatják a megbeszélést, az apósjelölt fel akarja vinni a Mutiny díját 3 dollárról 5-re, ami ellen MacMillan hevesen tiltakozik, mondván, hogy a start-upban van jövő, csak valakinek(!) formálni kellene őket. Addig köti az ebet a karóhoz, amíg Jacob belemegy, hogy maximum 3,5 dollárig leviheti az árat, de azért próbáljon meg kicsikarni minél többet.

Joe-val indítunk, aki épp egy menet után kapkod levegőért. Most már értem miért van a csajjal, Cameron után sosem volt így kifulladva. Sara kap magára egy inget, és kimegy a konyhába megnézni a postát. Apuci küldött egy vastag paksamétát – házassági szerződést. Ez kellően fel is háborítja, így bezárkózik a fürdőszobába telefonálni, főleg megmosni Jacob fejét. Cameron reggele is hasonlóan jól indul, főleg, hogy Tommal nagyszerűen tudnak beszélgetni a következő játékuk újdonságairól. A srácnak beugrik, hogy indulnia kellene, de Cameron könnyedén letéríti az útjáról. A kis kikacsintás a Terminátorra nagyon tetszett.

A Clark család szokásos reggelébe kapunk betekintést, most, hogy Gordon otthon van. Ő készíti a reggelit a gyerekeknek, megnézi, hogy betegek-e – és ha nem, könyörtelenül elküldi őket iskolába – kávét készít Donnának. Felesége azonban nem várja meg, rohan munkába, lefejtve Josie karjait magáról. Közben Joe elkezdi ecsetelni egy felettesnek, hogyan lehetne kihasználni a szerverparkot, és profitot termelni. Már kezdi nyeregben érezni magát, amikor nekiszegezik a kérdést, hogy miért nem Jacobhoz viszi a nagy ötletet, ha annyira biztos magában. Egyébként meg mindenki ismeri már Joe múltját, és egyébként is, a tag itt volt már Sara első házassága idején is, és Joe-t is túl fogja élni.

Gordon elmélyülten dolgozik a programján, de Donna annyira nem izgatott miatta – inkább a kommenteket olvassa a Mutiny új üzenőfaláról. Mikor férje felrója, hogy ezt csak miatta csinálja, akkor frappánsan visszavág, hogy azért eléggé élvezheti, hiszen két hete alig dugja ki az orrát a garázsból. A program neve egyébként Sonaris, és hogy mit tud? Feltérképezi a Mutiny összes felhasználóját, azokat is, akik nem hivatalosan csatlakoznak fel. Csak egy kérdése van Donna felé, ki az ő Supermane. Már éppen belemelegednének egy kis szerepjátékba – értitek Gordon Clark és Clark Kent – amikor kedvenc feleségünknek eszébe jut, hogy rohannia kell. Szegény Gordon nagyon csalódott.

Érdekes helyszínen kezdünk, egy repülőgép hangárban, amely egyben egy nappali és galéria is. Joe és Sara meglátogatják a lány apját, Jacobot, akivel a beszélgetés kellemesen indul, de miután a menyasszony magára hagyja a férfiakat, kissé más tónust vesz. Nem vesztegeti az időt, rákérdez McMillantől, hogy mégis hogyan akarja eltartani a lányát. Joe megpróbálja kibeszélni magát a dologból – teret engedve régi önmagának – de az apósjelölt átlát a szitán, és közli, hogy ő a helyében nem álmodozna, nincs sok munkalehetősége; majd felajánlja, hogy dolgozzon az ő olajcégénél, ami persze Joe önérzetét nem simogatja.

Bár sokáig kétséges volt a sorsa, a sorozat készítői a HCF folytatása mellett döntöttek – sokunk örömére – de hogy jóra vagy rosszra, azt egy egész évadunk lesz eldönteni. Lássuk is hol vesszük fel a fonalat. A még mindig megveszekedetten jóképű Joe reggeli rituális öltözködését végzi, majd félig kedvesen, félig lekezelően magára hagyja Cameront a házában - hiszen együtt élnek. A rádióból hallhattuk, hogy 1983-at írunk, azaz az első évad vége előtt körülbelül egy évvel történt mindez. A "jelenben" 20 hónappal később járunk, a Mutiny főhadiszállásán. Mindenki pörög ezerrel, egy igazi start-up, minden percben új kihívások, és rengeteg tehetséges, bár fura ember egy helyen. Donna a pótmamája mindenkinek, míg Cameron telefonos segítséget nyújt a játékában elakadtaknak. Az epizód címe SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence - földön kívüli intelligencia keresése), és az első találkozás éppúgy szól a nézőknek, mint hőseink szembenézéséről megváltozott élethelyzetükkel. Ne feledjétek, az android varázsló brilliáns és kedves!