Gordon elmélyülten dolgozik a programján, de Donna annyira nem izgatott miatta – inkább a kommenteket olvassa a Mutiny új üzenőfaláról. Mikor férje felrója, hogy ezt csak miatta csinálja, akkor frappánsan visszavág, hogy azért eléggé élvezheti, hiszen két hete alig dugja ki az orrát a garázsból. A program neve egyébként Sonaris, és hogy mit tud? Feltérképezi a Mutiny összes felhasználóját, azokat is, akik nem hivatalosan csatlakoznak fel. Csak egy kérdése van Donna felé, ki az ő Supermane. Már éppen belemelegednének egy kis szerepjátékba – értitek Gordon Clark és Clark Kent – amikor kedvenc feleségünknek eszébe jut, hogy rohannia kell. Szegény Gordon nagyon csalódott.

Bánatán csak egy Jolt segíthet, de nem bírja kézzel kinyitni, így marad egy csavarhúzó. Persze ennek eredményeként a fele folyadék a neki nem szánt helyekre távozik, de no worries, Gordon csak annyit fűz hozzá: „gyenge földlakó”. Nagyon ráállt erre a Superman dologra. Közben Tom felbukkan az első munkanapján, Cameron próbál vicceskedni vele, de nem talál pozitív fogadtatásra. Bosworth meg visszakapja a Mustangját, amit Ed, a Cardiff volt jogásza őrzött meg neki. Joe kezdi megszokni az új munkahelyét, de persze nem tudja meghúzni magát, muszáj valamilyen ötlettel előállnia. Felveti, hogy ha már úgyis kétszer ellenőriznek minden scant, miért nem írják ki az összefüggéseket az adatok között. De felettese gyorsan lelövi, az a második emeleten van. Amúgy is a kreatív energiáit inkább céltábla kacsák festegetésére kellene használnia.

A Mutinynál kupaktanács van, Lev ismerteti a játékát, amiben egy tál gyümölcskocsonya vagy, és hatalmas gumikesztyűs kezek elől kell elugrálnod. A többséget valamiért nem nyűgözi le az ötlet. Cameron megkérdezi Tom véleményét, de ő egy technikai újításon dolgozik, amit a lány nem értékel, ő egy jó sztorira épülő játékot akar. Hogy lezárja a vitát, mindenkinek a kezébe nyomja a Parallax 22. részét, hogy játszanak vele, majd kiszedjék a bugokat. Az embereket ez nem villanyozza fel, több része lesz lassan, mint egy brazil szappanoperának. Közben John meglátogatja exfeleségét, Ginnie-t, aki már dobja is le magáról a blézert, ami alatt csak egy melltartót visel.

Joe nagyon unja magát, így felhívja Sarát, de a lány is maga alatt van, nem halad az írással. Hogy kicsit feldobják a hangulatuk, vacsoraest rendezése mellett döntenek. MacMillan felettese nem nézi jó szemmel a telefonálgatást, de Joe ignorálja. Közben Donna chatprogramjához még egy programozóra van szükség, hogy fejlesszék a programot, mivel egyre nagyobb a forgalom – különösen a Billy Joel és a Moog szintetizátor topikok pörögnek nagyon. Cameron boldogan adja hozzájárulását. Bosworth a feleségével romatikázik, amíg ki nem derül, hogy az asszony nem fogadja vissza, sőt, még azt sem akarja, hogy valami partira menjen Galvestonba. Joe előadja az ötletét az apósjelöltnek, aki végig sem hallgatja, rábólint mindenre, sőt felajánlja, hogy rúgjon ki mindenkit, és tegye azt, amit szeretne, azzal a csapattal akit szeretne.

Joe megdöbben kissé, egyáltalán nem gondolta, hogy a ranglétrán való felemelkedését kirúgásokkal kell kezdenie. Jacob meg is jegyzi, hogy lehet úgy érzi, nem érdemli meg a lehetőséget. De egyébként ennyiben hagyja a dolgot, MacMillan pár nap gondolkodási időt kér. Donna és Gordon megkapják Joe vacsorameghívását az üzenetrögzítőjükön, és nem tudnak túllépni rajta. Persze ez nagyszerű lehetőség némi gondolatkísérletre, milyen is MacMillan új csaja, de a képzelet nem elég, úgy döntenek, elmennek meglátogatni. Indulás előtt azonban Gordon már viszakozna, megfázásra hivatkozva, de Donna nem hagyja magát indul készülni. Gordon pedig úgy véli, itt az ideje kipróbálni a Sonarist, némi Supermanes idézgetés közepette.

A Mutinynál újabb megbeszélésre kerül sor, és Tom úgy szétoltja a játékot, hogy Cameron levegőhöz sem jut, főleg, hogy érzi, van benne igazság. Nincs is nyugalma ezután, fel-le járkál a szobájában, a pólóját meg már jó rég nem cserélhette, olyan lyukas és koszos. Gordon és Donna megérkeznek a tett színhelyére, és őszintén megdöbbenek. Egyrészt rendesen túlöltözték az eseményt, másrészt Sara a legvadabb álmaiknaknál is szelídebb és "normálisabb". Nagyon kínos a szitu, és ezt mindenki érzi. Először viszonylag kulturált hangnemben folyik a társalgás, ahol Joe próbálja fenntartani régi imidzsét, Sara barátait oltva, és szabadkozva a lakása miatt. A menyasszony meg is sértődik, és privátban lehordja, amiért összehalandzsázik mindent.

MacMillan ettől észbekap, és végül bevallja, hogy egy kanyi vasat sem kapott a Cardifftól – Donna és Gordon megfagynak. Közben a Mutinynál beüt a Sonaris, és elkezd mindent letörölni, és nem csak az ő programjukat, hanem a felhasználókét is. Cameron kétségbeesetten keresi Donnát, és mikor eléri, és rájön, hogy Joe-nál van, képtelen beleszólni a telefonba. Lecsapja, és lelöveti a szervereket. Bosworth mégis elmegy a partira, és kívülről figyeli az eseményeket. Mikor a fia beül mellé, kiderül, hogy ez a fia esküvő előtti vacsorája, és szívesen látta volna. John igazán megható beszédet is írt rá, de nem megy be, nem akar jelenetet rendezni. Azzal búcsúznak, hogy majd találkoznak, és John meglepetésként otthagyja az autóját a fiának, ajándék a menyegzőre.

Donna és Gordon elbúcsúznak, mivel Donna megtudja, hogy Cameron kereste. Mikor megérkeznek, mindenki kint van, és nagy vonalakban lefestik a helyzetet. Pár szó után világossá válik, hogy a Sonaris műve az egész káosz. Gordon bocsánatot kér, amire Cameron a torkának esik, hogy miért nem tud kimaradni az ő ügyeikből, amúgy is ő ehhez nem elég jó. Erre a férfi felhozza, hogy ő fizeti a számláit, szóval szálljon magába. Szegény Donna két tűz közt ragad, így jobb ötlet híján hazaküldi Gordont. Clark hazaérve megpróbálja kihúzni a kábeleket, de az ujjaiban nincs elég erő, így kétségbeesetten veri le a gépeket az asztalról.

Donna bocsánatot kér Camerontól, de a lány őrülten haragszik rá, és elmondja, hogy őt mindig minden rögtön fogja érni a Mutinyvel kapcsolatban, mert neki ez az élete, míg Donnának csak a munkája. Hozzáteszi, ha még egyszer a saját pénzéből tesz a cégbe, ki lesz rúgva, majd hazaküldi. Donna ki is megy az ajtón, de azzal a lendülettel visszafordul, és inkább segít a romokat eltakarítani. Cameron másnap reggel elszörnyedve látja, hogy az összes user otthagyta őket, és pánikrohamot kap. Tom ilyen állapotban találja, és a játékról beszélve lelket ver belé.

Donna hazaérve nincs beszélgetős kedvében – bár Gordon próbál bocsánatot kérni – a chatbeszélgetések nyomtatott változatát szorongatva alszik el. Joe láthatóan elszánta magát a kirúgásra, eltökélten sétál be a munkahelyére. Ott félrehívja beszélni a felettesét a szerverszobába, amíg vár rá addig felfedezi, hogy a gépek is csak nyolc órás munkaidőben vannak, ráadásul a Cardiff gyártotta őket. Ez valamilyen ötletet adhat neki, mert eláll a kirúgástól, és a szemében a jól ismert tűz gyúl.

Úgy érzem, hogy ez a rész az, ami igazán beindítja majd az elkövetkező részek eseményeit. Épp emiatt az átvezető jelleg miatt talán nem is tudok annyira szuperlatívuszokban beszélni, de mindenképp pozitív érzéseim vannak, csak ne kéne még egy hetet várni. Nagyon jó viszontlátni Joe-t, és a következő rész előzeteséből ítélve van ötletem, hogy hozható össze a többiekkel. Kíváncsi vagyok mi lesz Gordonnal, remélem nincs semmi megoldhatatlan baja. Nagy kár lenne, ha nem tudna dolgozni, abban rejlik minden vonzereje, hogy zseniális építő – bár továbbra is a szoftveren van a hangsúly, most láthattuk, hogy Gordon ott is tarol (szó szerint). Sara jó lány, de valahogy nem tudom kedvelni, nem úgy mint a csodálatos Donnát. John visszatérésében is nagyon reménykedek, elvégre milyen célja lehetne a Mutinyn kívül, mikor végre ismét megtalálja önmagát?