Kedves Olvasók! 73 részt meg kellett néznem kedvenc sorozatomból, hogy megérjem, hogy az írók olyan célszemélyt írnak a sorozatba, akitől lábrázást kapok, de annyira, hogy az epizód nézése közben mindössze csak kínos feszengésre futja részemről. Mit tehet ilyenkor egy hogyvótíró? Vekeng egy kört saját maga körül, aztán dönt: a rész zanzásítva lesz, tőmondatokban, röviden. Kárpótlásként megszórom egy csomó képpel, bónuszként pedig berakok egy hasonló stílusban készült "hogyvótot": egyik kedvenc színészem legutóbbi filmszerep-választásánál rettenetesen mellényúlt, a végeredményt nemrég nyűglődtem végig egy adag pálinka társaságában. A hajtás után tehát dupla szenvedés: Person of Interest 4x06 és Into the Storm. Jó szórakozást!?

Gyanúsított rohan nyomozóink elől a tetőre, és amikor nem lát más lehetőséget kiáll az épület párkányára, hogy onnan vesse le magát. John vív vele egy rövid szájkaratét, így derül ki, hogy sikkasztóval és egyben gyilkossal van dolgunk. Hősünk ajánlata: ha leugrik a családja nem kapja meg a biztosítását, de ha megöleti magát egy rendőrrel mindenki jól jár – azzal egy stukkert dob a tagnak. Az ökör fel is veszi, mire „Riley nyomozó” térden lövi. A gyilok vonyítva megjegyzi, hogy arra számított, megölik. Hát, nem nyert.

Az őrsön Fuszkó gyorsan felhomályosítja társát: jutalmul az újabb térdlövésért irodai munkára ítélték, plusz kirendeltek mellé egy pszichomókust, aki meg is jelenik egy csini vörösesszőke képében. Johnnak másnap 10-kor van jelenése nála, adja ki az ukázt, és már távozik is. A férfi savanyú arckifejezése megérne egy külön misét. Finch nyugtatja a fülesén, miszerint talán még jót is tesz neki a dolog, de morgómedvénket ma nem lehet ilyesmivel lekenyerezni. Ennél morcosabb már csak akkor lesz, mikor megtudja, hogy az új szám után Shaw eredt, neki a valagán kell maradnia. És hogy ki a mai célszemély? A neve Simon Lee, és a mai napon zajló kormányzóválasztáson a regnáló fél (Murray kormányzó) csapatának közvélemény kutatója.

Helyi banda tagjai érkeznek örményekkel bizniszelni kora reggel egy raktárhelyiségbe. Mi nem látjuk mi történik odabent, de halljuk, hogy amint a bandatagok belépnek, azonnal lövöldözés kezdődik. A város másik pontján John általános iskolához érkezett, ide jár ugyanis a mai célszemélyek egyike, a 8 éves Tracie Booker. A másik szám a 12 éves bátyjáé, Malcolmé, ő máshova jár suliba, oda Shaw ment. Hősünk piszkálja kicsit főnökét, miért nem ő jött el a suliba, de neki ma dolgozatokat kell javítania – kivéve azt, amit Medve szétcafrangolt. Vinnyogva felröhögök.

Főncsi annyit tud a gyerekekről, hogy édesanyjuk sitten ül illegális fegyverbirtoklásért, míg édesapjuk elhunyt, ők pedig jelenleg gyámság alatt vannak. Ex-ügynökeink egyeztetnek: Shaw már kiderítette az iskolatársaktól, hogy Malcolm nem ment ma be, szóval Johnon a sor, hogy kikérdezze Tracie sulijában a gyerekeket hol a hugi. Rendőrként persze nem jár sok sikerrel: egy cserfes kislány közli, hogy zsarukkal nem áll szóba. A férfi alkudozni próbál: oké, akkor játszok veletek ugróiskolát (na azt megnézném). Kár a gőzért, legyint a nagydumás, esetleg ha adna némi lóvét… A férfi nagyot sóhajt és a zakója alá nyúl. Pár perccel később jelenti amit megtudott: Tracie nem ment iskolába, de amúgy minden reggel Malcolmmal együtt jönnek, szóval visszaköveti az útvonalukat, hátha. Némi trappolás után helyszínelésbe fut bele, be is rongyol attól tartva, hogy a gyerekek az áldozatok.

Fiatal csávó fut atomsebességgel az utcán, John és Fuszkó a nyomában. A gyorsütemű macska-egér harcban a menekülő jelentős előnyre tesz szert, ezért Reese felugrik egy elhaladó turistabuszra, irány annak nyitott tetejű emelete, körülnéz - a srác már messze jár, de még pont jól rá lehet látni, úgyhogy „nyomozónk” céloz és... térdlövés, egy mesterlövészt megszégyenítő pontossággal. A turistaszalámik szűk seggel bámulják, mire az előkapja a jelvényét, így tapsvihar és széles mosolyok kísérik míg leballag a buszról. Odalent társa várja, és megjegyzi, hogy nem kellene céllövöldésdit játszania, mert már nem az öltönyös inkognitóban, hanem egy nyomozó. Hősünket nem hatja meg a tiráda.

Csakhogy nem ártana, merthogy új felettesük – aki nem mellesleg nő, és a nevét még nem tudjuk meg, úgyhogy kénytelen leszek válogatott nicknevekkel illetni – egyáltalán nem rajong John ehavi teljesítményéért, ami pontosan négy lövöldözést jelent; a szemében ez gondolom néggyel több a kívántnál.  Rapportra is hívja hősünket és társát, akik keményen magyarázkodnak (illetve leginkább Lionel), de a kollektív letolást így sem ússzák meg; sőt „Riley nyomozó” kap egy külön felhívást a nőtől, miszerint szíveskedjék kicsit a valagán maradni. Oké. Mikor kikerülnek az össztűz alól, Fuszkó lenyom egy kiselőadást társának, miszerint neki nincs más, csak a nyomozói munka, abból kell megélnie, szóval John szíveskedjék nem keresztbe tenni neki. Az megígéri, hogy jó gyerek lesz, ám ekkor megszólal a mobilja: új szám érkezett, és Főncsi nem ismer kifogásokat, irány az új főhadiszállás.

Újragenerálozott főcímmel indítjuk az évad második részét, ahol már az első mondat megüti a fület: „we are being watched”. Gondolom a csere nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy most a szereplőket a Szamaritánus kameráján át látjuk (egyelőre mindenki neve mellett az „irreleváns” szó szerepel). De nézzük az eseményeket. Főncsi ügyködik hegesztővel a kezében, gyanítom az új főhadiszálláson, mikor sms-t kap Johntól, amiben vacsizni hívja. Odamegy, ki is rendeli a hamit, ám hősünk nem jelenik meg, csupán telefonál, miszerint rengeteg a papírmunka az őrsön, nem tud elszabadulni. Na persze. Viszont ha már Harold arra jár, talán megfigyelhetné az új célszemélyt, az ő törzshelyére invitálta ugyanis John főnökét burkolni, hogy összekössék a kellemeset a hasznossal.

Főncsinek meglepődni sincs ideje, már jön is az információáradat a nő fényképe mellé: Claire Mahoney másodéves főiskolai hallgató, szuper matematikus (szia, Illés!), valamint sakkbajnok, aki három számítógépes rendszer ellen játszott parallel, és mindet legyőzte! Két napja viszont halomban követi el a törvénysértéseket plusz egy fegyvert is vásárolt, szóval valami nagyon gáz körülötte. (Beszélgetés közben Fuszkó lecsap egy nagy kupac aktát John elé azzal, hogy reggelre nézze át, majd vigyorogva eloldalog, míg hősünk úgy néz rá, hogy abból minimum egy jól irányzott jobbegyenes lenne, ha nem az őrsön ülnének – én meg felnyihogok). Főncsinek nincs más választása, mint a diákot figyelni, bár azt nem igazán érti, ilyen esetekre miért nem lehet Rico-t mozgósítani. Hát, mert ő most elfoglalt...

Hónapokon át gyűrt és vagdosott centi után végre elértünk a szeptemberhez, elkezdődött a Person of Interest 4. évada, nem is akármilyen nyitánnyal. Lehet olvadozni, vagy idült képpel vigyorogni, az első évad után ismét visszatérünk kis hazánk fővárosába, bár csak a nyitó képsor erejéig. Egy budapesti hotel bárpultjához késő este számunkra ismeretlen szereplő érkezik, rögtön dupla whiskyt rendel, de lógó orra még a pultig sem ér le, mikor csinos szőke nő szólal meg pár asztallal odébb, hogy érdeklődjön morcossága okáról. Szóba elegyednek, kiderül, hogy a férfi újságíró, és mostani munkájával kapcsolatban különös dologra lelt. Olyan dumát nyom le, hogy a konteóhívők sírva könyörögnének egy ilyen saját ötletért, ám mi tudjuk, hogy igaza van.

Arról beszél, hogy rájött, "valakik" az emberek tudta nélkül Mesterséges Intelligenciát hoztak működésbe, mely most legyakja riválisait. A nő sejtelmesen mosolyog, aztán rákérdez: és ez az MI úgy intézte, hogy magát kirúgják, törölte a járatát, majd pedig ebbe a bárba irányította? Oda, ahol az egyetlen biztonsági kamera épp nem működik, nincs más vendég, a csaposnak pedig egy sürgős sms miatt távoznia kell? Nos, nem a férfi az egyetlen, aki rájött, hogy ez nem véletlen egybeesés, de a másik két személy, aki megtudta, pár perc múlva autóbalesetben fog meghalni Seattle-ben. És mielőtt az elkerekedő szemű, riadt férfi nyekkenni tudna, hangtompítós fegyvert vesz elő, és beledurrant. Mi pedig egy kamera képén át nézzük végig szőkénk távozását a bárból, miközben a Szamaritánus kiírja: a rendszert fenyegető veszély kiiktatva...

Kedves Olvasók!

A Viasat3 idén nyáron is van olyan jó fej, hogy elhozza Nektek a Célszemély (Person of Interest) legújabb évadát magyarul, méghozzá napi (!) rendszerességgel. Az első rész már le is ment pénteken (nem megijedni, aki lemaradt a "torrent filmszínházban" kikölcsönözheti), a továbbiak minden hétköznap 11.15-ös kezdéssel láthatóak.

Ennek örömére - ahogy tavaly is - újra elővesszük a hogyvótokat, hogy "akinek kedve van, ilyen módon is átélhesse Reese és Finch kalandjait." A 4x01 nemsokára élesedik, mindenkinek jó szórakozást kívánok.

Addig emlékeztetőül az előző évad zárása 3x22, 3x23.

Az eseményekhez ott kapcsolódunk vissza, ahol az előző rész végén abbahagytuk – Collier bejelenti a tárgyalás kezdetét. Eszelős tekintettel sétál fel-alá az öt vádlott előtt, jókora mordállyal a kezében, az üres raktárhelyiségben pedig John, Shaw és Hersh bámulja a jelenetet a monitoron meglehetősen dühösen. John telójával csinál róla egy képet, az áramszünet miatt úgyis ezrek vannak az utcán, valaki csak felismeri az épület belsejét. Mielőtt indulnának, megjelennek a Decima emberei, exügynökeink azonnal térdet likasztanak, ellenben Hersh nem szarozik, mindegyikbe beleereszt még pár extra skulót. Mikor Shaw megjegyzi, hogy így nehéz lesz őket kikérdezni, ő lazán visszafelesel: a Decimások nem beszélnek, kár a gőzért. Johnék elkínzottan néznek össze (elszoktak a céltalan erőszaktól, na), inkább indítványozzák, hogy induljanak Főncsi után.

A tárgyaláson eközben Collier a bűnöket sorolja - orwelli rémálmot hoztak az országra - de a törvényesség látszatához is ragaszkodik: védőügyvéd, esküdtszék, bíró és a média képviselői. Mindez azonban csak „látszat”: az ügyvédet, a médiásokat és az esküdteket is fegyveresek kísérik, a bíró pedig (bocs az előzetes poénlelövésért) az Éberség tagja.

2010. február 9-én kezdünk, Collier múltjában – a férfi bátyjával és annak kisfiával családi reggelit költ el éppen kedélyes anekdotázás közepette. Annyit megtudunk, hogy Collier ekkor még tanult (jogot), bátyja Jesse pedig ex-alkoholista, aki a válást követően csak láthatást kapott a fiához. Az idillnek vége szakad, mikor csöngetnek, két FBI ügynök csörtet be és letartóztatja Jesse-t, méghozzá minden magyarázat nélkül – nemzetbiztonsági ügy, csapja oda az ügynök Peternek, azzal a tesóval felszerelve távoznak.

A jelenben John és Shaw menekülő férfit üldöz méghozzá egy épület tetején – az ipse csapdába esik, nincs más út, csak lefelé, vagy hőseink karja, ő azonban szép szó ide vagy oda, előbbit választja. Mielőtt észbe kapnánk gyors mozdulattal átugrik a tető korlátján és Batmanként veti magát alá azzal a különbséggel, hogy ő lent is marad. John félhangosan felteszi a kérdést: a Decima emberei miért lesznek mind öngyik? Kérdésére az ebben a pillanatban érkező Forrás felel: minden tagra biztosítást kötnek, s ha balesetet szenvednek, valamelyik családtagjuk szép summát kap. Jó tudni, plusz információnak raktározzuk el. Exügynökeink meglehetősen mérgesek a vetődés miatt, mert így elvesztették az utolsó Decimás kapcsolatukat, kezdhetik újra a Főncsi utáni nyomozást, de Forrás szerint más miatt jobban kell aggódni: a gép ugyanis valami nagy fenyegetéstől tart, bár még nem tudja teljesen mi az. Oké, és akkor hogy akadályozzuk meg? Nos, tartsanak Forrással, aztán majd alakul.

Főcím nélkül indítunk, jelezvén, hogy a dolgok komolyra fordultak itt a célegyenesben; a kezdő visszaemlékező képsorok pedig Grace-ről szólnak (jaj), aztán arról, ahogy Főncsi kijelenti, ha gyilkosságot kell elkövetniük a gép miatt, ő kiszáll – az eltűnését láttuk ugye az előző rész végén. A két rendszer tehát tengelyt akaszt: az újonnan beüzemelt Szamaritánus egyrészről keresi a közvetlen veszélyt jelentő releváns számokat, másrészről a rá veszélyt jelentő négy személyt: Főncsit, Johnt, Shawt és Forrást. A képletből ugyan Harold azonnal kikerül (lévén teljesen eltűnt), a többiek viszont egyáltalán nem.

Kisboltra váltunk, ahol épp rablás történik – fején harisnyával, kezében fegyverrel óbégató fickó kényszeríti a pénztárost a lóvé átadására, mikor jégkrémet rágva Shaw lép elő (egészben van!). Levág egy helyes kis monológot a rablónak, hogy inkább gyereket neveljen rosszalkodás helyett, majd a kezébe hajít egy csomag pelust, aztán utasítja, hogy dobja el a stukit és húzzon haza. A csávó így is tesz, a boltos hálálkodását azonban Rico félbeszakítja egy kérdéssel: észrevette, hogy a bolt kamerái egész délután ki voltak kapcsolva, egyik alkalmazottja meg mindenáron ma akart dolgozni? Ezt úgy hívják, hogy belsős munka – azzal kiüti az épp fegyvert rántani készülő alkalmazottat, letesz a pultra némi zsét a jégkrémért majd távozik.