Főcím nélkül indítunk, jelezvén, hogy a dolgok komolyra fordultak itt a célegyenesben; a kezdő visszaemlékező képsorok pedig Grace-ről szólnak (jaj), aztán arról, ahogy Főncsi kijelenti, ha gyilkosságot kell elkövetniük a gép miatt, ő kiszáll – az eltűnését láttuk ugye az előző rész végén. A két rendszer tehát tengelyt akaszt: az újonnan beüzemelt Szamaritánus egyrészről keresi a közvetlen veszélyt jelentő releváns számokat, másrészről a rá veszélyt jelentő négy személyt: Főncsit, Johnt, Shawt és Forrást. A képletből ugyan Harold azonnal kikerül (lévén teljesen eltűnt), a többiek viszont egyáltalán nem.
Kisboltra váltunk, ahol épp rablás történik – fején harisnyával, kezében fegyverrel óbégató fickó kényszeríti a pénztárost a lóvé átadására, mikor jégkrémet rágva Shaw lép elő (egészben van!). Levág egy helyes kis monológot a rablónak, hogy inkább gyereket neveljen rosszalkodás helyett, majd a kezébe hajít egy csomag pelust, aztán utasítja, hogy dobja el a stukit és húzzon haza. A csávó így is tesz, a boltos hálálkodását azonban Rico félbeszakítja egy kérdéssel: észrevette, hogy a bolt kamerái egész délután ki voltak kapcsolva, egyik alkalmazottja meg mindenáron ma akart dolgozni? Ezt úgy hívják, hogy belsős munka – azzal kiüti az épp fegyvert rántani készülő alkalmazottat, letesz a pultra némi zsét a jégkrémért majd távozik.
Odakint John várja, és faarccal közli, hogy ő bizony fájós lábbal térden lőtte volna a rosszfiút, de Rico tiltakozik – a lába jól van. Szóval azt találták el a múlt részben, és nem volt vészes a sérülés, különben épp lábadozna (hehe) rosszfiúaprítás helyett. Shaw szóvá teszi, hogy Reese mégis miért játszik Főncsit – hát azért, mert az már vagy egy hete eltűnt, valakinek át kell vennie a szerepét. De azért jó lenne tudni, mégis mikor óhajt visszajönni (úgy látszik exügynökeinknek a „semmikor” nem opció). Ebben a pillanatban Forrás bukkan fel, és tereli le őket a járdáról – a közelben ugyanis a Decima csapdája várja őket rosszfiústól, fegyverestől, úgyhogy jobb lesz köddé válni. Elkéri és iktatja a telóikat, mert a Szamaritánus működésbe lépett és mindent lát, ugyanúgy, ahogy a gép is, ezt nem árt észben tartani.
A lepukkant helyiségbe, ahonnan a Szamaritánus fut, Greer és Garrison szenátor érkezik, utóbbi érdeklődik, miszerint a gép már 4 órája használja a város kamerarendszerét, mégis mire jutott? Nos, a monitoron feltűnik vagy fél tucat terroristajelölt fényképe, mindet megfigyelik és követik, egyiküket pedig hamarosan kötve-fűzve tálalják.
Mikor Garrison távozik, Greer elmondja segítőjének, hogy majd akkor adja át bármelyik terroristát, ha megtalálta Főncsit (addig szüksége van minden kormány által biztosított hozzáférésre, ugye). A keresés azonban nem jól halad, ezért az asszisztens kérdi, miért nem kapcsoljuk a gépünket magasabb fokozatra? Mert még nincs meg hozzá a szükséges hardware. Oké, akkor keressük meg Finch legközelebbi élő „kapcsolatát”, bárki legyen is az.
Hőseink eközben bőszen menekülnek, mikoris John mellett megszólal az egyik utcai telefon – szám érkezett. Forrás inkább az irhájukat mentené, de Reese felkapja a kagylót, mert egy életről van szó, de közli a nővel, hogy szóljon a „főnökének”, hogy ha azt akarja, hogy meneküljön és segítsen is, akkor ne számokkal szórakozzon, hanem nevet adjon. Oké, már jön is a név Forrás fülére, amitől az eléggé kiakad, de hogy kit kell megmenteni, már csak a Szamaritánus képernyőjén látjuk: igen a találat Harold egyetlen „hozzátartozója” és egyben az új célszemély – Grace Hendricks. (Tegye fel a kezét akinek nem jutott eszébe: ha Főncsit kell előcsalogatni, ahhoz a nő lesz a legjobb eszköz.)
Múltba pillantunk (most nem a gép, hanem a Szamaritánus segítségével mozizunk), 2010-be nézünk, Főncsi "temetésére". A pap mond pár szót a jelképes kereszt előtt, majd távozik, de mielőtt elmenne Grace elpötyögi, hogy nagyon megdöbbent, miszerint csak ő van itt egyedül, azt hitte Haroldnak legalább egy családtagja/munkatársa/akárkije megjelenik megemlékezni róla (menyasszonya amúgy Harold Martin néven ismerte).
A jelenben kora este van, Grace utazni készül, épp megérkezett a fuvarja, sofőr pakolgatja a cuccait a csomagtartóba, miközben ő elcsacsogja, hogy Olaszhonba készül állásinterjúra. Háta mögött a sofőr fecskendőt ránt, használni azonban szerencsére már nem tudja, mert John közbelép, és Shaw segítségével kiiktatja a támadót. Bemutatkozik mint Stills nyomozó azzal, hogy már találkoztak, és most Grace nagy veszélyben van, azonnal menjen velük.
Greer az „irodájában” szerez tudomást az eseményekről, meglehetősen morcos lesz, és egyik embere után kiált – a férfit Zacharynak hívják és ránézésre egy háromajtós szekrény méretével ér fel. Azt az utasítást kapja, hogy minden társát vigye utcára megtalálni Grace-t és kiiktatni a többieket.
Ők eközben az őrsre trappolnak be, Fuszkó kap egy lájtos infarktust a látványukra, de Johnt nem érdekli a tiltakozása; bár kamerák itt is vannak, nyomozónk szíveskedjen a nőt egy nyugodt helyiségben elhelyezni. Még kávét is kap Fuszkótól, aztán beszélgetnek pár szót – Grace nem érti, miért akarná őt valaki bántani, és „Stills nyomozó és társa" miért ilyen fura. Fuszkó vigyorog egy kedélyeset – lehet, hogy Stills kissé merev, de ők a jófiúk, úgyhogy relax.
A Decima-féle hadművelet első lépéseként FBI ügynök érkezik paranccsal, hogy kihallgassa a célszemélyt, de Shaw az útját állja. A parttalan vitának Fuszkó vet véget azzal, hogy egy kihallgatóba kíséri a kamu-ügynököt, de ott nem Grace várja, hanem John.
Nyomozónk odakintről hallgatja vigyorogva a verekedést, hallgatózását azonban kollégája zavarja meg: letartóztatott valakit illegális fegyverbirtoklásért. Fuszkó vet egy alaposabb pillantást a kapucnis gyanúsítottra, és elkerekedett szemmel konstatálja, hogy Forrás az. Kiszedi a bilincséből, miközben a nő sorolja a tennivalókat: a bizonyítékraktárból hozzon neki pár tárgyat, Lionel pedig tapasztalatból tudja, hogy kattant kedvencére jobb hallgatni, úgyhogy balra el.
A műveleti helyiségben Greer döbbenten látja, hogy az őrsön megjelent Forrás, ezért utasítja az őrs körüli embereit, hogy kerüljenek ki a kamerák látószögéből, hiszen nemcsak ők látnak mindent, hanem a gép is. Jaja.
Grace eközben egymagában ücsörög, és míg bámul ki a buksijából, a falitáblán megtalálja a valódi Stills nyomozó eltűnési plakátját, kézbe veszi, majd dühösen elrohan – először Fuszkóba botlik, és morcosan a képébe vágja a plakátot azzal, hogy kétli, hogy ők a jófiúk, mert nem azok, akiknek kiadják magukat. Forrás állja útját a további trappolásnak, rengeteg információt sorol fel a nőről, meg az odakint rá leselkedő veszélyről azzal, hogy ezt a szitut most nem értheti, de üljön a valagára, hogy életben maradjon. Aztán Fuszkóhoz fordul, akinek a kezében vannak a cuccok amiket kért – melóra fel.
Hogy mégis mit csinál? Összeeszkábált egy kütyüt az alkatrészekből, aminek a segítségével megsütögeti kicsit a kamerarendszer drótjait, így azok leadják a kanalat (látjuk, a Decima valóban elveszítette a jelet). Aztán a cuccost Lionel kezébe nyomja, hogy tűntesse el, mire az faarcal kérdi: szolgálhatok egyébbel, hercegnő? Aha, a mobiloddal és egy kocsival. Fuszkó átadja a telóját, a nő pedig tárcsáz: ekkor hatalmas robbanás történik a közeli (elhagyott) épületben – szóval erre kellett a készülék. A kivonuló rendőrök konvojában pedig ott az autó, amiben hőseink utaznak célszemélyünkkel együtt; kikanyarodnak a kocsisorból és erősen remélik, hogy a Decima elvesztette a nyomukat.
A reménykedés nem tart sokáig, oldalról ugyanis egy másik kocsi beléjük durrant, pördülnek párat a (vízszintes) tengelyük körül, mi pedig halljuk, amint Greer utasítja Zacharyt: hozza el a nőt, a többieket pedig iktassa ki. A benga átlapátolja Grace-t a kocsijába, John azonban végre magához tér, és bár még négykézláb van, de vadul tüzel az ellenre – sokra nem jut vele, így kétségbeesett arccal kénytelen végignézni, ahogy a célszemélyt elviszik.
A John, Shaw, Forrás triót New Jerseyben látjuk viszont – így kerültek ki a Szamaritánus látóteréből. Kávézóban ücsörögnek, Shaw kérdi, hogy itt biztonságban vannak-e? Aha, a kávét kivéve, jön a válasz Forrástól, mire a nő kénytelen visszaköpni a cuccost, John pedig jobbnak látja meg sem kóstolni, én meg felvinnyogok. Reese kijelenti, hogy vissza kell menni Grace-ért, amiért kap egy kis lelki rugdosást Forrástól, de persze ő is benne van a buliban.
Előkap egy térképet, azon már bejelölte, hogy feltételezése szerint hol lehet az ellenség – olyan helyen, ahol a gép semmilyen vizuális vagy egyéb jelet nem csíphet el, jelen esetben ez egy kikötő. Shaw eközben nekilát a haminak (csodálkozom hogy a kávé-fiaskó után bele meri nyőteni a fogát), és egyetlen kérdést vet közbe: mégis hogy jutunk vissza feltűnés nélkül a városba? John észreveszi a kávézó előtt elhajtó szállítócég furgonját – már meg is van a kocsijuk.
Grace immár a Decima fogságában tér magához egy rácsokkal körülvett raktárszerű helyiségben, Greer pedig csatlakozik hozzá némi eszmecserére: konkrétan arra kíváncsi, ki is a nő (és mi módon kapcsolódik Haroldhoz, ugye).
Hőseink a zabrált furgonnal megérkeznek a kikötőbe, ami meglehetősen nagy, ezért először irány kikötőmester irodája okosodni (Forrás lenyúlt az őrsről három távrecsegőt, gyorsan szétosztja maguk között, hogy telefon híján legyen mivel kommunikálniuk, ha különválnának). Négy konténerhajót nem lesz könnyű átvizsgálniuk, de szerencsére a papírokból gyorsan kitűnik melyikre kell koncentrálniuk: iratok ugyanis csak háromról vannak, szóval amelyik még papíron sem létezik, azon kell körbeszaglászni.
John és Shaw megy a hajótestbe – míg Forrás fent őrködik – és elég gyorsan a legénység nyomára bukkannak, holtan. Mégis mit nem láthattak, amiért a Decima megmurdelte őket? A válaszra kattant informatikusunk talált rá, hívja is a többieket: odafent ugyanis hegyekben állnak a szerverek, amik valószínűleg akkorra kellenek, amikor a Szamaritánus működését ki akarják majd terjeszteni.
Elmélkedésüket egy lövész megjelenése szakítja félbe, még jó, hogy Rico azelőtt kilövi a tagot, hogy az kilikasztaná Forrást. Az illető megmurdelt, így információt már nem fog adni, az okoskütyüje azonban remélhetőleg igen, bár egy golyót az is begyűjtött Johntól. Kerítenek egy beüzemelhető számítógépet, rákötik a meglőtt szerkezetet, Forrás pedig a Gép segítségével kibűvöli belőle az információt: a rosszarc kütyüje a kapott sms-eket ugyan nem tárolta el, de azt be tudják mérni, honnan kapta őket, ami vszg a Decima épülete lesz, irány oda! Illetve nem a teljes különítmény, mert Forrás marad, neki más dolga van – azzal ádáz pillantást vet a hajó rakományára.
Ezalatt Greer teáztatja túszát az azonban nem óhajt bájologni. Ahhoz képest, hogy az öreg információt akar, egyelőre ő sorolja azt, amit tud a nőről, és az bezony nem kevés. Csak azt nem tudja ugye, hogy jön Harold a képbe, azért egyéb családtagokról, barátokról, kollégákról faggatja a nőt, és végül célba ér: Grace elmondja, hogy volt egy vőlegénye, aki már 4 éve halott, és Haroldnak hívták. Greer arca akár egy zsákmányt talált keselyűé. Mikor már némi információt kiszedett a nőből, olyanokat, melyeket Grace tud egykori szerelméről, arra kezd célozgatni, hogy Harold talán nem mondott igazat magáról kedvesének. A nőnek itt lesz elege, felugrik az asztaltól és könnyek között vágja oda, hogy ő igenis megbízott vőlegényében, akivel mindent megtettek volna egymásért. Ám mikor arra kérdez, miért érdekli elrablóját halott szerelme, nem kap választ.
Greer visszamegy az irányítóterembe, és kérdi Zacharyt, hogy megtalálták-e már hőseinket – „igen” a válasz, épp most tartóztatjuk fel a kocsijukat. Mi pedig látjuk, hogy a Decima emberei ezúttal likra futottak, Johnék vélt autójában ugyanis egy hajlesz csücsül. Greer rájön, ha az exügynökök az elterelő akcióval egy bizonyos helyre csalták embereit, az azért lehetett, mert ők rohadtul máshol vannak: vszg ide tartanak, így utasítja asszisztensét, hogy szedje szét a gépeket, ő pedig tovaballag.
Johnék megérkeznek a Decima általuk feltételezett „állomáshelyére”, méghozzá egy taxi csomagtartójában (így tuti kikerülik a kamerákat), amihez Riconak csak annyi hozzáfűznivalója van, hogy legközelebb nem óhajt közös csomagtartóban utazni a férfival (na ja, megértem, gyerekként ezt egyszer mi is kipróbáltuk brahiból egy mezőn a szomszéd gyerekkel, bár nyitott csomagtartófedéllel, de csak addig volt vicces, míg Apu rá nem hajtott egy buckára, és a csomagtartófedél fejbe nem kólintott, illetve míg Anyu rá nem jött – nem idézném a szavait, de a hangszínt gyanítom el tudjátok képzelni). Na haladjunk.
Hiába csörtetnek be, az épület már üres, illetve hogy pontos legyek Grace és Greer mentes, utóbbi asszisztense viszont még a gépekkel babrál, míg John le nem csapja. Információt azonban nem tud kipréselni belőle, mert a nagy kijelzőn megjelenik Greer feje, és közli, hogy egyrészről a célszemélyt ő vitte magával, másrészről Virgil (az asszisztense) már halott – és tényleg, a csávó John rá szegeződő pisztolya után kap, és saját magába durrant vele. Ez ám a vakhit!
Az öreg ultimátumot ad: reggel a célszeméllyel együtt a Jefferson hídnál lesznek, Johnék szíveskedjenek odahozni Haroldot, és túszt cserélni. Shaw és Reese már az utcán loholnak, mikor a nő megemlíti, hogy Főncsi nélkül nincs csereüzlet, de ekkor megszólal az utcai teló, a túlvégen pedig Forrás ad némi infót: Grace házánál kikapcsolt a kamera, talán fáradjanak oda.
És tényleg, az épület lépcsőjén a lógó orrú Főncsi csücsmörög, elkenődve rebegi el, hogy elkésett Grace figyelmeztetésével. Tudja, hogy a Decima őt akarja, de társainak esze ágában sincs átadni őt, Haroldnak viszont esze ágában sincs kicselezni az ellenfelet. Miért is? Mert akkor Grace kerülne bajba, így vállalja a túszcserét, csak Johnék maradjanak vele, hogy a csere tényleg csere legyen ne pedig dupla túszejtés. És elrebeg még egy mondatot, amit nem hittem, hogy valaha hallok a szájából: ne legyen erőszak holnap, ám ha Grace haja szála is görbül, társai öljék meg az ellent mind egy szálig. John szemében látom a pillanatnyi meglepődést, de ellenvetést nem tesz.
Másnap kora reggel hőseink a megjelölt hídnál várják az akció kezdetét: Sameen és Lionel pár méterrel hátrébb, Harold és John kicsit előrébb állva várja a cserét. Rico külön kihangsúlyozza, hogy nincs lövöldözés, nyomozónk bólint. Elöl John próbálja győzködni Főncsit, hogy ne menjen el a rosszfiúkkal, de nincs ellenérv ami meg tudná győzni – tudja, hogy mióta a gép működésbe lépett a szerettei nincsenek biztonságban, hiába próbált ő maga elrejtőzni, mégis ez lett a vége, szinte számított rá, hogy ez lesz. Átad egy borítékot Johnnak, ha Grace átér adja oda neki, azzal elindul, mert a túloldalon megjelenő autók egyikéből Zachary kisegítette és elindította kedvesét (szerencsére bekötözött szemmel). John utána szól, hogy maradjon egészben, és ő meg fogja keresni, Főncsinek azonban most csak Grace számít, kéri, hogy őt helyezzék biztonságba.
Az egykori jegyespár ezzel elindul egymás felé a kihalt hídon, és mikor egymás mellé érnek a bekötött szemű nő egy pillanatra meginog, Harold fogja meg, nehogy felboruljon, aztán tovább baktat egyenesen a rosszfiúk karjába. Egész hadseregnyi egeret itatok meg, és a könnyeimen át konstatálom, hogy nem tudom mikor láttam Johnt utoljára a sírás szélén, de most pont ott áll (Shaw is), végtelen gyengédséggel fogják közre Grace-t, és ültetik Fuszkó kocsijába, aki szélvészként kapar el a helyszínről, miközben a két exügynök elárvultan ácsorog a kiürülő hídon és lógó orral bámul a távozók után. (Ha már videót csatolni nem tudok, nézzük meg a jelenetet az alábbi képre kattintva galériában).
Kicsivel később Lionel és Grace megérkezik a nő háza elé, ám ő aggódik, szabad-e itt maradnia a továbbiakban? Nem, jön a válasz az időközben ideérő Johntól, aki átnyújtja a borítékot amit Főncsitől kapott azzal, hogy menjen el Olaszországba, ahova a rész elején indult, megkapta az állást, aminek az interjújára oda sem ért, és kezdjen új életet azon az új néven, ami a borítékban lévő útlevélen szerepel. John távozni készül, de a döbbent Grace végre magához tér, és feltesz még egy kérdést: ismerte Haroldot? Ez az egész cirkusz miatta volt? John annyit felel, hogy csak az számít, hogy ők ketten szerették egymást, majd távozik.
Pár órával később egy lehetséges terrorista elfogását nézzük végig, amit egy közeli autóból Greer és Garrison figyel (kell egy csontot vetni a gazdinak, ugye). A Decimás átadja a rosszfiú aktáját, a szenátor ígéri, megrágja a csontot, és jelentkezik, ha megvan vele. Mi pedig látjuk, hogy a béta-tesztnek vége, a kormányzati adatáramlás leállt, és ezzel a Szamaritánus is.
John és Rico városon kívüli találkozóra jöttek Forrással, aki közli, hogy most már csak a gép üzemel, a konkurens leállt, ő pedig tolvajkodott egy kicsit, mutatja is a zsákmányt: a Szamaritánus 7 (egykor a hajón bezsákolt) szerverét. Hm.
Végül Greer érkezik egy üres épületbe, ahol Harold csücsül a két előkészített szék egyikén, és mielőtt idős ellenfele megszólalna megköszöni, hogy Grace a bekötött szeme okán tudatlanságban maradhatott. Nos, ez egy gesztus volt a túszuk felé, így a kapcsolatuk kezdetén...
Facebook kommentek