Hónapokon át gyűrt és vagdosott centi után végre elértünk a szeptemberhez, elkezdődött a Person of Interest 4. évada, nem is akármilyen nyitánnyal. Lehet olvadozni, vagy idült képpel vigyorogni, az első évad után ismét visszatérünk kis hazánk fővárosába, bár csak a nyitó képsor erejéig. Egy budapesti hotel bárpultjához késő este számunkra ismeretlen szereplő érkezik, rögtön dupla whiskyt rendel, de lógó orra még a pultig sem ér le, mikor csinos szőke nő szólal meg pár asztallal odébb, hogy érdeklődjön morcossága okáról. Szóba elegyednek, kiderül, hogy a férfi újságíró, és mostani munkájával kapcsolatban különös dologra lelt. Olyan dumát nyom le, hogy a konteóhívők sírva könyörögnének egy ilyen saját ötletért, ám mi tudjuk, hogy igaza van.
Arról beszél, hogy rájött, "valakik" az emberek tudta nélkül Mesterséges Intelligenciát hoztak működésbe, mely most legyakja riválisait. A nő sejtelmesen mosolyog, aztán rákérdez: és ez az MI úgy intézte, hogy magát kirúgják, törölte a járatát, majd pedig ebbe a bárba irányította? Oda, ahol az egyetlen biztonsági kamera épp nem működik, nincs más vendég, a csaposnak pedig egy sürgős sms miatt távoznia kell? Nos, nem a férfi az egyetlen, aki rájött, hogy ez nem véletlen egybeesés, de a másik két személy, aki megtudta, pár perc múlva autóbalesetben fog meghalni Seattle-ben. És mielőtt az elkerekedő szemű, riadt férfi nyekkenni tudna, hangtompítós fegyvert vesz elő, és beledurrant. Mi pedig egy kamera képén át nézzük végig szőkénk távozását a bárból, miközben a Szamaritánus kiírja: a rendszert fenyegető veszély kiiktatva...
Ezalatt Greer és Garrison szenátor New Yorkban az utcán sétálnak beszélgetve, utóbbi odáig van a Szamaritánus teljesítménylistájáért, mert az jó sok veszélyt megelőzött, szóval hatásosabb, mint az Északi Fény, azaz a Gép (közben érkezik a jelentés az öreg telefonjára: Budapest – elintézve). Ám a szenátor aggódik is, miszerint korlátlanul öntik át az információt a Decimához, de nem tudják pontosan ki és mihez kezd vele. Nos, az öreg ezt a továbbiakban sem óhajtja közölni, így szólt az egyezségük. Oké, mondja a szenátor, de remélem ha az együttműködésünk napvilágra kerül, nem ülök majd egyedül a szarkupac közepén, miközben maga szürke szamarat játszik a ködben – azzal távozik.
Greer fennhangon beszél (a Szamaritánus így is hallja, ugye), és azon gondolkodik, hogy Garrison lassan inkább megoldandó probléma lesz, mire a gép a telefonjára üzen: még nem. Oké, és mizu Főncsivel és társaival? Nos, a Szamaritánus erről még nem tud nyilatkozni, amin az öregnek kissé felszalad a szemöldöke, de biztos benne, hogy hamarosan meglesznek. Mi pedig látjuk, hogy a Forrás által beüzemelt szerverek jól működnek: amint Főncsiék neve előkerül a rendszerben, a Szamaritánus buksijában azonnal az „irreleváns” szó kerül melléjük.
Hőseink, mint tudjuk inkognitóban élnek, először Sameent látjuk viszont privát munkájában: szépségszalonban dolgozik, ám azzal, hogy az üzlet közepén áll és parfümmintával nem be-, hanem lefújja az érdeklődőket nem feltétlenül szerez jó pontot főnökénél – látszik, hogy a háta közepére sem kívánja az egészet; főleg, hogy csajosan kell öltöznie és jó képet vágni a szépülni vágyó csinibabákhoz. Főnöke azonban nem kegyelmez, új szépítendő kuncsaft érkezett.
Mikor Shaw oda pillant, megdöbbenésére hozzá hasonlóan dögös szerkóban Forrás feszít az egyik asztalnál. A nő azonnal morog egy kört: utálja a jelenlegi munkáját. Forrás visszavág: sajna álcára van szüksége, és a Gép ezt látta megfelelőnek. Exügynökünknek leesik az álla: a Gép tett erre a helyre? És új számokat mikor küld? Nos, mindent a maga idejében, így a válasz, mindenesetre figyelje a mobilnaptárát, azon jönnek majd az utasítások, és lépjen fel az Anglerre is (emlékszünk, ez a randi alkalmazás, amin álcából többször is ismerkedett már célszemélyekkel), hátha talál ott valaki neki tetszőt. Aha. Addig is Forrás új sminket igényel, mert állásinterjúja lesz…
John a folyópart egy kieső részén három rosszarccal találkozik, ők kábszert hoztak, hősünk pedig lóvét. A bizniszelés persze nem olyan egyszerű az üzleti életnek ebben a szegmensében: amint a tagok meglátják a lóvét stukkert rántanak azzal, hogy megtartják az árut és a pénzt is. Ám nem tudják, hogy rossz emberrel húztak ujjat, John a rámeredő fegyvert a bűnözők ellen fordítja: két térdlövés, egy csomagtartós buksikólintás és bűnözők kiiktatva. Ebben a pillanatban szirénázva érkezik két járőrkocsi, a kipattanó rendőr Johnra fogja a fegyverét, de ő megmutatja az igazolványát (ezt vajon újította, vagy Stills-é?), mire szabadon elsétálhat. A járőr még utána szól, hogy nem akar-e jelentést írni, lévén elsütötte a szolgálati fegyverét, mire lazán annyit válaszol: nem az én fegyverem volt. Hehh!
Főncsi egyetemi vendégelőadóként dolgozik, mint Harold Whistler professzor (hm, random név, esetleg Prison Break? vagy? többiek?). A terem majdnem töküres, a beszéd pedig rövid: keveset leszek itt, az anyag letölthető a netről, és nincs kuncsorgás jobb jegyért. (Ekkor az első sor közepén ülő cicababa csalódottan távozik, én meg kajánul vigyorgok). Belép a főnöke, aki lenyom egy rövid tirádát, miszerint kevés a hallgató, ezentúl kisebb teremben fog oktatni, kutyát tilos behozni (Medve eddig az asztal alatt pihent), és nem mellesleg elolvasta Főncsi disszertációját, és nem igazán érti, hogy kapott ekkora összegű támogatást rá, hogy még előadást is tarthat a témában. Merthogy tele van hibákkal, be is jelölte őket. Milyen kedves. Haroldnak megnyúlik a képe és sürgősen olajra lép, miközben a mobilja naptára figyelmezteti egy közelgő találkozóra.
Fuszkó nyomozó a város rosszabb felén egy háztetőn (!) helyszínel, nem először találnak holttestet a környéken ilyen fura helyen. John érkezik jelvénnyel felszerelve és az esetről érdeklődik. Lionel meglepődik, mégis mit keres ő itt? Nos, az elhunyt kapcsolatban van a drogosokkal, akiknek a nyomában van. Hát, drogot azt itt nem találtak, csak a holttestet némi ólommal. Hősünk szúrja ki, hogy drótvágó van mellette, amiről nem igazán tudni mire kellhetett neki. John sajnálja, hogy nem ért ide időben, mire nyomozónk kontráz: régen egész jól ment nektek a megelőzés, most miért a kábszeres rendőr képében bohóckodsz? Nos, mondja John, ha megtudom majd elmagyarázom – azzal távozik, merthogy a naptárába ő is megkapta az utasítást a közelgő találkozóról, ugyanazzal a helyszínnel, mint Főncsi.
Shaw is találkára érkezett, őt is a naptára vezette ide – valami idióta tart előadást a pozitív gondolkodásról egy teremben. Beül a leghátsó sorba, miközben bejelez az Angler profilja: „Romeo” szeretne megismerkedni vele. Hát kösz, de kösz nem – azzal nyom egy elutasítást. Ekkor John csüccsen le mellé. A nő neki is panaszkodik egy adagot az utált munkájára, és veszettül irigyli azért mert rendőr. (Ezek szerint a gép elintézte, hogy öltönyösünk "valóban" zsaru legyen.) Gyorsan tisztázzák, a telefonjuk hozta ide őket, nyilván nem véletlenül. Az előadást inkább hanyagolják, a folyosón váltanak pár szót, mikor hirtelen megszólal az ott lévő vezetékes telefon. John felkapja, és lőn: számok érkeztek. (Míg jegyzetel Rico olyan fejjel néz rá, mint egy éhes kutya, nem győzök vigyorogni.)
Főncsi megérkezett a megjelölt helyszínre, vele szembe pedig John csüccsen le (aki azonnal kiveszi a telójából a sim-et), aztán beszélgetni kezdenek. Így tudjuk meg, hogy hősünket most Riley nyomozónak hívják, és siet közölni: ismét számot kapott. Harold viszont jobban érzi magát a kő alatt, ahol lapít és a) nem óhajt a gépnek dolgozni, mert majdnem megöletett velük egy képviselőt, b) egyáltalán nem biztos, hogy segítettek az embereknek az eddigi működésükkel, c) nehéz a Szamaritánus látószögén kívül maradni, d) még „iroda” sincs, ami a bázisuk lehetne, sőt telefonon sem beszélhetnek félelem nélkül egymással.
Johnt nem zavarja egykori munkaadója paranoiája, és átpöccinti az új célszemély dossziéját: a neve Ali Hasan (vagy ahogy a Homeland nézői ismerik Abu Nazir), egy elektronikai boltja van. Főncsi nem kíváncsi több részletre, egyenesen közli: ha belemászunk a sztoriba, mind holtan végezhetjük. Ezzel átadja Medvét, és továbbáll.
Nem kérdezem, vaj'h sejtettétek-e, hogy John nem bír a valagán maradni, mert mindenki tudta, hogy úgy lesz. A célszemély üzlete közelében parkol, klónozza annak mobilját, aztán bőszen hallgatózik. Nem kell sokáig várnia, pillanatokon belül néger rosszarc érkezik, és letolja Alit: az eldobható telefonok, amiket tőle kaptak nem működnek megfelelően, plusz a rendőröknek is fecsegett a dologról, szóval készítsen nekik egy új rendszert. Még nem igazán értjük miről van szó, és közben belép Ali fia is, de az elzavarja a gyereket, mielőtt túl sokat hallhatna. Fenyegetője ezután folytatja: egyik társukat lelőtték, mikor a rendszert üzemelte be, ami nem működik, szóval a főnökük, Dominic üzenetet küldött: vagy segít nekik és 48 óra alatt kreál egy új rendszert, vagy nagy bajban lesz.
Mikor távozik, John lép az üzletbe és meglóbálja a tetőn talált halott fényképét és a mellette talált drótvágóét a kérdéssel: járt már itt ez a tag? Mert ebben az üzletben ugyanolyan szerszámot árulnak, mint amit a halott mellett találtak. A célszemély adja a hülyét, mire John elpötyögi, hogy szerinte a férfi bajban van, és segíteni akar, szóval hívja ha gáz van – még névjegykártyát is hagy. Távozása után fia kérdőre vonja Alit, hogy miért nem kért segítséget a rendőrtől, de faterja tiltakozik, maga akarja a problémát rendezni.
Este John immár Fuszkóval kiegészítve figyeli meg a célszemélyt, közben elmondja amit megtudott róla: a halott, akit a tetőn találtak egy „Testvériség” nevű szervezetnek dolgozott, ami úgy tűnik egy lehallgathatatlan mobilhálózatot építtetett ki Alival, aki most találkozik a napközben látott zsarolójával (akinek végre neve is van: Link), mert készített egy újabb telót, ahogy kérték. A rosszarc köszöni, de előbb ki akarja próbálni, hogy elég nagy hatótávolságban működőképes-e, szóval lelép azzal, hogy pár perc múlva jelentkezik.
John Fuszkóra hagyja Ali megfigyelését, ő maga pedig Link után indul. Lionel pár pillanattal később jelenti, hogy a célszemély sms-t ír, amit John a klónozott mobilján lát, és megállapítja, hogy az egy kód, szóval az átadott telefon bomba lesz, a kód pedig az indítója baszki! Hősünk vág egy cefet sprintet Link autója után, végül nagy nehezen felugrik a mozgó furgon oldalára, betöri az üveget, kitépi a tag kezéből a mobilt, majd azzal a lendülettel lepottyanik a kocsiról. Egy gyors mozdulattal elhajítja a telót, pillanatokkal azelőtt, hogy a detonátor működésbe lépne.
Másnap reggel Hasan már Fuszkó kihallgatójában csücsül, sőt John is itt van, mint rendőr. Mehh! Ismét segítséget ajánl, és a férfi végre beszél, de amit mond abban nincs sok köszönet: egyszer már volt a rendőrségen, elmondott mindent de tojtak rá, így maga próbálja megvédeni a családját, mert a fiát megfenyegették. És most hol a fia – vág közbe Fuszkó – merthogy Link nem halt meg. Ali ezt nem tudta, meg is ijed rendesen, úgyhogy John dönt: irány a célszemély boltja. Mikor odaérnek, az üzletet teljesen felforgatva találják, Ben (Hasan fia) pedig sehol. Ekkor megszólal a mobilja, és eddigi zaklatója hívja: náluk van a fia, vagy megépíti a hálózatot éjfélig, vagy nem látja viszont a gyermekét. John bepöccen, Fuszkó mancsába nyomja az igazolványát, rábízza Hasant, maga pedig útra kel, hogy kiszabadítsa a fiút.
Először Shawt hívja, de ő még vacilál, mert félti a bőrét. És nem teljesen alaptalanul, mert miközben beszélgetnek látjuk, hogy a Szamaritánus elemzi a párbeszédet és kiszűri a gyanús szavakat!! John levágja a telót és maga indul a bűnözők nyomára – nemsokára egy bárhoz ér, ami előtt maszkot húz majd belő egy villanógránátot, aztán betrappol. (Mégis honnan tudta hova kell jönnie?) Az egyik tagot kérdi, hol van a fiú, de nem kap választ, helyette fegyveresek érkeznek. Utána már csak kintről látjuk az eseményeket – innen látványosabb megfigyelni, ahogy kirepülnek a bár üvegablakán. Hősünk újra megszorongatja az előbb kérdezett tagot, hogy nyilatkozzon Link lelőhelyéről, de ő csak annyit tud mondani, hogy a Bálnánál van. További információ nem hangzik el, mert Johnt váratlanul leütik – nem kis meglepetésemre Shaw intézte el, baszki. Most mi van??
Főncsi az irodájában malmozik, mikor Forrás érkezik hozzá. Hogy miért jött? Hát mert Johnék újra akciózni kezdtek, ő pedig rettenetesen letolja a férfit, hogy nem segít nekik, aminek az lesz a vége, hogy holtan végzik. Szóval Harold szíveskedjék összeszedni magát, és újból csatarendbe állni, mert ők most háborúban állnak, és az istenség, akit a világnak adott (a Gép, ugye) az életéért küzd. És igen, az egyes emberek megmentése is számít, semmi sem történik hiába, minden lépés csak egy a sakktáblán – ezzel távozik, hátrahagyva a döbbent férfit.
Hősünk Rico autójában tér magához, aki közli, hogy azért ütötte ki, hogy megmentse, mielőtt az ellen rájuk talál. A férfi azonban fejjel menne a falnak, hogy megmentse a fiút, így végül a nő rááll, hogy segít neki (közben „Romeo” megint üzen az Angleren, de ő még mindig nem akar cimbizni vele). John kora délután ér vissza Hasan üzletébe, aki egyrészt aggódik a fia miatt, másrészt a megbízása miatt, mert nem tudja beüzemelni a rendszert (arra az esetre, ha a fiát mégsem a jófiúk találnák meg először). Ekkor lép be Harold, akit Fuszkó irányított ide, és felajánlja a segítségét. Reese útnak indulna, de előtte Főncsi is felhívja a figyelmét, hogy jelen körülményeikre tekintettel legyen óvatos, mire ő visszamorran: oké, akkor keresek valakit, akinek nem kell olyan óvatosnak lennie.
És hogy mégis ki lenne az? Lehet ugrálni, John Eliashoz érkezik! A maffiózó egy alagsori zárt helyiségben, testőrökkel védve és Marconi társaságában időzik. Mikor kettesben maradnak, John a "mit csinálsz mostanság?" kérdésre meglóbálja a jelvényét, Elias pedig kibírja röhögés nélkül, és inkább kérdi, hogy miben segíthet neki. Nos, a „Testvériség”-ről kellene némi infó, a vezetőjéről Dominicről, meg a Bálnáról, mert egy fiú élete a tét. A maffiavezért végre elmosolyodik, a Bálna ugyanis nem egy személy, hanem egy jókora drogszállítmány, ami évente csak párszor érkezik. Ilyenkor elviszik egy védett házba, ahol feldolgozzák, csomagolják – ezt korábban a HR végezte, de a szervezet felszámolásával nem volt gazdája az ügynek, nyilván ezt az űrt igyekszik most betölteni Dominic. Elias óva inti hősünket a tengelyakasztástól, de John nem hallgat rá, inkább megkéri, hogy segítsen. A férfinak felszalad a szemöldöke.
Visszaváltunk Főncsiékre – Hasan úgy dönt, nem magyarázgatja a rendszere működését, hanem megmutatja, ezért felügetnek egy háztetőre. Így tudjuk meg, hogy a régi tévés UHF antennákat használta fel a rendszeréhez (a műszaki okosok majd kommentben megmondják a tutit, én nem értem teljesen a dolgot), ettől Főncsi egészen fellelkesedik. Kora este lesz, mire sikerül megdolgoznia úgy az egészet, hogy működjön – így lesz egy elavult technológiából modern, titkos és használható rendszer. Ali hívja is Linket a jó hírrel, aki közben javában pakolja a Bálnás drogot, ám Hasannak lófaszt int: visszakapod a fiad. Majd. Egyszer. Ezzel bontja a vonalat, aztán jelenti a társainak, hogy Dominic utasítására fél órán belül pucolniuk kell, Bent pedig, aki itt van velük túszként, később tervezi megölni, a faterjával együtt.
Nincs mese, Főncsi tudja, hogy most már valóban Johnnak kell közbelépnie, így Ali hálózatát használva hívja őt, és átküldi a helyet, ahol a rosszfiúk a hálózatra kapcsolódtak - valahol a közelben kell lenniük. Reese indul és Shawt is riadóztatja.
Elhelyezkednek a megadott pont közelében – John az utcán, Shaw egy üres ház emeletén – hamarosan látják Link pár emberét terepjáróval távozni. Ám bűnözőink nem jutnak messzire, pár méter után beléjük durrant egy hatalmas kamion, mire vetnek egy jókora szaltót. A kamionból Marconi száll ki (akinek mellesleg elfelejtették a sebhelyét az arcára sminkelni, de ne kukacoskodjunk), az egyik sebesült drogkereskedőkhöz lép, elveszi a lehallgathatatlan telefonját és még odacsapja: Elias üdvözletét küldi. Miközben távozik, pillantást vált Johnnal, aki bólint egyet felé. Az eset így már a rendőrség szempontjából bandaháború, és miután Reese most zsaru, okot kapott arra, hogy bemenjen a házba, ahonnan a drogosok kijöttek. Onnan közben még többen jönnek, nyilván hallották a csattanást, de Rico mindenkit térd- vagy váll-lövéssel illet, John számára szabad az út.
Odabent ki is oszt pár lövést, de azon kívül csak kábszert csomagoló, és ijedten visítozó nőket talál, Linket és Bent nem. Shaw szerencsére meglátja őket, amint a hátsó ajtón távoznak, de a saját pozíciójából nem tudja kilőni a túszejtőt. John viszont még azelőtt hozzájuk ér, hogy beindíthatnák az autót, kiüti Linket - a fiú megmenekült. Megérkezik a rendőrség, hősünknek pedig csak meg kell lóbálnia a jelvényét, és máris egy hatalmas kábítószeres fogás büszke végrehajtójaként feszíthet. Hehh! Nem sokkal később már Főncsit hívja, hogy Ben beszélhessen az édesapjával, öröm és bódottá.
Miközben Reese és Ben a helyszín közelében bonyolítják a hívást, megérkezik a rész elején Budapesten látott szőke bérgyilok, aki mint tudjuk a Decima embere. Kábítószeres ügynöknek adja ki magát, és felvilágosítást kér az egyik járőrtől: mégis mi folyik itt? Bandaháború, jön a válasz, ám a nő rögtön tudja, hogy rohadtul nem erről van szó – a kamionos „úttorlasz” egy kicsit többről árulkodik. Némán hátat fordít, és elvonul a helyszínről, a kukába hajítja hamis jelvényét, alig pár méterre kerülve el hőseinket. Miközben távozik, a Szamaritánus kameráján érdekes felirat jelenik meg (mutatom, itt mindjárt). Megfejtést a kommentekben kérek, én kissé értetlenül állok a dolog előtt.
Másnap kora reggel John és Főncsi egy padon ücsörögnek, Medvével kiegészítve. Harold rájött, hogy miért most állította őket újra csatasorba a gép: lenyúlta ugyanis Ali rendszerét, így végre tudnak úgy beszélni egymással telefonon, hogy nem hallgatják le őket, még a Szamaritánus sem. Kicsit berhelt a dolgon, hogy biztosabb legyen a rendszer, a Testvériségtől pedig nem kell tartaniuk, vszg. úgy vélik, a rendőrség foglalta le a cuccukat. John kivesz egy telefont a Főncsi által hozott kollekcióból, és átadja társának, mintegy kérve, hogy térjen vissza a munkába – ő pedig elteszi a készüléket. Örömteli sóhaj tőlem és hősünktől is, a cukiságbomba (alias Medve) pedig visszaadódik Főncsinek, majd távoznak.
Shaw ismét a melóhelyén küzd, mikor megjelenik Forrás kicsit kioktatni a való világba illeszkedésről és arról, hogy válaszoljon az Angler profilján érkező megkeresésre, a saját érdekében.
Az őrsön Fuszkó meglepődve látja, hogy egy ismeretlen ember babrálja elhunyt társa számítógépét. Mégis mit jelent ez, ugrik az idegen torkának, mire jön a mentegetőzés: én csak az informatikus vagyok, előkészítem a gépet az új társa érkezésére – valami drognyomozó, aki nagy fogást csinált, és előléptették. Fejével Lionel háta mögé int, merthogy megérkezett az új kolléga, neki meg leesik az álla új társa láttán: John az, baszki. Az informatikus balra el, John pedig már veszi is birtokba az asztalát, illetve csak venné, mert ebben a pillanatban leesik neki, hogy az bezony Carteré volt. Lemerevedik, és olyan esendő pillantást vet Fuszkóra (az meg vissza), hogy összeugrik a gyomrom. A valódi nyomozó tér előbb magához, és üdvözli őt a nyolcas körzetben.
Rico a kávézó teraszán ül, ahová a Gép küldte, mikor furgon fékez mellette, benne Romeo-val. A tag kollégát keres, sofőrt pontosabban, egy meg nem határozott melóra – amint társai kinyitják a kocsi ajtaját, némi fegyver villan elő, így a nő azonnal kötélnek áll.
Főncsi egyetemi szobájában maga elé veszi disszertációjának azt a példányát, melyben főnöke bejelölte a hibákat. Harold jobban megnézi, és látja, hogy egy-egy betű, illetve szám van bekarikázva, úgyhogy gyanút fog, és nekiáll kijegyzetelni a „hibákat”. Jegyzeteivel a könyvtárba battyog, kinyitja a megfelelő könyvet és amit annak jelzett oldalán lát arra ösztönzi, hogy tovább kutakodjon. Egy titkos alagsori helyiségbe érkezik – no világítás, no emberek, totális elhagyatottság. Szerintem megvan az új, tökéletes főhadiszállás. Hát így.
Végül pedig visszatérek jó szokásomhoz, és egy kis adag Medve-fotót prezentálok Kapitánylány felkérésére és mindannyiunk örömére. Íme:
Facebook kommentek