Hohohhó. Egyik legfaszább duplarésze a sorozatnak a viharos. Lesz benne töménytelen izgalom meg akció, meg minden, mi szem-szájnak ingere. Lesz benne még Carson doki, aki beleköt Fordba - a kis merész -, aztán lesz McKay, akinek nem ez lesz élete legjobb napja, visszatér a Genii, és minden eddiginél nagyobbat szemétkednek, megismerünk tőlük egy visszatérő szereplőt, és lesz Sora, mert ő jól néz ki. Lányoknak meg biztos Sheppard fog bejönni, aki John McClane-t fog játszani és kegyetlenül jól csinálja majd. 3,2,1... Pörgünk.

Teljesen lazán szállunk az ugróval az óceán felett Sheppard-del és Teyla-val. Jót dumálnak az athosiakról, amikor Teyla hunyorítva észrevesz egy bazi nagy viharfelhőt. Sheppard is hunyorít, mert a bazi nagy fekete viharfelhőket általában nehéz észrevenni. Pláne ha az egész horizonton csak az látszik. Hazaszólnak, hogy megkukkantják. Sheppard szerint ez egy kicsit túl nagy egy viharhoz, a bolygó ötödét befedi. A bökkenő azonban nem itt van, hanem ott, hogy egész véletlenül pont az athosiak felé tart, majd utána - és most mindenki kapaszkodjon meg - Atlantisz felé.

Oké. Ez a rész az első évad hűdekirály részei közül való, viszont anyázás követi a vége felé, mert hasonlókat már láttunk az anyasorozatban is. De a hűdekirály mivolta erősebb, mert HAZAMEGYÜNK! A poént ezzel még nem lőttem le, szóval majd tessék továbbkattanni. Továbbá lesz a részben Weir nagyúrnő, aki végre egyszer megnyugszik, majd ezzel arányosan ki is akad; Teyla, aki ebben a részben lesz a legeslegrondább, mert földi cuccokban fog flangálni, és brrr, nem éppen fogja eltakarni; és persze lesz McKay, aki szimplán McKay, ergo röhögünk rajta. Lesz Sheppard is, de most már inkább induljunk neki. Hosszú lesz.

Egy bolygón vagyunk, ahol egy pár oszlopon, a kapun és sűrű ködön kívül semmi sincs. McKay magyaráz valamit, hogy az egész helyet egybefüggő energia veszi körül. Sheppard-öt az érdekli, hogy fel lehet-e használni. McKay azért akart idejönni, mert az energia technológiára utalt, viszont csak köd van. Ami szerinte nem köd. Szóval Sheppard-nek azt válaszolja, hogy még nem tudja, hogy lehet használni, de jó sok van belőle. Az őrnagynak elege van, tárcsáznak. Miután a kapu aktiválódik, McKay észrevesz valamit. A kapu a ködből veszi az energiát. Sheppard-öt ez nem nyűgözi le. McKay szerint, mivel a köd jó sok helyet elfoglal, elég energiát tudna adni ahhoz, hogy tárcsázzák a Földet. Yeah!

Ez a rész egy újabb fontos mérföldkő (vagy kilométerkő) a sorozatban, szóval vétek kihagyni. Maga a mérföldkő pedig egy Genii nevű nép. Ebben a részben hozzájuk megyünk kéregetni, de nekik más terveik lesznek, megtámadunk egy kaptárhajót, ravaszak leszünk, meg ilyenek. Szóval haladunk gőzerővel. Na gyerünk.

A tárgyalóban ülve kezdjük a dolgokat. Teyla egy Genii nevű népről beszél, akik egyszerű, amis földművesek, és jó kereskedők. Mindezt azért teszi, mert kezdenek kifogyni az ételből. McKay közben a tárgyalóban reggelizik, és megerősíti, hogy fogyóban a kávé, aminek tetemes részét egész véletlenül pont az ő bögréje körül szokták szem elől veszíteni. Weir beleegyezik, mehetünk kereskedni. A túloldalon vagyunk. Megtudjuk, hogy élelemként valami tava nevű babot tudnának szerezni. Viszont sehol senki, de Teyla szerint majd előjönnek. Igaza volt. Két különböző nemű emberke tűnik fel a 19. századból: Tyrus és a lánya, Sora. Nem tűnnek nagyon vendégszeretőnek, főleg Tyrus, mert Sheppard félreérthetetlenül ráhajtott Sora-ra. Persze tagadja. Tyrus belemegy, hogy elvezesse őket valami Cowen nevű fickóhoz. Tyrus hátramarad, és egy csuklóra erősített adóvevőn keresztül figyelmeztet valakiket, hogy mindent kapcsoljanak ki. Na ennyit arról, hogy mennyire egyszerű népség.

Ebben a részben foglalkozunk már a lidércrabbal, el is nevezzük, megpróbáljuk kiirtani a lidérceket úgy általánosan, Carson csajozni fog (!!!), kiderül, hogy a földiek mennyire naivak, és kihalásra lesz ítélve egy újabb nép, de most nem a mi hibánkból. Megkezdjük a működést.

Hoppá, nem ugróval indítunk! Már alapból egy aránylag ronda és romos iparvárosban vagyunk. Egy nagyszakállú öregember vezeti a csapatot egy koszos folyosón, és arról dumál, hogyan fognak fűteni. Geotermikus energiával. McKay már itt is sznob, de Sheppard nyakon csapja. Teyla-nak feltűnik, hogy kissé fejlettebbek a szokásosnál, mert azt a lidércek nem szokták hagyni. Megtudjuk, hogy nem igazán izgatja, mert egy ütőképes fegyverrel kísérleteznek. Azt mondja, hogy 50 évük van tökéletesíteni, amíg a lidércek újra erre járnak. Szegénynek fogalma sincs róla, hogy Sheppard-nek hála, már holnap itt lehetnek. Kikecmergünk az alagsorból, és egy nyomasztó, fehér folyosóra érkezünk. Állítólag hasonlít az 51-es körzetre. Állítólag. A szakállas odanyújt egy fiolát Sheppard-nek, és csak kinyögi végre: ez a szer immunissá teheti őket a lidércekkel szemben. Ez már döfi.

Ahhoz képest, hogy az előző részben szereztünk egy lidércet, rohadtul nem vele foglalkozunk, hanem inkább elmegyünk egy közepes részt csinálni. De sebaj, majd a következőben. Ebben a részben szerzünk egy fontos dolgot, amit aztán el is veszítünk, McKay-ről kiderül, hogy rossz apa lenne, találkozunk a sorozat legrosszabb CGI-jével, és nem utolsó sorban megtérítünk egy újabb népet. Apa, kezdődik!

Egy szép erdős táj felett repülünk az ugróval. Igen, megint az ugróval. Ha lenne egy Harley-m, én se járnék busszal. Na szóval. Teyla-nak nem ismerős a hely, McKay meg épp azt fejtegeti, hogy miért tűnnek hasonlónak a lakott világok. Mivel mindet ugyanott forgatják. A fejtegetést megzavarja, hogy az ugró elkezd rázkódni. Valamilyen energiamező van a közelben. McKay szerint ez fejlett technológiára utal, tehát jó dolog, kukkantsuk meg. De ekkor az ugró megint rázkódik, most még jobban. Ezt már Sheppard sem értékeli, lefújja a dolgot, irány a kapuhoz. Csakhogy az ugró nem engedelmeskedik! Nofene. A motor leáll, ezek kérem szépen zuhannak. Na ez így szárazan hangzik. Szóval: ZUHANUNK!

Ez egy ilyen nyomozós rész lesz, de azért akcióra is szert teszünk. Megtudjuk, hogyan kerültek hirtelen lidércek az előző részbe, felfedezzük a bolygót, ahol Atlantisz van, egy újabb beképzelt földit ismerünk meg, valamint az athosiak is középpontba kerülnek. Na persze a lényeg a rész végén lesz. Nézzük, mi is történik addig.

Aktiválódik a kapu, katonák rohannak a kaputerembe, pajzsot fel. Shephard-ék azok, támadás alatt vannak, és még nem szeretnének elhalálozni, úgyhogy visszajönnének. Rendben, pajzsot le. Azonban a csapat helyet egy csomó lidérclövedék érkezik, amiket a katonák akrobatikusan kikerülnek. Shephard-ék is jönnek, azonban McKay-t még eléri egy lövedék, és fejen találja, amitől kicsit megszédül a padló irányába. Ugrunk is a gyengélkedőbe. McKay ideiglenesen megbénult, és elég viccesen beszél emiatt. Mert ugye a lidércpuskák nem ölnek, mert abban nekik nincs élvezet. Carson dokit ez teljesen lenyűgözi, McKay viszont más véleményen van, de mivel alig tud beszélni, nem tudjuk meg pontosan. Weir közben jön Shephard-ért, valamit meg kell beszélni. Arra kíváncsi, hogy mi is történt odakint. Lidércek támadtak megint a csapatra, ez volt az ötödik a kilenc útból, és valószínűleg az előző részben volt az első. Weir nem ködösít: szerinte kém van Atlantiszon.

Ez a rész egyértelműen az évad egyik legjobbja, lehet velem vitatkozni. Van benne idegen lény, csillagkapu, űrhajó, még flashback-ek is. Tökéletes összetevők. Ezenkívül bemutatkozik egy új mellékszereplő és egy idegesítő tudós, utóbbi még Weir-t is kihozza a sodrából. Maga a rész azért is élvezetes, mert – mint a címből kiderül – 38 perc (pluszmínusz valamennyi) alatt játszódik, tehát nincs szöszmötölés, nincs filózgatás, pörgés van, viszont nem lesz rövid. Start!

Kezdésnek rögtön egy ugrót láthatunk valahova sietni. Odabenn Ford hadnagy egy újonc pilótát nyugtat, hogy semmi gond, sikerülni fog. Közben pedig fel-le lépked valami emelvényen a pilóta mögött; valaki megmondhatná igazán, miért. Hátraszól, hogy mindjárt ott vagyunk valahol, valószínűleg Atlantiszon. (A szemfülesek észrevehetik, hogy csak hat ékzárat üt be az újonc.) Hátul Shephard fekszik, és valami undorító alien-rovar van rátapadva a nyakára. Siránkozik nagyon, hogy jó lenne, ha leszednék róla. Teyla elmegy az elsősegélycsomagért, közben odamondogat az újoncoknak, hogy tapossanak a gázra. De azok nem teszik. Behúzzák a hajtóműveket, ám szemmel láthatóan az egyik nem akaródzik a helyére menni.

Avagy SzuperMcKay legendája

A pilot után egy kicsit lecsillapodnak a kedélyek. Mindenki jól befészkelődött már, Weir is nyugodt, Shephard sem olyan kemény, és már a doki is le mer ülni bárhova. Ennek ellenére ebben a részben megint szívatják McKay-t, elveszett kisfiút keresnek, Atlantiszt védenek, ismét szívatják McKay-t, többet megtudnak a városról, elhárítják a veszélyt, és nem utolsó sorban jól megszívatják McKay-t. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Lassan indulunk, de utána begyorsulunk. Na indul a mandula.

Ki mással kezdhetnénk a részt, mint Rodney McKay. Már valószínűleg negyed órája bámul egy csapat egeret, amikor is bekapcsolódunk. Aztán kaján vigyorral az arcán megkérdezi az egyiktől, hogy talált-e már magának valami jó kis lányegeret. Teljesen hétköznapi, hogy egy fizikazseni egerekkel beszélget. Közben Carson doki nyugodt szívvel válaszol a kérdésre, és közli, hogy még nem talált senkit. Vajon miért… McKay mondja neki, hogy pár athosi (falusi) nő egész tetszetős, és addig kell ütni a vasat, amíg. Ez a beszélgetés itt elérte a holtpontot, úgyhogy a doki a lényegre tér: bead egy kísérleti szert, amitől McKay képes lesz irányítani az ősdolgokat. Carson megkérdi, hogy akar-e róla többet tudni, mivel McKay is tudós, vagy olyasmi. Rodney közli, hogy szerinte a gyógyítás az nem tudomány. Carson vérszemet kap, ebből szívatás lesz. Lazán tudatja, hogy hát nem igazán legális dolog ez, de mivel nem a Földön vagyunk, uccu neki. Az is kiderül, hogy ugye nem igazán biztonságos, mert ugye manipulálja a DNS-t. Kissé érdeklődőbb lett McKay, de mire észbe kap, puff, tű a helyén, felszisszen, majd utána biztos kap egy nyalókát, amiért jó kisfiú volt. Valami ősizét szorongat, amiről fingja nincs, hogy mi az, de hátha jelzi, hogy mikor válik ő is Mini Istenné.

Ott hagytuk abba, hogy Ford az állát szedegeti fel éppen, mert átjött a kapun három vijjogó űrhajó. Gyors odarádiózik a Terminátornak, hogy hát jön az ellen. Mindenki rohan, persze más-más irányba. Miután abbahagyták a légi bemutatót, a hajók egy bazi nagy lézerporszívóval elkezdik felszivattyúzni az emberkéket. Ez már a Terminátornak is sok, parancsot ad a gyilkolászásra. A fák között mozgó cigifüst jelenik meg, ami teljesen kiakasztja a robotunk processzorát. Biztos leszokott már. Közben jön már Teyla és
Shephard is, mert ugye a csaj az érzi a Lidérceket. Ez a második töri leckéből derült ki, amit otromba módon kifelejtettem. Shephard is megijed közben a cigifüsttől, de csak addig, amíg nem jön Teyla. Ő nem szarozik, beleáll a füstbe, ami eltűnik. Hatásos, hatásos. Kiderül, hogy csak a Lidércek vetítik oda. Szemetek.

Közben a hajók megunták a porszívózást egy kicsit, úgyhogy aljas módon szétlőnek pár sátrat. A Terminátor egyenesen pánikol, és egy katonával leszedeti az egyik hajót. Aknavetővel. Alapfelszerelés. A másik két hajó bepöccen, porszívó bekapcs, Terminátort beszív, Teyla-t beszív, Shephard megint zakózik egyet, de most már nem értékeljük a humorát. Hopp, na de mi van Forddal? Szegény még ott didereg a kapunál, amikor is beindul a tárcsázó. Hajók elmennek, Ford gyorsan memorizálja a címet, amiért a későbbiekben még kap egy buksisimogatást. Shephard odarohan a lelőtt hajóhoz, amiből egyik kedvenc Addams Family szereplőnk, Thing alias Kéz kecmereg kifelé. Shephard nyilván nem szerette a filmet, mert széjjellövi a védtelen kezet.

A cím furfangos módon elárulja nekünk, hogy bizony sokban köze van Csillagkapu-sorozathoz. Ki ne ismerné a nagy karikát, ami galaxisokon keresztül más bolygókra juttat el minket, ezzel óriási táptalajt adva egy ütős sci-fi sorozathoz. A Csillagkapu Atlantisz az eredeti széria hetedik évadánál válik ki, és a pilotja – szerény véleményem szerint – még ütősebbre sikeredett az ismeretlen arcok ellenére is. Lássunk hát neki.

A nyitójelenetben rögtön láthatunk is egy pofás kis űrhajót, aminek a hangja a Jetson család nevű rajzfilmből lehet ismerős. Rövid időn belül meg is pillantunk egy hightech várost óriási burokkal lefedve. Odabenn egy csúnya arcú, Apofiszra emlékeztető bácsi gonoszan néz egy mit sem sejtő, jámbor tekintetű nénire. Miután újabb szögből megnézhettük a nénit, hirtelen beüt a krach, a hightech város gondol egyet, és elkezd repülni. Becsületesen bekapcsolja a ködlámpákat, majd egy pillanat alatt el is tűnik az űrben.