Az utolsó rész előtt ott hagytuk abba, hogy Anyu levetette magát a mélybe. Sajnos nem volt alatta trambulin, vagy ilyesmi, legalábbis abból ítélve, hogy eszméletlenül szállítják kórházba. Szegény Gerard szóhoz sem jut…kemény időszakon van túl amúgy is, erre még ez is. Széparcú a kórházban sír a vállán. A jelek szerint őt is megviselte, hogy úgy hullanak körülötte az emberek, mint a legyek. Egy doki közli velük, hogy a sérülést figyelembe véve legjobb esetben is egész életében fájdalmai lesznek…ha peches akkor meg ezentúl csak pislogni fog tudni. Ezek után Széparcú bevallja, hogy pár napja járt már itt, amikor is Csínót siratta. Szerinte mindenről Szőke tehet, a kis galád. Közben láthatjuk az emlegetett Szőkét is, amint egy valódi elmebeteghez hasonlóan magában beszél, szinte teljesen begolyózott a stressz hatására.

A műtőfolyosón folytatjuk, Széparcú rezignáltan üldögél, megjelenik Baba is, kócos hajjal bevallja, hogy ő küldte a másvilágra Csínót (ezek szerint megmurdelt). Babában még maradt valamennyi becsület/teljesen elment az esze, azon nyomban, ott helyben feladja magát a zsaruknak. Széparcú felkeresi a Csínóval közös helyeket egy kis nosztalgiázásra  - lényegében azok a helyek, ahol eddig dugtak. Közben anyu hazaér, akit Gerard a kanapén alva vár. A felesége annyira be van nyomva, mint a gerely, gyakorlatilag összezuhan a lépcsőn felfelé menet, de közben még froclizza kicsit a férjét, hogy az elvesztette a választásokat. A győzelem másnapján Szőke, Ali és Kósza mesterkednek egy jachton Gerard további lejáratásán. Alinak sikerült fényképet szereznie arról, amint a szerecsen sofőr kokót vásárol, egy kis jövőbeni segítség fejében Szőkétől hajlandó lesz odaadni a képeket.

Szegény Gerard szomorkásan elmélkedik az elmúlt időszak eseményein, főként a kisfián, Lükén. Úgy tűnik kissé leszerepelt, mint apa. Ezek után hirtelen a gettóban leszünk, ahol Csínó ragasztja fel éppen apósa, Gerard plakátját egy méretes falra (ekkora archoz kell a hely). Van egy apró probléma, megérkezik Ali és Babaarcú is, bandájukkal együtt. Elkergetik Csínó haverjait, de őt nem hagyják elmenekülni, kóstolgatják kicsit. Csínó kezd hozzászokni ahhoz, hogy fegyvert nyomnak az arcába, ezúttal Ali teszi, miközben Baba egy pengét dob elé, mondván kapargassa csak le szépen a plakátot. Csínó nem hülye, egy ragacsos papírlap nem ér annyit mint az élete, leszedi. Valószínűleg bokafogásra is kényszerítették volna, ha nem érkezik meg egy adag rendőr, mire az egész csapat széthussan. Széparcú hazaér, összefut a nimfó barátnőjével, akivel jelenleg rosszban vannak. Kedvesen megjegyzi, hogy biztos reszelgeti még őt Szőke, mert mintha lenne egy kis fehér folt a szája szélén, és különben is takarodjon a lakásból. Ennek a barátságnak lőttek.

Kezdésként Kósza kezel le néhány fontosnak tűnő (talán politikusok?) muksóval, majd bedobja magát a Babaarcú által vezetett lopott merdzsóba. Élni tudni kell. Közben pedig az akasztásos halál és a merevedés kapcsolatáról elmélkedik. A főcím után a bebukott pénztárost rohamozzák a riporterek. Rutinosan válaszolgat az elején, terel, ahogy igazi politikushoz illik. Azt állítja, szomorú tekintettel, hogy minden döntése mögött a szintén bukásra ítélt párizsi politikusnő áll. Aztán amikor kap egy komolyabb kérdést, szimplán int a sofőrnek, hogy taposson bele. Szégyen a futás, de hasznos. Ali közben hazaér a gettóba, a csomagtartóból kipakol valami cuccot, oszt odaadja valami motoros futárnak, gondolom nem uzsonnát osztogat, hanem drogot.

Azt láthatjuk az elején, hogy a párizsi politikusnő a botrányt követően megérkezik városunkba. Minden újság tele a pikáns részletekkel, a vérszívó riporterek rögtön letámadják az utcán. Azzal védekezik, hogy ami történt, megtörtént. Úgy tűnik Párizsban nem szoktak visszahatólagosan is érvényes törvényeket írni. Az autóban Szőkének kijelenti, hogy miatta jött a városba. A csábos tekintete azt sejteti, hogy egy újabb pocsíkolásban bízik. Szőke csak lazán az orrára tolja a napszemüvegét, igazi playboy. A nő Gerarddal fog találkozni, igyekszik majd meggyúrni a botránnyal és a választásokkal kapcsolatban, Szőke már ismeri az öreget, nem túl bizakodó.A szerecsen sofőr ecseteli, hogy nem lesz könnyű bemártania majd Szőkét, elvégre egy tiszteletben álló politikusról van szó, már ha ez a szókapcsolat egyáltalán értelmezhető. Ő meg csak egy sofőr…ugye.

Marseille. Nyitásként sejtelmesen forgunk körbe egy tengerkékre festett folyosón, szinte szédülésig. Az egyik helyiségbe betérve elénk tárul egy hatalmas termetű ember, maga Gerard, aki mintha kokót szippantana - jó kis kezdet. Elővigyázatosan megtörli az orrát-száját, nehogy lebukjon, látszik, hogy nem először csinálja. Egyfajta csatahajóként vonul végig a folyosókon, maga mellé vonva egy szőke fazont, majd megérkeznek a napfényben úszó stadion díszpáholyába. Zeng a stadion, Gerard, meg egy bányászhoz hasonló egyszerűséggel magában kifejti, hogy imádja ezt a várost (ennél azért csúnyábbat mondott, na).