Erről a részről régi középiskolás tornatanárom szavai derengenek fel, miszerint: a mai alkalommal a társaság csoportokra oszlik, az egyik fele megy focizni, a másik fele bádibildingezik, a harmadik fele a kötélre mászást gyakorolja az óra végéig, amikor is az osztály három fele egyesül egy rövid kidobandós játék elejéig. Amint az sejthető, az említett tornatanár nem volt tagja az iskola egyébként létező matematikai nehéztüzérségének, s a magyar nyelvtani elitalakulatban is inkább csak tartalékosnak volt tekinthető. Mindenesetre, ha valaki esetleg fel próbálta hívni a figyelmét a számtani vagy fogalmazásbeli pontatlanságokra, az baromi könnyen és gyorsan a kötélmászó csapatban találhatta magát, így mondjuk egész kevés kritikával is végig tudta csinálni a tanévet. Szóval, az epizódban is eltérő helyszíneken és szálakon zajlanak az események, így francba a kronológiával - ahogy az időutazó felesége mondaná -, csapatonként nézzük a fejleményeket. A változatosság kedvéért egy közös ivós kép a főszereplőkről kezdésnek, csak, hogy el ne felejtsük őket.

Ted, Marshall és Lily indul az éjszakába, a szokásos helyre, a szokásos asztalhoz meginni a szokásos sört.  Barney-nak azonban más tervei vannak és inkább kirángatná a szokások rabságából haverját, hogy helyette egy ’ledzsenderi’ élménnyel gazdagítsa Tedet. Ez alkalmat ad arra, hogy kapjunk két bejegyzést a Barney-féle szinoníma és metakommunikáció szótárból, amelyek bazi gyakran elő fognak fordulni. 1. Ledzsenderi: minden ötlet, ami Barney fejéből pattan ki; minden esemény, ami Barney szája íze szerint zajlik; minden, ami Barney szerint jó móka. 2. Jól figyelj rám: ezt inkább mutatjuk. 

Team Ted&Barney számára indul a ledzsenderi élmény, bár Ted mintha még prosztata-vizsgálaton is szívesebben venne részt, mint ezen. Első lépés: felszedünk valakit a reptéren. Mármint átvitten, a szó csajokkal összejönni értelmében. Ehhez Barney eszköztára két bőrönd, amit a poggyászkiadásnál tervez feldobni a szalagra, hisz az ideális felszedős beszélgetés így indul: Á, Te is bőrönddel utazol? Nem láttál egy szürke gurulós kínait Sansom-ite felirattal? Ted ellenkezését Barney egy hosszan tartó, valószínűleg már sokat hallott érvelés fenyegetésével gyilkolja le.

Pár béna ismerkedős próbálkozás után Barney végül átdobja Tedet egy poggyászkocsin, így végre megvan a fizikai kontaktus, az apropó az ismerkedésre és megvannak a mai randomlányok is. Ezen az sem változtat, hogy tovább utaznak Philadelphiába, mivel a második lépés: követjük a randomcsajokat, veszünk két jegyet Philly-be, plusz odarendeljük Marshallt. Az már csak a repülőn derül ki, hogy a csajok pasijai hátvédek az NFL első ligájában, és legalább az egyik lánykérésre készül. Ez szívás, mert asszem, ha Krúdy idején lett volna profi amerikai foci, akkor az álmoskönyvében az szerepelt volna a „Mi várható, ha NFL hátvédek csajait próbáljátok meg felszedni?” bejegyzésnél, hogy „Ebből bizony nem lesz dugás, hacsak nem akarjátok csúnyán elveretni magatokat!”. Ha Team Ted&Barney azok, akik a magasugrást gyakorolják, akkor ezt a lécet csúnyán leverték. Amúgy, Marshall, maradj otthon, nézzél tévét.

Ráadásul a repülőn még le is tartóztatják a srácokat, mivel gyanús poggyászt helyeztek a kiadószalagra, majd last minute jeggyel elhúztak Philly-be. Team Ted&Barney helyzete nem túl kecsegtető, figyelembe véve, hogy hátrakötött kézzel, arccal asztalnak lefelé ismertetik velük, hogy régóta figyelik, amint Barney különböző csomagokat – köztük saját magát – pakolja fel különböző poggyászkiadó szalagokra. Ted próbálja kimagyarázni magukat, Barney adja a Japánból érkezett üzletembert, amúgy Marshall gyere, ügyvédre van szükségünk.

Miután Barney-t táskáját Team Special Agents átvizsgálta, és a benne talált halom óvszert ártalmatlannak találta, Team Ted&Barney szabadon távozhat. Harmadik lépésként Barney azonnal le is szervezett egy házibulit az egyik rendőrcsajhoz, hát nem ledzsenderi?! Az is, a buli halottabb, mint Gogol lelkei, még az extra erős limonádé és az emeleten alvó nagypapa sem dobja fel. Léc ismét leverve, az egyetlen pozitívum, hogy részt ül rajta a Szabadság-harang biztonsági őre. Az amerikai függetlenség ikonikus szimbólumáról mi jut Barney eszébe? A történelem során még biztosan soha nem nyalta meg senki, mi lehetnénk az elsők, Ted! Ez bizony ledzsen…ledzsen… deri lesz!

Na, ez Tednél már kiveri a biztosítékot, nem lesz itt semmiféle harangoknak nyalása, húzunk haza, a szokásos sörömet akarom a szokásos helyen, Marshall, te is fordulj ismét vissza. A reptér felé a taxiban Barney egyszerre öklöz gyomorra és arcra: Ted, a szokásos dolgaid helyett tisztára nyalhatod a harangot, kihagynád az életre szóló emléket? Én nem csinálhatom magam, mert egy csapat vagyunk, a legjobb barátom nélkül mit ér az élmény? Egy érv a tudatnak, egy a szívnek, és Ted kész is a kalandra, így végül tényleg megnyalják. Léc fennmaradt, szép, sőt, ledzsenderi kivitelezés.  

Team Lily&Robin csajos trécselős estét tart, aminek következtében olyan végtelen okosságokat tudhatunk meg, mint például, hogy a fiúk olyanok, mint a metró, ha lemaradsz egyről, mindjárt jön a következő. Hát, úgy látom, amíg Napoleon idején a marsallbotot hordozta minden közlegény a tarsolyában, manapság minden szingliben ott szunnyad valahol egy Paolo Coelho, ami vagy facebook-posztolásban tör időnként felszínre, vagy pár pohár alkohol szabadítja fel. Még mielőtt hasonlóan magvas gondolatokkal gazdagodnánk, a Team Lily&Robin csajdumcsit megszakítja, hogy Robinra elkezdenek nyomulni a faszik, amit Lily csak a partvonalra szorulva tud szemlélni.

Gondolom, a felsorakozó faszik azok a szépreményű Joey-féle színészaspiránsok lehetnek, akik bugyinedvesítően jó faszinak tűnnek egészen a megszólalásig, azután azonban már csak a jól néz ki jelzőt vezetik fel a színészügynökök a kartonlapjukra. Az alkotók által rájuk bízott szerep így ki is merül egy Helló, kacsint, igézően néz kombinációban, ha mégsem, akkor pedig a Honnan jöttél, a mennyből? megagáz csajozós szöveg jut nekik. Azt hiszem, hogy erre mondják, hogy kis szerep, kitörési lehetőség nélkül. Mindenesetre a statisztákat Robin elhajtja, mint az asztro-tévés jósnők a rontást. Lily ettől függetlenül úgy érzi, ki van rekesztve, mint Szegedi Csanád a Jobbikból, de egy ideig azzal vigasztalja magát, hogy biztosan a gyűrű miatt nem zsongják körül a faszik idióta szövegekkel, vagy anélkül, pusztán a vadító szempárok és a szolizott arcbőr erejében bízva. Nem is tudom, melyiknek a hiánya lehet égetőbb. Mindenesetre, ha ők az osztály focizós fele, akkor Lily a vesztes csapat, rúgott gól nélkül.

A Team Lily&Robin elhanyagolt tagja sokáig nem bírja ezen szuper lehetőségek hiányát, úgyhogy Lily hívja Marshallt, Lily hívja Marshallt, Houston, we have a problem: Robinra már az ötödik faszi nyomul, mondjuk egyik gázabb, mint a másik, de akkor sem járja ez, hogy én meg csak heverek itt a parlagon, lassan körbenő a gaz, meg kijön az allergiám. Biztos a gyűrű miatt van, kicsim, az olyan, mintha világítana a No Entry Private Property lámpa. Ha attól jobb lesz, vedd le a gyűrűt, meglátod, rajzanak majd a faszik, egyik hülye a másik után, örömmel zavarhatod majd el őket, ha ez kell a boldogsághoz. Basszus, ezt nem hiszem el, igen, ilyen egy modern lovag, minden mai csaj példát vehetne erről az áldozatvállalásról. És persze a férjek/vőlegények részéről jelentkező igény esetén viszonozhatná azt.

Marshall áldásával Lily megszabadul a gyűrűjétől. Hmm, a szabadság édes íze, némi áthallást látok a harangos történetszállal, csak hogy kellően erős képzavarral mutassam megdöbbenésemet. Vadászat indul, Lily a gyűrűtlen kezével hadonászik lelkesen, mintha Hermione-t utánozná a bűbáj órán Roxfortban. Nem tudom, hogy a varázspálca hiánya teszi, vagy rossz igéket mormol, de a művelet eredménye mindössze egy joviális meleg pasi, aki éppen csak arra akarja figyelmeztetni, hogy beleült egy szőlőbe. (Egy szőlőbe?! Egy bárban?! Komolyan nem jutott eszébe értelmesebb az íróknak?!) S ha már arra jár, akkor a meleg pasik sztereotípiájának megfelelően segítőkészen letörölné szódabikarbónával Lily fenekét, amikor betoppan Marshall.

Marshall egyszemélyes csapatot alkot, ami a South Park vonatkozó részeiben Kenny számára jellemzően komoly szívást jelentett. Hát, Team Marshall is elég enyves lábbal lépett fel az arra egy lábbal hajtott, kormányos, kétkerekű járgányra, amelynek használóit jellemzően erősen kellemetlen behatások érik (azaz odaragadt a szopórollerhez). Az elején ugyan legalább még azt megússza, hogy Barney magával rángassa a ledzsenderi élményre, mondván ő ma este szexelni fog Lilyvel. Remek hivatkozási alap, a szexből azonban nem lesz semmi, vagy legalábbis minket kihagytak belőle, ehelyett Team Marshall jogi vizsgára készülhet durván vastag könyvekből, mert jogászoknál nem létezik tankönyv ezer oldal alatt, a többkötetes megoldások meg csak reál tudományok művelőinek juthatnak eszébe.

Team Marshall tehát tanul és közben énekel, tanul és közben énekel, egy ideig ennyi. Utóbbival főként minket büntetnek az alkotók, csak hogy érezzük a törődést, hogy ők át szeretnének adni minden hangulatot. Kösz, átjött, hogy neki most szar, nekünk is. Átmeneti felmentést csak Team Ted&Barney telefonhívásai jelentenek, aminek nyomán Team Marshall elindul Philadelphiaba, majd visszafordul, majd oda-vissza fordulgat, attól függően, hogy éppen hol tart a ledzsenderi esemény. És közben énekel, nehogy már legalább mi jól tudjuk magunkat érezni egy kicsit. Team Marshall helyzetét még Lily súlyosbítja a gyűrűparáival. Áldásom rá, húzd le a gyűrűt, hadd gyűljön köréd az éji vad. A mi helyzetünket meg az súlyosbítja, hogy az „Ez szar ötlet volt” gondolatot Team Marshall szintén éneklés formájában önti elénk. Szegény néző, meg az ág, ugye, nem tudom, mit vétettünk, hogy ezt érdemeljük.    

Team Marshall a McLaren’s bárba visszaérve előbb kissé befeszül. Héé, Te, mit ólálkodsz a feleségem feneke táján? Kérsz egy pofont, vagy van nálad? Ja, hogy meleg vagy? Gyorsan a nyakába is ugrik a srácnak: de jó, hogy nem kell bunyózni, mert amúgy fáztam tőle rendesen. Nem így a meleg srác féltékeny barátja, aki a Mivan-mivan-mivan bevezetést kihagyva küldi le a pályáról Team Marshallt. Összegezzünk: egy meleg ölelés, egy meleg pofon, hogy a többiről ne is beszéljünk, úgy érzem, hogy Marshall a mai napon a kötélmászó felébe került az osztálynak.

Ja, Kidsről majdnem elfeledkeztem. Egyrészt Team Kids kezd összenőni a kanapéval, lassan kifejlődik belőlük egy új, csak helyzetváltoztatásra képes hibrid faj, David Cronenberg csinálhatna róluk valami jó kis biohorrort. Másrészt Team Kids a szabadulás reményében már nagyon bízott benne, hogy végre megtudják, hogyan is történt anyu és apu első randija. De ki könnyen bízik, az hamar csalatkozik, tartja a mondás, így nekik is keservesen csalódniuk kellett, mert mindössze egy pontot kaptak egy impresszionista festményen, abból meg túl gyorsan nem lesz anyu-arckép, legfeljebb egy tengerpart csónakkal. Asszem, ők lehetnek azok az osztályban, akik valami kamu felmentésre alapozva szeretnék megúszni a tesióra gyötrelmeit és minél előbb szabadulni a pénteki utolsó óráról. Viszont az élelmes tornatanár kibaszik velük, és elzavarja őket zsámolyt meg medicinlabdát pakolni a szertárba.    

A végén persze együtt sörözik az egész osztály a szokásos bárban, Ted pedig megpróbál felszedni valakit. Nem vagyunk meglepve, kicsöngetés után mi más történhetne.

Értékelés: random hátvédbarátnő csajok, így együtt, 4/7.  

A mai résznek sok tanulsága nem volt, ha csak az nem, hogy bármilyen messze mész is egy bármilyen különleges nyalásért, a végén úgyis a megszokott kedvenc bárodban sörözve sztorizol róla egy laza flört reményében.