Hát akkor csapjuk az „Így jártam anyátokkal” – továbbiakban HIMYM – sorozat leírásának közepébe. Mármint szó szerint a közepébe, merthogy konkrétan a 4. évad 8. részével kezdjük a hogyvoltot. A rendhagyó indítást részben, de csak részben indokolja, hogy jelenleg hazánkban az unorthodox gazdaságpolitika szele viharzik végig, ilyen időkhöz pedig unorthodox hogyvolt dukál. Fontosabb indokom, hogy a hogyvoltozás során az első élményt fogom megpróbálni visszaadni, és ez volt az a rész, amibe teljesen véletlenül először belefutottam, anélkül, hogy túl sokat tudtam vagy hallottam volna a sorozatról. (Leszámítva egy Budapest-Tatabánya vonatúton történt piázást, amin több barátom sörrel és laposüveggel felfegyverkezve szegezte nekem a vádnak felérő kérdést: „Bazzeg, te nem ismered a HIMYM-t?!?! Pont te?! Nézned kéne, neked való!”

Mivel életem számos meghatározó élménye kapcsolódott az „elkezdtük inni” felütéshez, így agyam egyik fele már ekkor lelkesen helyeselte a pálinkafelhő, kiömlött sör és MÁV-kocsiszag összetéveszthetetlen elegye közepette formálódó ötletet. Viszont tekintettel arra, hogy az agyam másik fele nagyrészt elpusztult az így induló emlékezetes események nyomán, a túlélő agysejtekből szerveződött Döntéshozó Bizottság már nagyon kritikusan szűr: csak a nagyon részeg állapotban felmerült és/vagy a nagyon dekoratív lányoktól érkezett kezdeményezéseknek enged. Legalábbis azonnal csak ezeknek. Ezúttal egyik sem állt fenn, emiatt egy fél évet még halasztódott, hogy rákattanjak a sorozatra.)

Ja, a sorozat. Szóval egy bárjelenetbe csöppenünk (nem, nem itt kezdünk, csak az első percekről lemaradtam a kapcsolgatás közepette, bocs), öten egy asztalnál: két csaj, sötétebb és világosabb barna hajjal, biztos le lehetne írni cizelláltabb színválasztással és agyonhasonlatozott szóvirágokkal is, de egyrészt ez nem egy fantasy regényfolyam több ezer oldalban, másrészt a 7 alapszínen túli kódolás agyam elpusztult részében tűnt tova végérvényesen. Rajtuk kívül egy öltönyös és két laza, pólós-pulcsis srác, az öltönyös éppen a „best friend” státuszt igyekszik megszerezni egyik utóbbinál, Tednél. Méghozzá azzal, hogy megszerez neki egy munkát, aminek során Ted akkora irodaépületet tervezhet az öltönyös cége számára, ami nemcsak kitakarná New York látképéből a Chrysler meg az Empire State Buildinget, de King Kong is legfeljebb moncsicsiként kapaszkodhatna a tetején. Legalábbis a makett szerint, amit beúsztatnak elénk. Csak egy akadály maradt, Tednek egy kamutenderen le kell nyomni a Sven nevű svéd építészeti kollektívát, akik valamiért úgy gondolják, hogy a fekete testrefeszülős kezeslábas, napszemüveg és félrefésült haj megfelelő ellenszere lehet az országot sújtó magas alkoholáraknak és a nagymértékű adóztatásnak.

Ha Ted megcsinálja, ráadásul mindhárom srác egy helyen, a Goliath Nemzeti Banknál dolgozhatna, ahol szereplőink munkavégzése fiktív fejlődő országok destabilizálása mellett abban merül ki, hogy „konferencia-hívás” fedősztori alatt a tetőn söröznek, rajzolt felhőkarcolók előtt. Épp csak annyi maradt ki, hogy a bank eközben a közteherviselés alól kibújva termeli az extraprofitot. Megtudjuk még, hogy Ted régi álma, hogy New York látképéhez hozzájáruljon egy saját maga által tervezett épülettel, Marshall (másik pólós srác) Ted legjobb barátja, az öltönyös srác számára pedig minden külföldi bagettet eszik.

Ugrunk, a két barna csaj megérkezik egy gyanúsan cowboy-lányos hangulattal és félárú felesekkel operáló helyre, egy munkatárs szülinapi partyjára, ahol meglepetésükre kiderül, hogy az ünnepelt és a többi résztvevő csaj egyaránt „vúúúú-lányok”. A „vúúúú-lány” kifejezés etimológiai bemutatása vetekszik a lingvisztikai origonak számító „Hot for words” ismeretterjesztő sorozat stílusával (aki nem ismeri, azonnal!), a lényeg, hogy a vúúúú-lányok onnan kapták a nevüket, hogy, mindenre, de mindenre lelkes vúúúú-felkiáltással reagálnak, legyen szó italakcióról, kedvenc számról a zenegépből, vagy akár macskaetetésről. (Egyébként ehhez hasonló Kazinczy-díjas hangutánzó szóalkotással utoljára az egyetemi koleszbüfében találkoztam a „Húbazmeg” nevű, koktélnak csak alacsony igényszinttel rendelkező közegben nevezett alkoholmix formájában. Igen, ennek volt a legmagasabb az egy forintra jutó tiszta alkoholtartalma, és igen, anno excelben utánaszámoltunk.)

Eközben Ted az öltönyös srác számára elkészíti az első vázlatát… a topless Leia hercegnőről, az épületterv innentől nem is érdekes, annál inkább a vúúúú-lányok, akikről az öltönyös Marshalltól szerez tudomást. Elviharzik a bárba, számon kérni Lilyt (megvan a világosbarna lány neve… vagy a sötété… egymás mellett nem tudnám megmondani) a vúúú-lányok rejtegetése miatt. Majd nagyon szép és mély filozófiai eszmefuttatást hallhatunk kiemelt fontosságú fogyasztási cikkek (pl. kicsi cowboykalap) és a vúúú-lányok közötti gazdasági kapcsokról, a vúúú-lányok stratégiai iparágakat (limuzinbérlés, medencés partyk, legénybúcsúk) fenntartó erejéről, az egyéni és közösségi érdekek hierarchikus viszonyáról, aminek a lényege, hogy a világnak, mind komplex entitás szintjén, mind az egyének összessége szintjén igenis nagyon nagy szüksége van vúúúú-lányokra. Nehéz lenne ezzel vitatkozni, most lett nagyon szimpatikus a srác, na.  

Ted a későbbiekben a lázas munka ellenére mégsem kapja meg a melót, amit Barney (az öltönyös srác) elkeseredett, kimondottan szenvedő arccal közöl vele, közben a másik barna lány elvúúúz egy Hummerban a társaság mellett. Dupla tetemrehívás, ha Arany élne, forogna a sírjában, hogy nem ő írta meg ezt egy modern sitcom-balladában: Lily számonkéri barátnőjét, Robint (a másik barna) a vúúúzás miatt, Barney-ról pedig kiderül, hogy ő döntött a Sven mellett Ted kárára, amiért Marshall ordítozik vele a kartonpapírból készült felhőkarcoló díszletek között. Robin mentsége, hogy a házas Lily-vel nem lehet vúúúzni, míg neki, mint szinglinek időnként jólesik más szinglikkel kimozdulni, kirakni az árút és vúúúzni egy nagyot. Hát, Isten tartsa meg ezt a jó szokását a szingli lányoknak.

Barney magyarázata sokkal prózaibb: a Sven-performance, ami a szerény költségvetésből gazdálkodó vidéki művházak gagyi lézershow-val és szintipoppal fűszerezett letűnt aranykorának nőnapi báljait idézi, önmagában valószínűleg még nem lett volna elegendő Ted elárulásához, de a dinoszaurusz épületforma előbb megrogyasztotta a tartását, a T-rex fejében lévő iroda lehetősége ledöntötte a lábáról, a gombnyomással irányított tűzokádás pedig felért egy technikai KO-val Barney számára, a beépített strip-clubnál pedig annyira zihált, hogy már az életéért izgultam. Mindenesetre nem nagyon furdalja a lelkiismeret, neki kell egy tűzokádó épület, iroda a T-rex agyában, és kész. Bosszúból Marshall kizárja az erkélyre a galambok martalékául, ismerek embereket, akiknek ez nagyobb büntetés lenne, mint egyhuzamban végighallgatni Björk összest.

Barney a későbbiekben megpróbál konferencia-hívás ürügyén piázni a Sven kollektívával, de erőlködése reménytelenebb, mint Fekete Pákó harca az „Gyöngyösig egy buszjegyet” mondat kiejtésével. Ismét a bárban Lily egy az óvódából elcsent tűzoltósisakban igyekszik elvegyülni a cowboy-kalapos vúúú-lányok között, kevés sikerrel, esélyei fentebb. Közben a lányok random vúúúzása és egymás verbális húzása közepette a sorozatot angulul nézők annyi szinonimát tanulhatnak a ribanc szóra, amivel simán jelentkezhetnek a pimp daddy szakmai nyelvvizsgára.

Robin Lilyvel kettesben maradva lelkizésbe kezd, nem jól van ez így, Lily, nem illesz te ide, legfeljebb szánalom-vúúúkat tudsz kicsikarni. Miért, házasok már nem elég jók a vúúúzáshoz? Ők már szart érnek? Bástya elvtárst meg már meg sem akarják gyilkolni? Ááá, Lily, nem érted te ezt, pont fordítva, neked minden összejött, nekünk, szingliknek meg maradt a vúúú-zás hordákba tömörülve, amíg a forgatókönyvírók bele nem írják a sorozatba a Mikolát New York-i polgármesternek, mert akkor még ennek a kis örömnek is lőttek. Aztán Robin lefordítja Lily-nek, hogy mit is jelent valójában a vúúú-felkiáltás a többi lány szájából: „Nem voltam még második randin”, „Lehet, hogy soha nem lesz családom”, „Titokban szerelmes vagyok az egyik vúúúú-lányba”, és hasonlók. (Szomorú, szomorú, de én még mindig azt mondom, hogy a közjó érdekében ekkora egyéni áldozatvállalás nem számít túl nagy árnak.) A végén még Ted is bevúúúzza magát a körbe (fordítása: „A karrierem és a magánéletem is romokban van”), rajta tényleg látszik, hogy szét van csúszva.

A buliban összeáll a csapat: előbb Marshall jelenik meg totál elázva, miközben valami meghatározhatatlan színű löttyöt iszik kémcsőből, majd Barney szintén felbukkan és Tednek adja a melót, miután kirúgta a halvérű, absztinens Sven kollektívát. Hiába, no, megfelelő ivócimborákkal és koleszszobatársakkal sokáig el lehet jutni, akár még felhőkarcolót vagy hidakat is tervezhetsz. Viszont érkezik a kínzó kérdést: miért is változott meg a döntés, és miért most? Barney el akarja mondani az igazat, de Marshall kimenti, és a főnökükre keni a dolgot.  Elsőre… gondolom, a következő kémcső-ledöntésig tudja magában tartani a dolgot. Ted nyomat egy felszabadult vúúúú-kiáltást a megkapott munka örömére (fordítás: Már csak a szerelmi életem csőd!), Barney elismeri, hogy Marshall Ted legjobb barátja – kb. egy lélegzetvételnyi ideig egyet is ért magával-, majd villogó poharakból isznak tovább, van nagy örö é bodottá. Ted még egy rodeó-bika körre is meginvitálná Barney-t. Kösz nem, ha fizettek sem, probléma van a belsőfülemmel. Mindenesetre a srácok hozzákötözik öltönyöstül a mechanikus bikához, beállítják turbo boostra, majd hazamennek, mindezt pusztán az igaz barátság jegyében. Meg persze mert Marshall végül ugye bemártotta Barney-t.  

A végén Barney-t a helyi kezelőszemélyzet oldozza le a bikáról, megemlítve neki, hogy a 3 órájával rekordot döntött, aminek széles mosollyal az arcán csak addig a rövid pillanatig tud örülni, amíg az első lépés után azonnal el nem vágódik. Belsőfül-problémák, ugye. Eközben az előtérben két vúú-lány - a leszbikus hajlamú kezdeményezésére - egy édeshármas lehetőségét tárgyalja ki, ami megfelelő fiú hiányában két csajra redukálódhat. Ezt hallva Barney sűrű esések közepette kétségbeesetten próbál elvergődni az asztalukig és bejelentkezni, de a rekordhosszú rodeózás és a belsőfül kontrollvizsgálatok elhanyagolásának kombinációja következtében erre kevesebb esélye van, mint egy féllábúnak az ausztrál seggberúgó-bajnokságon. Közben vúú-lány #1 kitalálja, hogy Ted lenne az ideális jelölt az édeshármasra, mert olyan helyes, és lelépnek. Hát, ha egy ilyen édeshármashoz valóban csak az kellene, hogy - ugyan átmenetileg összezuhanva - vúú-csávóként piálj és kurjongass, ez szerintem vállalható feltétel.

A lányok értékelése nálam:

vúú-lány #1: 9/10

vúú-lány #2: 7/10

vúú-lány #3: 8/10

vúú-lány #4: 7/10

Azt ne kérdezzétek, hogy melyik kicsoda, mert meg nem tudnám mondani.

Ha jól értettem, akkor a mai rész tanulsága a következő. Ha az egészségpénztári megtakarításaidból rendszeresen eljársz fül-orr-gégészeti szakrendelésre, az jelentősen megnöveli az esélyeidet egy édeshármasra két vúúúú-lánnyal. Asszem, tetszik ez a sorozat.

Legközelebb az első évadtól, az elejéről, teljes epizódleírással folytatjuk. Vagy kezdjük.