Kész szerencse, hogy A SHIELD ügynökei nem egy brazil szappanopera, mert akkor soha a büdös életben nem tudnánk meg, hogy mi a halál történt Philippo Juan Miguel Alejandro de Coulson ügynökkel. Nekünk meg csak fél évadot kellett rá várnunk, hogy végre valami kézzelfogható infót kapjunk. Na persze, nem mintha számoltuk volna. A téma súlyának megfelelően a történet nem lesz túlbonyolítva: a mai részben egyfolytában Skye-ért aggódunk. Az epizódot onnan indítjuk, hogy a csajt egy svájci SHIELD kórházban kezelik. Megvolt a műtét, de az orvosa, finoman szólva, nem nagyon bizakodó. Olyan súlyosak a lány belső dérülései, hogy már csak az a kérdés, életben tartsák-e mesterségesen, amíg a családja ideér elbúcsúzni. A már egyébként is önmarcangoló csapat (kivéve May, mert ő egyértelműen, és nagyon helyesen Ian Quinn-t teszi egyedül felelőssé a történtekért) kicsit megmakkan a hír hallatán, pláne amikor belegondolnak, hogy na, családja, az Skye-nak nem nagyon van, csak ez a kicsit diszfunkcionális SHIELD-es.

Coulson ígértéhez híven ebben az epizódban Ian Quinn nyomába eredünk. A peron mellett kérjük, vigyázzanak, a vonat azonnal indul! Skye lenyomozta az üzletember utalásait, és kiderítette, hogy 10 millió dollárért vett valamit a Cybertek nevű cégtől. Mivel a SHIELD éjjel-nappal figyeli, ezért hagyományos úton, egy Veronából Zágrábba tartó vonaton fogják szállítani a csomagot. Bármi is legyen benne, ér annyit, hogy zsoldosok vigyázzanak rá. Coulson egy „baráti kávézgatás” során elcsaklizza az ügyet, az olasz hatóságtól, név szerint Russo felügyelőtől, így a csapat vonatra szállhat. May és Ward hálókocsit bérel, hogy legyen hol átöltözni…Wardnak, ugyanis Melinda már talpig latexben feszít. A készülődés közben a személyes ügyekre terelődik a szó. Coulsont megkínoztatta a Látnok, érthető, hogy utána vetette magát, de mintha Skye is sokkal megszállottabb lenne, mióta a főnök beszélt vele. Ward nem tudja mire vélni a dolgot. May azt tanácsolja, inkább ne legyenek személyes ügyei, mert abból csak a baj van. Ja - teszi hozzá, a vonatablakon kimászóban -, a kettejük viszonya miatt ne aggódjon, azt már elmondta Coulsonnak. Ward baltával faragott álla erre a földön koppan.

Bulizó fiatalokkal indít a mai rész. Először csak a tudományos szakkifejezések röpködnek, majd a ruhák is. Lefelé, természetesen. Ketten beugranak a medencébe, egy Callie nevű lány a parton marad, egy tizenéves forma geek srác pedig furcsán pillog rájuk az árnyékból. Jobban is teszi, hogy kimarad a buliból, mert a medence vize hirtelen fagyásnak indul. A két fürdőző épen csak ki tud evickélni, de egyikőjük fél lába majdnem odalesz. A tinisrác odaugrik segíteni, és feltöri a jeget. A fürdőző fiú kiszabadul, a lányok pedig már takargatják is be SHIELD-jelvényes kincstári törcsibe.

A nyitójelenetben az Akela Amador által emlegetett Vanchat nevű gazfickó üzletel. Egy újabb chitauri tárgyat akar továbbpasszolni csinos, ám nem túl okos vevőjének. Az ügyletből végül nem lesz semmi, ugyanis betör a szobába a kicsit felturbózott Coulson csapat. Mindenki beszáll a buliba: Ward (jó hír, életben maradt) és May üt-vág, akit ér, Fitz-Simmons beveti a Hét Törpét, Skye pedig átveszi az uralmat egy lift felett. Az akció sikeres, a menekülő Vanchat a tetőn a SHIELD és a Victoria Hand karjaiba fut. Az ügynöknő, aki Coulson távollétében nem volt rest átvenni a hatalmat a Buszon azt reméli, hogy az üzletember majd szépen eldalolja, hol vannak a Százlábú titkos laborjai, hogy a SHIELD jól legyakhassa mindent. Ja, és mellesleg közben talán Coulson is meglesz. Ez utóbbi, nagyon úgy néz ki, csak a csapatot érdekli.

A korábbi részektől eltérően most egy kis visszatekintéssel nyitunk. Szóba kerül Coulson titokzatos feltámadása, a Százlábú és a virágos ruhás nő. A jelenben egy börtönben folytatjuk, ahol a Raina által korábban meglátogatott fogoly raboskodik. Ebédidő van, ám a nyugalmas börtönéletet, hamarosan Százlábúval megerősített szuperkatonák zavarják meg, aki kiszabadítják a rejtélyes fickót. Aki egy kis pöcs mellesleg, csak akkor hajlandó megemelni a seggét, ha uramnak szólítják.

Egy benzinkúton nyitunk, a utahi Batesville-ben. Egy fiatal nő pakol a kisboltban, közben az eladó úgy méregeti, mintha most látta volna a Kékfényben. A fickó rá is támad a nőre, egyelőre csak verbálisan. Kiderül, hogy tényleg valami bűneset húzódik a háttérben. A férfi haverja Jeff Benson nemrég meghalt egy balesetben, a felesége pedig a főnökét, az éppen a boltban vásárolgató szőkenőt hibáztatja érte. A csaj menekülőre fogná, de a boltos az útját állja. Pedig nagyon nem kéne keménykednie, mert hirtelen konzervek kezdenek el repkedni feléje, majd az egyik polc is rádől. Az eladó azt hiszi, a nő csinálja, ezért kiszalad az épületből. Na, ezt pláne nem kéne, mert alig ér ki, az egész benzinkút felrobban. Megvan a heti esetünk.

Az eddigi részekben mindig volt egy központ figura, akiért az aktuális epizódban aggódhattunk. Kivéve talán Coulsont, mert érte egyfolytában. Kezeket fel, aki nem szeretné tudni, hogyan támadt fel a főnök? Na, ugye! Ma Ward-centrikus sztorit kapunk. Lássuk, tudnak-e valami meglepőt húzni vele kapcsolatban? Igazából van az epizódnak egy másik főszereplője is, aki bár egy percig sincs jelen személyesen, de 42 percen keresztül (szinte) mindenki utána csorgatja a nyálát. Érdeklődőknek alább egy remekbe szabott (geektyrant-ról nyúlt) kép a fiatalemberről. Egy kis mozifilmes felvezető után Greenwich-ben nyitunk, ahol hőseink romeltakarítanak. Ezért is lehet szeretni ezt a sorozatot például, mert igenis van élet azután, hogy lemegy a Thor 2. stáblistája. A munka során szó esik mindenféle dologról: Simmons szüleiről, akiknek a hívását a lány folyamatosan kinyomja, mert az ügynökösdiről nem beszélhet velük, de ha mégis, akkor meg úgyis csak aggódnának érte. Fitz is morog, nem találja elég nagy kihívásnak egyesével végigtapizni a törmeléket. Ward egy robot. Skye rajong az idegen lényekért, nagyon megnézné az űrhajójukat. May, fura módon nem. Coulson sincs tőlük elragadtatva, mármint az idegenektől, mert egyik sem küld egy varázsseprűt, ami kitakarítana utánuk. Az eszmecserét a lányok zárják, megállapítva, hogy Thor egy isten, a szó mindenféle értelmében.

Ezúttal akciójelenettel kezdünk. Coulson ügynököt marcona katonák vallatják. Illetve egyelőre csak verik, gondolom unaloműzésképp, mert egyébként a kihallgatóra várnak. A fickó hamarosan meg is érkezik, ám gyorsan kiderül, hogy ő valójában egy beépített SHIELD ügynök, akit Coulsonék jöttek de-aktiválni, ha szabad így fogalmaznom. May és Ward törik az utat, elég sikeresen. Ki is jutnak valami jégmezőre, és naná, hogy ott várja őket a Busz, mert May ennyire zseniális, hogy még itt is le tudott szállni. Mondjuk Ming-Na Wenről el is hiszem. A kimenekített Shaw ügynök valami kis mikroizét dugott fel a saját agyába, amit most Simmons ügyesen eltávolít. Indulás a magyarul rendkívül béna nevű Tárcsába (the Hub). Persze mindenki ráizgul a dologra, csak Coulson őrzi meg a hidegvérét: le lehet nyugodni a picsába, ez egy 8-as titkosítási szintű küldetés, szóval hót titkos. Ja, vagy úgy- vonják meg a vállukat a csapat ügynök tagjai, és már mennek is a dolgukra, csak Skye puffog még egy kicsit, mert nem érti mire ez a fene nagy titkolózás. May magyaráz, hierarchia, és bürokrácia a két kulcsszó.

Éjszaka az erdőben. Tábortűz. Egy felnőtt férfi, meg egy nagyobbacska cserkészfiú kissrácokat riogat valami ócska rémmesével. Haha, tényleg nagyszerű móka, jó rémálmokat gyerekek! A Cross nevű fickó furcsán kezd el viselkedni, zümmögő hangot hall, majd elindul az erdőbe a hang forrását megkeresni. Alig tűnik el a susnyásban, a haverja mellett egy bögre hirtelen lebegni kezd, majd Cross ordítása hallatszik a közelből. A cserkész a kocsiba tereli a gyerekeket, ám ez nem bizonyul jó döntésnek, mert egy nagy villámlás kíséretében az aksi, a motorháztetőn át kirobban az autóból. Hogy a már így is szörnyű élményt tetézze, vagy csak szimpla idiotizmusból, a cserkész magával viszi a gyerekeket az erdőbe Cross-t megkeresni. Ehhez csak gratulálni tudunk, ott a helye a srácoknak is, tényleg. Megtalálják a csávót, halva, vízszintesen a föld felett lebegve. Az egyik kisfiú üvöltve elszalad. Viszlát, normális gyerekkor!

A sorozat rajongói körében szinte teljes az egyetértés abban, hogy az első évad kétharmada elég gagyira sikeredett, de érdemes végigszenvedni, mert utána olyan sebességbe kapcsol a történet, hogy csak győzze az ember a fejét kapkodni. Ha valaki nem értené, mire ez a nagy fanyalgás, akkor neki üzenem, hogy na, ez a mostani rész az, ami miatt az egyszeri sorozatnéző verheti a falba a fejét, és nem az örömtől. Az érzelmek és a klisék áradásának 42 perce kissé megviselheti az idegrendszert, de sebaj, ezért (is) van a hogyvolt! Szolgálunk és írunk, ugye. Ha már Skye szomorúkiskutya-tekintete láttán is beléd áll az ideg, de azért kíváncsi vagy, ki a napi szuperhős, akkor bátran kattints a továbbra!