Az eddigi részekben mindig volt egy központ figura, akiért az aktuális epizódban aggódhattunk. Kivéve talán Coulsont, mert érte egyfolytában. Kezeket fel, aki nem szeretné tudni, hogyan támadt fel a főnök? Na, ugye! Ma Ward-centrikus sztorit kapunk. Lássuk, tudnak-e valami meglepőt húzni vele kapcsolatban? Igazából van az epizódnak egy másik főszereplője is, aki bár egy percig sincs jelen személyesen, de 42 percen keresztül (szinte) mindenki utána csorgatja a nyálát. Érdeklődőknek alább egy remekbe szabott (geektyrant-ról nyúlt) kép a fiatalemberről. Egy kis mozifilmes felvezető után Greenwich-ben nyitunk, ahol hőseink romeltakarítanak. Ezért is lehet szeretni ezt a sorozatot például, mert igenis van élet azután, hogy lemegy a Thor 2. stáblistája. A munka során szó esik mindenféle dologról: Simmons szüleiről, akiknek a hívását a lány folyamatosan kinyomja, mert az ügynökösdiről nem beszélhet velük, de ha mégis, akkor meg úgyis csak aggódnának érte. Fitz is morog, nem találja elég nagy kihívásnak egyesével végigtapizni a törmeléket. Ward egy robot. Skye rajong az idegen lényekért, nagyon megnézné az űrhajójukat. May, fura módon nem. Coulson sincs tőlük elragadtatva, mármint az idegenektől, mert egyik sem küld egy varázsseprűt, ami kitakarítana utánuk. Az eszmecserét a lányok zárják, megállapítva, hogy Thor egy isten, a szó mindenféle értelmében.

Ugrunk Norvégiába, a Trillemarka Nemzeti Parkba, ahol a vadőrök éppen rongálókat keresnek. Bár ők még nem tudják, de nincsenek messze tőlük. Egy fiatal pár egy mondóka nyomát követve kincset keres az erdőben. Úgy tűnik megtalálták, amiért jöttek, a Jakob nevű fickó elő is kapja menten a minden valamirevaló norvég hátizsákjában megbúvó stílfűrészt, és kivág egy fát. A fa törzsében, egy rovásírásos felirattal ellátott fémbot van, vagyis annak egy darabja. Amint a nője hozzáér, furcsa harag vesz rajta erőt. Na, pont ebben a pillanatban érkeznek az erdőkerülők. Vesztükre már a harcos amazonná alakult nővel találkoznak, aki egy röpke mozdulattal kilöki az egyik munkásembert az űrbe, a másikat meg csak azért nem, mert az inkább elfut félelmében.

A csapat is megérkezik a helyszínre. Már csak a bot hűlt helyét találják. Simmons van kint terepen, de tériszonyos. Ward aranyosan próbálja elterelni a figyelmét a magasságról. Sikerrel járnak, Fitz megkapja a szkennelt képet a törzsről, és rögtön kideríti, hogy asgardi fegyvert keresnek. A félős vadőr is előkerül, de hasznos infóval nem tud szolgálni, nem úgy mint Skye, aki már küldi is Coulsonnak a helyi TV felvételét, egy randalírozó bandáról, akik istennek képzelik magukat, és a vezetőjük pont az előbb látott favágó páros. Jakob és Petra egy radikális szervezet tagjai, akik kb. készpénznek veszik a norvég mitológiát. Mivel az ősi mesék segítették őket megtalálni a fegyvert (és mert Coulson nem tudja Thor mobilszámát), ezért a norvég mondavilág ismerőjéhez, Elliot Randolph-hoz veszik az irányt.

A prof Sevillában osztja az észt, és sajnos az a Peter MacNicol játssza, akinek hasonló „agyas” szerep jutott a Gyilkos számok c. sorozatban, és már ott sem bírtam. (Mondjuk abban a gárdában senki mást se, de mindegy.) Éppen az egyik tanítványát zaklatja verbálisan (szar a tanulmányod, de azért este vacsizzunk együtt), amikor betoppan a csapat. Coulson rögtön kiszúrja a prof méregdrága tollát. Ejnye, no, közalkalmazotti fizetésből? Randolph segítőkész, megvizsgálja a makettet, és már sorolja is a tudnivalókat. A norvég mítosz szerint egy Asgardról származó berserker harcosé volt (az erejüket a haragból nyerték), akinek annyira bejött a földi élet, hogy haza sem ment többet. A botot háromfelé törte, vicces versikéket mellékelve hozzájuk elrejtette a darabokat három különböző helyen. Tisztára, mint a 13-as raktár, nem? Randolph néhány Simmonsnak célzott bók kíséretében útnak indítja a csapatot Kanadába, mert a következő darabot egész biztosan a viking hajózási útvonal mentén kell keresni, és pont van ott egy sziget, ahol érdekes leleteket fedeztek fel mostanában.

A SHIELD emberei lyukra futnak, nem találnak semmit azon a helyen, amit a prof mondott. Skye és May viszont addig kutatott, amíg újabb ígéretes viking relikviákkal telezsúfolt helyet találtak. Az egyik Sevillában van, és teljesen ráillik a második vers. Fura, hogy Randolph ezt pont nem említette. Ügynökeink kiszállnak a helyszínre. Ward és Skye megy a templomba kincset keresni. Fitz a kocsiból irányítja őket. A műszere asgard technológiát jelez Ward közelében, és valóban, Kölyökképű nyakon csípi Randolph-ot a fegyver második darabjával. Sajnos nem elég óvatos és megfogja a darabot, amitől az úgy felizzik, mint az EGY gyűrű a tűzben. Az ügynök összeesik, és egy kútban fuldokló kisfiúról hallucinál. A prof megszökik, de nem jut messzire, mert Jakobékat is odaette a fene valahogy, és egy kis kocsi hajigálással egybekötött erődemonstráció keretében megszabadítják a fickót a becses tárgytól.

Randolph a kihallgatóban, Ward pedig a gyengélkedőn. Az ügynök szemmel láthatóan egyre idegesebb, ez biztos a fegyver hatása. Meg az is, hogy Brett Dalton az egész jelenetben félmeztelen, ami azért nem egy rossz húzás a sorozat készítőitől. A csapat tagjai maguknak keresik a bajt, és a már amúgy is sík ideg Wardot tovább hergelik. Skye beszéltetni akarja a férfit a hallucinációjáról, amiről még nem tudja mi, de arra már rájött, hogy Ward öccséhez van köze. Simmons közben nyomja a tudományos rizsát, Fitz pedig csak szimplán le akarja nyugtatni őrjöngő ügynöktársát. Mindegyik megkapja a magáét Wardtól: Skye-ra és Simmonsra ráripakodik; a legrosszabbul viszont szerencsétlen Fitz jár, akinek a fejére olvassa, hogy nem ugrott ki Simmons után annak idején. Ezután Ward és meztelen felsőteste elhagyja a szobát.

Coulson a kihallgatóban Randolph-al. A prof halál nyugodt, különben sincs mitől tartani, ő csak a kutatásaihoz akarta felhasználni a tárgyat, nem eladni vagy ilyesmi. Coulson még az „egyszer egy asgardi szíven szúrt”-kártyát is kijátssza. Na jó, részleteket nem mond a profnak, de azt különösebben nem is érdekli a sztori. Eddig zsákutca. Ha már a zsáknál tartunk, Ward bokszolással próbálja levezetni fölös energiáit, miközben folyamatosan a kútban fuldokló öccsét látja, meg saját magát, ahogy odafentről bámul le rá. May érkezik, felajánlja a segítségét, aminek nincs köze a verekedéshez. Ward egyelőre nem fogadja el. Közben Jakobéknál is forrósodik a helyzet. Egy alagsori teremben tombolnak a híveik. Egyesével megfogdossák a botot, hogy elszabaduljanak az indulatok. Ó, drágáim, gyertek el hozzánk egy éves lakógyűlésre! Ugyanaz a hatás, és még asgardi csudafegyver sem kell hozzá.

Vissza a Buszra. Coulson az irodájában bámulja a kihallgató biztonsági kamerájának felvételét. Hát, nem egy blockbuster, amit a helyi zárt láncú TV-n adnak műsor gyanánt, az tuti. Ward szakítja meg a békés monitorbámulást. Az adott helyzetben nem érez magában annyi önkontrollt, hogy tovább dolgozzon az ügyön. Coulson számára viszont pont ez a vallomás a bizonyíték, hogy Ward ura saját magának. Mivel az ereje még jól jöhet, beküldi a profhoz rossz zsarut játszani. Kölyökképű megy is, és egy kis szócséplés után késsel támad Randolp-ra, aki puszta kézzel kicsorbítja az élét. Hoppá! A pasi asgardi! Coulson a drága tollból, és a kihallgatáskor tanúsított érdektelenségből következtette ki. Most pedig már bizonyítéka is van rá.

Randolph bevallja, hogy ő a fegyver tulaja, de megkéri az ügynököket, hogy nem fedjék fel a kilétét. A versikékről, meg a mondáról nem tehet, szex közben kotyogta ki egy francia csajnak, akinek a bátyja kódexmásoló szerzetes volt. A fene gondolta volna, hogy azok ott a kolostorban bulvárban utaznak. A prof asgardi életében nem ismerte Thort, hogyan is tehette volna, hiszen csak egy egyszerű kőfejtő volt. Jó tudni, hogy Asgardban közemberek is élnek. Így szíves örömmel állt katonának. Viszont a fegyver által gerjesztett haragot nem tudta elviselni, ahogy szemlátomást Ward sem. A működési mechanizmust ugyan nem ismeri, de azt tudja, hogy az ember elméjének legsötétebb zugában megbújó gondolatokat tudja előcsalni. A csapat többi tagja közben odakintről figyeli az eseményeket, és el vannak ájulva, hogy egy idegent látnak. Skye-nak az tetszik a legjobban, hogy ez a fickó végigélte a történelem szörnyűségeit, mint a pestis és a disco. Valamelyik írót, úgy néz ki, hanyagolták a lányok a dizsiben annak idején! Randolph folytatja a mesét, és elárulja, hova kell menni a harmadik darabért. A következő állomás egy ír kolostor.

Ward elkapja egy percre a profot, hogy a kockázatokról és mellékhatásokról érdeklődjön. A válasz nem túl rózsás: a fizikai rész hamar múlik, egyszer csak elfárad, és összezuhan, ám a lelki sebek nehezen gyógyulnak. De fel a fejjel, egy-két évtized, és minden újra a régi lesz! Ward nem túl boldog. A kolostorban meglelik a harmadik darabot, de sajnos Jakobék is rájöttek, hol kell keresni. Az egész csőcselék betör a szentélybe, és dulakodás kezdődik. Jakob leszúrja Randolph-ot. Fitz-Simmons és Coulson a proffal maradnak, hogy addig életben tartsák, amíg a teste meg nem gyógyítja magát. Coulson simán belenyúl a fickó mellkasába. Ilyen a jó főnök! Ward beleveti magát a bunyóba, de a fegyver minél több darabjához ér hozzá, annál erősebben törnek fel benne az emlékek. Nekünk is megmutatják. Ward segíteni akart fuldokló öccsének, de akkor megjelent az erőszakos bátyó, aki megfenyegette, hogy ha túl hamar dobja be a mentőkötelet, őt is az öcsi után küldi. A kis Ward hosszas hezitálás után végül leengedte a kötelet, de talán már túl későn. A felnőtt Ward kiterül. Jakob csaja azonban még harcias kedvében van. May veszi át a Ward helyét, és immár a teljesen összeillesztett bottal kiüti az erőszakos skandinávot. Végszóra Randolph is magához tér.

Utózöngék. Simmons végre felveszi a telefonját, és beszél az apjával. Ward érdeklődik, hogy ha neki két darabbal a kezében szar volt, akkor May hogy bírt ki hármat? Melinda a szokásos szófukarságával csak annyit felel rá, hogy semmi olyat nem hozott elő belőle a fegyver, amit ne látna maga előtt nap mint nap. Kemény. May flashbacket kérek, most! Coulson guggol az immár összeillesztett bot felett, és majdnem elcsábul, hogy megérintse, hátha kiderül valami Tahitiről. Végül visszakozik. A kolostorból kifelé menet aztán megígéri Randolph-nak, hogy bemutatja a Thornak. Este Ward a bárban üldögél, mert kivételesen most egy szállodában hajtják álomra a fejüket, nem a Buszon. Szűkös vállalati büdzsé, mi? Skye rárepül, és ajánlatot tesz neki. Egy baráti beszélgetésre, bár a csajszit elnézve, talán többre is. Ward kimenti magát, és elindul a szobájához. A folyosón meglátja a hazaérkező Mayt. Egy kis szemezést követően, a nő egy egészen apró szempillantással jelzi a férfinak, hogy csatlakozhat hozzá, és egy üveg whiskey-hez a szobájában. Ward utánamegy.

Utolsó utáni jelenetben Coulson egy tengerparti masszázságyon heverészik. Egy szép nő kenegeti a hátát, nincs is ennél jobb. Kiderül, hogy Tahitin vannak, ami a nő szerint „varázslatos hely”. Erre Coulson ugrik egyet a saját ágyában (ő bezzeg a Buszon alszik). Álom volt, de legalább már van valami, ami az eszébe jutott a feltámadásával kapcsolatban.