Vízihullával nyitunk, aztán persze kiderül, hogy nem horrorról van szó, hanem a Titanic szívfacsaró búcsújelenetéről. Molly/Rose egy roncsdarabba kapaszkodva vacog és szerelmet vall, Sam/Jack meg randizásra bíztatja, aztán beleveszik a jeges vízbe. Ne!Ne! vinnyog Rose, de nem sokáig, érkezik ugyanis Lou kapitány egy bazi nagy hajóval meg egy mentőövvel. Aztán Lou érkezik a valóságban is, mivel Molly nála - egész pontosan vele aludt az éjszaka. A gáláns úriember mentőöv helyett ezúttal reggeliről gondoskodni, aztán egy gyengéd csók után munkába indul.
A hazatérő Mollyt Joan egy rövid, de határozott ribanccal köszönti. Molly értetlenül néz, aztán kiderül, hogy egyáltalán nem kéne csodálkoznia. Mert mit vár az, aki képes felhívni a batátnője férjét, és szépen bemószerolni őt a rehabszökéstől a baleseten át a zugivásig mindennel kapocslolatban? Joan ugyanis egyáltalán nem az aggódást látja az akcióban, hanem a hátbaszúrást. Bosszúból azonnal ki is hajítja az árulót a házából. Mollynak nincs más választása, hazaköltözik, aminek a Kenny által amortizált ház és az agyonterrorizált személyzet megmaradt tagjai egyaránt örülnek. Kenny nem annyira. De végül Molly hatására ő maga is megtalálja a dolog pozitívumát: sokkal stílusosabb lesz egy puccos hotelben megkérni Shoshanna kezét.