Anikó már az elején leszögezi, hogy nagyon izgalmas volt a kiválasztás és a párbaj is nagyon izgalmas lesz, hiszen két ősellenség csap össze vasárnap, drámaiságban Batmant és Jokert is porrá alázva. Egyelőre azonban egy hangyányit visszavesznek az idegtépő feszültségből, elvégre Magyarországon már így is túl magas a szívinfarktusok száma. Ennek jegyében az édesdeden alvó Tivyvel nyitunk, miközben Ati arról bölcselkedik tévében szereplő politológusokat megszégyenítve, hogy most már mindegy, ki párbajozik, bárki kieshet, bárki ellen. Soma bevallja, hogy minden este Evelinre gondol lefekvés előtt, de nem úgy, mert azt már biztos mutatták volna. Csak olyan kis ártatlanul. Nem tudni, hogy a lány korábban felfedett kivételes manipulátori képességeit veti be éppen, vagy tényleg szívesen cukiskodik Somával, most mindenesetre olyan erővel düdörögnek és nyáladzanak, hogy Vivit elfogja a heveny hányinger. Nem is hajlandó beszámolni Krisztiánnal folytatott konzultációjáról, helyette csak annyit vet oda, hogy eskáhá, amivel édes nosztalgiát ébreszt bennem, hiszen kisiskolás korom óta nem hallottam ezt a kifejezést. Evelin kiscicásan pofozgatja és gyengéden genyózza barátját, Tivy lehet, hogy már nem is lélegzik, Vivi meg kivonul, mert nem érti, mit kell itt birkózni és enyelegni, ha ezek csak haverok. Örül persze, hogy kibékültek, de azért igazán megdögölhetnének.

Előszó

Bruti fogta a komédia aranyló hímvesszejét, mélyen megmártotta a szépírás szénfekete tintájában, néhányszor megperdítette erős kezei között, majd úgy nyakonbaszta vele a hét hátralevő napjain becsülettel alkotni igyekvő hogyvolt írókat, hogy azóta sem tértünk magukhoz. Az inkontinenciával kísért röhögés mellett azonban kisebb agyfaszt is kaptam, mert a hétvégén támadt az a remek ötletem, hogy a mai posztot feldobandó egy kedves nagymama szemszögéből írom majd a mai hogyvoltot. Ehelyett viszont marad a nihil, az önmardosás, és a kínzó kérdés, hogy Bruti lehallgatja-e a telefonomat. 

Elérkeztünk az évadzáró duplaepizódokhoz. Folyamatosan hadakozok magammal, mert nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy jó vagy nagyon jó a Fear The Walking Dead. Hajlok az utóbbi felé, mert a hogyvoltok végére tűzött "biztos ez fog történni" megjegyzéseim eddig nemigen találtak be, így kiszámíthatatlan fordulatokat kapok. Ugyanakkor a szereplők nem elég fajsúlyosak. De ebben is látom a hosszú távot, a nagyon lassú karakterfejlődést, de lehet, hogy jobb központozás nem ártana. Na, nézzük, hogy mi történt.

Kezdjük mindjárt Ofeliával és tudjuk is le egy szusszra az ő sztoriját. Úgy döntött, hogy telibeszarja Madisonékat, nem érdekli újdonsült bártosnéja, Alicia, kocsiba pattan és elhúz a vőlegényéhez Amerikába. Ellopta az autót, amit most addig hajtott, hogy füstölő motorháztetővel kellett félreállnia. Itt meg is támadja pár kóborló, de egy kalapáccsal annak rendje és módja szerint iktatja is őket. Összeszedi a cókmókját, aztán elindul gyalog. Mendegél határ mentén felhúzott szögesdrótos kerítés mentén, majd amikor megtalálja a rést a pajzson, akkor átmegy a túloldalra, az ígéret földjére, a lehetőségek hazájába. Némi sivatagban baktatás után egy távcsöves puskával felszerelt tag ereszt meg utána egy kósza lövedéket, hogy ráijesszen. Ofelia egy fa mögé rejtőzve gondolt egy hirtelen bicskázással véget vetni a dolognak, de a határvadászt nem lehet csőbe húzni. Isten hozta Amerikában, mondja a faszi. ENNYI.

Kedves Kolozsi úr!
Minden este, mihest vége van az M1-en a folytatásos migránsnak, átkapcsolunk magára, mert mindég nagyon nézzük a műsorait. Mondjuk leginkább a Szűjjélmán tetszik, de ha nem tudok aludni (már pedig sokszor nem tudok a lábom miatt), akkor nézzük a szomszéd Encikével a Valóvilla póvebá bigbrádot is, csak sajnos sokszor nem értjük! Biztos ez azért van, mert beleestünk a generációs szakadékba, aszt onnan nehéz megérteni mit is mondanak ezek a színpatikus gyerekik.

A mai adásban tovább folytatódik Zselatin ordenáré kutyázása, szerencsétlen lányt akkor is basztatják, ha sapka van rajta, meg akkor is, ha csak a sapkára gondol, vagy esetleg tudja, hogy mi a sapka. Szóval én most nem lennék bent a helyében, de az egysejtűek nem is sejtik, hogy ezzel csak azt érik el, hogy a focistalány így valószínűleg bármelyik gyökér ellen visszajönne egy párbajba, mivel a nézők rendszeresen visszaküldik azt, akit áldozat szerepbe kényszerítenek a többiek. Na de vissza a mai Zselé alázásra. Paula és kedves férje némi italozás után nyugovóra tért, de persze előtte folyt rendesen a pálinka, így egy kicsit mindenki őszintére itta magát, Már Nem Hidrogénezett Fejűből például előbújik az gyökér, amit eddig sem palástolt ügyesen, mostanra meg már minek. Pedig minden olyan szépen indult, Mici csendben ült részegen és senkinek nem magyarázott nyuszizva hülyeségeket, Szentfazék meg kedvesen masszírozta Ufóűző Vivien duzzadt melleit. Aztán Krisztián megkért mindenkit szépen, hogy így éjjel négy tájékán kint dumáljanak és csukják az ajtót, hadd aludjon már az, aki akar pár röpke órát. Nyilván ezt a monológot nem véletlenül vágták be a szerkesztők, és eszkalálódni fog a dolog, de ne szaladjunk ennyire előre.

Preambulum

Gyerekek, őrült nagy a nyomás. Bruti és Chat Gézu olyan kurva magasra tette azt a bizonyos lécet ezen a héten, hogy a Hubble-teleszkópon keresztül nézve is csak távoli csillagnak tűnik innen, az irigység gyászos posványából, ahonnan a szerdai öfit írom. Haljak meg, volt bennem bizonyítási vágy, nem kevés, merthogy milyen jó lenne megmutatni a világnak, hogy törékeny, visszafogott nőként tudok én még olyanabbat is írni, de aztán rájöttem, hogy nem kell. Egyrészt nem akarnám előlük elcsenni a megérdemelten bezsebelt dicsőséget (pedig tudnám, nem kérdés), másrészt három fergeteg poszt szoros egymásutánban indokolatlan kényeztetés még a leghűségesebb, legkitartóbb hogyvolt olvasóknak is, így mára maradt az átlagon aluli szar minőség gyerekek, ez van, be köll nyelni.

Az van, hogy hiába gyúrták afrikai rabszolga gyerekek életét követelő véreres gyémántkontentből az aranykezű szerkesztők a tegnapi adást, Bruti kolléga poszja után minden egyes leírt szó, csak felesleges karatergyilkosság. De azért adok a szarnak egy pofon, és megpróbálkozom a lehetetlennel. A folyamatosan maximum fordulatszámon pörgetett adás egyből leradírozza az ember agyát, amikor Dávid welcome bulijába oltott Dina halotti tora több fronton is egymás túrós faszába elküldésébe torkollik. Mivel a Jelenések könyvében megírtak szerint a Szobanövény lila kendővel felvértezve visszatért a penetrás lábszagú villába, és ezért anincs az a mennyiségű ingyenpia, villogó naphemüveg és diszkózene, ami kibaszná az eufóriadekódert a leesett műkörmű szlovákiai pultos síratása közben. Végül eszkalálódik a helyzet.

Eszkalál: latin eredetű szó, jelentése: az ondó kilövelése a hímvesszőből

Beütött a cigipara, ami a legnagyobb para az egész világon, mégse csinált senki belőle horror filmet.  Ezt a jól sikerült vidéki bebaszós hétvégéken anyatejként magamba szívott élettapasztalat mondassa velem, hogy olyan nincs, hogy nincs cigi, mert az összetekert papírzsepit, a söralátétet, de még az élő fűzfát is el lehet szívni. A látottak szerint az ufóhívő Vivi is így van ezzel, aki a napi vagy heti koporsószegadagot elpöfékelve ráment Soma készletére. Kérdés nélkül. Úgy, hogy Soma nem is bagózik. A bűncselekmény elkövetésében Zsellér volt a csendestárs, aki szemmel lekövette az egészet. Már az is megérne a BTK Szabadbölcsész karon egy 40 ezer karakteres beadandó dolgozatot, hogy Baszóágyú Soma tényleg azért spájzol magának cigit, hogy majd azzal üzletelhessen. Na, mindegy. Eagle Eye Soma instant megrendezi a CSI: VV-t, amint meglátja, hogy valaki turkált a cuccai közt.

Tivy naplója 1.
Nedves naplóm!
Lassan egy hónapja vagyok ebben a kibaszott csicska villában, de most ez komoly? Hát verek a fejükbe Bamm! MIEZ?!? Angliából jó ötletnek tűnt, de az a baj, hogy sok itt a csikagecikutya. Egyet konkrétan meg is pocsékoltam közülük, de hiba volt, mert negatííííííííív a ribi! :DDD Vágod! Már bánom, mert teljesen deregradálódtam tőle, meg a százezres rajongói táborom sem tudni mit gondol az incidensről, ami hót szígyen!!! Azért ragadtam tollat, mert tegnap kicsit el voltam keseredve, meg mondák a riportban, hogy ezzel el tudom vezetni az idegkitöréseimet, vagy mit.

Elég kemény helyzetben hagytuk ott hőseinket az előző rész végén, nézzük a folytatást. Carrie magához tér a robbantás után, a lehetőségekhez képest egészben van, ahogy Saul is – Redmondról ez nem mondható el. De legalább megérkeztek a tengerészgyalogosok, hogy biztosítsák a helyszínt és elszállítsák a sérülteket, na meg az áldozatokat.

Martha Boydnak pont ez a kivonulás okoz fejtörést, Quinn az első ember, akinek el tudja mondani, amit a férjétől megtudott. Peter higgadt marad, a nagykövetet elküldi a pánikszobába és rámorran, hogy hajtsa végre az ilyenkor szokásos protokollt; a mellettük álló fiatal tengerészgyalogostól elkéri a rádióját, azon át utasítja a kintieket, hogy mielőbb térjenek vissza – a követségen csak a srác, meg még pár ajtónálló maradt. Elmondja az utasításokat – plusz megtudja, hogy szőkénk és Saul él – a terepen lévő parancsnok nyugtázza, de továbbítani már nem tudja, mert orvlövész teríti le egy lövéssel, aztán a környékbeli épületekből vadul lőni kezdik a többieket is.

Meglepetésekkel teli epizód volt ez, hallottuk Attila hangját és csinált is valamit végre, a villa egy része szlovákozásba tőrt ki, elhangzott Mádl Ferenc neve, Tivy megidézte Medgyessy Péter szellemét, Mici meg talán először nem káromkodott alkohol hatására, indokolatlanul sokat használva a Nyuszit. Elképesztő! Volt még szexi árnyéktánc is.