Beton a tőle megszokott vehemenciával és a jól ismert nazálisaival üdvözöl minket a partról egy szál fehér pólóban és egy hosszában csíkos kisgatyában, mint egy aranytestű isten. Azt mondja ma borul a matek, újratervezés indul. Ma Gyula fogja a hátán cipelni a show-t, szóval ez sem lesz egy csöcsökben fuldokló 18+-os adás. :(
Igen, ez van, ezt kell szeretni, ezt dobta a gép, most pár napig én leszek Sixx mester helyett. Mondanám, hogy sajnálom, de nem. Sőt! Azt mondom, hogy „Bébi, Bébi kínálj meg, de ha nem tetszik, hát kint várj meg!”
Az erőszakos viselkedés a külvilágban is elítélendő és az Éden Biblia is tiltja ezt, üvölti a 100 méterről zoomolva svenkelő kamerába Beton Berki, majd elspoilerezi a komplett adást, amit aztán a Terminátor 2. – jogdíjak miatt – kicsit megmachinált zenéjére képekben is megmutatnak. Nice. A régi dolgokhoz hűen ragaszkodva Berki divatdiktátor szettje: 1 darab kék,műanyagnak látszó, de nyilván adamantium ötvözetből gyúrt csillió karátos karóra, nulla cipő, nulla vietnámi papucs, citromsárga gatya, feszítős póló.
Gólem és a szerkesztők nem sokat szaroznak a mai rész felvezetésével, egy kis dzsungel, egy kis szürkés ég, és menten megmutatják Botoxot, ahogy ott áll a villa előtt kis kék miniruhában, a lehetőségekhez képest széles mosollyal (értsd, nehogy szétrepedjen a szája sarkában a bőr), nekem ne mondja senki, hogy Botox Maris és Gólem között nem izzik a levegő, ilyen széles vigyort még Bence sem kapott, miközben a pöszörőjén húzogatták a bőrt ütemesen. Tíz napja tanálkoztunk, mondja Gólem a kék órával a csuklóján, és olyan zavarban, hogy egy mondatban kétszer is elsüti a kiestél szót.
Gólem előkerült, hogy fazont szabjon a műsornak, amiben volt már keménypornó, teraszra hugyozás és sok-sok buli, de tematikázás nem annyira, pedig ugye ez alapvetően egy taktikai reality lenne, vagy miafasz. H.Mel kiesése az egész hotelt felszabadítja, mondja Gólem, hát hogy a picsába’ ne szabadítaná, eddig mindenki lábujjhegyen mászkált, és nagy ívben kerülgette a hugyfótokat a teraszon, ugye. Gólem egy kékbe öltözött jelenség a parton, mögötte a hullámok, mellette-előtte szikla, csuklóján egy kék óra, csak mondom. Gyula költözik be, aki fura. Na, majd látjuk.
Nem sok hiányzott. Carlito már látta a pálmaliget végét, utána a tisztást, annak másik oldalán pedig a földutat, amin ott hevert a banánüléses biciklije. Két méteren múlhatott, gondolta utólag, a hotel feletti domboldalon üldögélve, a bőgőmajmok üvöltözését hallgatva, és a szemét meresztve a furcsa mellű lányra, aki éppen a medence partján, négykézláb rázta a fenekét valamiért. Mintha rohamot kapott volna, vagy - na adj isten - egy démon költözött volna a testébe. Carlito gyorsan keresztet is vetett, szegény lány, nincs ennek elég baja? Tegnap este odarondított a terasz sarkába, valami csak nem stimmel vele. A Bé az utolsó méteren kapta el a grabancát. Még most is beleremegett a gondolatba, amikor elsötétült az ég, és megjelent fölötte a jellegzetes, tojás alakú kopasz fej, azzal a vicsorral, amitől azóta rémálmai vannak. A Bé hangja a legendákkal ellentétben nem volt félelmetes, a fura, idegen szavak darabosan estek ki a szájából. Carlito rémülten nyút a zsebébe, és ösztönösen messzire hajította magától az órát, ami a bajt (vagy Bé-t) a nyakára hozta, és amikor az eleresztette, és öles léptekekel indult el az óra felé, úgy rohant ki a ligetből, mint akit puskából lőttek ki. Soha többé tengerpart, mondogatta magában, miközben hazafelé tekert. A sors azonban másképp akarta.
Az óra, mint egy ökölnyi, félkilós vasdarab csapódott neki a combjának minden egyes lépésnél. A piros rövidnadrágja volt rajta, a liverpoolos, amit az anyja hosszas hiszti után vett meg Juan bálás boltjában, ahol Carlito már ott tartott hogy beveti a földön fetrengést is, annyira kellett neki a selymes, fényes anyagú nadrág, a jobb combján azzal a furcsa madárral. Az aljnövényzet alattomos csapdákat rejtett, rohanás közben kis híján kitörte a nyakát, amikor rálépett egy teknősbékára, és megcsúszott, amikor pedig visszanyerte az egyensúlyát, egy tövises ág csapódott az arcába, de nem érdekelte, hiszen a kék óra most már az övé volt. És amint hazaér, megszerezheti végre a távcsövet, és elolvashatja, mi van annak a furcsa mellű lánynak a seggére írva. Tovább rohant a bokrok között.
Carlito négykézláb iszkolt ki a bokorból, és semmi másra nem figyelt, csak a kék órára, ami úgy nyolc méterre tőle hevert a szürkés homokban. Apály volt, a tenger messze visszahúzódott a medrében, kagylók és a parton tehetetlenül vergődő polipok maradtak utána, de ez most nem érdekelte Calitót, csak az óra, amit majd elpasszol a félszemű Juannak, a falu egyetlen világot látott lakójának, akinek Miamiban is voltak kapcsolatai, és két robogója is volt. Miközben az utolsó métereket tette meg négykézláb, és az óra egyre nagyobb lett előtte, és már ki tudta venni azt is, hogy a számlap hálistennek nem repedt meg, na akkor Carlito csak arra tudott gondolni, hogy az óráért kapott pénzből megveszi végre a szomszéd távcsövét, hogy rendesen tudja kukkolni a hotelben lakó csajokat.
Két óra is eltelt, Carlitónak pedig egyre kellemetlenebbül feszült a hólyagja. Vagy hazamegy és megkockáztatja, hogy a kék óra másé legyen (esetleg a Bé jöjjön vissza érte azokkal a jellegzetes, imbolygó lépteivel) vagy most cselekszik. Az apja mindig azt mondta, hogy sok szarakodásnak sírás a vége, amivel Carlito anyja annyira nem értett egyet, ő például szívesen várt volna még a hamis pénzek elpasszolásával amiket a férje és annak idióta testvére, Adán, nyomtatott a sufniban, de Miguel fölényes mosollyal az arcán kijelentette, hogy turistaszezon, és amikor legközelebb találkoztak, egy plexilap volt köztük, a kezükben telefon, Miguelen meg narancssárga rabruha. Carlito nem akart narancssárga overált húzni, de valami azt súgta neki, hogy fogja meg az órát, és húzzon innen. Felpattant.
Amikor Carlito meglátta a kék órát a tengerpart fekete homokjában, tudta, hogy haza fogja vinni. Nagy, drága óra volt, vagyis annak tűnt, Carlito kilenc éves korára már elég gazdag turistát látott ahhoz, hogy tudja: minél nagyobb, annál drágább. Ez meg egy bazinagy óra volt, nehéz, acélszíjas, a számlapon forgaható tárcsával. És csak ott hevert. Carlito a partot szegélyező pálmaligetben feküdt, hason, egy bokor alatt, és figyelt. Az óra a Bé karján villogott tegnap, és Carlitonak volt annyi esze, hogy ne akasszon bajuszt egy Bé-vel.
Én aztán kurvára nem értek a kortárs férfidivathoz, fekete póló és farmer kombóval viszont még nem tévedtem akkorár soha, sehol, mint Gólem ezzel a zöld, aprókockás inggel, aminek a gallérrésze alaposan el van szabva vagy baszva, kinek hogy, hátborzongató adást ígér, meg emberi értékeket, a végén még kiderül, hogy Beus Pjotr eltitkolt gyereke, és most felvállalja, Nózi ide, Minnie oda.