Kihasználva, hogy Index anyánk pár napja remek cikket közölt a tévében 45 évvel ezelőtt bemutatott alapműről, újraközöljük a sorozat pár évvel korábbi hogyvoltját. Az apropó akkor a film elkészültének 40. évfordulója volt. Felturbózott képanyag, pár hasznos új link beszúrása a szövegbe, és továbbra is felhőtlen vidámság. Jó szórakozást!
A „Long live Csukás István!” projekt keretében a múlt év nyarán hogyvoltozott Le a cipővel után most szemügyre vesszük az életmű másik remek darabját. A kitűnő regényből éppen 40 évvel ezelőtt készült négyrészes feldolgozás joggal pályázhat a minden idők legjobb gyerekfilmje címre, több karaktere és számos idézete pedig bekerült a magyar kultúra örökzöldjei közé. Hogy volt? Hát így:
Tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a suli tornyára, alakítjuk saját mondandónkhoz az ismert Alexander Petrovics idézetet. Bizony, benne vagyunk a nyárban, az osztályterem tábláján nagy betűk hirdetik a minden diák által legkedvesebbnek tartott visszaszámlálást, miszerint: KÁCIÓ! Bakó Márta tanárnő derekasan küzd, hogy levezesse a nebulóknak a tábla szabadon maradt felére felírt számtanfeladatot, de nem sok sikerrel. Gróf Márton, úgyis mint Marci gondolatai is teljesen máshol járnak, a Vadliba őrs tagjait stafétaváltó-módszerrel rendkívüli gyűlésre hívja össze az óra utánra. Kihasználva a tanárnő elmélyült magyarázatát, a tagok négykézlábra ereszkedve sorra értesítik egymást a teremben. Az akció sikeres, ezer veszélyt leküzdve az utolsó futár, Süle is már majdnem visszaérkezik a helyére, ám ekkor váratlan akadály állja útját: maga a Bakó! Szerencsére bárd helyett csak egy szellemesnek szánt beszólással csap oda a duci fiúnak: Fogyókúra? (A vicceskedő humortalan tanerőktől ments meg, Uram, minket!) Válaszra azonban nincs idő, mert épp ekkor csengetnek ki, a diákok nagy zajjal kitódulnak a teremből, egyikük még felrajzol egy A-t a KÁCIÓ elé, ezzel hirdetve, hogy már csak egy napnyi gyötrelem van hátra ebből a tanévből.